70. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL TARTOTT MEGEMLÉKEZÉSEKRE

„DÉLVIDÉKI MAGYAR GOLGOTA 1944-45”

KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓ

Előadást tart

Csorba Béla író, tanár, a téma kutatója

Matuska Márton újságíró, a téma kutatója

Botlik József történész

A kiállítást megnyitja Potápi Árpád a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára

Időpont: 2014. november 28. 15 óra
Helyszín: Magyarság Háza (I. Szentháromság tér 6.)

Látogatható: 2014. december 20-ig, 9-17 óráig

„Akikért nem szólt a harang”

SZENTMISE

Időpont: 2014. november 30. 13 óra 15 perc
Helyszín: Szent István Bazilika
(Budapest, V. Szent István tér)

2014. november 30-án a Bazilikában és szerte a világon, ahol magyarok élnek, imádkozzunk együtt az ártatlanul elpusztítottakért, emlékezzünk meg a második világháború minden délvidéki áldozatáról és gondoljunk hálás szívvel azokra, akik a kisebbségi lét nehézségeit vállalva őrzik halottaink emlékét.

xxx

Gulyás Gergely az Országgyűlés alelnöke az Országházban
fogadja a megemlékezésre érkező délvidéki zarándok csoportokat

xxx

A zarándokokat szerény ebéden látjuk vendégül az Alma Máter étterem
támogatásának köszönhetően.

„Szólni kell arról, mi történt, hogy ne véres bosszút hozzon többé a holnap erre a tájra,
hanem megértést és megbocsájtást.”
Illés Sándor

EMLÉKMŰSOR AZ ÁLDOZATOK EMLÉKÉRE ÉS
A DÉLVIDÉKI ZARÁNDOKOK TISZTELETÉRE

Köszöntő
Csibi Krisztina
Magyarság Háza igazgatója

Közreműködnek
Kubik Anna
Cikói Székely-Német Hagyományőrző Egyesület
Csizmadia Anna
Fokos együttes
Szabó Annamária
Pál Péter 

Védnök
Schmittné Makray Katalin

Időpont: 2014. november 30. 15 óra

Helyszín: Magyarság Háza (Budai Vár, Szentháromság tér 6.)

(Az Emlékműsoron való részvételhez előzetes regisztráció szükséges a keskenyut@magecon címen)
„A délvidéki magyarok tízezrei ellen elkövetett kommunista népirtás bűn volt.
Ennek megállapításához és kimondásához nem szükséges semmi más, csak józan ész és keresztény erkölcs. Nem szükséges, hogy a magyar és a szerb utókor, politikusok és történészek számháborút folytassanak egymással, nem szükséges áldozati véralgebrát folytatni, nem szükséges kölcsönös szenvedéstörténeti versengésbe fogni, és nem szükséges bármikor visszájára fordítható
történelmi ok-okozati összefüggésekbe bonyolódni.

Mindez nem szükséges ahhoz, hogy józan eszünk és keresztény erkölcsünk alapján megállapíthassuk: ami 1944–45 fordulóján a délvidéki magyarsággal történt,
az Isten és ember előtt is bűn volt.”

Kövér László házelnök, a megemlékezés fővédnöke

Cseresnyésné Kiss Magdolna

kuratóriumi elnök

Keskenyúton Alapítvány

www.keskenyut.hu

36/303580901

The post NOV 28-30! DÉLVIDÉKI MAGYAR GOLGOTA appeared first on Hunita.

Rögtönzött tárlat rendezhető bármely iskolában, vagy akár munkahelyen is!

A Keskenyúton Alapítvány „Délvidéki Tragédiánk 1944-45” vándorkiállítása bárhol, osztályteremben, de akár még az utcán is fölállítható. A mozgótárlat 3 perc alatt állítható és bontható.

A csaknem 70 éven át elhallgatott Délvidéki Magyar Holokauszt végre megismerhető, és megismertethető a magyar testvéreinkkel.
Más népek szenvedéseit mi magyarok le nem becsüljük. A szenvedőkkel mi mélyen együttérzünk.
De legjobban mindenkinek a saját szenvedése fáj!
Itt az idő megismerni végre a magunk elhallgatott megkínzatását, a Délvidéki Magyar Holokausztot!

Holokauszt-kirándulásokra már pénzt is ad a magyar állam!
Javaslatom, délvidéki kirándulás pestieknek:
„A Hősök terétől a Csúrogi Dögkútig!”

