JUHÁSZ GYULA SZÜLINAPJÁN – AZ EMLÉKHÁZA MÉG NEM ÁLL !

Több, mint két évtizede, már egy negyedszázada sürgetem : Emlékházat Juhász Gyulának!

De Szeged balvezetésének erre se esze, se gondja, se ideje !
No nemzetünk kormánya se szaggatta meg magát…
Az előző se, meg ez se…

Mi marad hát ?!

OLVASSUNK JUHÁSZ GYULÁT! – SZAVALJUNK JUHÁSZ GYULÁT! – LEGALÁBB A SZÜLINAPJÁN!

Minek is örülhetne jobban Ő, ha onnan Föntről letekint ?! … Mint ha olvasnánk meg szavalnánk Őt…

Szörözzünk hát örömet Igaz Magyar Költőnknek, mög mindön magyarnak, aki érti Őt !

Juhász Gyulát máig is alig ösmeri a szögedi, hát még a vidéki (nem szögedi) magyar olvasó.
A hangos, botrányos Ady máig tolakodón hírös, míg a mi szerény csöndes Juhász Gyulánk költészete meg a feledés homályába enyészik. Az oskolai tanórákon túl nemigen bújja senki szép versös köteteit…

Juhász Gyula Szögedön születött, 1883 április 4.-én, és Szögedön is húnyt el 1937 április 6.-án.
Maga is úgy vallotta : Április az Ő hónapja !

Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt – tavaszi anda hold –
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt. […]

Most is holdtölte van… mint amikor Gyalunk született…

ÁPRILIS BOLONDJA !

Dajkája néhány napra rá már Szabadkán szoptatta…

Szabadkai emlék

Csak kérdezzünk meg bárki gyermeket a közelünkben, hány Juhász Gyula verset tud(na) elszavalni!?
A közoktatásban is többször olyan súlyos a csapodár botrányhős, mint a bús rögéhöz hűségös, tősgyökös szögedi vérünk. Pedig… Lehetne ez másképpen is !

Juhász Gyulának viseli persze nevét utca és iskola, egy szobra is van, sőt a bolonyai EUr-idiótizmus előtt még főiskolája is volt, de bizony Neki még egy emlékszoba sem jutott a tulajdon szülő városában.
Ajánlott olvasmány : Emlékházat Juhász Gyulának!
Szülőházát még a frissen alapított Szegedi Egyetem klinika-építési lázában bontották el – fanyar módon ezzel éppen – Költőnk alapbetegségét, a búbaját (beteges, idegen szóval „depresszió”-ját) fokozva. Könnyes tekintettel búcsúzó érzéseiről így írt a hatrongyosi öreg szülőházából kiűzetve :

„A szülőház, amelytől Móra Ferenc a középiskola után búcsút vett, ma már csak emlékben él. Lebontották, mint ahogy nálunk általában a nemzeti sportok közé tartozik a költők szülőházának lebontása. Pindaroszét még az ellenség is megkímélte, de nálunk félnek tőle, hogy a példa vonz és még egy költőnek kedve támad, hogy megszülessék benne.

Könnyű volt Tömörkény Istvánnak – mondogatta egy szegedi poéta, amikor Dugonics András szülőházának lebontása után az övére került a sor – , Tömörkény a ceglédi állomáson született. Az állomásokat pedig bajosabb lebontani.” – Ebben pedig egészen nagyot tévedett ! Hiszen a II. Világháború brit-amerikai bombázásai sok hasonló kincsünket tönkretette. Tömörkény szülő-állomása azonban valóban túl élte még ezt a psuztítást is. (Cserébe a kommunistáink verték szét szép szögedi házát. A Tömörkény utcában !!!)

Manapság gyakran járok Cegléden, az állomáson. A Tömörkény-szülőház helyén álló újabb, bár patinás régi Pfaff-állomás melletti (azzal egyidős) vasúti raktárépületet éppen most hagyja enyészetre a tervtelenség „modern” indulatja. Hiszen leégett… a tetőt meg ugye képtelenség lenne visszarakni, így békeidőben… állami, vasúti pénzekből…

Pedig lehetne benne Tömörkény-kiállítás, vagy akár a környékével akár egy Tömörkény-negyed !!!

Gyalunk szobra a Tisza felé néz, a Várostól el… Régi viták tárgya ez…
A talapzatán eggy verse áll, pedig égtájolva lehetne négy is akár ! Pl. a hátán az ÁPRILIS BOLONDJA …

Épp e szobra talpán, mög a Város hírös „(évtizeden át nem) zenélő szökőkútján” (is) álló verséről, a „Szeged”-ről még nem jelent mög érdemi tanulmány sem. Ahogy Zsoldos Sándor, irodalomtörténész mögjegyözte: „Talán azok, akik e vers sorsáról döntöttek, sem jutottak tovább a címénél! Hiszen ha jutottak volna, bizony az nem állna ma itt!”

Juhász Gyulát ma sem igen olvassák, csak takaróznak inkább a nevével. Épp a szobra talapzatába vésett „Szeged” verse zengi :

„Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?”

– Hát én nem búsulok !
Töretlen küzdök érte, hogy ez megváltozzon gyökeresen, azaz deákul szólva: „radikálisan”!
Legyen a Városa, Emlékházának Városa, ahol minden(ki) a helyére kerül!

