Dankó félezernyi nótájával harcolt sikerrel a német muzsika ellen. Ma már ennek jelentőségét is nehéz fölfognunk. Mára a magyar dal és nóta vesztésre áll – ha el nem veszett – az idegen mocsokkal szemben, mely elönti Hazánkat minden (szenny)csatornán. Ma már talán föl sem tűnik, mekkorát alkotott és mennyire helytállt zenei (kultúrális) őrhelyén Dankó Pista a maga idejében. Érezték, és tudták azonban ezt még kortársai.

Jól tükrözi barátja, Ady Endre verse ezt a Dankói nemzetfelfogást.

„Magyar Dankó Pista áldjon meg az Isten,
Akinek lelke elvágyódik innen,
Akit kerget, hajszol sóvár, beteg vágya,
Akinek lelke magyar földön árva,
Megmenti, megtartja a te magyar lelked,
A te nagy bánatod, a te nagy szerelmed,
A te duhajságod, a te kacagásod…
Visszaadtál nekem egy vesztett világot!”

Nem csak Adynak és nemzedékének, hanem az egész országnak ad vissza „egy vesztett világot”. Dankó működése beleolvad annak az izzó nemzeti fellendülésnek az áramlatába, mely a kiegyezés után indul meg.

A Bach-korszak és a kiegyezés utáni viszonyokat látva, Dankó felismerte az anyanyelv háttérbe szorítását. Olyan nemzeti öntudatra ébredést idézett elő szomorkás, szerelmes és vidám dalaival, amit korábban senki nem látott! Dankó céltudatosan ment előre, s mutatta az utat a zenésztársaknak. Fellépésével bátorságra kapott az ország sok zenésze, s követték őt. Dankónak a zenei köznyelv kialakításában óriási érdeme volt!

Blaháné magyar pacsirta éneke zeng, virágát éli a népszínmű, benne számtalan Dankó-dallal. Cigányzenekarok alakulnak, s az ország lelkében ismét magyarrá válik. Kodály és Bartók mutatnak rá Dankó Pistát követő nagy „népdalgyári portékakészítők” működése kapcsán a nép igazi énekeire, régi értékeire, és működésükkel kinyitják ezeknek a tiszta forrásoknak zsilipjeit. Ám, hogy ez bekövetkezhessék, szükség van egy jókor, jó időben érkező cigány poétára, aki képes felrázni a nemzet szunnyadó lelkét szépséges, kedves, rabul ejtő dalaival, szívet tépő melódiáival.

Dankó Pista születésének 155. évfordulója alkalmából tavaly, június 15 -én fogadással egybekötött DANKÓ – EMLÉKEST volt Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum vártermében.
Idén már csöndben feledjük Őt…

A rendezvény lelke Telekné Tóth Anna, Dankó Pista kulturális örökségének lelkes fölkarolója volt. Ő azóta – talán érthetően a helyi sötét értetlenség és akadályoztatás miatt is – sorvasztó betegségben elhúnyt.

Így idéntől Dankó emlék-öröksége is gyorsabban fakulhat majd…

Emlékezzünk hát Dankó Pista születésnapján elvesztett patrónájára is, aki egykoron még a – teljesen értelmetlenül szétvert – Dankó-ház újraépítéséről is álmodott. A Városvédő Egyesület elnökeként ezt az álmot én tervezetté módosítottam. A panelok között a Dankó-ház helyén ugyanis ma semmi sem áll!

A Városellenes balvezetés azonban minden ilyen tervet ellenez. Minél tudatlanabb a nép, annál több esélye lehet a mai toronyaljasoknak méltatlanul (is) a helyükön maradniuk…

Dankó Pista szobra (Margó Ede 1912. )

Szeged belvárosa (hivatalosan is) a világörökség része (illene, hogy legyen). Ehhez pedig magyar nótáink és cigányzenészeink is elevenen hozzátartoznak!