Nagyon tanulságos lesz a bűnös város gyermekeinek az elhallgatott történelem!
Végre megismerkedhetnek a magyar holokauszt torokszorító döbbenetével…
Például Csúroggal, ahol aggastyántól a csecsemőig minden magyart kiirtottak. A dögkútba hányták őket, és azóta büntetlen a házaikban laknak… A maroknyi holokauszt-túlélő által a dögkút mellett emelt kereszteket pedig élvezettel gyalázzák meg évről-évre…

Teleki Júlia: Hol vannak a sírok? Óbecse, 2007. Teleki Júlia könyve az 1944-45-ös Délvidéki Magyar Holokausztról, annak egy véres fejezetéről szól. Az írónő maga is áldozata volt a magyarok ellen elkövetett kegyetlenkedéseknek. Csúrogi magyar holokauszt-túlélőként kutatja a vadállatias vérengzés körülményeit. Éveken keresztül azon kevesek egyike volt, aki felemelte hangját és kutatni merte a délvidéki magyarság egyik legszomorúbb történelmi korszakát. Elhallgatták Őt mindeddig a megroppantott gerincű anyaországban is. Egy tisztes Hazában könyve kötelező olvasmányként állna minden magyar polcán, a főhelyen. A gimnázium negyedik osztályát elvégezni pedig diák nem tudná, érettségit nem tehetne Magyarországon, hiszen a lelkiismerete sem engedné, hogy magyar testvérei kínszenvedésének történetét meg ne ismerje… Ezt a kötelező olvasmányt magyar állami támogatás kell, hogy eljuttassa minden középiskolába, minden magyar diákhoz a Kárpát-medencében!

Minden (középiskolás) pesti diák megérdemli, hogy lássa végre a szörnyűségek helyszíneit, és a helyeiken évről-évre meggyalázott és lerombolt „emlékműveket”.

A kirándulásokat rendszeressé és minden iskola számára elérhetővé kell tenni!
A Külügyi Intézet pályázat-támogatásával…

Illendő lenne persze, ha a kommunista rác tömeggyilkosok – a partizánok – (jog)utódjai is megtámogatnák e holokauszt-kirándulásokat, és fölállítanák végre a hiányzó magyar szobrokat és holokauszt-emlékmúzeumokat.
EU-csatlakozásuk alapföltételeihez a Délvidék hazatérése előtt a kiirtottak hozzátartozóinak, a Magyar Holokauszt túlélőinek teljeskörű kárpótlása is hozzátartozik, természetesen.

Éppen 70 éve késik a magyar holokauszt-túlélők, valamint a magyar áldozatok hozzátartozóinak minden-ízigleni kárpótlása…
A működő minta pedig adott: Ahogyan és amennyit Németország fizet a zsidóságnak. Mi magyarok nem kérünk többet! (Még visszamenőleges kamatos kamatokat sem a hosszú sumákolásért, maszatolásért és halogatásért.)
Nem várunk mást, csak egyenlő elbánást!

Magyarországon többé nem nőhet úgy föl ember, hogy meg ne ismerje a magyar Délvidékről hiányzó százezernyi magyar szenvedéstörténetét.

Ajánlott olvasmányok: A Dévidéki Magyar Holokauszt Irodalma

Tisztelettel:
Dr. Szabó László
Magyar Kulturális Örökség Alapítvány
alapító

Kelt: Ígéret (május) hava 7.-én, Josip Broz Tito, a kommunista népirtó születésnapján.
(A Magyar Holokauszt főbűnösét, a Délvidéken kiirtott százezer magyar haláláért életében még csak kérdőre sem vonták.)

Ajánlott hálló-oldal: Keskenyút – kiadványok

HELYSÉGJEGYZÉK – koncentrációs táborok, kínzások, tömeggyilkosságok…

The post A Délvidéki Magyar Holokauszt képeken… appeared first on Hunita.

The post A Délvidéki Magyar Golgota 1944-45 vándorkiállítás appeared first on Hunita.

