A Levegő Munkacsoport 2012. szeptember 14-i közleményében kétkedését fejezte ki a Kulturális Örökségvédelem Hivatal (KÖH) megszüntetésének megalapozottságával kapcsolatban, és levelet írt L. Simon László kulturális államtitkárnak. Október végén megjött a válasz, amely egyebek mellett a következőket tartalmazza:

„A Kormány 266/2012. (IX.18.) számú rendeletében foglaltaknak megfelelően megszűnik az építésügyi hivatalok és Kulturális Örökségvédelem Hivatal működésében fennálló párhuzam, az összevonás tehát elsősorban az egyszerűsítés jegyében történik. Ügyfél-centrikus, hatékony, a kor elvárásainak megfelelő közigazgatás kiépítése a Kormány célja, ezt pedig könnyebb elérni úgy, ha nem két szerv osztozik az építésügyi és az ehhez szervesen kapcsolódó kulturális örökségvédelmi feladatokon. Ez nem jelenti azt, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szakembergárdája elveszne, hiszen az általuk birtokolt szaktudás a jövőben is nélkülözhetetlen lesz a Magyar Állam számára. A Hivatal szakembereinek egy részea Belügyminisztériumhoz, másik része a kormányhivatalokhoz, valamint a most felálló Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központhoz kerül át. A Kulturális Örökségvédelem Hivatal tevékenysége során felhalmozott tudás tehát korántsem szóródik szét.” (kiemelés tőlem, B.E.)

A műemlékvédelem buktatóiról hetek óta írnak neves szakemberek ( többek között a Magyar Nemzet Vitafórumára), felhívva a figyelmet a kulturális örökségeinket veszélyeztető anomáliákra.

Mi itt csak a válaszlevél idézett bekezdésével kapcsolatban teszünk fel kérdéseket.

Az összevonás igénye nem új, az építési szektor hosszú ideje szorgalmazza egy építésügyi tárca (újbóli) létrehozását, mivel jelenleg öt minisztérium között oszlanak meg az építést érintő ügyekkel kapcsolatos hatáskörök. A mostani összevonás azonban nem a szakmai szempontok megerősítését szolgálja. Figyelmen kívül hagyja, hogy egyre összetettebb világunkban az épületek is sokfajta részismeretet, számos tapasztalt szakember eltérő tudását kívánják meg. Az egyszerűsítés tehát komoly értékvesztéssel fog járni.

Az ügyfél-centrikus, hatékony közigazgatás kiépítését valóban könnyebb elérni, ha nincsenek fékek (azaz szakmai szempontokat védő és ehhez jogi eszközökkel is bíró hozzáértők). De hogy ez lenne a kor elvárása, arról egyáltalán nem vagyunk meggyőződve. A civil szervezetek, a lakosság, nemzetközi bizottságok számos esetben tiltakoznak a pillanatnyi üzleti hasznot előtérbe helyező rombolások, a kulturális örökségeink szakszerűtlen felújítása vagy még rosszabb esetben a megsemmisítése ellen. Vajon ők nem a mai kor elvárásait kérik számon?

A Magyar Állam, de különösen az itt élők és a jövő nemzedékek számára hatalmas veszteség lenne a KÖH-ben felhalmozódott szaktudás elvesztése. A KÖH szakembergárdájának szétszórása három szervezethez, amelyek közül az egyik még fel sem állt(!), nem azt jelzi, hogy az államtitkárság is komolyan aggódna kulturális örökségünk jövőjéért, a szakszerűség megőrzéséért.

Beliczay Erzsébet
a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese

Forrás: levego.hu

The post Miért kellett megszüntetni a Kulturális Örökségvédelemi Hivatalt? appeared first on Hunita.

A bontás során taton rejtélyes feliratot találtak. Magyarországon nem használt betűtípussal festették oda, hogy „Albatross”. Lehet, hogy a gőzös hadszolgálatot teljesített az első világháborúban.

A trancsírozást végzők a korábbi hosszadalmas és meddő jogi eljárások csúszásait behozva gőzerővel darabolnak. Már a gőzgépnél tartanak. A hajón még mindig tetemes mennyiségű fa alkatrész – padló és oldallemezek, mennyezeti borítás – van, ez nehezíti a lángvágást. Körülményessé válik az esztelen bontás, mert több alkatrészt egyben, sérülésmentesen kell kivenni a halálra ítélt hajóból. Bár a hajó felsőrészének java még megmenthető lett volna, – a Város és a Hon érdekeivel szemben – a trancsírozóknak kedvező (anti)Kulturális Örökségvédelmi Hivatal csak a még mindig működőképes(!) gőzgépet ítélte mentendőnek.