Ajánlott ma e kevéssé ismert remeke : JUHÁSZ GYULA – EMBERI HITVALLÁS

…és e kevéssé ismert kötete is : JUHÁSZ GYULA EVANGÉLIUMA – KOSSUTH RÁDIÓ (2018)

Juhász Gyula evangéliuma

Bővített kiadása már készül A Hit Gyaluja címmel…

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök.

Ajánlott olvasmány még:

ÁPRILIS BOLONDJA

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK – HALÁLA 75. ÉVFORDULÓJÁN

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK! – HALÁLA 80. ÉVFORDULÓJÁN

PÉTER LÁSZLÓ – IRODALMI MÚZEUM SZEGEDEN

Szabadkai emlék

A márciusi láz – Juhász Gyula

The post JUHÁSZ GYULA SZÜLINAPJÁN – AZ EMLÉKHÁZÁRA VÁRVA… appeared first on Hunita.

E remek költeményének is ott kellene álljon a szobra talapzatán is ! (a keleti vagy a hátoldalán)

ÁPRILIS BOLONDJA

Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt – tavaszi anda hold –
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt.

Én hallgattam e furcsán bánatos dalt,
Mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad
És sírvavigad, mint a honi ének.

Mások világgá zengő zongoráját
Én nem irígylem. A magad cigányát
Lásd bennem, ó magyar, ki neked élek !

E szonett először a Délmagyarország 1920 április 18.-ai számában jelent meg. Majd a Testamentom kötetében.

Most is épp olyan anda holdtölte készül… mint amikor Gyalunk született… másfélszáz esztendeje…

Gyalunk leírása oly találó, hogy békát lehet határozni belőle fajra pontosan…

a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt.

Én hallgattam e furcsán bánatos dalt,
Mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad
És sírvavigad, mint a honi ének.

Ez a béka nem a szokott parti kecskebéka, nem is vartyogó varangy, hanem unka-béka ! (Bombina bombina) A hangja elnyújtott messzezengő unk-unk-unk… honi nászdal-unk… a száz bús hegedűs… bár hangszínben nem is annyira hegedűsök, inkább gordonkások… a furcsán bánatos dal, mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad / és sírvavigad, mint a honi ének […] Ez pedig a messzehangzó unkabona… amelyet gyakran hallani tavaszon a folyótól nem túl távoli zsombékokon, ártéri vizenyős laposokon… a Városhoz legközelebb a Torontál-i oldalon, Dél-Új-Szegeden… a körgát tövében…

Az unka-bona… az unkák dala…

Költőnk e versét szobra talapzatán is illő lenne szerepeltetni.
A Szögedi Védegylet a 100. évforduló alkalmából közterünkön is közkinccsé kívánta avatni Juhász Gyula Április bolondja-’t. A szobra talapzatának hátoldalán…

Két évtizeden át küzdöttem érte : Emlékházat Juhász Gyulának!
De hasztalan… hiába… hiába…
Tökmagjankók azt fröcsögték : drága !

Ez a bugris város nem érdemli meg Juhász Gyulát !
( Tisztelet a kivételnek… )
És immár nem (csak) a vezetőiről van szó, hanem az állítólagos „polgárság”-áról is… akik egy pesti pénzpörgető retyerátján lehúzni engedték Szeged legszebb fabelburkolatát… a Szegedi Irodalmi Múzeumnak legalkalmasabb épületet… amely éppen Juhász Gyula házával átellenben állott…
arra várva, hogy Szegedi Irodalmi Múzeum legyen !!!

Mindehhez… Ajánlott olvasmány:

PÉTER LÁSZLÓ – IRODALMI MÚZEUM SZEGEDEN

SZEGEDI IRODALMI MÚZEUM

SZEGEDI IRODALMI MÚZEUM – RÁDIÓFÖLVÉTEL TÖMÖRKÉNY 150. SZÜLETÉSNAPJÁN (KOSSUTH RÁDIÓ)

TÖMÖRKÉNY 150. SZÜLETÉSNAPJÁN – SZEGEDI IRODALMI MÚZEUM

SZABÓ LÁSZLÓ: IRODALMI MÚZEUMOT SZEGEDNEK!

SZEGED IRODALMI ÖRÖKSÉGE – SZEGEDI IRODALMI MÚZEUM (LÁNCHÍD RÁDIÓ)

LEGYEN IRODALMI MÚZEUM SZEGEDEN?

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök

The post Április bolondja – Gyalu Napján… appeared first on Hunita.

JUHÁSZ GYULA SZÜLINAPJÁN – AZ EMLÉKHÁZA MÉG NEM ÁLL !

Több, mint két évtizede, már egy negyedszázada sürgetem : Emlékházat Juhász Gyulának!

De Szeged balvezetésének erre se esze, se gondja, se ideje !
No nemzetünk kormánya se szaggatta meg magát…

Mi marad hát ?!

OLVASSUNK JUHÁSZ GYULÁT! – SZAVALJUNK JUHÁSZ GYULÁT! – LEGALÁBB A SZÜLINAPJÁN!