Böröcz László, a Fidelitas ügyvezető alelnöke, budapesti szervezete nemzetpolitikai munkacsoportjának vezetője vasárnap Budapesten, a Margitszigeten tartott megemlékezésükön azt mondta: a XX. században az emberi önzés és a fanatizmus miatt rengeteg tragédia történt. Ilyen volt a negyvenes évekbeli délvidéki vérengzés is, amikor több ezer magyar és szerb polgári lakost irtottak ki etnikai alapon.
Szegedinszki Krisztián, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ifjúsági fórumának képviselője a nyilatkozatot ismertetve kifejtette: Délvidék, más néven a Vajdaság az elmúlt évszázad során a régió „éléskamrája”, az egyik legfejlettebb soknemzetiségű gazdasági térsége volt, ahol békében éltek együtt magyarok, szerbek, horvátok, svábok, szlovákok, románok, ruszinok és bunyevácok. A XX. század során azonban a „totalitárius, gyilkos ideológiák és az idegen nagyhatalmak sikeresen egymás ellen uszították a délvidék nemzetiségeit”.
1945. február 15-én kezdődött meg az egyik magyar falu, Mozsor kitelepítése, lakosságának gyűjtőtáborba hurcolása, több mint félszáz helybeli azonnali kivégzése. Ehhez kötődően a jövőben minden évben megemlékezéseket tartanak, melyet egy közös nyilatkozatban rögzítettek a Kárpát-medence magyar ifjúsági szervezeteinek vezetői.
Szegedinszki Krisztián azt mondta: céljuk a szerb, zsidó és magyar áldozatok emlékének megőrzése, az őket megillető tisztelet kinyilvánítása, de mindemellett más áldozatok emlékét is tiszteletben tartják. Továbbá elismerik a második világháború során a magyar hadsereg és közigazgatás által okozott sérelmeket is – tette hozzá.
Mint kiemelte:  bíznak abban, hogy „ez a nyilatkozat is a két ország, Magyarország és Szerbia közötti megbékéléshez, a múltban esett sérelmeink orvoslásához, és ezáltal a közös ügyeink rendezéséhez vezet”.
A nemzetpolitikai munkacsoport által szervezett megemlékezés végén a Kárpát-medencében élő magyar fiatalokat tömörítő ifjúsági szervezetek képviselői az Olt, a Vág, a Csallóközi Duna, a Zentai Tisza, a Kőrös és a Tiszakeresztúri Tiszából hozott vizet közösen öntötték a Dunába. Hente Lilla, a Fidelitas alelnöke hangsúlyozta, ezzel azt jelképezik: „ahogy a folyó elszalad, mi is túllépünk a sérelmeken, de mindig emlékezni fogunk, soha nem feledjük el a halottaink emlékét és ezeket a borzalmas eseményeket”.
A második világháborúban, 1941 áprilisában a Délvidék magyar fennhatóság alá került. 1942 január-februárjában Újvidéken és környékén a magyar honvéd- és csendőralakulatok által végrehajtott partizánvadász razziákban 3-4 ezer, főként szerb és zsidó vesztette életét. Az 1942-es „hideg napok” után két és fél évvel, az 1944-45-ben tartó jugoszláv katonai közigazgatás idején Tito partizánjainak megtorlásában becslések szerint 15-20 ezer délvidéki magyar vesztette életét. Három falu: Csúrog, Zsablya és Mozsor összes magyar lakosát kitelepítették, háborús bűnössé nyilvánították, és kivégezték vagy gyűjtőtáborba szállították.

The post Évente megemlékeznek a Kárpát-medence magyar ifjúsági szervezetei a délvidéki vérengzés áldozatairól appeared first on Hunita.

Az elismerést Zakar Péter, a Délvidék Kutató Központ elnöke, a Gál Ferenc Főiskola dékánja és Csallóközi Zoltán, Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kabinetfőnöke adták át a Fejezetek a Délvidék múltjából című konferencián.
Teleki Júlia 1943 decemberében született Csúrogon. Helytörténet-kutatóként az 1990-es évek elejétől foglalkozik a vajdasági magyarok 1944-45-ös tragédiájával. Neki köszönhető a csúrogi, zsablyai, becsei magyar áldozatok adatainak összegyűjtése. Első könyve 1996-ban jelent meg, kutatásait azóta is töretlenül folytatja, jelenleg készül negyedik kötete.
Teleki Júlia az elismerés átvételét követően elmondta, 69 évvel ezelőtt ezekben az órákban már a csúrogi piacon álltak, miután partizánok a falu többi magyar lakosával együtt kiűzték őket otthonaikból. Batyukkal a kezükben vártak arra, hogy elinduljanak a járeki koncentrációs táborba – tette hozzá.
A helytörténész úgy fogalmazott, már egyéves korában háborús bűnös volt, és az is maradt a mai napig. Teleki Júlia hangsúlyozta, életét arra tette föl, hogy azon a helyen, ahol édesapját kivégezték, emlékmű álljon, ez el is készült. Ez azonban nem elég, szükség lenne arra, hogy a szerb elnök vagy miniszterelnök bocsánatot kérjen, mert enélkül nem lehet megbocsátani – mondta.
Mojzes Antal 1934-ben született Bajmokon, évtizedek óta foglalkozik helytörténet-kutatással. Tizenhét könyvében elsősorban szülőfaluja múltját tárta föl. Helytörténeti munkákban elsőként írt az 1944-45-ös magyarellenes atrocitásokról.
A történész az emlékérem átvételét követően úgy fogalmazott, 1944-45 fordulóján 30-40 ezer délvidéki magyart a hatalom tudtával és irányításával gyilkoltak meg.
1944. november 2-án éjjel Bajmokon – ahol a vérengzés a térségben Zombor és Szabadka után a legtöbb áldozatot szedte – 252 ártatlan magyart, németet és horvátot végeztek ki. Holttesteiket három tömegsír rejtette, melyeket 1990-ig tilos volt látogatni, de még beszélni sem lehetett a történtekről.