A különleges hegedű, amelyen Dankó Pista neve olvasható, Schunda Vencel hangszergyáros budapesti műhelyében készült 1890-ben. Schunda Vencel gyárából elsősorban népi hangszerek kerültek ki, de nevéhez fűződik a pedálos cimbalom szabadalma is.

    A hangszer 1891-ben került Dankó Pistához, aki aradi koncertkörútján játszott rajta. A koncertek után Nikolits Döme aradi ügyvéd szerezte meg, később a Dugonics Társaságnak ajándékozta a nagy jelentőségű hangszert. A hegedű 1929-ben jutott a Móra Ferenc Múzeum tulajdonába, és azóta is a néprajzi gyűjtemény különleges darabja, restaurálására 2012-ben kerülhetett sor.

Dankó daltársulatával meghódította a Kárpátok ormait, Erdély bérceit, barátai lettek író- és költőfejedelmek. A fellépő művészek magyar ruhákban – nemzeti színű szalaggal átkötve, pántlikákkal, fokosokkal jelentek meg a színpadon, élen Blaha Lujzával. Egyedül Dankó az, ki fehér zakóban jár. Valóságos kultúrmissziót folytatott társulatával. Csakis magyar zeneszámokat játszottak. Dankó a magyar nóták szerzésére, s előadására buzdította társait, és sikeresen visszaszorították a ránktelepedő német nyelvű zengerájokat, kuplékat.

Megérdemli Dankó Pista, a „cigány Petőfi”, hogy érdemének megfelelően emlékezzünk munkásságára és sok szép dalára.

Nótásan is Szöbb Jövendőnk
reményében

Tisztelettel:

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
elnök

Most van a Nap lemenőbe… Dankó Pista:  (Jávor Pál)

The post Magyar Dankó Pista áldjon meg az Isten! appeared first on Hunita.

– Korábban hosszú ideig tevékenykedett Szegeden önkormányzati képviselőként, most viszont évek óta Angliában dolgozik, van ideje arra, hogy kövesse a szegedi eseményeket, történéseket?

– Én szegedinek születtem szemben jó néhány városvezetővel, és szegedi is maradtam. Itt végeztem az egyetemet, itt képviselősködtem, vagyis számomra szegedinek lenni a világ legnagyszerűbb és legtermészetesebb dolga. Ingázom két ország között, így tény, hogy nem látom minden nap a várost, de ez nem is kell ahhoz, hogy az ember lássa, mi történik itt. Azt tapasztalom, hogy a még belváros is lelomolódóban van, az emberek küszködnek a maguk bezártságával, búbajával, egyszerűen fásultság ül ezen a városon, s nyoma sincs annak, hogy az emberek fel lennének pezsdülve az állítólagos fejlődéstől. Szegeden folyamatos értékvesztés van! Ha valaki repülővel szeretne utazni, akkor Pestről vagy Temesvárról teheti ezt meg, sőt még Aradnak is jobb repülőtere van, mint Szegednek. Az autópálya is gyakorlatilag csak arra jó, hogy elszívja innen a szakembereket Budapestre. Nincs például kórháza sem a városnak. Elkótyavetyélték.

Szabó László

– Ha már a kórházat is említette, a szemléletbeli különbségek mennyire ütköznek ki Magyarország és Anglia között?

– A politikának Angliában minimális befolyása van az egészségügyi ellátásra, például a vezetőket nem politikai alapon nevezik ki, és az egészségügyben dolgozókat megfizetik, ezért is történik az észelszívás. Bár ma már nem Anglia az új célpont, inkább a skandináv országok, ahol még jobbak a fizetések. Az angol egészségügyben egyébként gyakran sikerül nagyon sok pénzből rosszabbul megoldani a dolgokat, mint nálunk. Kis kórházakban is vannak drága MR-készülékek, de a jó lehetőségekkel is rosszabbul végzik a gyógyító munkát. A magánellátás természetesebb dolog, és annak a színvonala is jó. De sok magyar, aki kint él, és valamilyen problémája van, inkább hazajön magát kezeltetni. A magyar egészségügyet leginkább a benne dolgozók elhivatottsága tartja meg még mindig magasabb szinten. Érdemes lenne végre megfizetni Őket! Ha Szegednek lenne valamiféle stratégiája erre, akkor az egészségturizmusba fektetne be, de ez sem fejlődik. Pedig ez egy jó lehetőség lenne arra, hogy Szeged megtartsa a jó egészségügyi gárdáját. Azt látom, hogy a város az egyik napról a másikra él, a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal, bármiféle hosszabb távú koncepció a legritkábban észlelhető.

