1851-ben Szent György (szelek / április) hava 10.-én született Arany János e szép idilli életképe…
A születése napján e versét minden magyar házban olvasni-szavalni illendő !

Tegyük a Családi körrel ünneppé e költemény szülinapját ! Öltöztessük lelkünket és gyermekeink lelkét is díszbe vele ! – Halljuk hát a Hallgati Ember „Családi kör”-ét a (fönnmaradt) legszebb hangokon !

Arany János : Családi kör – Oszter Sándor szavalatában

Az antimagyar öncsövező (youtube) törölte a Családi kört – Gáti József szavalatában…
De itt van még…

Arany János : Családi kör – Mensáros László szavalatában

( https://www.youtube.com/watch?v=rIXuLg_f1P8 )

Az antimagyar öncsövező (youtube) törölte a Családi kört – Szabó Gyula szavalatában is…

//////////////////////

Arany János

CSALÁDI KÖR

Este van, este van : ki-ki nyugalomba !
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek :
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is – bogarászni restel –
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb… a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,… s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat :
Az világítja meg gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa !
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod :
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényúl :
Jaj! valami ördög… vagy ha nem, hát… kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével :
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes !”
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, –
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget ? „Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára :
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen !”
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván :
„Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is.”

Köszöni a gazda : „Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb –
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
(1) Beszél a szabadság véres napjairul,
S keble áttüzesül és arca felpirul,
Beszél azokról is – szemei könnyben úsznak –
Kikkel más hazába bujdosott… koldusnak.

Elbeszéli vágyát hona szent földére,
Hosszu terhes útját amíg hazaére.
(2) Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldús megáll a beszédben :
„Meséljen még egyet” – rimánkodik szépen.

„Nem mese az gyermek,” – így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja:
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány :
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle… testvérbátyját :
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van… a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, – egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát…
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

(1851 április 10.)

Ma már nehéz elképzelni, hogy az első kiadáskor még a „béna harcfi” is politikailag izgató kifejezésnek, az hogy „beszél a szabadság véres napjairól” meg egyenesen elfogadhatatlan és leközölhetetlen lázításnak tűnt, így száz esztendeig elkent szöveggel láthatott csak napvilágot a Családi kör. Egészen pontosan az is csoda, hogy eggyáltalán helyére került ennyi idő után az őszinte eredeti !

Van azonban, aki a „cenzúrázott” szöveget véli ma (is) kiforrottabbnak…

A Családi kör végleges szövegéről – EPA

Arany János 1817 március 2.-án született Nagyszalontán (a ma Románia megszállása alatt álló) Bihar vármegyénkben, idősödő szülei tizedik gyermekeként…

Édesapja, Arany György olyan családból származott, amely még Bocskaitól kapta a nemességet, a hajdúk letelepítésekor.

Arany János születésekor szülei már egyáltalán nem voltak ifjak. Mindenben körülrajongták a kései ajándékgyermeket, aki szüleitől tanult írni-olvasni is, és apjától hallott először a hajdúság mondáiból. A veretes régi magyar nyelv annyira mélyen ivódott érzékeibe, hogy később is mindvégig idegenkedett a nyelvújítástól…

Szalontán csodagyerekként cseperedett… a „hallgati ember”…

„Családi kör” költeményével köszöntjük a tizedik Arany-gyermeket…

Ajánlott olvasmány : Arany János gyermek- és ifjúkora

Ajánlott olvasmány : 

ARANY JÁNOS VÁROSA – NAGYSZALONTA – NÉPSZAVAZÁS 2020

ÉNEK ARANY JÁNOSRÓL

The post A Családi kör szülinapján appeared first on Hunita.

Arany Jánost köszöntjük a szülinapján

Családi kör költeményével… a tizedik gyermeket…

Arany János : Családi kör – Oszter Sándor szavalatában

Szülei féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc idősebb testvére közül már nyolcat előtte elvesztettek… Így Arany számára ez a nagycsaládi idill soha meg nem adatott…

Arany János : Családi kör – Mensáros László szavalatában

Arany János nagy Bihar vármegyénk (ma Románia megszállása alatt álló) Nagyszalonta községében született 1817 március 2.-án. 

Édesapja, Arany György családja még Bocskaitól kapta a nemességet, a hajdúk letelepítésekor.