The post Délvidék kutatásáért emlékérmet kapott Teleki Júlia és Mojzes Antal appeared first on Hunita.

The post Megemlékezés a délvidéki magyar népírtás 69. évfordulóján appeared first on Hunita.

Botlik József úgy fogalmazott: „Ez nem megbékélés, csak egy határozat”, a magyarokkal szemben elkövetett bűnök elítélése helyett pedig semmissé kellene tenni a magyarságot illető kollektív bűnösséget, és bocsánatot kellene kérni a délvidéki magyarságtól.
Annak a véleményének adott hangot, hogy a szerb fél „sajátos balkáni állásponttal elkendőzi a lényeget”, a határozat indoklásának negyedik pontja pedig egyenesen arra hívja fel a figyelmet, hogy erre a gesztusra Szerbia EU-s csatlakozása miatt van szükség.
A történész hozzátette: „A szerbiai magyarok elleni vérengzésekről szóló kutatások nincsenek lezárva, azokat folytatni kell!”
Az alapítvány tiszteletbeli kuratóriumi elnöke arról is beszélt, hogy 1942. január-februárban a magyarok lemészároltak a Délvidéken mintegy 3300 szerb, illetve zsidó embert, emiatt pedig „kitört a botrány” a magyar parlamentben. Akkor a magyar kormány vizsgálatot indított, elítélte a bűnösöket – akik közül néhány főkolompos azonban megszökött -, valamint anyagi kártérítést adott az áldozatok hozzátartozóinak 1943-ban.
Utalt arra is, hogy a második világháború alatt a genfi és a hágai konvenció értelmében a Tito-féle partizánalakulatok nem minősültek hadviselő félnek, tehát a nemzetközi jog szerint illegális harcosok voltak, így joggal jártak el velük szemben a magyar hatóságok 1942-ben.
Emlékeztetett arra: Titóék 1944-ben sérelmeiket úgy igyekeztek megtorolni, hogy a délvidéki magyarságot kollektív háborús bűnössé nyilvánították, és nagyon keményen léptek fel velük szemben. Hozzátette: volt olyan település, ahol a megszálló szovjet parancsnok akadályozta meg a szerb partizánok magyarok elleni további vérengzését, illetve az is előfordult, hogy a szerb lakosság védte meg a magyar embereket a szerb katonáktól, viszonozva azt, hogy a magyar civilek pedig megvédték a szerb polgárokat 1942-ben a magyar katonáktól.
A Joszip Broz Tito vezette Jugoszlávia 1945 januárjában és márciusában olyan határozatokat hozott, amelyben a magyarokat kollektíve háborús bűnösnek nyilvánították, és ennek alapján kitelepítették az úgynevezett Sajkás-kerülethez tartozó Zsablya, Csúrog és Mozsor magyar lakosait – mondta a történész.
Botlik József kiemelte: a magyarok továbbra is háborús bűnösnek számítanak, kárpótlást pedig eddig nem kaptak. Ugyan 2011. október 6-án a szerb parlament elfogadott egy rehabilitációs törvényt, de a mai napig nincs végrehajtási utasítása, a kárpótlási törvény mellé pedig nem rendeltek pénzügyi fedezetet. Utóbbit a jogszabály értelmében két év alatt végre kell hajtani, ami lassan lejár, és félő, hogy a szerbiai bíróságok elévülésre hivatkozva végrehajthatatlanná nyilvánítják azt – jegyezte meg.

(MTI nyomán)

The post Délvidéki Magyar Holokauszt – kártérítés helyett balkáni kendőzés? appeared first on Hunita.

The post Megemlékezés a délvidéki magyar népirtás – a Délvidéki Holokauszt – 68. évfordulóján appeared first on Hunita.

Nagypéntek – Nagybecskerek, 2012. április 6. (MTI nyomán)

– A rácok (szerbek) által ma is megszállt Délvidék – a Szerb Vajdaság – több településén vetítik Marko Cvejić A Duna-menti svábok című, dokumentumfilmes elemekkel átszőtt játékfilmjét, amely szól a németek második világháború utáni elüldözéséről, és tömeges legyilkolásáról is. Szerbiában (és különösen a ma is megszállt Délvidéken) ez eddig szinte elhallgatott témának számított.