– Megjegyzem, nem fest valami túl vidám képet Szegedről…

– Nem a szemléletem negatív, hanem az, amit látok. Mivel Európa túlfelén dolgozom, gyakran keresztülutazom a kontinensen, és tudom, hogy másképpen is lehet csinálni a dolgokat. Nem kell messzire mennünk, hiszen Ausztriában, Németországban, például épp Bajorországban gyönyörűen meg tudják őrizni az épített értékeket, sőt újonnan is hasonlót tudnak építeni. Amikor mesélek az angoloknak arról a sokak szerint ósdi szemléletemről, hogy az épített értékeket meg szeretném őrizni, akkor az angolok mindig csodálkozva néznek, hiszen számukra ez a világ legeurópaibb, legtermészetesebb dolga. Nagy-Britanniában például az az ingatlan, amely műemlékileg védett, drágább, nem úgy, mint nálunk, és nem attól rettegnek holmi senkiházi „külföldi” befektetők, hogy nem tudják majd szétverni azt, ami ott áll. Megőrzik az értékeket, és azokban működhet akár egy McDonald’s is, mert nem az a céljuk, hogy valamit szétverjenek és helyére egy vasbetonszörnyeteget álmodjon valami tehetségtelen tervező. Félreértés ne essék, nagyon boldog lennék, ha szellemes és gyönyörű vasbetoníveket látnék, de nálunk a legtehetségtelenebb kockafejű, kockagondolkodású tervezők rontják a városképeinket. A futurisztikus, modern formákat megjelenítő Kelet-Londonra mondta azt Károly herceg, hogy a modern építészet több kárt okozott Londonnak, mint a második világháború bombázásai. Ez egy vezető brit szemlélet. És hol vannak a mi bevásárlóbunkereink a kelet-londoni betoncsodáktól!?

– Szegeden több épület is eltűnt, amiért annak idején felemelte a szavát a Szögedi Védegylet elnökeként.

– Nálunk lehet otrombaságot építeni valami szép helyett, erre jó példa az Árkád, lehet semmit se építeni valami szép helyett, ez az Interspar. Ha ugyanis valaki nem vette volna észre, Újszegeden 2007-ben állítólag megnyílt. A helyén mindent letaroltak, az építései törmeléket a kisvállalkozók illegálisan leszórták a kiserdőkbe, és egy kapavágás sem történt. Ott nyolc gyönyörű, régi építésű csarnok állt, amelyek a világháború bombázásait is túlélték. Ez a projekt Biopolisz néven futott egy ideig, és nagyon büszke is volt rá a városvezetés. Ezeken felül sikerült egy gazdaságosan működő szép fürdőt szétverni, ami félmilliárd mínuszt termel azóta évente. Ennyi pénzt a város úgy pancsol el, hogy az égvilágon semmi felelősségre vonás nem történik. Sőt még az úszófelület is kevesebb azóta ebben a fürdővárosban. Az Agórát minősíteni se akarom, ez az otromba betonszörnyűség megépült, pedig ott lett volna a megfelelő helyszín az Öthalmi laktanyában, ami azóta is üres, holott tökéletesen alkalmas lett volna egy komplex és modern múzeumjellegű létesítménynek. Hogy mit is nevez a szocialista városvezetés fejlődésnek, azt nehéz tetten érni, inkább pénzmozgásnak hívnám, amit alapvetően személyes gazdasági érdekek befolyásolnak. Mindenkinek a képzeletére bízom, hogy mit is lehet ez alatt érteni…

– Csak a szegedi városvezetésről van ilyen rossz véleménye vagy összességében a politikáról, a politikusokról?

