Szerencsések, akik csak milliókat áldoztak!

Nálunk nem ünnepelnek. Nem emlékeznek. Senkinek eszébe nem jut megállni egy pillanatra sem! De még csak el se merengünk rajta e napon, hányan ontották (hiába) a vérüket a Nagy Háborúban…
Azóta már számozzuk is: az Első Világháborúban!

Bizony vannak, akik ma emlékeznek! Miért is éppen e napon?

Hát éppen csak azért, mert ez a nap az évfordulója a Világháború végének.

A Fegyverszünet napját – angolul: Armistice Day, franciául: jour de l’Armistice – megünneplik azonban az angolok és a franciák minden esztendő enyészet (november) hava 11.-én, az Első Világháborút lezáró Compiègne-i Fegyverszüneti Egyezmény aláírásának emlékére.

11. hó 11.-én 11 órakor megáll az élet Britanniában.

Az utcákon ugyan csak eggyetlen percre, de a hadapródiskolák és katonai létesítmények ennél hosszabban is megemlékeznek róla.

Talán ez az eggyetlen valóban ünnepelt ünnep Britanniában! Nekik nincsen Március 15.-éjük, vagy Október 23.-ájuk! Nekik már egy jó bő ezer éve nem kellett rabigát lerázniuk. De emlékeznek a két és fél millió elesett katonájukra…

Micsoda szám! Két és fél millió elesett katonájukra emlékeznek a britek…

Két és fél millió brit katona esett el, hogy a szász rokonság térdre rogyjon, hogy a franciák valamivel több, mint 2 megyét megszerezzenek (melyet azóta sem köszöntek meg), hogy a kommunizmus tombolhasson Oroszországban, hogy az EU előképét – a népek hazáját – az Osztrák-Magyar Monarchiát széttéphessék a francia és az általuk fölkorbácsolt kisantant érdekek…

Népek hazája – EU mintaképe – a Monarchia széttépetett!

Ki tervezte Európának ezt a rettenetet?! A bűnösök leélhették életüket. Békében és gyarapodó gazdagságban. Felelősségre azóta sem vonta őket a történelem!

De mit is nyertek a britek?
Birodalmuk megrogyott. Történelmi nemesi családjaik tömegének magva veszett…

Ma már a maradék Britannia (is) Európa omló bástyája. A harmadik világ bevándorlói szétrágják a maradék brit értékeket.

A világra szóló agymosással ma már a templomok is javarészt üresek. Egyre fogy a keresztény Britanniában. De akik még tartják értékeiket, megszokásból eljárnak vasárnaponként…

Ez a vasárnap az elesettek, a „hősi halottak” emlékezete volt. Remembrance Sunday – az „Emlékezés Vasárnapja” – Britannia-szerte.

Yeovilton, a Brit Haditengerészet repülőseinek temploma és temetője (2013.11.11.-én 12 órakor)

A brit templomokban e napon minden elesettért imádkoztak. Európa áldozataiért. Minden keresztényért.
Itt lenne végre az idő, velük imádkoznunk! A mieinkért! És minden hiába elesettért! Amíg még van kinek, amíg még van miért…

Nekünk az Első Világháború áldozatainak fájdalmát is elhomályosítja az a horror, ami utána következett: a Vörös Terror, majd Trianon!

A négy nyugati hatalom képviselői közül talán a legkultúráltabb, Lloyd George angol miniszterelnök saját legnagyobb politikai baklövéseként írta le Trianon aláírást későbbi éveiben.
Már Trianon előkészítésekor is ellenezte a csonkító indulatokat (majd sajnos föladta ellenállását):
“Soha nem lesz béke Délkelet-Európában‚ ha a most létrejövő kis államok mindegyikének jelentős magyar lakossága lesz. […] Nem lesz béke Közép-Európában‚ ha utólag kiderül, hogy Magyarország igényei jogosak, és hogy egész magyar közösségeket úgy adtak át Csehszlovákiának és Erdélynek (Romániának) mint egy-egy marhacsordát csak azért, mert a konferencia elutasította a magyar ügy megvitatását.”