Marko Cvejić
Forrás: The Danube Swabians, A Documentary Film
Lásd még: Remembering Our Donauschwaben Ancestors

A filmet a bánsági Rezsőházán (rácul Knićanin, németül Rudolfsgnad), a Bánsági Német Golgota színhelyén is bemutatták. A falut ma is a második világháború utáni fogolytáboráról emlegetik és erről 1998 óta emléktábla is tanúskodik, miközben a történtekkel való igazi szembenézés még várat magára.
A Tisza torkolatánál fekvő Rezsőháza a Habsburgok kirekesztő magyarellenessége és  erőszakos német telepítései nyomán XVIII. századtól német többségű település lett, 1910-ben 3186 lakosa közül 3011 vallotta magát németnek, 139 pedig magyarnak.
A faluba bevonuló, a németeken „bosszút álló” rác (szerb) partizánok Rezsőházán hozták létre a Vajdaság legnagyobb fogolytáborát, amelyben 1945 és 1948 között húszezren sínylődtek. Összesen mintegy 13 ezer ember, főként nők, gyerekek és idősek haltak meg a kínzások következtében, betegségben, éhségtől legyengülve vagy a hideg miatt. Eddig 7767 halottat azonosítottak, dokumentálták, mi történt velük.
Akik túlélték a fogolytábort, Németországba költöztek, házaik, vagyonuk pedig mind a Boszniából, Horvátországból és Montenegróból betelepített rácoké (szerbeké) lett. A rác honfoglalás azóta is folyik a Délvidéken. Napjainkban a Rigómezőről (Koszovóból) kiszorultak űzik ki a kiöregedő magyarokat.
Sokak szerint a németek elűzése volt a Vajdaság háború utáni legnagyobb vesztesége. Ez természetesen nem igaz, hiszen a rácok által lemészárolt magyarok száma bizonyosan nagyobb a németekénél. Csakhogy a magyar veszteségek föltárásáról még bizony németes alaposságú munka sem folyik…
A második világháborúig 500 ezer német élt a Vajdaságban, többségük a Tiszától keletre, a Temesközben (Bánságban). A második világháború végén a visszavonuló német hadsereggel együtt sokan elhagyták a térséget, 2-3 évszázados hazájukat. Azok maradtak, akik nem működtek együtt a náci német erőkkel és nem érezték magukat bűnösnek. Azonban 1944. októberében a Délvidék rác megszállásával a partizánok egyik vezetője, majd a háború utáni Jugoszlávia első számú vezetője, Josip Broz Tito katonai közigazgatást vezetett be a Vajdaságban, majd megkezdődött a németek és a magyarok elleni „megtorlás”.
A németeket népellenséggé nyilvánították, vagyonukat elkobozták, többségük fogolytáborba került. Becslések szerint 1944 és 1948 között Jugoszlávia területén több mint 85 ezer német vesztette életét, ebből 50 ezren fogolytáborokban haltak meg.
A német kérdésről Szerbiában és a megszállt Délvidéken sokáig nem lehetett beszélni. Nemzedékek (generációk) nőttek fel anélkül, hogy hallottak volna egykori szomszédjaik sorsáról. A film – amely végigköveti a németek sorsát a XVIII. századtól, amikor a Délvidékre (Vajdaságba) költöztek, a második világháborúban betöltött szerepükön keresztül napjainkig – célja elsősorban a párbeszédre való invitálás, a múlttal való szembenézés – majdnem hetven évvel a történtek után. Időszerű és illendő ez Szerbia EU-csatlakozásának küszöbén.
A filmet júniusig 14 délvidéki (rácos szóval „vajdasági”) település lakói tekinthetik meg, a vetítések után pedig beszélgetéseket szerveznek. Szerbián kívül Ausztriába és Németországba is elviszik majd a dramatizált dokumentumfilmet. Rejtély, hogy Magyarországra miért nem hozzák! talán azért nem, mert félnek, hogy magyarok tömegei ébredhetnek rá délvidéki magyar testvéreink hasonló sorsára.
„Akiknek a tanúságtételét rögzítettük, azok túlélték a kommunista rendszernek az itteni németek számára létesített fogolytáborait. Voltak, akik életükben először beszéltek az ott történtekről. A második világháború előtt Szerbiában mintegy félmillió német élt, ma ötezren sincsenek. Megdöbbentő, hogy a kisemmizett svábok milyen türelemmel fogadták be a rácokat németországi vendégmunkásokként. Különösen Svábország fővárosában, Stuttgartban, ahol az egyik legnagyobb arányú bevándorló népesség éppen a rác (szerb), és semmi bosszú, semmi atrocitás.
A filmben megszólalók az utolsó képviselői egy népnek, amelynek gyökerei a vidék régmúltjába nyúlnak vissza” – mondta a 34 éves nagybecskereki Marko Cvejić, a film rendezője és forgatókönyvírója, több mint tíz dokumentumfilm szerzője.
A rezsőházi Tűzoltóotthon zsúfolt termében, az április 3-i vetítés után a nézők között volt, aki nehezményezte, amiért „a szerbeket megint csak az erőszakos oldalukról mutatták be”. Pedig mint a rezsőházi szerb-német egyesület elnöke hangsúlyozta, „most már nagyon is jó a két nép közötti viszony”.
Az egyik fiatalember úgy fogalmazott, hogy „van ugyan gyűlölködés az emberek között, de nem igaz, hogy nem szeretik a németeket”. Az egyik helybéli dicsérte a film készítőinek a bátorságát, ahogy a témához nyúltak, mert mint mondta, „most sem hiányzik sok ahhoz, hogy valaki olyat cselekedjen, mint akkor – aztán egy másik rendező készítheti a maga filmjét”.
Egy másik hozzászóló a film befejezésével volt elégedetlen, amire az egyik falubelije azt válaszolta neki, hogy „ez a mi befejezésünk, olyan, amilyet a viselkedésünkkel megírunk.„

