Tisztelt Szerkesztőség!

Megnyugtat, hogy nem vagyok egyedül a tér meghökkentő ostornyeleivel kapcsolatban. Másoknak is feltűnt, hogy az egyébként kecses világítótestek egyáltalán nem műemléki környezetbe valók. Idővel persze mindent megszokunk, hisz a dadaizmus, pop-art és minimal art nihilizmusán nevelkedett, felsőbbrendűségét fitogtató „műértői” kör már rég meggyőzött bennünket Munkácsy realizmusának idejétmúltságáról, meg Szántó Kovács János szobra is idővel bepatinásodott, hiába keltett sokáig haragot a vásárhelyiekben. Sőt, vannak, akik a Rozsdás konzervdobozba dugott elnyűtt ecset című „kompozícióért” lelkesednek a modern művészetek házában. Ami viszont továbbra is zavaró a szegedi térrel kapcsolatban, az a munkálatok aránytalansága.

A burkolat igényes kialakításával, a parkosítás színvonalával szemben éles kontrasztot képez a szedett-vedett faállomány. Úgy gondoltam, hogy egy ilyen költséges rekonstrukció kapcsán illetékeseink több figyelmet szentelnek a 60-as évek lakótelepi színvonalú parkosítása óta tisztes kort megélt, oda nem illő vegetációnak. És még ez nem minden. Szíves figyelmébe ajánlom a szemlélődőnek a tér déli oldalán sorakozó ronda, csúcsszáradásos hársfákat, melyek egyenesen az ipolytarnóci őslénytani lelőhely megkövesedett fenyőóriásaira emlékeztetnek. Azokat persze más okból őrzik. Azon viszont csodálkozom, hogy a Dugonics téri matuzsálemek senkinek sem bántják a szépérzékét. Apám, a Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet (most Gabonakutató Kft) egykori igazgatója már a 60-as években szorgalmazta a már akkor száradásnak indult példányok cseréjét, mivel itt nem érzik jól magukat. Fél évszázad elteltével érdemes lenne ezeket is eltávolítani, a lassan befejezéséhez érkező térrekonstrukció eredményessége érdekében.

2013. február 26.

Dr. Somorjai Ferenc

A Magyarország útikönyvek szerzője

Ajánlott írás még: Szépül a Dugonics tér ?

The post Szépül a Dugonics tér ? – Szedett-vedett faállomány appeared first on Hunita.

Neofita kandeláber-sor a Somogyi utcán – városképvesztő módra. (Sz.)

Mély megdöbbenésemben nem hittem a szememnek, úgy álltam ott, mint Petőfi a Hortobágyon. Az árvíz előtti Szeged néhány megmaradt polgárháza máris úgy fest, mintha ketrecbe zárták volna – és ehhez jön még a tervezett fasor. Már a Vajda-házat (Dugonics tér 2.) is zavarják az ostornyelek, ám akkor válik igazán lesújtóvá a kép, amikor a Fekete-ház (Somogyi u. 13.) felé tekintünk. Az eredeti ornamenseitől 1937-ben megfosztott és legutóbbi felújításakor méltánytalanul pucéron hagyott homlokzatú Pacher-ház (Somogyi u. 17.), a Bagáry-ház (20. sz.), a Scheinberger-ház (15. sz.), a Fekete-ház, a Porgányi-ház (11. sz.) és az Oskola utca sarkán álló Régi Hungária (7. sz.) kései klasszicizáló, romantikus együttese Szeged egyik legjelentősebb árvíz előtti városképét alkotják, ráadásként a mögöttük emelkedő szerb templom barokk tornyával. Kedvelt fotótémája volt szegedinek és turistának egyaránt, előzetes hatástanulmánnyal meg lehetett volna óvni a kandeláberektől.

Neofita kandeláber-koszorú a Dugonics téren – városképvesztő módra. (Sz.)

Műemléki városainkkal: Sopronnal, Kőszeggel, Péccsel, Egerrel, Váccal, Szentendrével és a budai Várnegyeddel összehasonlítva Szeged illetékeseit egyáltalán nem érdekli, hogy mennyi látszik a város műemlékeiből, városképi jelentőségű épületeiből, hogy egyáltalán lehet-e fényképezni azokat. Van ahol szándékosan takartak el épületeket, de arra is van példa, ahol a magától nőtt, értéktelen dudva már elérte a kétszáz éves műemlék magasságát (Dáni-ház, Dáni u. 7.). Aztán folytathatjuk a sort Európa talán legszebb, de dzsungeltől alig látható zsinagógájával, a hasonlóan körülnőtt Kálvin téri református templommal, a részben kiszáradt fáktól takart püspöki palotával, ahol a nagyállomás felől érkező vendég egyébként hazánk egyik legszebb városképében gyönyörködhetne. S már a Stefánia kora eklektikus kirakatházsorát és a Fogadalmi templom látványát is veszélyezteti a számomra érthetetlen fásítási mánia. Volt, aki az Europa Nostra-díjas Klauzál térről hiányolta a fákat 2003-ban, s szerintem még a római Szent Péter és a velencei Szent Márk teret is beültette volna vegetációval.

Szükség van a fákra, de nem mindegy hogy hol és milyen fajokra. A kertművészet több évszázados gyakorlatában nem véletlenül alakítottak ki reneszánsz, majd barokk franciakertet a kastélyok, paloták előtt, az épület főhomlokzatával harmonizáló, gondosan nyírott, alacsony, szőnyegszerű vegetációból (ciprus, tiszafa, bukszus), míg az angol tájkert, hatalmas fáival inkább az épületek mögött hódított teret a 18. század végétől. Szeged is megérdemelné, hogy városképi értékei zavartalanul érvényesülhessenek.

2012. november 7.

Dr. Somorjai Ferenc

a Magyarország útikönyvek szerzője

Szerkesztőségünk véleménye a városveszejtő gondatlanság ipari méreteiről ennél sokkal lesújtóbb. A Somogyi utca volt a Város legeredetibb utcája. Itt áll a Nagy Árvizet túlélő legtöbb épület. Arányaiban több, mint bárhol a Városban. A Szölőfürt szétverése után Lombard vasbetonszörnyeteg épült összehangolva a Magyar féle szecessziót a legszebb alföldi neogótikával. A neogótikus Fehér ház budilámpái után már azt hittük otrombább nem jöhet. De a hiányzó levéltár helyett félmilliárd forint közpénz támogatással (a mi adónkból) épülő, magántulajdonú vasbeton luxusszálló a sörgödör helyén már minden rosszhiszeműséget túlszárnyalt. (Lásd: Irodaház helyett Levéltár ( 2009.10.09.)

A folyamat bizony a legaljasabban tervszerű: „A múltat végképp eltörölni!” – (Internacionálé)

Dr Sz L

The post Szépül a Dugonics tér ? appeared first on Hunita.