Arany János születésekor a szülei már nem voltak ifjak. Mindenben körülrajongták a kései ajándék-gyermeküket, aki szüleitől tanult írni-olvasni is, és apjától hallott először a hajdúság mondáiból.
A veretes régi magyar nyelv annyira mélyen ivódott az érzékeibe, hogy később is mindvégig idegenkedett a (neolog) nyelvújítástól…

Szalontán csodagyerekként cseperedett… a kis „hallgati ember”…

Arany János (Barabás Miklós festményén, 1848-ban)

Arany nevezetes volt arról, hogy a magyar nyelv egyik legnagyobb ösmerőjeként páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Pusztán kisebb költeményeiben mintegy 23 ezer szót, illetve 16 ezer egyedi szótövet használt…

„Családi kör” költeményével köszöntjük ma a tizedik Arany-gyermeket…

Ajánlott olvasmány: Arany János gyermek- és ifjúkora

1848-ban Barabás Miklós lithográfiáján

Sz.

Ajánlott olvasmány : 

ARANY JÁNOS VÁROSA – NAGYSZALONTA – NÉPSZAVAZÁS 2020

ÉNEK ARANY JÁNOSRÓL

ARANY NYOMÁBAN

A nagykőrösi magyar éjszakában
Így bandukoltál akkor, mint ma én,
Rossz csillagok jártak szegény hazádra
S te voltál itt a biztos, méla fény.

Gyalu, Magyarság 1925 március 29.-én…

Arany János : Családi kör – Szabó Gyula szavalatában

és…

Arany János : Családi kör – Gáti József szavalatában

az antimagyar „jogvédő” hivatal kirekesztő rasszizmusa miatt ma sem nézhető…

The post Családi körben – Arany János szülinapján… appeared first on Hunita.

1851-ben Szent György (szelek / április) hava 10.-én született Arany János e szép idilli életképe…
A születése napján e versét minden magyar házban olvasni-szavalni illendő !

Tegyük a Családi körrel ünneppé e költemény szülinapját ! Öltöztessük lelkünket és gyermekeink lelkét is díszbe vele ! – Halljuk hát a Hallgati Ember „Családi kör”-ét a (fönnmaradt) legszebb hangokon !

Arany János : Családi kör – Oszter Sándor szavalatában

Arany János : Családi kör – Gáti József szavalatában

Arany János : Családi kör – Mensáros László szavalatában

Arany János : Családi kör – Szabó Gyula szavalatában

//////////////////////

Arany János

CSALÁDI KÖR

Este van, este van : ki-ki nyugalomba !
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is – bogarászni restel –
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb… a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,… s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat :
Az világítja meg gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa !
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod :
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényúl :
Jaj! valami ördög… vagy ha nem, hát… kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével :
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes !”
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, –
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget ? „Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára :
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen !”
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván :
„Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is.”

Köszöni a gazda : „Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb –
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
(1) Beszél a szabadság véres napjairul,
S keble áttüzesül és arca felpirul,
Beszél azokról is – szemei könnyben úsznak –
Kikkel más hazába bujdosott… koldusnak.

Elbeszéli vágyát hona szent földére,
Hosszu terhes útját amíg hazaére.
(2) Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldús megáll a beszédben :
„Meséljen még egyet” – rimánkodik szépen.

„Nem mese az gyermek,” – így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja:
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány :
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle… testvérbátyját :
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van… a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, – egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát…
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

(1851 április 10.)

Ma már nehéz elképzelni, hogy az első kiadáskor még a „béna harcfi” is politikailag izgató kifejezésnek, az hogy „beszél a szabadság véres napjairól” meg egyenesen elfogadhatatlan és leközölhetetlen lázításnak tűnt, így száz esztendeig elkent szöveggel láthatott csak napvilágot a Családi kör. Egészen pontosan az is csoda, hogy eggyáltalán helyére került ennyi idő után az őszinte eredeti !

Van azonban, aki a „cenzúrázott” szöveget véli ma (is) kiforrottabbnak…

A Családi kör végleges szövegéről – EPA

Arany János 1817 március 2.-án született Nagyszalontán (ma Románia megszállása alatt álló) Bihar vármegyénkben, idősödő szülei tizedik gyermekeként…

Édesapja, Arany György olyan családból származott, amely még Bocskaitól kapta a nemességet, a hajdúk letelepítésekor.

