aki Pinokkió (Le avventure di Pinocchio) művével lett világhírű

The post Carlo Collodi szülinapján appeared first on Hunita.

1881-ben e napon született Kecskeméten Enyészet (november) hava 22.-én, Ullrich József néven. Érettségi után fölvette anyja családi nevét és 1904-től csak ezt használta Révay József klasszika-filológus, író, költő, műfordító, irodalomtörténész.

A Vörös Terror (kommün) alatt egyetemi tanár lett, és a Közoktatásügyi Népbiztosság középiskolai ügyosztályát vezette, ezért 1920-ban állását vesztette. A kommunistákat azonban akkor sem üldözték. De hamar magára talált…  fordításokból élt, majd 1922–1923 között a Kultúra könyvkiadó lektora volt, 1928-tól 1942-ig pedig Franklin Társulat irodalmi titkára és lektora. 1933 és 1942 között ő szerkesztette a kiadó Tükör című képes irodalmi folyóiratát. Miután megírta 1934-ben a Gömbös Gyula élete és politikája című könyvét, az új rendbe szervesen beilleszkedett… Olvasott azonban igazán klasszikus témájú könyveivel lett…

Ajánlott olvasmány e pannon gyökérzetű római regény :

Révay József művei

Versek

• Dalok könyve: Versek (Budapest, 1903)

Színjátékok

• Bimbilla, vagy a diákköltészet alkonya ; Ifjúsági színdarab (Nagykanizsa, 1904)
• Mars főhadnagy ; Komikus eposz (Nagykanizsa, 1904)

Tudományos / ismeretterjesztő könyvek

• De vita et operibus Commodiani Gazaeri (Temesvár, 1902)
• Commodianus élete, művei és kora (Franklin, Bp., 1909)
• Római emlékek (Késmárk, 1913)
• Ó-keresztény szimbólumok (1913)
• Nero fáklyái: Tanulmányok a kereszténység első századaihoz (Budapest, 1915)
• Petronius és kora (Budapest, 1927)
• Ókori író, mai olvasó (Budapest, 1942)
• Séták a római Magyarországon (Budapest, 1943); majd 2. átdolgozott kiadás (Budapest, 1965)
• Lupus, az aquincumi költő (Budapest, 1944)
• Százarcú ókor (Budapest, 1962)

Történelmi regények meg elbeszélések

• A költő és a császár [Horatius és Augustus] (Budapest, 1937)
• Raevius ezredes utazása [az ókori Rómában] (Budapest, 1938)
• A párduc [Severus császár és a kereszténység viszonya] (Budapest, 1954)
• Aranygyűrű [Minatia Polla, a szépség és a jóság ókori tündérének története] (Budapest, 1957)
• Tűzfolyam [antik témájú elbeszélések] (Budapest, 1958)
• Égi jel [Constantinus császár története, aki nem mert szembeszállni a kereszténységgel] (Budapest, 1959)
• Elhagytál Helios [az aposztata Julianus császár története, aki neoplatonista tanok rajongója] (Budapest, 1966)
• Márvány menyasszony [Tiberius Barbius története] (Budapest, 1972)

Tankönyvek

• Latin nyelvtan (Budapest, 1915)
• Latin olvasókönyv (Budapest, 1915)
• Megtanulok latinul (Budapest, 1943)

Életrajzi művei

• Gömbös Gyula élete és politikája (Budapest, 1934)
• Pályám emlékezete (családi kiadás, Budapest, 2007)

Műfordítások

• Lucius Apuleius: Az aranyszamár (Budapest, 1924, 1942, 1949, 1959, 1963)
• A boldog vadászok: Válogatás görög elbeszélésekből (Budapest, 1959)
• A szerelmes delfin: Ókori dekameron (Budapest, 1962)
• A leány meg az isten: Görög szerelmes novellák (Budapest, 1968)

Műfordítóként görög, latin, olasz, francia és német szerzőket ültetett át magyarra, köztük Szophoklész, Arisztophanész, Plautus, Petronius, Seneca, Iosephus Flavius, Lucius Apuleius, Boccaccio, Carlo Goldoni, Alessandro Manzoni, Giovanni Papini, Victor Hugo, Thomas Mann műveit.
Legnagyobb sikereit azonban mégis ókori görög-római témájú regényeivel érte el, 1937-től kezdve.

Ókori szépirodalmunk mestere, Révay József Budapesten húnyt el, 1970 február 19.-én.