Minek is örülhetne jobban Ő, ha onnan Föntről letekint ?! … Mint ha olvasnánk meg szavalnánk Őt…

Szörözzünk hát örömet Igaz Magyar Költőnknek, mög mindön magyarnak, aki érti Őt !

Juhász Gyulát máig is alig ösmeri a szögedi, hát még a vidéki (nem szögedi) magyar olvasó.
A hangos, botrányos Ady máig tolakodón hírös, míg a mi szerény csöndes Juhász Gyulánk költészete meg a feledés homályába enyészik. Az oskolai tanórákon túl nemigen bújja senki szép versös köteteit…

Juhász Gyula Szögedön születött, 1883 április 4.-én, és Szögedön is húnyt el 1937 április 6.-án.
Maga is úgy vallotta : Április az Ő hónapja !

Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt – tavaszi anda hold –
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt. […]

Most is holdtölte van… mint amikor Gyalunk született…

ÁPRILIS BOLONDJA !

Dajkája néhány napra rá már Szabadkán szoptatta…

Szabadkai emlék

Csak kérdezzünk meg bárki gyermeket a közelünkben, hány Juhász Gyula verset tud(na) elszavalni!?
A közoktatásban is többször olyan súlyos a csapodár botrányhős, mint a bús rögéhöz hűségös, tősgyökös szögedi vérünk. Pedig… Lehetne ez másképpen is !

Juhász Gyulának viseli persze nevét utca és iskola, egy szobra is van, sőt a bolonyai EUr-idiótizmus előtt még főiskolája is volt, de bizony Neki még egy emlékszoba sem jutott a tulajdon szülő városában.
Ajánlott olvasmány : Emlékházat Juhász Gyulának!
Szülőházát még a frissen alapított Szegedi Egyetem klinika-építési lázában bontották el – fanyar módon ezzel éppen – Költőnk alapbetegségét, a búbaját (beteges, idegen szóval „depresszió”-ját) fokozva. Könnyes tekintettel búcsúzó érzéseiről így írt a hatrongyosi öreg szülőházából kiűzetve :

„A szülőház, amelytől Móra Ferenc a középiskola után búcsút vett, ma már csak emlékben él. Lebontották, mint ahogy nálunk általában a nemzeti sportok közé tartozik a költők szülőházának lebontása. Pindaroszét még az ellenség is megkímélte, de nálunk félnek tőle, hogy a példa vonz és még egy költőnek kedve támad, hogy megszülessék benne.

Könnyű volt Tömörkény Istvánnak – mondogatta egy szegedi poéta, amikor Dugonics András szülőházának lebontása után az övére került a sor – , Tömörkény a ceglédi állomáson született. Az állomásokat pedig bajosabb lebontani.” – Ebben pedig egészen nagyot tévedett ! Hiszen a II. Világháború brit-amerikai bombázásai sok hasonló kincsünket tönkretette. Tömörkény szülő-állomása azonban valóban túl élte még ezt a psuztítást is. (Cserébe a kommunistáink verték szét szép szögedi házát. A Tömörkény utcában !!!)

Manapság gyakran járok Cegléden, az állomáson. A Tömörkény-szülőház (állomás) melletti (azzal egyidős) vasúti raktárépületet éppen most hagyja enyészetre a tervtelenség „modern” indulatja. Hiszen leégett… a tetőt meg ugye képtelenség lenne visszarakni, így békeidőben… állami, vasúti pénzekből…

Pedig lehetne benne Tömörkény-kiállítás, vagy akár a környékével akár egy Tömörkény-negyed !!!

Gyalunk szobra a Tisza felé néz, a Várostól el… Régi viták tárgya ez…
A talapzatán eggy verse áll, pedig égtájolva lehetne négy is akár ! Pl. a hátán az ÁPRILIS BOLONDJA …

Épp e szobra talpán, mög a Város hírös „(évtizeden át nem) zenélő szökőkútján” (is) álló verséről, a „Szeged”-ről még nem jelent mög érdemi tanulmány sem. Ahogy Zsoldos Sándor, irodalomtörténész mögjegyözte: „Talán azok, akik e vers sorsáról döntöttek, sem jutottak tovább a címénél! Hiszen ha jutottak volna, bizony az nem állna ma itt!”

Juhász Gyulát ma sem igen olvassák, csak takaróznak inkább a nevével. Épp a szobra talapzatába vésett „Szeged” verse zengi :

„Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?”

– Hát én nem búsulok !
Töretlen küzdök érte, hogy ez megváltozzon gyökeresen, azaz deákul szólva: „radikálisan”!
Legyen a Városa, Emlékházának Városa, ahol minden(ki) a helyére kerül!

Ajánlott ma e kevéssé ismert remeke : JUHÁSZ GYULA – EMBERI HITVALLÁS

…és e kevéssé ismert kötete is : JUHÁSZ GYULA EVANGÉLIUMA – KOSSUTH RÁDIÓ (2018)

Juhász Gyula evangéliuma

Bővített kiadása már készül A Hit Gyaluja címmel…

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök.