Arany János születésekor szülei már egyáltalán nem voltak ifjak. Mindenben körülrajongták a kései ajándékgyermeket, aki szüleitől tanult írni-olvasni is, és apjától hallott először a hajdúság mondáiból. A veretes régi magyar nyelv annyira mélyen ivódott érzékeibe, hogy később is mindvégig idegenkedett a nyelvújítástól…

Szalontán csodagyerekként cseperedett… a „hallgati ember”…

„Családi kör” költeményével köszöntjük a tizedik Arany-gyermeket…

Ajánlott olvasmány: Arany János gyermek- és ifjúkora

Ajánlott olvasmány : 

ARANY JÁNOS VÁROSA – NAGYSZALONTA – NÉPSZAVAZÁS 2020

ÉNEK ARANY JÁNOSRÓL

The post A Családi kör szülinapján appeared first on Hunita.

Arany Jánost köszöntjük a 205. szülinapján

Családi kör költeményével a tizedik gyermeket…

Arany János : Családi kör – Oszter Sándor szavalatában

Arany János : Családi kör – Gáti József szavalatában

Arany János : Családi kör – Mensáros László szavalatában

Arany János : Családi kör – Szabó Gyula szavalatában

Arany János 1817. március 2.-án született Bihar vármegyének (ma Románia megszállása alatt álló) Nagyszalonta községében.

Édesapja, Arany György olyan családból származott, amely még Bocskaitól kapta a nemességet, a hajdúk letelepítésekor.

Arany János születésekor szülei már egyáltalán nem voltak fiatalok. Mindenben körülrajongták a kései ajándékgyermeket, aki szüleitől tanult írni-olvasni is, és apjától hallott először a hajdúság mondáiból. A veretes régi magyar nyelv annyira mélyen ivódott érzékeibe, hogy később is mindvégig idegenkedett a nyelvújítástól…

Szalontán csodagyerekként cseperedett… a „hallgati ember”…

„Családi kör” költeményével köszöntjük a tizedik Arany-gyermeket…

Ajánlott olvasmány: Arany János gyermek- és ifjúkora

1848-ban Barabás Miklós lithográfiáján

Sz.

Ajánlott olvasmány : 

ARANY JÁNOS VÁROSA – NAGYSZALONTA – NÉPSZAVAZÁS 2020

ÉNEK ARANY JÁNOSRÓL

The post Családi körben – Arany 205. szülinapján… appeared first on Hunita.

Arany János: Alkalmi vers / Előadja: Zsiborás Zsuzsa – Sebestyén Gábor

Arany János

Alkalmi vers

Az uj évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? –
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros;
Jól fizesse a tinót
S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron,
Font kijárja bőven.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Senkinek a nyakára
Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszen,
Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy!
Még pedig pengőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Szegény ember malacának
Egy híja se essék;
Messze járjon dög, halál,
Burgonya-betegség;
Orvos, bakó a díját
Kapja heverőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Tücski-hajcski baromnak
Sokasuljon lába;
Boci járjon mezőre,
Gyermek iskolába;
Gyarapodjék a magyar
Számra, mint erőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

A biró is, mint eddig,
Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát
Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság
Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Zenebona, babona,
Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás
Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem,
Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Nagy uraink (ha élnek)
Nőjenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit,
Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett
Buzogjanak hően.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, –
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs –, eszme –, hírnév –,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Mire üssek még pohárt?
Asszonyi hűségre?
Barátság –, polgár-erény –,
Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk
Vannak kelendőben.
Tudj’ Isten, mi minden nincs
Ez uj esztendőben!

1853

„Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja.” (Szerb Antal)

The post Arany János – Alkalmi vers – Újesztendőre appeared first on Hunita.

Tegyük a Családi körrel ünneppé e költemény szülinapját ! Öltöztessük lelkünket és gyermekeink lelkét is díszbe vele ! – Halljuk hát a hallgati ember „Családi kör”-ét a (fönnmaradt) legszebb hangokon !

Arany János : Családi kör – Oszter Sándor szavalatában

Arany János : Családi kör – Gáti József szavalatában

Arany János : Családi kör – Mensáros László szavalatában

Arany János : Családi kör – Szabó Gyula szavalatában

//////////////////////

Arany János

CSALÁDI KÖR

Este van, este van : ki-ki nyugalomba !
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is – bogarászni restel –
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb… a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,… s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa !
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög… vagy ha nem, hát… kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével :
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes !”
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, –
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget ? „Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen !”
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
„Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is.”

Köszöni a gazda : „Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb –
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
(1) Beszél a szabadság véres napjairul,
S keble áttüzesül és arca felpirul,
Beszél azokról is – szemei könnyben úsznak –
Kikkel más hazába bujdosott… koldusnak.