Szülinapján (különösen) ajánlott olvasmány :

A megnyitáshoz, az olvasáshoz kattintson a fönti címképre !

The post Révay József, az író szülinapján appeared first on Hunita.

„Laci bátyám”! Ő kérte rendre, hogy hívjam őt így. El-eltévesztettem, és újra meg újra magázóra fogtam, amit szinte sértésnek vett minden alkalommal…

Gyermekként láttam először szigorú arcát, majd már orvosként és városvédő polgárként kutattam, majd faggattam a Városról tudását. Máig kiadatlan alakban áll a két évtizede bedigitalizált és azóta kétszeresre duzzadt Szegedi köztérnévtárunk, mely még a keze nyomán jelent meg 1973-ban, mint Szegedi utcanévtár, majd 98-ban rámhagyta a bővített kiadás szerkesztését. Városi képviselőségem 8 éve alatt a magam alapította Köztérnév Bizottság elnökeként rendszeresen gyarapítottam és igazítottam emberöltővel korábbi bejegyzéseit.

Sok évig követtem útmutatásait a Szögedi Városvédő Egylet alapítója és elnökeként a Város hagyományainak dolgaiban. Közös kötet írására biztattam Szögedi Költőnk kincsestárából. Meg is jelent a Juhász Gyula evangéliuma verses képes kötetünk, melynek ötletét és magvát ő adta, a kidolgozás, a teljessé tétel azonban az én osztályrészem lett. Büszke volt rá 91 évesen, hogy milyen szép is lett.

Ahogyan vénült, egyre fogytak a társak. Sírba szálltak az idősebbek, elmaradtak az ifjabbak. Mindenkoron erős ítészi hangja is oka lehet, hogy vénségére sok látogatója nem volt. Engem soha nem sértett a kritikája, inkább épített, hisz elismertem a fölényét. A képessége és tudása saját szakterületén lenyűgöző volt. A legfurcsább az elmaradozó társak dolgában éppen az, hogy vénültével sokkal megértőbb és elnézőbb is lett. Csak ezt a „nem látogatók” már soha meg nem tudhatták…

Apró dolgokban segítettem őt vénülő magányában is: például újraköttettem az évtizedek alatt rongyosra forgatott bibliográfiáját. Bibliográfia! Szerencsés teljes élet adatott az én szellemi-atyai Laci bátyámnak! Összehasonlításul Tömörkény István bibliográfiája (műveinek/írásainak jegyzéke) máig sem készült el. Péter László bibliográfiája a saját polcán állott három kötetben! Minthogy saját bejegyzéseivel is bővítette őket rendszeresen, így elmondható, hogy az Ő bibliográfiája ezzel egy bölcs szerkesztő – talán Apró Feri bátyám – keze nyomán csaknem teljes lehet végre.

Szegedi Irodalmi Múzeumunkat, melyet Péter László 1954-ben már megálmodott még mindig nem sikerült életre hívnunk… „Drága lenne!” – mondják, a tegnapi meg mai döntéshozók, akik ennek nagyságrendi többszörösét pancsolják el sokszorta haszontalanabb dolgokra. Ő már nem láthatja meg a megnyitóját. De én még nem adtam föl. Szegedi Irodalmi Múzeumban immár Ő is történelem: Emlékszobájában állhat majd teljes hagyatéka…

Volt olyan arca az én öreg barátomnak, amit bízvást mondhatom, nem sokan ismertek! Imádta a gyermekeket! Olyan jóízűen elmókázott velük, hogy legkisebb leányom öt-hatévesen gyakran fölemlegette, ugyan mikor látogatjuk már meg „Laci bátyánkat”?! Gyermekien mókázó kedélyéről csak eggyetlen példa hadd álljon itt! Amint engem borral, a gyerkőcöket meg gyümölcs levével – olykor egy gyógykorty borral is – kínálta, közben ezt tanította nekik: „Bent sincs kuncsaft, kint sincs kuncsaft, tőtsünk bort hát, koccintsunk csak !” – Ezen a Szabó-aprók mindenkoron igen jól mulattak… (Ő meg azon derült, hogy még ezt sem ismerik a mai gyerekek.)