– Nincs értelme bal- vagy jobboldalról beszélni, Magyarországon az igazán gazdag réteg, az új burzsoázia a volt pártvezetőkből került ki, akik évtizedeken keresztül papoltak a baloldaliságról és a közjóról. Ők a legaljasabb, mindenen átgázoló üzletemberek, erre remek példa volt a korábbi – ahogy én hívom – csótánykormány, majd a libatolvajbanda. Ők tökéletesen modellezték azt, hogyan lehet arcba köpni az egész életét végigdolgozó, baloldali érzületű magyar népet. Gondoljunk csak arra, mikor azt mondogatták, több befektetésben vehetnének részt nyugdíjasok, vagyis Juliska néni a hatvanezer forintos nyugdíjából befektetéseket kellene, hogy eszközöljön!? Ma baloldali intézkedéseket sokkal inkább a jobboldali kormány hoz. Nem tisztem értékelni, hogy jó vagy sem a közmunkaprogram, de ez sokkal inkább hasonlít a szocializmus munkát minden embernek elvéhez, mint amit az előző kormány képviselt. Hozzáteszem, működik! Magyarországon amit csak lehetett, privatizált az álbaloldal, és most a jobboldal kénytelen államosítani, hogy legalább az állam stabilitását megőrizze. Úgy szoktam összefoglalni, hogy a szocializmus értékeit sikerült felszámolni és a kapitalizmus legrosszabb elemeivel sikerült azt egybeépíteni Magyarországon.

– Ezen azonban, amit kritikaként megfogalmaz az egész rendszer felépítésével és működésével kapcsolatban, nem lehet gyorsan változtatni.

– Nem is gondolom, hogy egy ciklus alatt ezt helyre lehetne alakítani, az a kérdés, hogy vannak-e erre perspektívák akár helyben, akár országosan. Mondok egy kényes példát: ma ötezer cigány muzsikus munkanélküli. Volt egy olyan, azóta a süllyesztőben eltűnt kezdeményezésem, hogy segély helyett adjunk támogatást a muzsikus cigányságnak arra, hogy egyes kisvendéglőkben zenéljenek. Ez egyben turisztikai- és munkaprogram is lehetne, hiszen rehabilitálnánk azokat, akik ma nem a szakmájukból, tehetségükből élnek, és nem arról kellene vitatkozni, hogy van-e cigánybűnözés, vagy nincs. Ezt a muzsikatámogatást helyben is meg lehetne valósítani, és ez vonzaná a turistákat is. Ahhoz, hogy megértsük, hogy a magyar nóta és a cigánymuzsikus mennyire volt a kultúránk szerves része, elég azt tudni, hogy az orosz udvarban Dankó Pista muzsikált II. Miklós cárnak a koronázása éjjelén legkedvesebb ajándék gyanánt.

– A jövő évi választásokkal kapcsolatban is felmerült a neve. Vállalná a képviselőséget, megmérettetné magát 2014-ben Újszegeden?

– Nincsenek különösebb ambícióim, és megmondom őszintén, nem érzékelem azt, hogy az utóbbi három ciklus hozott volna valami jót, sokkal inkább a negatívumokat látom. Ha Szegednek ilyen polgármesterre és ilyen csapatra van szüksége, akkor nem feltétlenül kívánok ebben részt venni. Amennyiben viszont valamiféle változások várhatóak, akkor hajlamos lennék megmérettetni magamat. A körzetemet mindig is megnyertem, bizonyára sikerülhet ez a következőkben is. Ismétlem, nekem ez nem megélhetés, így nincsenek olyan ambícióim, hogy feltétlen képviselősködni szeretnék, de ha a helyzet úgy hozza, nem zárkózom el előle. De nem ez a lényeg! Szeretném városom értékeit átörökíteni a jövendőnek. Sok minden elpusztult a gondatlan vezetők hűtlen kezelésén, de Szeged belvárosa a világörökség része! Az is kell, hogy maradjon! Ezúton is ajánlok a figyelmükbe erről egy írást. Szeged belvárosa – világörökség!