Elbeszéli vágyát hona szent földére,
Hosszu terhes útját amíg hazaére.
(2) Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldús megáll a beszédben:
„Meséljen még egyet” – rimánkodik szépen.

„Nem mese az gyermek,” – így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja:
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány :
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle… testvérbátyját:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van… a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, – egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát…
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

(1851 ápr. 10.)

Ma már nehéz elképzelni, hogy az első kiadáskor még a „béna harcfi” is politikailag izgató kifejezésnek, az hogy „beszél a szabadság véres napjairól” meg egyenesen elfogadhatatlan és leközölhetetlen lázításnak tűnt, így száz esztendeig elkent szöveggel láthatott csak napvilágot a Családi kör. Egészen pontosan az is csoda, hogy eggyáltalán helyére került ennyi idő után az őszinte eredeti !

Van azonban, aki a „cenzúrázott” szöveget véli ma (is) kiforrottabbnak…

A Családi kör végleges szövegéről – EPA

The post A Családi kör 170. szülinapján appeared first on Hunita.

Arany János: Alkalmi vers / Előadja: Zsiborás Zsuzsa – Sebestyén Gábor

Arany János

Alkalmi vers

Az uj évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? –
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros;
Jól fizesse a tinót
S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron,
Font kijárja bőven.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Senkinek a nyakára
Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszen,
Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy!
Még pedig pengőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Szegény ember malacának
Egy híja se essék;
Messze járjon dög, halál,
Burgonya-betegség;
Orvos, bakó a díját
Kapja heverőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Tücski-hajcski baromnak
Sokasuljon lába;
Boci járjon mezőre,
Gyermek iskolába;
Gyarapodjék a magyar
Számra, mint erőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

A biró is, mint eddig,
Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát
Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság
Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Zenebona, babona,
Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás
Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem,
Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Nagy uraink (ha élnek)
Nőjenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit,
Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett
Buzogjanak hően.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, –
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs –, eszme –, hírnév –,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Mire üssek még pohárt?
Asszonyi hűségre?
Barátság –, polgár-erény –,
Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk
Vannak kelendőben.
Tudj’ Isten, mi minden nincs
Ez uj esztendőben!

1853

The post Arany János – Alkalmi vers – Újesztendőre appeared first on Hunita.

Eggyet maga is írt, éppen e napon (Aranyasszony 28.-án) :

Arany János – Népdal

Duna vizén lefelé úsz a ladik,
A ladik,
Róla muzsikaszó, guzlicaszó, csimpolyaszó
Hallatik;
Juhaj! viszik a piros almát, barackot,
Juhaj: Kevibe Szent-Endréről menyasszont!

Piros almát eladják a budapesti
Piacon,
Abbul cifrálkodik Kevibe’ a piros arcu
Menyasszony:
Juhaj! de derék ruha ez a fejkötő:
Megfér ezalatt akármennyi szerető!

Kevi csárda reggel óta tele van,
Teli van:
Ott járja a kolót egy éles késsel, véres késsel
A Jovan:
Juhaj! piros volt, de csak férges alma volt,
Asszony, csinos volt, de azért csak r–a volt.

Duna vizén lefele úsz a ladik,
A ladik,
Róla hejjehujja, szitok-átok, dávoria
Hallatik:
„Juhaj! közel már Alexinác, Knyazevác:
Engem Kevi-Rác, többet ugyan sose látsz!”

(1877 aug. 28)

A rác menyasszony rima volt… hát ez már csak azért is érdekes, mert néhány évtizeddel később az idegenbe, főleg a szláv vidékekre származott feslett magyar lányokat csak vengerka azaz magyar lány néven emlegették… minden más magyar leányt is szándékoltan gyalázva vele… Az meg külön érdekes, hogy ugyan ki vitte futtatni ezekbe az országokba, főleg a Balkánra a magyar lányokat, ha nem azok, akik cimborasága éppen gyalázta őket ?! 

Arany Jánosunk költöi-tanári tevékenysége mellett még népdalokat is gyűjtöttt…

De fenti remek költeménye betekintést enged a dunai rácok honi világába is…

Ajánlott olvasmány még :

Arany János daloskönyve – Parlando

https://www.parlando.hu › Arany_Janos_daloskonyve

Nagyszalonta 1917-ben Arany János századik születésnapját készült megünnepelni, többek között azzal, hogy összegyűjtik a szalontai dalokat.