Ajánlott olvasmány még:

ÁPRILIS BOLONDJA

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK – HALÁLA 75. ÉVFORDULÓJÁN

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK! – HALÁLA 80. ÉVFORDULÓJÁN

PÉTER LÁSZLÓ – IRODALMI MÚZEUM SZEGEDEN

Szabadkai emlék

A márciusi láz – Juhász Gyula

The post JUHÁSZ GYULA SZÜLINAPJÁN – AZ EMLÉKHÁZA MÁIG SEM ÁLL! appeared first on Hunita.

JUHÁSZ GYULA SZÜLINAPJÁN – AZ EMLÉKHÁZA MÉG NEM ÁLL !

Több, mint két évtizede, egy negyedszázada sürgetem : Emlékházat Juhász Gyulának!

De Szeged balvezetésének erre se esze, se gondja, se ideje !

Mi marad hát ?!

OLVASSUNK JUHÁSZ GYULÁT! – SZAVALJUNK JUHÁSZ GYULÁT! – LEGALÁBB A SZÜLINAPJÁN!

Minek is örülhetne jobban Ő, ha onnan Föntről letekint ?! … Mint ha olvasnánk meg szavalnánk Őt…

Szörözzünk hát örömet Igaz Magyar Költőnknek, mög mindön magyarnak, aki érti Őt !

Juhász Gyulát máig is alig ösmeri a szögedi, hát még a vidéki (nem szögedi) magyar olvasó.
A hangos, botrányos Ady máig tolakodón hírös, míg a mi szerény csöndes Juhász Gyulánk költészete meg a feledés homályába enyészik. Az oskolai tanórákon túl nemigen bújja senki szép versös köteteit…

Juhász Gyula Szögedön születött, 1883 április 4.-én, és Szögedön is húnyt el 1937 április 6.-án.
Maga is úgy vallotta : Április az Ő hónapja !

Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt – tavaszi anda hold –
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt. […]

Most is holdtölte van… mint amikor Gyalunk született…

ÁPRILIS BOLONDJA !

Dajkája néhány napra rá más Szabadkán szoptatta…

Szabadkai emlék

Csak kérdezzünk meg bárki gyermeket a közelünkben, hány Juhász Gyula verset tud(na) elszavalni!?
A közoktatásban is többször olyan súlyos a csapodár botrányhős, mint a bús rögéhöz hűségös, tősgyökös szögedi vérünk. Pedig… Lehetne ez másképpen is !

Juhász Gyulának viseli persze nevét utca és iskola, egy szobra is van, sőt a bolonyai EUr-idiótizmus előtt még főiskolája is volt, de bizony Neki még egy emlékszoba sem jutott a tulajdon szülő városában.
Ajánlott olvasmány : Emlékházat Juhász Gyulának!
Szülőházát még a frissen alapított Szegedi Egyetem klinika-építési lázában bontották el – fanyar módon ezzel éppen – Költőnk alapbetegségét, a búbaját (beteges, idegen szóval „depresszió”-ját) fokozva. Könnyes tekintettel búcsúzó érzéseiről így írt a hatrongyosi öreg szülőházából kiűzetve :

„A szülőház, amelytől Móra Ferenc a középiskola után búcsút vett, ma már csak emlékben él. Lebontották, mint ahogy nálunk általában a nemzeti sportok közé tartozik a költők szülőházának lebontása. Pindaroszét még az ellenség is megkímélte, de nálunk félnek tőle, hogy a példa vonz és még egy költőnek kedve támad, hogy megszülessék benne.

Könnyű volt Tömörkény Istvánnak – mondogatta egy szegedi poéta, amikor Dugonics András szülőházának lebontása után az övére került a sor – , Tömörkény a ceglédi állomáson született. Az állomásokat pedig bajosabb lebontani.” – Ebben egészen nagyot tévedett ! Hiszen a II. Világháború brit-amerikai bombázása sok hasonló kincsünket tönkretett. Tömörkény szülő-állomása azonban valóban túl élte ezt is.
(Cserébe a kommunistáink verték szét szép szögedi házát.)

Manapság gyakran járok Cegléden, az állomáson. A Tömörkény-szülőház (állomás) melletti (azzal egyidős) vasúti raktárépületet éppen most hagyja enyészetre a tervtelenség „modern” indulatja. Hiszen leégett… a tetőt meg ugye képtelenség lenne visszarakni, így békeidőben… állami, vasúti pénzekből… Pedig lehetne benne Tömörkény-kiállítás, vagy akár a környékével akár egy Tömörkény-negyed !!!

Gyalunk szobra a Tisza felé néz, a Várostól el… Régi viták tárgya ez…
A talapzatán eggy verse áll, pedig égtájolva lehetne négy is akár ! Pl. a hátán az ÁPRILIS BOLONDJA …

Épp e szobra talpán, mög a Város hírös „(évtizeden át nem) zenélő szökőkútján” (is) álló verséről, a „Szeged”-ről még nem jelent mög érdemi tanulmány sem. Ahogy Zsoldos Sándor, irodalomtörténész mögjegyözte: „Talán azok, akik e vers sorsáról döntöttek, sem jutottak tovább a címénél! Hiszen ha jutottak volna, bizony az nem állna ma itt!”

Juhász Gyulát ma sem igen olvassák, csak takaróznak inkább a nevével. Épp e „Szeged” verse zengi :

„Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?”