The post Szeged belvárosa a világörökség része, meg kell őriznünk! appeared first on Hunita.

Jól tükrözi barátja, Ady Endre verse ezt a Dankói nemzetfelfogást.

„Magyar Dankó Pista áldjon meg az Isten,
Akinek lelke elvágyódik innen,
Akit kerget, hajszol sóvár, beteg vágya,
Akinek lelke magyar földön árva,
Megmenti, megtartja a te magyar lelked,
A te nagy bánatod, a te nagy szerelmed,
A te duhajságod, a te kacagásod…
Visszaadtál nekem egy vesztett világot!”

Nem csak Adynak és nemzedékének, hanem az egész országnak ad vissza „egy vesztett világot”. Dankó működése beleolvad annak az izzó nemzeti fellendülésnek az áramlatába, mely a kiegyezés után indul meg.

A Bach – korszak és a kiegyezés utáni viszonyokat látva, Dankó felismerte az anyanyelv háttérbe szorítását. Olyan nemzeti öntudatra ébredést idézett elő szomorkás, szerelmes és vidám dalaival, amit korábban senki nem látott! Dankó céltudatosan ment előre, s mutatta az utat a zenésztársaknak. Fellépésével bátorságra kapott az ország sok zenésze, s követték őt. Dankónak a zenei köznyelv kialakításában óriási érdeme volt!

Blaháné magyar pacsirta éneke zeng, virágát éli a népszínmű, benne számtalan Dankó-dallal. Cigányzenekarok alakulnak, s az ország lelkében ismét magyarrá válik*. Kodály és Bartók mutatnak rá Dankó Pistát követő nagy „népdalgyári portékakészítők” működése kapcsán a nép igazi énekeire, régi értékeire, és működésükkel kinyitják ezeknek a tiszta forrásoknak zsilipjeit. Ám, hogy ez bekövetkezhessék, szükség van egy jókor, jó időben érkező cigány poétára, aki képes felrázni a nemzet szunnyadó lelkét szépséges, kedves, rabul ejtő dalaival, szívet tépő melódiáival.

Dankó Pista születésének 155. évfordulója alkalmából június 15 -én fogadással egybekötött DANKÓ – EMLÉKEST lesz Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum vártermében.

  18,00  Az emlékest programja a szegedi Stefánián álló Dankó Pista-szobor megkoszorúzásával kezdődik. Margó Ede 1912-ben emelt alkotásánál a zenész alakját Keller Péter idézi fel, aki a több Dankó-nóta szövegét is jegyző Gárdonyi Géza dédunokája .

 18,30 Ezt követően néhány lépéssel arrébb a nótaszövegek egy másik írójáról, Pósa Lajosról is megemlékeznek, az ő emléktáblája a Szegedi Nemzeti Színház előcsarnokában található .

         19,00  A szegedi Vármúzeumban  dr Apró Ferenc művelődéstörténész beszél a mintegy négyszáz önálló nótát, emellett több népszínmű zenéjét szerző Dankó Pistáról, egykori támogatóira, barátaira – Zsótér Andorra, Gárdonyi Gézára, Pósa Lajosra – pedig utódaik emlékeznek.

Az emlékesten természetesen Dankó-nóták is felcsendülnek Kurina Irén, Kismárton Ilona, Gyimesi Kálmán, Bátki Fazekas Zoltán és Szegedi Papp Lajos tolmácsolásában, őket Báder Béla és cigányzenekara kíséri Kecskés Sándor prímás vezetésével. Az est fénypontját azonban minden bizonnyal azok a dalok jelentik, amelyeket Dankó Pista hegedűjével Lakatos György prímás kísér.
A különleges hegedű, amelyen Dankó Pista neve olvasható, Schunda Vencel hangszergyáros budapesti műhelyében készült 1890-ben. Schunda Vencel gyárából elsősorban népi hangszerek kerültek ki, de nevéhez fűződik a pedálos cimbalom szabadalma is.
    A hangszer 1891-ben került Dankó Pistához, aki aradi koncertkörútján játszott rajta. A koncertek után Nikolits Döme aradi ügyvéd szerezte meg, később a Dugonics Társaságnak ajándékozta a nagy jelentőségű hangszert. A hegedű 1929-ben jutott a Móra Ferenc Múzeum tulajdonába, és azóta is a néprajzi gyűjtemény különleges darabja, restaurálására 2012-ben kerülhetett sor.