ARANY JÁNOS DALOSKÖNYVE

Válogatás a költő dalgyűjteményéből (2012)

“És a nemzet, e derék faj,
Dicsőségünk gondos őre,
Multja kincs-aknái felett
Élni fog örök időkre.”

(Arany J. A rodostói temető, részlet)

Egy Arany lemez beharangozója

Dsupin Pál, Csergő-Herczeg László – Arany János daloskönyve

Ki ne ismerné Arany János nevét? Az iskolában mindannyian megtanultuk. Olvastuk a Toldit, verseit, tudjuk, hogy Nagyszalontán született egy elszegényedett nemesi családban, tudjuk, hogy legkedvesebb barátja Petőfi Sándor volt, hogy Nagykőrösön tanított, hogy a Kisfaludy Társaság elnöki- és a Magyar Tudományos Akadémia főtitkári tisztjét is betöltötte. Versei a XIX. századi magyar történelem és irodalom szerves részeként jelennek meg tudatunkban. Mégis tartogat meglepetést életrajza. Ha azt mondjuk Tamburás öregúr, akkor a megfáradt, öreg költőre gondolunk, de azt már nehezen képzeljük hozzá, hogy néha valóban gitárral kezében múlatta az időt. Arról, hogy öreg korában papírra is vetette azokat a dalokat, melyek élete során megragadtak emlékezetében, még az irodalom és énekzene tanárok közül is csak kevesen tudnak. Lehet, hogy népzenével foglalkozó barátja, Bartalus István hatására fogott dalos emlékei lejegyzéséhez, de a magyar népdalról leírt gondolatai több helyen is jelzik, hogy ez a műfaj nem volt közömbös számára sohasem. Erről írnék a kedves olvasónak néhány szót, s arról hogy a történetbe egy kicsit mi is belekerültünk, mert a följegyzett dalok közül hanglemezre játszottunk egy órányit, s így, aki kíváncsi rá, meg is hallgathatja.

Népdalgyűjtés Nagyszalontán 

Nagyszalonta 1917-ben Arany János századik születésnapját készült megünnepelni, többek között azzal, hogy összegyűjtik a szalontai dalokat. Ebből a gyűjtésből jelent volna meg a jeles évfordulóra a Magyar Népköltési Gyűjtemény XIV. kötete. A gyűjtés már folyt egy ideje lelkes diákok segítségével, mikor a munkához Kodály Zoltán segítségét kérték, aki el is indult Nagyszalontára az Arany János iránti tiszteletből, és mert kíváncsi volt a diákok által végzett kutatásra. Csalódottan vette tudomásul, hogy a munka nem szakszerűen folyt. A dalokat tollbamondás alapján jegyezték fel dallam nélkül, a dalolók adatait nem rögzítették. (Azért a diákok és Szendrey tanár úr munkája így is örökbecsű.)  Belátta, hogy az eddig elvégzett gyűjtésben csak alapos utánajárással tehet rendet, így maga is hozzálátott fölkeresni azokat, akik a háborús nyomor ellenére is hajlandóak voltak dalolni.  Összesen három hetet töltött Nagyszalontán az 1916-os és 1917-es év fordulóján, minek eredményeként 353 dallamot jegyzett föl, jórészüket fonográf hengeren is rögzítette. Gyűjtéséből 42 dallam került a Magyar Népköltési Gyűjtemény XIV. kötetébe, ami végül a háború után, 1924-ben jelent meg.  Kodály Zoltán nagyszalontai gyűjtése jóval később, 2001-ben, a Magyar Népköltési Gyűjtemény XV. kötetében jelent meg.

„Az emberi lélek virágai”