MTI nyomán Dr Sz L

Magyar szómagyarázat
rác : a déli szomszédunk népneve, mely számtalan hellynevünkben is megörökíttetett: Rácalmás, Ráckeve, Rácegres, stb. – Félévezredes befogadó barátsággal és udvariasságból azonban természetesen közöljük (zárójelben) „szerb” önnevüket is.

Ajánlott olvasmány az előzményekhez: Herczeg Ferenc: A hét sváb

Kiadó: KRITERION KIADÓ
Sorozat: TÖRTÉNELEM-IRODALOM-IFJÚSÁG
Szállítás: Igényelhető
Oldalak száma: 158
Borító: KÖTVE
Súly: 360 gr
ISBN: 9789732607503
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2003
Árukód: 2055177 / 1056983

1848 tavaszán nagy dolgok történtek Pozsonyban és Pest-Budán. Törvényes forradalom zajlott le, megszületett a magyar polgári nemzet. Lett szabadság, magyar törvény, lett magyar kormány. Vajon mi jutott el mindebből a magyar végekre, az ország déli szélére, ahol magyarok, németek, szerbek, románok éltek egymás mellett? Ki a magyar? – merült föl a kérdés, vagy pontosabban: ki hűséges a magyar hazához, amely polgári szabadságot adott mindenkinek, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül? A lebilincselő történetet olvasva megismerkedünk a szabadságharc legendás hírű színhelyeivel. Herczeg Ferencnek a mesélőkedve kiapadhatatlan: Jókai Mór és Mikszáth Kálmán hagyományait folytatja.

Korona Kiadó, 2002

• 164 oldal
• Kötés: kemény kötés
• ISBN: 9639376531

1848 tavaszán nagy dolgok történtek Pozsonyban és Pest-Budán. Törvényes forradalom zajlott le, megszületett a magyar polgári nemzet. Lett szabadság, magyar törvény, lett magyar kormány. Vajon mi jutott el mindebből a magyar végekre, az ország déli szélére, ahol magyarok, németek, szerbek, románok éltek egymás mellett? Ki a magyar? – merült föl a kérdés, vagy pontosabban: ki hűséges a magyar hazához, amely polgári szabadságot adott mindenkinek, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül? A lebilincselő történetet olvasva megismerkedünk a szabadságharc legendás hírű színhelyeivel. Herczeg Ferencnek a mesélőkedve kiapadhatatlan: Jókai Mór és Mikszáth Kálmán hagyományait folytatja.

http://bookline.hu/product/home.action?id=24760&type=22&_v=Herczeg_Ferenc_A_het_svab

1848 tavaszán nagy dolgok történtek Pozsonyban és Pest-Budán. Törvényes forradalom zajlott le, megszületett a magyar polgári nemzet.  A délvidéki svábok vagyonukat, becsületüket védve az olyannyira tisztelt császár oldaláról a balkáni martalócokkal szemben a magyar kormány oldalára állnak, s hősiesen harcolnak a magyar huszárok és a vörös sipkás honvédek oldalán. A lebilincselő történetet olvasva megismerkedünk a szabadságharc legendás hírű színhelyeivel, Verseccel, Fehértemplommal…

The post Németirtás a Vajdaságban – ma is megtörténhet! appeared first on Hunita.