– Hát én nem búsulok !
Töretlen küzdök érte, hogy ez megváltozzon gyökeresen, azaz deákul szólva: „radikálisan”!
Legyen a Városa, Emlékházának Városa, ahol minden(ki) a helyére kerül!

Ajánlott ma e kevéssé ismert remeke : JUHÁSZ GYULA – EMBERI HITVALLÁS

…és e kevéssé ismert kötete is : JUHÁSZ GYULA EVANGÉLIUMA – KOSSUTH RÁDIÓ (2018)

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök.

Ajánlott olvasmány még:

ÁPRILIS BOLONDJA

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK – HALÁLA 75. ÉVFORDULÓJÁN

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK! – HALÁLA 80. ÉVFORDULÓJÁN

PÉTER LÁSZLÓ – IRODALMI MÚZEUM SZEGEDEN

Szabadkai emlék

A márciusi láz – Juhász Gyula

The post JUHÁSZ GYULA SZÜLINAPJÁN – AZ EMLÉKHÁZA MÉG NEM ÁLL! appeared first on Hunita.

Bő száz esztendős Juhász Gyula szép költeménye, a Szeptember aranya :

Itt írta Szegeden. Érdemes megtanulnunk hát és gyermekeinknek is megtanítanunk…

99 éves, de csaknem ilyen gyönyörű az Október költeménye is :

„A kertben tarkán égő színek,
Virágok, dúsan vérző szívek,
Rajtuk az este harmata ring,
De ez már őszi pompa mind.”

E versek Városunk ölén születtek, hogy méltán a szívünkben éljenek…

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök

Ajánlott olvasmányok:

Emlékházat Juhász Gyulának!

OLVASSUNK JUHÁSZ GYULÁT! – A SZÜLINAPJÁN!

Juhász Gyula evangéliuma – Kossuth Rádió

The post Őszök aranya – évszázados őszök Gyalunktól appeared first on Hunita.

E remek költeményének is ott kellene álljon a szobra talapzatán is! (a keleti vagy a hátoldalán)

ÁPRILIS BOLONDJA

Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt – tavaszi anda hold –
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt.

Én hallgattam e furcsán bánatos dalt,
Mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad
És sírvavigad, mint a honi ének.

Mások világgá zengő zongoráját
Én nem irígylem. A magad cigányát
Lásd bennem, ó magyar, ki neked élek !

E szonett először a Délmagyarország 1920 április 18.-ai számában jelent meg. Majd a Testamentom kötetében.

Most is épp olyan anda holdtölte van… mint amikor Gyalunk született… 140 esztendeje…

Gyalunk leírása oly találó, hogy békát lehet határozni belőle fajra pontosan…

a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt.

Én hallgattam e furcsán bánatos dalt,
Mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad
És sírvavigad, mint a honi ének.

Ez a béka nem a szokott parti kecskebéka, nem is vartyogó varangy, hanem unka-béka ! (Bombina bombina) A hangja elnyújtott messzezengő unk-unk-unk… honi nászdal-unk… a száz bús hegedűs… bár hangszínben nem is annyira hegedűsök, inkább gordonkások… a furcsán bánatos dal, mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad / és sírvavigad, mint a honi ének […] Ez pedig a messzehangzó unkabona… amelyet gyakran hallani tavaszon a folyótól nem túl távoli zsombékokon, ártéri vizenyős laposokon… a Városhoz legközelebb a Torontál-i oldalon, Dél-Új-Szegeden… a körgát tövében…

Az unka-bona… az unkák dala…

Költőnk e versét szobra talapzatán is illő lenne szerepeltetni.
A Szögedi Védegylet a 100. évforduló alkalmából közterünkön is közkinccsé kívánta avatni Juhász Gyula Április bolondja-’t. A szobra talapzatának hátoldalán…

Két évtizeden át küzdöttem érte : Emlékházat Juhász Gyulának!
De hasztalan… hiába… hiába…
Tökmagjankók azt fröcsögték : drága !

Ez a bugris város nem érdemli meg Juhász Gyulát !
( Tisztelet a kivételnek… )
És immár nem (csak) a vezetőiről van szó, hanem az állítólagos „polgárság”-áról is… akik egy pesti pénzpörgető retyerátján lehúzni engedték Szeged legszebb fabelburkolatát… a Szegedi Irodalmi Múzeumnak legalkalmasabb épületet… amely éppen Juhász Gyula házával átellenben állott…
arra várva, hogy Szegedi Irodalmi Múzeum legyen !!!

Mindehhez… Ajánlott olvasmány:

PÉTER LÁSZLÓ – IRODALMI MÚZEUM SZEGEDEN

SZEGEDI IRODALMI MÚZEUM

SZEGEDI IRODALMI MÚZEUM – RÁDIÓFÖLVÉTEL TÖMÖRKÉNY 150. SZÜLETÉSNAPJÁN (KOSSUTH RÁDIÓ)

TÖMÖRKÉNY 150. SZÜLETÉSNAPJÁN – SZEGEDI IRODALMI MÚZEUM

SZABÓ LÁSZLÓ: IRODALMI MÚZEUMOT SZEGEDNEK!