Az Arany centenáriumi előkészületek közben előkerült a költő kottás kézirata 148 dal-lejegyzéssel. A Kisfaludy-Társaság ennek kiadását is tervbe vette, de az eredeti kéziratot csak 1952-ben adták ki Arany János népdalgyűjteménye címmel, Kodály Zoltán és Gyulai Ágost jegyzeteivel. Kodály Zoltán 1952-ben a kézirat jelentősége kapcsán írja: „senki sem veheti túlzásnak, ha azt mondjuk, súlyos mulasztás volt 80 esztendeig kéziratban hevertetni e gyűjteményt.” 1952 óta tehát hozzáférhető ez a kincs, ami nemcsak azért értékes, mert a lejegyzője egyik nagy költőnk, hanem azért is, mert ebből az időből hasonló, dallamokkal ellátott daloskönyvet alig ismerünk. Arany János előfutára lett ezzel a rövidesen színre lépő nagy népzenekutatóknak. Nyilvánvaló szándéka volt, hogy rámutasson: a dal lejegyzése dallam nélkül csonka, s hogy a közösség használata közben letisztult ritmusképletek és dallamok adhatnák költészetünk legerősebb alapjait. „Valóban különös is lenne, ha a tudomány, míg föld és tenger minden növényét előkutatja, mellőzné az emberi lélek virágait… sajnálná figyelmét a szótól, midőn harmóniás kapcsolatban nyilatkozik, mint érzés vagy kedély, mint képzelet vagy épen értelem.” (Arany János: A magyar népdal az irodalomban) Nem sajnálta hát figyelmét és lejegyzett másfélszáz dallamot. A kézirat másolatát kezünkben tartva közvetlenebb, személyesebb kapcsolatot érzünk, mint egy nyomdai kotta kép láttán, így szorosabbá fűzi a kapcsolatot író és olvasó között. Kicsit az az érzésünk, mintha nekünk írták volna. (Én ezt az érzést nem is igyekeztem elhessegetni magamtól.)

Harang, nyelv nélkül

Tagadhatatlan, hogy nekem is csak a véletlen sodorta utamba Kodály Zoltán-Gyulai Ágost „Arany János népdalgyűjteménye” c. könyvét. A népdalgyűjtemény szó ragadta meg figyelmemet. A könyvet az egri régiségpiacon egy ponyváról emeltem fel, s a gondos kézzel lejegyzett kotta- és szövegírás kíváncsivá tett. Ha valaha találkoztam is népzenei publikációkban Arany János nevével, nem firtattam, hogy ebben a műfajban milyen üzenete lehet az utókornak.  Fellapozva találunk benne balladát, boros-, szerelmes- és gyermekjáték dalokat, népszínművek dalbetétjeit, Rákóczi dallamot, régi költők népdalként szárnyra kapott verseit, német és magyar dallamot, ugróst és csárdást… Végigfuvoláztam a gyűjteményt, elsősorban népzenész füllel, hogy lássam, mit ért a költő „Népdalok és rokon”-, „Társas dalok”, „Kántáló dallamok és gyermek réja” alatt. Alaposabb elmélyülés után kérdezgettem népzenészeket, zene- és irodalom tanárokat, hogy hallottak-e a költő   népdalgyűjteményéről, de néhány kivételtől eltekintve mindenki tekintetében csodálkozást láttam, no meg az érdeklődést. Ahogy a kézírás hangjai megelevenedtek, bizsergetett az időutazás élménye. Barátkoztam a dalokkal, olvastam a költő verseit és leveleit, kerestem a kapcsolódási pontokat máshonnan ismert hasonló dalok felé, amihez erős kapaszkodót nyújtottak Kodály Zoltán és Gyulai Ágost kimerítő jegyzetei. Csergő-Herczeg Lászlóval próbára tettük a dallamokat tamburán, azaz gitáron, amivel „múlatta magát” a „tamburás öregúr” és a dalokhoz illő egyéb hangszereken: fuvolán, dudán, citerán (amit szintén tamburának neveznek Nagyszalontán), furulyán, tekerőn, tárogatón; színre lépett egy angyali gyermekkar tiszta és erős hangokkal. Lapozgattam az 1924-es kiadású Nagyszalontai gyűjtést és Kodály Zoltán teljes Nagyszalontai gyűjtését. Időközben a dalok kéziraton túli, rokoni kapcsolatai mellett egyre érezhetőbbek lettek a költő verseivel és életrajzával összecsengő hangulatok; a versek sorai között ott bujkáltak a dalok, a dalok között Arany János versei, a kor, amiben élt, és az érzelmi töltés, ami miatt megszerettük ezeket a dalokat. Azért készítettük ezt a hanglemezt, hogy másokkal is megosszuk ezt az érzést. E dalokból is merített a Toldi költője, múlatta velük meghitt, vagy nehéz perceit. Bevallottan „maga számára is lopva zenélt csak” (Arany), tehát titokba avat be minket a lejegyzett dalokkal, azonban a hangtalan kotta, bármilyen szépen is írták: harang, nyelv nélkül. „Arany verselő fölénye zeneismeretéből ered…”, mert „az igazi lírai költő verse zenei hangulatból születik. Hangok, ritmusok zúgnak-bongnak benne formátlanul, míg egyszerre csodaképp kristályba csattannak, melyben minden atom helyén van. Minél gazdagabb, sokfélébb zenei zűrzavar borong, annál többféle, gazdagabb versforma az eredmény. Ha kevés: egy nótájú költő lesz, egyhúrú kobzos, aki mindig egy nótát ver.” (Kodály) A kéziratban vannak „régi dalok, csuda hangmenettel: Váltva kemény, lágy, – s magyar a némettel.”(Arany)