Fotó: szegedpanorama.blogspot.com

A Szőke Tisza süllyedése körül sokféle elmélet látott napvilágot a jégnyomástól kezdve, a fenékszelepek elfagyásáig. Eddig azonban egy dolog biztosnak tűnt: a hajó elnevezése és tulajdonosai. A hajóra évtizedeken keresztül rengeteg festéket kentek, azonban ezek a rétegek az idők során lemállottak, a folyamatos mozgatás, és a munkálatok miatt leperegtek. Így néhány napja hajótaton egy rejtélyes felirat tűnt fel: „Albatross”.

A Szeged Panoráma blog által megkérdezett szakértő, Balogh Tamás, a TIT Hajózástörténeti, -Modellező és Hagyományőrző Egyesület elnöke a tipográfia alapján német hadszolgálatra következtet, a szóvégi dupla s-ből pedig az I. világháborúra, mivel később már egy s-sel írták a szót.

Balogh szerint a hajó 1918-ban a központi hatalmak bulgáriai konzulátusait és bankjait mentette a bolgár hadsereg összeomlása után, arról viszont nem maradt fenn adat, hogy ezt Albatross néven tette volna.

Az első világháborúban a flotta által rekvirált kereskedelmi hajók listáján szerepel ugyan egy ilyen nevű hajó, de az egy 1916-os építésű tengeri hajó, amely a Trieszti-öbölben teljesített szolgálatot.

Fotó: Illes Tibor / szegedpanorama.blogspot.com

A szakértő szerint ettől még lehetséges, hogy valóban hadszolgálatot teljesített a hajó. Lehet, hogy nem a flotta, hanem a hadsereg vette igénybe, ráadásul a háború vége felé egyre kevésbé figyeltek a pontos névváltoztatásokra. Balogh nem zárja ki azt sem, hogy egyszerűen németnek álcázták a hajót: „az al-dunai vízi úton senki, se az ideges németek, se a németekkel szövetséges, de a magyarokkal nem annyira barátságos környékbeli népek, szerbek, románok – ne lőjenek a hajóra, higgyék csak azt, hogy az egy német hajó és maradjanak veszteg” – véli az egyesület elnöke.

Szén helyett pakura

1917-ben – a Széchenyi István típus tervei alapján – már a legnagyobb magyar folyami termesgőzösöket, a IV. Károlyt és a Zita Királynét, kezdték építeni a Ganz Danubius Hajógyár újpesti üzemében. A hajó az Újpesten készült oldalkerekes személyszállító gőzhajók egyik legnagyobb példánya volt. Hossza 77,4 m szélessége 15,29 m merülése 1,5 méter. Az égéstermékét két kéménybe vezető gőzkazán 800 LE teljesítményt volt képes leadni. A 333-as számú, háromhengeres compound (triplex) gépet pakurával táplálták.

A IV. Károly esetében így szó sem volt a Titanic filmből jól ismert szénporos, hatalmas lapátokat forgató kazánfűtőkről. Itt szinte patikatisztaság uralkodott, hiszen a sok helyett elfoglaló, nehezen tárolható, problémás szén helyett a modernebb pakurát használták fel a hajó üzemeltetésére.
A bontás során először a gépház tetejét távolították el azért, hogy magát a gőzgépet, és a hajtást a korábbi KÖH határozatnak megfelelően egyben, illetve részegységekre bontva ki tudják emelni.

A hajó nevei és tulajdonosai

1917: IV. KÁROLY, Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. (MFTR)
1919: SAS, MFTR.
1930: SZENT IMRE, MFTR.
1944 végén Ausztriába menekítik
1947: SZENT IMRE, MESzHART.
1950: FELSZABADULÁS, MESzHART.
1955: FELSZABADULÁS, MAHART.
1958-ban a MAHART Újpesti Hajójavító Üzemben átépítik turistahajóvá
1976-ban leselejtezik, állóhajó állományba sorolják.
1978: SZŐKE TISZA II., Szegedi Fürdő és Hőforrás Vállalat.
1979: discohajóként üzemel Szegeden.
2000: SZŐKE TISZA II., Tiszayacht Kft. A Tápéi-öbölben áll.
2005-SZŐKE TISZA II., Európa Rendezvény Iroda Kft.
2007-SZŐKE TISZA II., Tiszayacht Kft.
2010-SZŐKE TISZA II., Technológia Tudásalapú Vállalkozásfejlesztési Nonprofit Kht.

Forrás: MTI ,Index.hu, Szeged Panoráma

The post Hadihajóként is szolgálhatott a Szőke Tisza? appeared first on Hunita.