SZEGED IRODALMI ÖRÖKSÉGE – SZEGEDI IRODALMI MÚZEUM (LÁNCHÍD RÁDIÓ)

LEGYEN IRODALMI MÚZEUM SZEGEDEN?

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök

The post Április bolondja – Gyalu szülinapján… appeared first on Hunita.

Több, mint két évtizede, egy nagyadszázada sürgetem : Emlékházat Juhász Gyulának!

De Szeged balvezetésének erre se esze, se gondja, se pénze !

Mi marad hát ?!

OLVASSUNK JUHÁSZ GYULÁT! – SZAVALJUNK JUHÁSZ GYULÁT! – LEGALÁBB A SZÜLINAPJÁN!

Minek is örülhetne Ő jobban, ha letekint onnan Föntről?! … Mint ha olvasnánk meg szavalnánk Őt…

Szörözzünk hát örömet Igaz Magyar Költőnknek, mög mindön magyarnak, aki Őt érti!

Juhász Gyulát máig is alig ösmeri a szögedi hát még a vidéki (nem szögedi) magyar olvasó.
A hangos, botrányos Ady hírös, míg a mi szerény csöndes Juhász Gyulánk költészete meg a feledés homályába enyészik. Az oskolai tanórákon túl nemigen bújja senki szép versös köteteit…

Juhász Gyula hónapja április. Szegeden született, 1883 április 4.-én, és Szegeden is húnyt el 1937 április 6.-án. Maga is úgy vallotta : Április az Ő hónapja!

Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt – tavaszi anda hold –
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt. […]

Most is holdtölte van… mint amikor Gyalunk született…

ÁPRILIS BOLONDJA !

Csak kérdezzünk meg bárki gyermeket a közelünkben, hány Juhász Gyula verset tud(na) elszavalni!? A közoktatásban is többször olyan súlyos a csapodár botrányhős, mint a bús rögéhöz hűségös, tősgyökös szögedi vérünk. Pedig… Lehetne ez másképpen is !

Juhász Gyulának viseli persze nevét utca és iskola, egy szobra is van, sőt a bolonyai EUr-idiótizmus előtt még főiskolája is volt, de bizony Neki még egy emlékszoba sem jutott a tulajdon szülő városában.
Ajánlott olvasmány : Emlékházat Juhász Gyulának!
Szülőházát még a frissen alapított Szegedi Egyetem klinika-építési lázában bontották el – fanyar módon ezzel éppen – Költőnk alapbetegségét, a búbaját (beteges, idegen szóval „depresszió”-ját) fokozva. Könnyes tekintettel búcsúzó érzéseiről így írt a hatrongyosi öreg szülőházából kiűzetve:

„A szülőház, amelytől Móra Ferenc a középiskola után búcsút vett, ma már csak emlékben él. Lebontották, mint ahogy nálunk általában a nemzeti sportok közé tartozik a költők szülőházának lebontása. Pindaroszét még az ellenség is megkímélte, de nálunk félnek tőle, hogy a példa vonz és még egy költőnek kedve támad, hogy megszülessék benne.

Könnyű volt Tömörkény Istvánnak – mondogatta egy szegedi poéta, amikor Dugonics András szülőházának lebontása után az övére került a sor – , Tömörkény a ceglédi állomáson született. Az állomásokat pedig bajosabb lebontani.” – Egészen nagyot tévedett ! Hiszen a II. Világháború brit-amerikai bombázása sok hasonló kincsünket tönkretett.
Manapság gyakran járok Cegléden, az állomáson. A Tömörkény-szülőház (állomás) melletti (azzal egyidős) vasúti raktárépületet éppen most hagyja enyészetre a tervtelenség „modern” indulatja. Hiszen leégett… a tetőt meg ugye képtelenség lenne visszarakni, így békeidőben… állami, vasúti pénzekből… Pedig lehetne benne Tömörkény-kiállítás, vagy akár a környékével egy Tömörkény-negyed !!!

Tömörkény (máig álló) szülőháza, a Ceglédi állomás 2023 Szelek (április) hava 4.-én…
Pfaff Ferenc tervei szerint épült, mint (a Történelmi) Magyarország legtöbb állomása…

Gyalunk szobra a Tisza felé néz, a Várostól el… régi viták tárgya ez…
A talapzatán eggy verse áll, pedig égtájolva lehetne négy is ! Pl. a hátán az ÁPRILIS BOLONDJA …

Épp e szobra talpán, möeg a Város hírös „(évtizeden át nem) zenélő szökőkútján” (is) álló verséről, a „Szeged”-ről még nem jelent mög érdemi tanulmány sem. Ahogy Zsoldos Sándor, irodalomtörténész mögjegyözte: „Talán azok, akik e vers sorsáról döntöttek, sem jutottak tovább a címénél! Hiszen ha jutottak volna, bizony az nem állna ma itt!”

Juhász Gyulát ma sem igen olvassák, csak takaróznak inkább a nevével. Épp e „Szeged” verse zengi :

„Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?”

– Hát én töretlen küzdök érte, hogy ez megváltozzon gyökeresen, azaz deákul szólva: „radikálisan”!
Legyen a Városa, Emlékházának Városa, ahol minden(ki) a helyére kerül!