A „dalkincsre az idegen dallamok is jellemzők. Nem véletlen, mit fogad be, mit őriz meg egy nép: ami lelkivilágától idegen, alig verhet gyökeret”. (Kodály) Hogy a dal, a zene milyen eredetű, mindig izgalmas kérdés, így Arany János is fontosnak tartotta, és ahol tudta, jegyezte a kézirat darabjai mellett (Barna Péter nótája, Zöld Marczi, Borbélylegény dala, régi, párna-táncz, Nemzetőrdal, Kisfaludy S., Csokonai stb.). Ugyanígy zenei utasításokat is közöl a dalokhoz (halkan, vígan, élénken). Pontos, alapos munkát hagyott ránk – ahogy Kodály Zoltán és Gyulai Ágost is –, kár lett volna visszatenni a ponyvára. „Mondd meg nekem, mit dalolsz, megmondom, ki vagy. A bennünk továbbrezgő dallamok és foszlányaik olyat vallanak felőlünk, amit semmi lélekelemzés nem hoz felszínre. Bevilágítanak a lélek rejtett zugaiba, ahova másképp nem férkőzhetünk.” Kodály Zoltán szavai szerint Arany János kitárta nekünk lelkét, s azt is üzeni, hogy „Nem ismeri teljesen Aranyt, aki e gyűjteményt nem ismeri.” Mi belelapoztunk és egy órányi válogatást szívesen ajánlunk belőle a kedves hallgatónak, fogadják szeretettel akkor is ha „nem úgy van már, mint volt régen”.

Dsupin Luca rajzai

***

A szerzőkről:

Dsupin Pál: Születtem 1963-ban Szikszón, Encsen laktam 12 éves koromig, majd Miskolcon 1989-ig, azután két évig Egerben. Családomnak fészket Noszvajon raktam. Húsz éve itt élek.

Első zenei élményem, amire emlékszem, hogy Apám egyszer kézen fogott öt éves forma gyermekként, kisétáltunk az encsi határba, ahol egy gyermekláncfű darabka szárára ráverselt egy mondókát és belefújt. Egy mély tónusú síp hang szólalt meg. Ma úgy tűnik, mintha abban a hangban az összes létező zene benne lett volna.

Olyan tíz éves koromig Édesanyám sokszor énekelt mikor otthon valamilyen házimunkát végzett, aztán elhagyta a dalokat – nagyon szép hangja volt.

Valamiért a fúvós hangszereknél kötöttem ki mindig. Kisiskolás koromban egy Béres-féle alumínium furulyán fújtam az akkori rádiós slágereket, középiskola után fuvolán tanultam egy diósgyőri zeneiskolában, aztán egy koncerten hallottam az Egyszólam együttest. Ugyanúgy elállt a lélekzetem, mint amikor először jártam Széken és láttam a viseletben templomba igyekvő embereket. Fölkerestem Juhász Zoltánt, tőle kaptam először székelyföldi és gyimesi furulyás felvételeket. Mikor  ezeket megtanultam, arra biztatott, hogy menjek népzenét gyűjteni, ami neki természetes volt már akkor, én meg el se tudtam képzelni, hogy találkozom majd olyan falusi emberekkel, akiknek az ősrégi magyar zene még mindennapos. Nagy élmény volt Bükkszéken, Gyimesben, Moldvában, a Mezőségen, Felcsíkban, Noszvajon és még jó néhány helyen emberek és dallamok után kutatni. Ez volt számomra a zeneiskola. A főiskolai tanulmányokat is föladtam egy évre, mert nem tudtam betelni a még létező népzenével. Könyvekből és hangfelvételekről sok-sok dallamot meg lehetett tanulni, de Szánthó Ferenc keservesét csak akkor tudtam eljátszani, miután személyesen tőle hallottam.

’93-ban megszólított Joób Árpád, hogy vállalnék-e népi furulya tanítást a Nyíregyházi Főiskola énekzene tanszékén. Tanítottam ott vagy 14 évig, közben jártam gyűjteni, tanultam könyvekből.