A Nyugat – Britannia, Franciaország és Belgium – óriási erőkkel, lázas izgalomban készül a Nagy Háború kitörésének 100. évfordulójára. Megemlékezések mindenütt!
Utazásokat hirdetnek a (Nagy Háborús) harcterek látogatására! A 2-3 napostól a hetes kalandozásig… Új turisztikai ágazat burjánzik széles kínálattal…
Nálunk csak a hallgatás. A páratlanul alapos szegedi Szanka-gyűlyteménynek sincs máig sem helye! Pedig csonkországunk (eggyik?) legnagyobb Első Világháborús tára igazán megérdemelne egy önálló kiállítóházat (múzeumot) is a 100. évfordulóra…
Jelenleg szerte részletekben megtekinthető egyebek között a Délvidék Házban állandó tárlaton.

Ha Hős Őseinkre és Őseink Hősiességére nem emlékezünk, mi sem érdemlünk többet! De még annyit se! Csak a teljes feledést!

Még maradt néhány hónapunk fölébredni, hogy Hős Magyar Őseink is végre méltó emlékezetünkben újra élhessenek!

Dr Szabó László

Magyar Kultúrális Örökség
Alapítvány
alapító

www.makultur.hu

The post Remembrance Day – a Nagy Háborúban elesettek emlékezete appeared first on Hunita.

A munkáspárt kissé előretört a konzervatívok rovására, de a nagyobb meglepetés inkább az volt, hogy harmadiknak a „Független Angliát!” párt (UK Independence Party) jutott be… Nehéz persze e párt nevét is helyesen fordítani, hiszen Britannia, UK (United Kingdom) és Anglia három külön fogalom. Britannia inkább történelmi-földrajzi megjelölés. A zsugorodó birodalmat ma már ritkán illeti meg a „Great” (Nagy) jelző. A UK (ejtsd: júkéj) azaz „Egyesült Királyság” (United Kingdom) inkább politikai fogalom, mely Angliát, Wales-et, S(z)kóciát és Észak-Írországot foglalja magában. Bár ez utóbbi kettő már az „Egyesült Királyság”-tól is igencsak elszakadóban van.

A Függetlenségi Párt az EU-tól való teljes függetlenséget – a brit-ellenes pénzszivattyú fölszámolását – tűzte zászlajára. Az „Egyesült Királyság” romos gazdaságából is éltetője – az EU-ban nettó befizető, mint mi vagyunk – a haszonélvező államoknak, mint pl. Franciaország, Spanyolország, Portugália és Olaszország. A britek pedig ezekbe az országokba amúgyis hordanak elég pénzt kirándulóként (turistaként), nem szívlelhetik hát, hogy még ezen túl is leszívják őket a már nem is éppen szegényebb EU-társországok.

De Angliában a népszavazás neméppen mindennapos dolog. Anglia nem Svájc, ahol a polgár hetente népszavazhat. Legutóbb a parlamenti többség ellenében is elvetette a kormány az EU-ellenes népszavazás lehetőségét. Hát ezért is erősödik az EU-ellenes függetlenségi párt Britanniában.

A szándékosan elrontott, összefirkált szavazólapok száma is döbbenetesen magas volt, magasabb, mint eddig valaha… A polgárok nem a jelöltekre szavaztak, hanem – gyakran trágár – megjegyzéseiket vetették a szavazólapra.

Az elemzések és értelmezések szerint ez a demokrácia alkonya, hiszen ez az érdektelenség azt jelenti, hogy a britek többségét már egyáltalán nem érdekli a szavazás, a demokratikus választás lehetősége…

Angliában nagy divat az igencsak egzotikus „német karácsonyi vásár”. Minden nagyobb város főterén megtalálható. A „német karácsonyi vásár” pedig Angliában már gyakran november elején nyit. Az angolokénál sokkal ízletesebb kolbászokon túl megtalálható itt a forralt bor is a britek nagy örömére. Bár létezik angol szó rá (mulled wine), – és házi főzetként valaha az angoloknál is szokás volt – a német „Glühwein” az angolok ajkán „gluewine”-ra torzult amely ’ragasztóbor’-t jelent. Bizony ragadnak is rá a népek…

Birminghamben például többen álltak sorban forralt borért, mint a szavazásért. Ez önmagában is szépen példázza a nagyvárosok népének igazi érdeklődését.