Kedves és végtelenül türelmes felesége előtte ment el egy évtizeddel. Özvegységében gyakran fölemlegette, hogy legnagyobb szívfájdalma, hogy nem lehetett tőle gyermeke, fia, ki a tudását tovább viheti…

Sokan ösmerték Őt, sokak emlékében él. Mindenkiében egy kicsit másképpen. Az enyémben bizonyosan Városunk szellemi kincsestárának egyik legnagyobb gyarapítójaként, az én vénülő barátomként, akinek minden szava tanulságos útravaló volt, akit sajnos nem elég gyakran látogattam, kinek karácsonyi magányában ügyeletből dércsípte kökényt vittem, aki cserébe diót adott, aki gyakran megvendégelt ebédjére holtáig hű házvezető nője tálaltában.

Neki az alkotásban hosszú, teljes élet adatott. Ő volt az én Öreg Barátom, a Szellem, akinek a hiányát nem pótolja senki…

A már harmadik krisztusi korának betöltése felé haladó Péter László hattyúdalának álmodta Juhász Gyula összes verseinek új kritikai kiadását, a 63-as kiadásnak azóta termett bejegyzéseivel is gazdagabb megújítását. Kívántam, hogy a Jó İsten adjon Neki alkotó erőt és önzetlen, értő támogatókat is hozzá! Az eddigi legteljesebb verses (kritikai) kötet az összes fönnmaradt kézirat közlésével forradalmian új utat nyithat más költőink jövendőbeli „Összes”-e felé is…

Éppen a múlt héten született a döntés, megtaláltam a támogatást is rá!

Péter László kertjében, a jelképesen is hajlotthátú katárka

Elbúcsúzni nem tudtam tőled… Pedig hattyúdalod beteljesedésének örömhírével kerestelek… Nyugodj hát Békében!

„Laci öcséd”
(Dr. Szabó László)

Ajánlott olvasmány még:

Meghalt Péter László irodalomtörténész, Szeged város díszpolgára

Iro-Dalom Palota

Szegedi Irodalmi Múzeum

Juhász Gyula emlékház – Szeged

Nincs emlékháza a „szögedi költőnek”

Emlékházat szögedi költőnknek, Juhász Gyulának! – halála 75. évfordulóján

Legkedvesebb verseink – Juhász Gyula születésnapján.

Olvassunk Juhász Gyulát! – közhely, de a legjobb fajtából

Versös Város – Versös Szöged

Péter László kertjében, Szőregen, a már régen megürült, hajlotthátú katárkával…

The post Péter László búcsúztatása appeared first on Hunita.

A régi idők böjti fegyelme igen szigorú volt.
A böjti napokon csak kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket volt szabad enni, és csak egyszer e(he)ttek napjában. Bálint Sándor így ír erről: „Ennek az épületes, önmegtagadó életnek számos példája és nyoma maradt fenn népünk körében, mutatván azt, hogy a jókedvű áldozatban öröme telik. Akadtak még a múlt század végén is faluk, illetőleg paraszti közösségek, amelyek a halat nem számítva, csak növényi eredetű táplálékot vettek magukhoz. Még tejneművel sem éltek. Nem zsírral, hanem olajjal főztek. Annyira mentek, hogy a böjtös eledelek számára több helyen, még nem is régen, külön edényeket használtak. Kiszombor helyi hagyománya szerint a nagyböjt péntekjein még főtt ételt sem ettek.”

„A folytonos könnyítések (tej, túró, vaj, tojás) ellenére is a parasztság a múlt századnak (a XIX. századnak) szinte a végéig mégis csupán halat és olyan eledeleket fogyasztott, amelyeket – mint a szegedi nép mondja – csak a harmat nevelt, tehát növényféléket. Ezért mondogatják az enyhítéseket visszautasító öreg tápaiak: könnyű a bűt (böjt) túrún, kinyérön – vagyis nem hiányzik belőle az önmegtagadás.”

Bálint Sándor így írt: „Az ország több vidékén voltak, akik a házasélettől, dohányzástól is megtartóztatták magukat, Nem nyiratkoztak, nem borotválkoztak.”

Nyilván hajdani kultikus háttere van annak a jámbor gyakorlatnak, hogy a szegedi, kalocsai tájon a hagyományőrző asszonynép között sokan akadnak, akik a nagyböjt péntekjeit, különösen pedig a nagypénteket három, esetleg hét szem búzán tartják meg. Emlegetik, hogy Patosfán némelyek még a század elején is a nagyböjti szerdát, pénteket, szombatot három szem búzán meg vízen böjtölték meg. Mint mondogatták, Jézus is így cselekedett a pusztában.

„Az egész böjti hagyományrend korunk nagy gazdasági és társadalmi változásában, világnézeti forrongásában gyorsan pusztul, és hovatovább a maga aszkétikus erkölcsi szándékaiban a múlté lesz” – írta Bálint Sándor.