Sok nagyszerű zenésszel, sok műsorban és szép számú hanglemezen zenéltem, amiért hálás vagyok a sorsnak. Mindig érdekeltek az újdonságok – amik többnyire régiségek voltak. Leginkább akkor tudok nyugodtan élni és aludni ha valami újat tanulhatok. E téren a magyar embert bőséggel kényezteti gazdag hagyománya.

Csergő-Herczeg László: 1986-tól a szentendrei, régizenét játszó Kecskés Együttesben működtem 2005-ig, azóta csak alkalmanként vagyok velük a földrajzi távolság miatt. Alapító tagja vagyok a Fabula Régizene Együttesnek, olykor más ilyen zenei profilú együttesben is játszok vagy alkalmi formációkban, énekmondással egyedül is.

Népzenével való foglalkozásra Dsupin Pál furulyás-dudással kezdett együttműködésünk indított, Arany János daloskönyvéből szerkesztett közös műsorunk és CD felvételünk okán.

A Tekergő Zenekarhoz 2015 tavaszán csatlakoztam, a vonószenekari hangzást kobozzal és tekerővel egészítem ki.

The post Arany János – Népdal appeared first on Hunita.

Tegyük a Családi körrel ünneppé e költemény szülinapját! Öltöztessük lelkünket és gyermekeink lelkét is díszbe vele! – Halljuk hát a hallgati ember „Családi kör”-ét a (fönnmaradt) legszebb hangokon!

Arany János : Családi kör – Oszter Sándor szavalatában

Arany János : Családi kör – Gáti József szavalatában

Arany János : Családi kör – Mensáros László szavalatában

Arany János : Családi kör – Szabó Gyula szavalatában

//////////////////////

Arany János

CSALÁDI KÖR

Este van, este van: ki-ki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is – bogarászni restel –
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb… a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,… s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög… vagy ha nem, hát… kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!”
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, –
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!”
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
„Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is.”

Köszöni a gazda: „Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb –
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
(1) Beszél a szabadság véres napjairul,
S keble áttüzesül és arca felpirul,
Beszél azokról is – szemei könnyben úsznak –
Kikkel más hazába bujdosott… koldusnak.

Elbeszéli vágyát hona szent földére,
Hosszu terhes útját amíg hazaére.
(2) Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldús megáll a beszédben:
„Meséljen még egyet” – rimánkodik szépen.

„Nem mese az gyermek,” – így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja:
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle… testvérbátyját:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van… a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, – egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát…
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

(1851. ápr. 10.)

Ma már nehéz elképzelni, hogy az első kiadáskor még a „béna harcfi” is politikailag izgató kifejezésnek, az hogy „beszél a szabadság véres napjairól” meg egyenesen elfogadhatatlan és leközölhetetlen lázításnak tűnt, így száz esztendeig elkent szöveggel láthatott csak napvilágot a Családi kör. Egészen pontosan az is csoda, hogy eggyáltalán helyére került ennyi idő után az őszinte eredeti !

Van azonban, aki a „cenzúrázott” szöveget véli ma (is) kiforrottabbnak…

A Családi kör végleges szövegéről – EPA

The post Arany Jánost köszöntjük a Családi kör szülinapján appeared first on Hunita.

Családi kör költeményével a tizedik gyermeket…

Arany János : Családi kör – Oszter Sándor szavalatában

Arany János : Családi kör – Gáti József szavalatában

Arany János : Családi kör – Mensáros László szavalatában

Arany János : Családi kör – Szabó Gyula szavalatában

Arany János 1817. március 2.-án született Bihar vármegyének (ma Románia megszállása alatt álló) Nagyszalonta községében.

Édesapja, Arany György olyan családból származott, amely Bocskaitól kapta a nemességet, a hajdúk letelepítésekor.

Arany János születésekor szülei már egyáltalán nem voltak fiatalok. Mindenben körülrajongták a kései ajándékgyermeket, aki szüleitől tanult írni-olvasni is, és apjától hallott először a hajdúság mondáiból. A veretes régi magyar nyelv annyira mélyen ivódott érzékeibe, hogy később is mindvégig idegenkedett a nyelvújítástól…

Szalontán csodagyerekként cseperedett…

„Családi kör” költeményével köszöntjük a tizedik Arany-gyermeket…

Ajánlott olvasmány: Arany János gyermek- és ifjúkora

1848-ban Barabás Miklós lithográfiáján

Sz.

The post Családi körben – Arany szülinapján… appeared first on Hunita.