Dankó daltársulatával meghódította a Kárpátok ormait, Erdély bérceit, barátai lettek író- és költőfejedelmek. A fellépő művészek magyar ruhákban – nemzeti színű szalaggal átkötve, pántlikákkal, fokosokkal jelentek meg a színpadon, élen Blaha Lujzával. Egyedül Dankó az, ki fehér zakóban jár. Valóságos kultúrmissziót folytatott társulatával. Csakis magyar zeneszámokat játszottak. Dankó a magyar nóták szerzésére, s előadására buzdította társait, és sikeresen visszaszorították a német nyelvű zengerájokat, kuplékat.

Megérdemli Dankó Pista, a „cigány Petőfi”, hogy érdemének megfelelően emlékezzünk munkásságára és sok szép dalára.

Ez évben Juhász Gyula születésének 130., Gárdonyinak 150. és Dankónak a 155. születési évfordulója van, emlékezzünk rájuk!

Jegyekkel kapcsolatban érdeklődni Telekné Tóth Annánál a 70-930-9575-ös számon lehet!

(Kép forrása: retronom.hu  szobrász: Margó Ede 1912. )

Forrás: Telekné Tóth Anna
Dankó kulturális örökségének felkarolója

The post Magyar Dankó Pista áldjon meg az Isten ! appeared first on Hunita.

Móra Ferenc Múzeum várterme

Dankó – Emlékest

The post Dankó-Emlékest a Várban appeared first on Hunita.

A különleges hegedű, melyen Dankó Pista neve olvasható, Schunda Vencel hangszergyáros budapesti műhelyében készült 1890-ben.

Schunda Vencel gyárából elsősorban népi hangszerek kerültek ki, de nevéhez fűződik a pedálos cimbalom szabadalma is, melynek egy példányát őrzi a múzeum néprajzi gyűjteménye.

A hegedű 1891-ben került Dankóhoz, aki aradi koncertkörútján játszott rajta. A koncertek után Nikolits Döme aradi ügyvéd szerezte meg, aki később a Dugonics Társaságnak ajándékozta a nagy jelentőségű hangszert. A hegedű 1929-ben jutott a Móra Ferenc Múzeum tulajdonába, és azóta is a néprajzi gyűjtemény különleges darabja.

Dankó Pista hegedűjét az elmúlt időkben évente egyszer szólaltatták meg: 2008-ban a Múzeumok Éjszakája csúcspontjaként például Frankie Látó világhírű szegedi dzsesszhegedűs játszott a hangszeren. A több mint 120 éves zeneszerszám azonban a hosszú évek megpróbáltatásai alatt megrepedt és felújításra szorult. A restaurálásra végül idén került sor: Semmelweis Tibor budapesti hangszer-restaurátor állította helyre, így ismét eredeti állapotában mutatkozik be Dankó Pista hegedűje a Móra-múzeum néprajzi látványtárában.
   A hangszer javításának költségeit Heumann Erzsébet, a Dankó Pistát elsőként felkaroló Zsótér Andor ükunokája fedezte.
 Telekné Tóth Anna, az egykori Dankó Pista Emlékéért Alapítvány titkára elmondta, jövőre ünnepeljük Dankó Pista halálának 110., születésének 145. évfordulóját. A jubileum kiváló alkalmat kínálna arra, hogy a nótaszerző művei – akár saját hegedűjén – felcsendüljenek a Szegedi Nemzeti Színházban, ahogy azt Juhász Gyula is javasolta egykor.

( Móra Ferenc Múzeum-MTI nyomán )

The post Restaurálták Dankó Pista hegedűjét appeared first on Hunita.