Nem tabu többé: A Holokauszt megtörtént! Délvidéki Holokauszt! A magyarok, a mi véreink ellen! Az egyetlen derűs fuvallat a mélységes keserűségben, hogy talán most még föllelhető a névsor, így összeállhat az áldozatok teljes jegyzéke! A vadrác kommunisták terrorában főként az őslakos magyarok és a későbbi telepítésű délvidéki németek (svábok) voltak a célcsoport. A délszláv (jugoszláv) vörös terror „hős” partizánjai azonban nem kímélték a rác (szerb) polgárságot sem.
Nem kevesebb, mint 68 évi rettegés és kínos hallgatás után végre kiderülhet, mi is történt. Nyilvánossá válhat az áldozatok névsora, és ami majdnem ilyen érdekes, talán még az elkövetők névsora is! Rajtuk a világ szeme! Ha baja esnék ezen iratoknak, úgy – mint a ma is kenegető cinkosokon – rajtuk marad a kollektív bűnösség billoga. Ha tisztességgel járnak el a rác hivatalos szervek, úgy azonban tisztázódhat végre ki az áldozat és ki az elkövető, ki a fölbújtó és ki a cinkos. Bűnösök és áldozatok végre a történelem megfelelő lapjaira kerülhetnek.

Aztán végre megkezdődhet a teljeskörű elszámoltatás! Azután pedig a teljeskörű kárpótlás is! A túlélő utódoké, unokáké és dédunokáké…

Déli szomszédunk állami szinten is dönthet most, közösséget vállal-e a vadrác népirtókkal, vagy elhatárolódik végre a saját szégyenétől, szemetjétől. EU-csatlakozásuk szembesíti őket az elszámolnivalóikkal: A Jugoszláv Vörös Terror nem lehet egy kultúr Európa része.
Ha a mai modern rác világ elszámoltatja saját polgárságának hóhérait is, úgy talán végre helyre állhat a tisztes polgári rend a megszállt Délvidéken és talán attól délre, Szerbiában is. A Délvidék teljeskörű önrendelkezésével (autonomiájával) és – az EU-követelményeknek megfelelően – a népességi (az ethnikai) viszonyok helyreállításával pedig végre talán kialakulhat a rác-magyar barátság is. Ahogy befogadtuk az oszmán elől menekülő rác szomszédainkat, úgy ölelhetjük majd keblünkre megtévedt, de megtért utódaikat, eszmélő rác barátainkat is.
Magam is szívesen járatnám már rác-magyar polgári iskolába fiaimat a Délvidéken, de akár Szerbiában is, ahol végre illő képet kaphatnak saját véreik és déli szomszédaink történelmi kapcsolatairól, így talán a népeink közötti igaz barátságnak is alapkőtevői lehetnek majd.

Dr Sz L

Remek összefoglaló olvasható a rác-magyar történelemelemzés legújabb fejleményeiről a Múlt-kor történelmi hírújság oldalain tisztes magyar hangon és természetesen a szokott igényes színvonalon:

A második világháború végén parancs rendelkezett a Vajdaságban arról, hogy a magyarellenes megtorlások idején listákat készítsenek a kivégzettekről, így minden áldozat nevét rögzítették valahol, és a kivégzésekért leginkább felelősök neve is behatárolható az egykor jugoszláv kommunista vezetésben – állapítható meg a legfrissebb történészi kutatások alapján.

Sokakat még mindig eltűntként tartanak nyilván, mert bizonyos akták hiányoznak, nem tudni, mikor és hova tűntek el, nem tudni, hogy ezeket a feljegyzéseket valaki esetleg magához vette-e. Következésképpen nem lehet teljes a magyarellenes megtorlások áldozatainak a listája, és félő, hogy nem mindenkiről derül majd ki, hogy mikor, hogyan és hol vesztette életét, kit hol vertek, vagy lőttek agyon.

A minap a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szervezésében történészek adtak egymásnak találkozót Szabadkán. A konferencián elhangzottak „hullámveréseként” a vajdasági magyar média, mindenekelőtt az újvidéki Magyar Szó és a belgrádi sajtó is egyre másra cikkezik a második világháborúban, annak is főleg a végén elkövetett megtorlásokról, gyakorta még a hevenyészett ítélkezéseket is nélkülöző tömeges kivégzésekről, lincselésekről. És az áldozatok nem csak magyarok voltak, hanem lehetett bárki, akit bárki besúghatott és máris a „nép ellenségének” lett kikiáltva. És innentől kezdve – képletesen szólva – már nagyon rövid volt az út a falig, a kivégzésig.