A rendkívül alacsony átszavazottság egyben azt is jelentheti, hogy egy kisebb, de erős – és fegyelmezetten szavazó – csoport(osulás) az összeshez viszonyított igen kis támogatottsággal is nyerhet! Görögködve azt akár a demokrácián belüli „sztenokrácia”, vagyis egy (fegyelmezettebb) szűk kör uralmaként értelmezhetnénk. Ez pedig már önmagában is a demokrácia ellentettje: nem a „nép uralma”, hanem egy erősebb akaratú kisebb csoport vezénylete a többségen. Láttunk már ilyet sokszínű demokratikus mázban…

Athén – Akropolisz (Leo von Klenze festménye 1846)

Platón, a görög bölcs már jó 2500 éve megírta, milyen haszontalanság a demokrácia. Más korabeli államokkal (államformákkal) összehasonlítva leginkább a háttértőke vesztegetése és a csalás (korrupció) melegágya. A klasszikus demokráciában persze csak a született athéni (férfi) polgár szavazhatott, vagyis a fölnőtt lakosság – egymást igen jól ismerő – nyolcada.

Athén veresége a Peloponnészoszi háborúban előidézett egy bő 2000 éves szünetet e délibábos államforma fennállásában.
Talán Britanniában most készül a következő hosszabb szünet. A muszlim paki-többségű városokban már az iszlám jog bevezetését követelik…

Érdemes elgondolkozni azon, mi lesz majd, ha ezt végre demokratikus többséggel megszavazhatják és bevezethetik.

Dr Sz L

Ajánlott olvasmány Platón „Állam”-a. Ő látott más állam-rendszereket is, így össze is tudta hasonlítani azokat.Émelyítő demokratikus szivárvány-máz helyett a legjobb államformát kereste:

Platón – Az állam

Platón : Az állam

The post Britannia elenyésző demokráciája appeared first on Hunita.

A Királyi Kertészeti Társaság (Royal Horticultural Society) kétezer csomag vadvirágmagot osztott szét 1200 csoportnak országszerte. A természetvédő megmozdulástól azt remélik, hogy több mint 5 acre (2 hektár) mezőt sikerül kivirágoztatni már a hétvégi munkával.
1930 óta Nagy-Britannia elvesztette vadvirágmezőinek 97 százalékát, ami nagy csapás a rovar- és madárállományra is, de különösen a méhekre. Nem is igen létezik ma brit méz (Sz.)
Az RHS (Royal Horticultural Society) által indított vadvirágtervvel, a „Vadvirágos vadulással” (Wild about Wildflowers) vette kezdetét a nemzeti kertészkedési hét a szigetországban – írta a brit The Daily Telegraph.

Sarah Raven (Holló Sára, a Daily Telegraph képén), aki a BBC „Méhek, pillangók, virágok” sorozatát vezeti, maga is támogatja a kezdeményezést.

Hozzátette: „Azon vagyunk, hogy fölfedezzük vadvirágainkat, így a „Vadvirágos vadulás” (Wild about Wildflowers) káprázatos ötlet. Elpusztítottuk a természetes életterüket, így alapvető, hogy minél többet állítsunk helyre belőle. Rovarjaink, melyek arra termettek, hogy vadvirágon éljenek, a mezők pusztulásával még tovább fogynak, ami katasztrofális lehet a Földünk számára is. Szeretnünk kell a bolygónkat, hogy magunk is túlélhessünk. Nem várhatunk, amíg teljesen eltűnnek a vidéki nyár varázslatos színei.„

Forrás: Bid to replenish wild flower meadows

További ajánlott kultúrpéldák Britanniából < Katt ide!

(Dr Sz L)

The post „Vadvirágos vadulás” – Föléledhetnek Britannia vadvirágos mezei? appeared first on Hunita.