Hamvazószerda a nagyböjt kezdete, első napja. A szegedi eredetű Lányi-kódex (1520) is böjtfogadó szerda néven emlegeti. E napon mise előtt van a templomban a múlt évi virágvasárnapi szentelt barkából keletkezett hamu megszentelése, utána pedig a hamvazás. A hamu a bűnbánat szimbóluma már az ószövetségben is. De bizonyára már jóval azelőtt is bábéli eredetében. Az őskeresztények a töredelem jeléül hamuval hintették meg magukat. A nyilvános bűnbánat ugyanis a nagyböjt első napján, hamvazószerdán vette kezdetét. A nagy bűnösök mezítláb, zsákszerű vezeklő ruhában, a templom kapujában várták a püspököt, aki a templomba vezette őket. Eleinte a hamuval való megszórás csak nyilvános bűnbánók szertartása volt. A hívek közül azonban sokan csupa alázatosságból szintén meghintették magukat hamuval.

Népünk a hamvazást többfelé szentelménynek tekinti. Tudomásunk szerint Algyő, Maroslele, Kiskunmajsa, Jászladány, Apátfalva (Csongorád) idősebb népe úgy tartja, hogy aki hamvazkodik, annak nem fáj a feje. Előfordul, hogy a templomból hazatérők összedörzsölik homlokukat az otthon maradottakéval, hogy azoknak se fájjon a fejük. A tápai anya hazaérkezve, kisgyermekei homlokára dörgöli a homlokán maradt hamut. A kölesdi gyerek markában a keresztapjának, keresztanyjának hamut visz. Rászórja ruhájukra. Ajándékot kap érte.

A kis-zombori gazdasszony valamikor az egész házat hamuval hintette meg, hogy a bűn, baj, kár elkerülje a családot.

A hamvazószerdát követő napon, az egynapos böjt után azt felfüggesztik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. A hamvazószerda és nagyböjt első vasárnapja közötti pár napnak Pölöskefőn húshagyóhét, általában azonban csonkahét, így a csütörtöknek is csonkacsütörtök, Székelyföldön kövércsütörtök, zabálócsütörtök, torkoscsütörtök, tobzódócsütörtök, Székesfehérvárott is torkoscsütörtök, a nyugati Kethelyen kisfarsang a neve. Ilyenkor még megették a farsangi ételmaradékot, hogy kárba ne vesszen.

A nagy eszem-iszom emléke az ismert farsangi mondás is: “Inkább a has fakaggyon, mintsem az étel megmaraggyon”.

A nagyböjt következő, második hete, illetőleg vasárnapja (Reminiscere) a Döbrentei-kódexben böjt másod vasárnap, Telegdi Miklósnál, továbbá Bujákon nevetlenvasárnap. Tápén guzsahét, guzsavasárnap, Szakmáron guzsolóhét, guzsolóvasárnap, Hangonyban vitérhét, vitérvasárnap, Győr vidékén torkoshét, illetőleg torkosvasárnap, Kresznerics szerint világoshét, mert ennek vasárnapján az evangéliumi szakasz Urunk színeváltozásáról szól.

A harmadik (Oculi), a Döbrentei-kódexben böjt harmad vasárnap Telegdi Miklósnál böjtközépvasárnap, egy XVII. századi evangélium-magyarázatban szemek vasárnapja.

Szinnyei Merse Pál egyik koratavaszi tájat ábrázoló képének az Oculi nevet adta. A hajdani deákos műveltségű úri vadászok a vasárnapot az ez idő tájt kezdődő szalonkales miatt tartották számon.

A nagypéntekhez, a közvetlen húsvéti készülődéshez tapad a hajdani kecskeméti bikahajsza. „Szigorúan tartott nagyböjt korlátozta a mészárszéki húsfogyasztást. Hogy tehát a székállók hosszú fogat csináljanak a fogyasztóközönségnek húsvétra, az újfönt meg-megeredő szarvasmarha-vágást ünnepélyességgel szokták bevezetni. Hízott bikát szalagoztak föl nagypénteken, a szarvát megaranyozták és legényeik vérebek kíséretében vitték a városon kívül álló vágóhídra.”