Ajánlott ma e kevéssé ismert remeke : JUHÁSZ GYULA – EMBERI HITVALLÁS

…és e kevéssé ismert kötete is : JUHÁSZ GYULA EVANGÉLIUMA – KOSSUTH RÁDIÓ

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök.

Ajánlott olvasmány még:

ÁPRILIS BOLONDJA

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK – HALÁLA 75. ÉVFORDULÓJÁN

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK! – HALÁLA 80. ÉVFORDULÓJÁN

PÉTER LÁSZLÓ – IRODALMI MÚZEUM SZEGEDEN

The post JUHÁSZ GYULA 140. SZÜLINAPJÁN – AZ EMLÉKHÁZA MÉG NEM ÁLL! appeared first on Hunita.

És ők, akik itt tűzben hamvadoztak,
Rég por és hamu már, elegy a földdel,
Mely tavaszonta frissen újra zöldel
És édes álmot ád a vándoroknak.

A boszorkányok többé nincsenek,
Szemük tűzvésze már nem incseleg,
Szavak bűbája rontást nem terem.

Csak néha, tele holdas éjeken,
Mikor rügy pattan s árad a folyó már,
Álmában borzong és fölbúg a polgár!

Az szegedi boszorkányok – A Pesti Napló 1923 Szelek hava (április) 1.-jei számában jelent meg először, majd a bécsi Panoráma 1923 augusztus 19.-ei majd pedig a Szeged 1924 október 26.-ai számában…

A Boszorkányok hajdani gyűlhelye a máig is létező Boszorkánysziget volt… amely a vasútépítés óta, jó másfél évszázada már nem sziget, de bizony máig buja ártéri erdő…

Az utolsó szegedi boszorkányégetés 1728-ban volt…

Van Gyalunknak egy másik ugyanilyen című és hasonló tartalmú költeménye 1928-ból is, amelyet éppen az utolsó szögedi boszorkányégetés 200. évfordulójára írt…

A szegedi boszorkányok

Most kétszáz éve égették meg őket,
Poraikon ma pásztor furulyál
És nem vette be testüket az őskert
És hírüket nem vitte szét futár.

Szent Györgynek éjjelén és Luca napján
Megrontották a marhát, a vetést;
Lovagoltak az Ördögök fuvarján
S megvertek születést és temetést.

Szegények voltak, átkos, bélyeges nép,
Akiket ember és sors keze megtép,
Kiket a hóhér titkon temet el.

De kétszáz év után is bús, lidérces
Álmából a dárdás polgár fölérez
S rájuk gondolni csak nagy félve mer!

Boszorkányságok mög boszorgányságok

Szögedön boszorkány, Szőregön mög boszorgány.

A boszorkány szó bevetten ótörök eredetű, ó-jelentése: ‘nyomó’, ill. ‘aki nyom’.  Bár egy sokkal meggyőzöbb magyarázat szerint cserkesz eredetű !

A boszorkányok eggyaránt tudtak gyógyítani, és ártani.

Rózsa Dániel volt szegedi főbírót emlegették boszorkánykapi­tányként.

A szegedi néphit szerint évente legalább háromszor röpültek a Szent Gellért hegyére : a Gyalu versében is fölbukkanó Szent György, valamint Pünkösd, Nagyboldogasszony, meg Luca vagy Karácsony napján, de a Május Elsejét is ilyen röpnapként tartották számon…

Szendrey Ákos A magyar néphit boszorkánya könyvében: „A szegedi néphit szerint a boszorkánymesterség igen veszélyes do­­log, a boszorkányok sohasem biztosak abban, hogy éjszakai kirándulásukról […] épen térnek haza. Ezért mindegyikük nagyon vallásos, sokat imádkozik, és so­­kat jár az Isten házába”.

(Boszorkányokról bővebben Bálint Sándor Szegedi szótár és Nyáry Szabó László Szögedi Szótár műveiben)

Ízelítő a boszorkányság szögedi tájszavaiból a Szegedi szótár mög a Szögedi Szótár oldalairól :

† bájosság (†) fn. ‘boszorkányság, bájolás’. 1728: Szent Lucza asszony és karácsony és Szent György napján leglegtöbb bájosságot szoktak végbe vinni. Reizner. IV. 399. Vödd: bűvösbájosság.

asszonyboszorkány (†) fn. ‘női boszorkány’. 1728: Egy ven asszonyboszorkány megmosván a fejét valami fűben. (Reizner. IV. 398.)

boszorkányasszony fn. ‘női boszorkány. Reizner. IV. 396.

boszorkánycéh fn. ‘a boszorkányok közössége.’ Móricz Pál Szegedi Napló 1899: 135. sz. Vödd: boszorkányremek.

boszorkánycsikó fn. ‘táltoscsikó, csikó alakjába bújt vad bűbájos’.

boszorkányfing fn. ‘pálinka’ (tréf.).

boszorkányfonyás (boszorkányfonás) fn. ‘a lovak gubancos sörénye, mintha befonták volna’. Nr.. A tápai öregek szerint ez a boszorkányok munkája, úgy védekeznek ellene, hogy éjszakára fokhagymafüzért akasztanak az ilyen ló nyakába és a söprűt bugájával támasztják fölfelé a sarokban. Éjfélkor gyertyával kimennek az istállóba, és lángjánál gyömbérgumót égetnek csukott ajtó mögött. Ha nem cselekednének így, a boszorkányfonás elszárítaná a jószágot. (Tápa). Alsóvároson az ilyen sörény tövét fokhagymával dörzsölik, vagy visszakézből késsel hasogatják a sörényt. A ló sörényének összetűzéséről a boszorkánypörökben is szó esik. Reizner. IV. 373, 377.