Vojislav Stanovcic, az 1941 és 1948 közötti megtorlásokat kivizsgáló magyar-szerb akadémiai vegyes bizottság szerb társelnöke állítja: parancsba adták, hogy a kivégzettekről készüljenek listák. A hírhedt OZNA (Népvédelmi Osztály) és a KNOJ (vagyis a Jugoszláv Népfelszabadító Hadtest) minden áldozatáról feljegyzés készült. Stanovcic megállapította: a szerb-magyar történész vegyes bizottságnak az az alapállása, hogy nincs kollektív bűnösség, csak az egyén vonható felelősségre az általa elkövetett bűncselekményekért.

A belgrádi sajtó cikkei szerint Szerbia-szerte eddig 200 titkos tömegsírról készült jegyzék. Ezekben tízezrével vannak elhantolva a rövid úton kivégzett „kollaboránsok”, „hazaárulók”, a „megszállók kiszolgálói”. A tömegsírok listáját és az áldozatok nem végleges, előzetes névsorát várhatólag az év végéig hozzák nyilvánosságra. 2013-ban pedig a történészek megkezdhetik a feltárt adatokkal kapcsolatos tudományos munkát, összegzést.

Matuska Márton, a téma kutatója, aki évtizedekkel ezelőtt elsőként publikált cikksorozatot a magyarellenes megtorlásokról, a minap hosszabb tanulmányban boncolgatta a délvidéki vérengzés feltárásának politikai összefüggéseit. Azt, hogy közvetlenül a háború után és még sokáig miért övezte hallgatás a magyarokkal szembeni atrocitásokat (még a „hivatalos” Budapest részéről is), és miért halad döcögve napjainkban is a magyar-szerb vegyes bizottság feltáró munkája.

Írásában Matuska a felelősök kérdését is firtatta: „A felelősség az akkori Jugoszlávia vezetőit terheli”. „Tito erősen központosított rendszert épített ki, ő és a párt döntött arról, milyen lesz az államforma, ki lesz a parlament elnöke, ki a kormányfő” – írja Matuska. Hozzáteszi, hogy ebben egy sor „alvezér” segédkezett neki: például Mosa Pijade, aki a főideológus volt, Aleksandar Rankovic, a belügyek, a titkosrendőrség, a fogolytáborok, a börtönök teljhatalmú irányítója, Slobodan Penezic Krcun, a szerbiai belügy vezére.

„Nélkülük tömegirtás ügyében nem lehetett dönteni” – vonja le a következtetést Matuska, aki szerint ott voltak azután „azok a személyek, köztük magyarok is, akik a háború után levezényelt koncepciós perekben bírói vagy ügyészi szerepet vállaltak. Köztük volt Varga Péter, Kovács Kálmán és Gyetvai Károly. Ha kellett, a vádat képviselték, más esetben az ítélkező testület tagjai között lehetett megtalálni némelyiküket”.

A felsoroltak közül az elsőről még ma is alig lehet többet tudni, mint hogy „a büntetőtanács tagjaként ott volt a háború után Újvidéken lefolytatott bűnperekben, majd szinte nyomtalanul eltűnt a süllyesztőben”. A perek egyik bírója, a későbbiekben a tartomány egyik főbírója, a hosszú életet megért Stevan Krdzalic volt. Ma már egyiküket sem lehet felelősségre vonni, mert senki sem él közülük. A történelmi tényeket azonban nem lehet elkendőzni velük kapcsolatosan.

Hogy kinek vagy kiknek a nevéhez fűződik a katonai közigazgatás idején elkövetett vérengzés elrendelése, támogatása, eltűrése, a későbbiekben pedig a leplezése? Egyikük kétségtelenül Ivan Rukavina, a Bánság, a Bácska és a Drávaszög területén bevezetett katonai igazgatás egyszemélyes parancsnoka lehetett. A főtiszt maga jegyezte le, hogy egyik feladata a hatáskörébe utalt területen biztosítani „a délszláv jelleget”.

Matuska szerint Tito felelősségét aligha lehet vitatni, és elég ha a Versecen kiadott, a katonai közigazgatás bevezetéséről szóló rendeletére utalunk. Konkrétabban írt a vérengzésről és a felelősségről Isa Jovanovic egykori tartományi politikai pártitkár az U sluzbi revolucije (A forradalom szolgálatában) című könyvében: „A megszállás alatti kegyetlenkedések miatti elkeseredés következtében a nép némely településeken bosszút állt a magyarokon, s ebben részt vett a katonaság is. Meglakolt azonban sok ártatlan ember is”.

Forrás: http://mult-kor.hu/20120308_nyilvanossagra_hozzak_a_vajdasagi_aldozatok_listajat

A Dévidéki Magyar Holokauszt Irodalma < Kattintson ide a könyvtár megtekintéséhez!

The post Nyilvánosságra hozhatják a délvidéki áldozatok jegyzékét appeared first on Hunita.