A negyedik (Laetare) Tápén, Szakmáron, északi csángóknál sükethét, süketvasárnap, a Winkler-kódexben még süketpéntek is, Hollókőn csíkvasárnap, Győr vidékén guzsahét. Kresznericsnél guzsáshét, Mezőföldön guzsapéntek, a Döbrentei-kódex szerint guzsalyütővasárnap, Telegdi Miklósnál, napjainkban is Bujákon guzsalyvasárnap. Erdélyben (1560) böjtközépvasárnap. A régiségben még vigadozóvasárnap (1635), másként rózsavasárnap (1635). A guzsaly megnevezés nyilvánvalóan az asszonyi szövés-fonás befejezését jelenti. Tavaszodik, kezdődik a mezei munka. Mihálygergei jellemző hagyomány szerint guzsalyvasárnap hosszú metélt tésztát kell enni, hogy majd vékonyszálú legyen az új kender.

Az ünnep német neve Sommertag, amely a tavaszvárásra, melegedő időre utal. Régebben Kelet-Németországban e napon hurcolták ki a telet jelképező bábot (Todaustragen) a városból, majd elégették.

Az ötödik (Judica): általában és ismerten feketehét, feketevasárnap. Szlovákul: smrtna, cerna (nedelja). Rá következik a feketehétfő. A megnevezés Melich odavetett megjegyzése szerint német eredetű. A Lányi-kódex szerint ez a sükethét, süketvasárnap, előtte süketpéntek, a muraközi horvát nyelvjárásban is gluha, vagyis süket (vasárnap). Somogyi Elek szerint kereszthét, keresztvasárnap (dominica de passione).

Liturgikus hagyomány, hogy feketevasárnaptól a feltámadási szertartásig a templomi feszületeket, továbbá a főoltár képét violaszín lepellel eltakarják. Egyes kutatók szerint ez a nap evangéliumával függ össze: Jézus azonban eltűnt és kiment a templomból. A lepel (Hungertuch) a középkorban sokszor egyúttal szegények bibliája is volt, mert sorjában vagy Jézus egész életét, vagy pedig kínszenvedésének állomásait festették rá.

A böjti lepel nálunk sem volt ismeretlen, de fennmaradt figurális emlékről sajnos, nem tudunk, följegyzéssel is kevéssel dicsekedhetünk. A magyar középkorban a mennyezetről, a triumphus gerendájáról csüngött le és teljesen eltakarta a szentélyt, illetőleg a miséző papot a hívek szeme elől.

A vasárnap nevéből érthető, hogy régebben a falusi asszony- és lánynép az ország számos vidékén fekete gyászba öltözve ment a templomba, Püspökbogád, Hajdúszoboszló és bizonyára még más helységek katolikus családjaiban odahaza a szentképeket is fekete kendővel, ruhával takarták le, amint a templomi oltárokon látták. Székesfehérvári gazdák feketehéten nem dolgoznak a szőlőben.

A hatodik hét  és vasárnap (Palmarum): közismerten és már az Érdy-kódexben virághét, virágvasárnap. A régiségben virágcsütörtök, a Veszprémi-kódexben, a szegedi népnyelvben pedig, de elvétve más tájakon is virágszombat.

Sz.

The post Hamvazószerdától Húsvétig appeared first on Hunita.

Bibliai ihletésű versek

Juhász Gyulától

További információk -> Előrendelés

The post Juhász Gyula evangéliuma appeared first on Hunita.

A Junkers Ju 87 vagy Stuka (Sturzkampfflugzeug, azaz zuhanóbombázó) kétszemélyes, (pilóta és rádiós lövész) német taktikai bombázó-repülőgép volt. Kifejlesztésének és gyártásának legfőbb támogatója az Első Világháború légi hőse, Ernst Udet volt…

Becslések szerint 6500 db Ju 87 készült az összes változatból 1936 és 1944 augusztusa között.

Lássunk hát egy antigermán propagandafilmet is a Stukáról :

A magyarul nem tudóknak meg itt van angolul…

A második világháború legeredményesebb Stuka-pilótája pedig Hans-Ulrich Rudel ezredes, aki a legtöbbször kitüntetett német katona volt.

A legnagyobb stuka-ász, Hans-Ulrich Rudel visszaemlékezései végre olvashatóak magyarul is :
Stuka pilóta ; előszó Douglas Bader (Garamond Hungaria Kft., Bp.–Veszprém, 2016)

Ajánlott olvasmány: A Stukász – a legnagyobb tankvadász – Hans-Ulrich Rudel szülinapján

The post <strong>A Stuka első röpte napján…</strong> appeared first on Hunita.