* boszorkánygörcs fn. ‘kubikosok derékfájása megfeszített munka következtében.’ Németül: Hexenschuss, azaz ‘boszorkánylövés’. Nr. A gerinc tövében valami nehézillatú kenőcs húzogatásával orvosolják. TerLesz. 169.

boszorkánygyerök boszorkánygyerek fn. ‘váltott gyerek’. KálmGyerm. 11. Verb. Vödd: váltott gyerök.

boszorkányjárás fn. ‘kísértetjárás’ (ritka).

boszorkánykonyha fn. 1. ‘olyan hely, ahol kuruzsláshoz való bűvös szereket főznek’. 2. ‘olyan hely, ahol pletykát, rágalmat forralnak’. TömHagy.

boszorkánykönyv fn. ‘a boszorkánytudományt tartalmazó könyv.’ Ethn. 1935 : 68.

azság (-ot) (†) fn. ??? 1723: Az ura mellé hol söprűt, hol pedig azságot vagy más valamit tett, midőn elment ejjel közikben a boszorkányoknak. (Reizner. IV. 399.)

áristom (-ot) fn. ‘tömlöc, dutyi’. A boszorkánypörökben (1728) árestom alakban is előfordul. (Reizner. IV. 379.)

beesküdik tn. i. ‘boszorkánnyá lesz’. 1728: Azután beesküdvén táncoltak és vigadtak a boszorkányok. (Reizner. IV. 392.)

bokros tánc (†) fn. ’megbokrosodott tánc’, ’őrjöngő tánc’ 1728: A boszorkányok hozzája menvén, bokros táncot jártak körülötte. (Reizner. IV. 432.)

The post A szegedi boszorkányok appeared first on Hunita.

Nem is búcsuzott, elment szótalan,
Az ifjuságom, íme, odavan.

Nem is tudtam, hogy ő valaha volt,
Hisz mindig búról és gondról dalolt.

Nem is szerettem fanyar új borát,
Asszonytalan és pénztelen sorát.

Nem is sirattam el, csak csöndesen
Elbámulok az eltünt éveken :

És ma sír, zúg, búg, zendül az avar :
Holt ifjuságom most élni akar !

Juhász Gyulánk e remek költeménye 1920-ban a Szeged november 30.-ai számában jelent meg.
A Juhász Gyula Összegyűjtött Versei I-II. (1943) kötet szerkesztője, Paku Imre e költemény kéziratát eggy évvel korábbinak, vagyis 1919-esnek tartotta…

E költemény a 100. szülinapján a Szögedi Naptárban is mögjelönt !

Ajánlott olvasmány :

Kerek 10 esztendővel korábban jelent meg a :

HISZEK HITETLENÜL ISTENBEN

The post Juhász Gyula – November appeared first on Hunita.

Ma már ennek jelentőségét is nehéz fölfognunk. Mára a magyar dal és nóta végső vesztésre áll – ha el nem veszett – az idegen „zenei” mocsokkal, azazhogy inkább zajjal és lelki szennyezéssel szemben, amely elönti hajdan szép Hazánkat minden (szenny)csatornán.
Petőfi rádióján a neve alatt is csak ömlik közpénzen az idegen genny…
Anglonáci kultúrterror, idegenimádat minden szinten !
Magyar dal meg méltóság meg vigalom helyett…

Pedig a világ első cigányszobrát is Szeged állíttatta…

Dankó Pista szobra (Margó Ede 1912. )

Azután… Gyalunk, Juhász Gyulánk még verssel is tisztelgett neki : 

Juhász Gyula – Dankó Pistának

Magyar Héten a magyar cigánynak
Hadd hódoljon a magyar dalos,
Hadd maradjon emléked szívünkben
Könnyharmatos, virágillatos.

Húzd rá cigány, te örök, te áldott,
Virulj mindig, dicső nótafa,
Halhatatlan híred ragyogását
Be ne födje feledés hava !

Zengj nekünk a vásárhelyi térről,
Dorozsmai malomról dalolj,
A szegedi boszorkány varázslat
Szálljon reánk a vonód alól !

Magyar bánat és magyar reménység
Muzsikádban ölelkezzenek,
Magyar múltból a magyar jövőbe
Így marsoljon új dalos sereg !

Diadalmas nótáid szavára
Némuljon az idegen silány,
Húzd szívébe az egész világnak
Igazunkat, szent magyar cigány !

1928

Most van a Nap lemenőbe… Dankó Pista szerepében Jávor Pál

Megérdemli Dankó Pista, a „cigány Petőfi”, hogy érdemének megfelelően emlékezzünk munkásságára és számos szép dalára.

Nótásan is Szöbb Jövendőnk
reményében

Szülinaposunk iránti tisztelettel:

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító

The post Dankó Pistának appeared first on Hunita.