Edmond Rostand sziporkázó soraival köszöntve a penge és a szavak mesterét …
A VICOMTE

… Majd lesz! Mondok én neki
Olyat, de mindjárt, hogy a vére fagy!…
(Cyranóhoz lép és hetykén megáll előtte)
Önnek az orra… hm… az orra… nagy.

CYRANO
(komolyan)

Igen nagy.

A VICOMTE
(nevetve)

Ha!

CYRANO
(rendíthetetlen nyugalommal)

Ez az egész?

A VICOMTE

De…

CYRANO

Lássa,
Ez szimplán hangzik… Így nincsen hatása!

Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből… Így ni, hallja csak:

Kihívón: “Én nem járnék ám vele!
Sebészt hivatnék, hogy metélje le!”

Barátilag: “Hisz findzsájába ér!
Igyék vederből, abba belefér!”

Leírón: “Csúcs, mely veri az eget!
Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!”

Kíváncsian: “Mit rejt e hosszú tok?
Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
Papírvágó kést, ollót is talán?”

Kecsteljesen: “Ön nagy barátja, lám,
A madaraknak! Póznát tart nekik,
Hol magukat jól kipihenhetik!”

Kötődve: “Kérem, ha pipázik ön,
S a füst orrán át gomolyogva jön,
Kéménytüzet szomszédja nem jelez?”

Intőn: “Vigyázzon túlsúlyára! Ez
Lehúzza önt s fejjel bukik előre!”

Gyöngéden: “Lássa, megfakul a bőre
Színét a napfény durván szívja ki
Egy kis napernyőt venne tán neki!”

Pedánsul: “Hallott az Arisztofánesz
Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
A Hippokampelefantokamelosz,
Hordott ilyen hús-díszt elől… e rossz
Hangzású lényen volt ily hosszu csont!”

Gavallér módon: “A manóba, mondd,
Ez a fogas jött most divatba? Ej,
Kalap számára pompás kicsi hely!”

Föllengzően: “Hatalmas, büszke orr,
Egy teljes náthát csak a bősz, komor
Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!”

Tragikusan: “Vörös tenger, ha vérzik!”

Bámulva: “Ó, eszembe jut, ha nézlek:
Micsoda cégér egy illatszerésznek!”

Lírailag: “Kagyló ez, s ön Triton?”

Naivul: “Mondja, mert én nem tudom,
Mikortájt nézik ezt a műemléket?”

Mély tisztelettel: “Gratulálunk néked
Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!”

Parasztosan: “Hékás, a számat tátom!
Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!”

Hadászilag: “Szuronyszegezve áll!
Lovas-roham ilyet készen talál!”

Üzletszerűn: “Tán lutrit rendez? Én
Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!”

Végül, torzítva Pyramus kriáját:
“Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
E szörnyeteg!… Pirul az áruló!”

Így ömlött volna szájából a szó,
Ha volna önben szellem és tudás.
De szellemet, boldogtalan dudás,
Ön sose látott s tán azt tudja csak,
Hogy hülye fráter is lehet lovag!

Cyrano szivárványos szellemességének átható erejét azóta is csak irígyli a gyarló világ…

Két remekbe szabott film is készült a történetéből. Nézzük hát ezeket szülinapja estéjén!
A korábbi, klasszikusabb az 1950-es Cyrano de Bergerac Edmond Rostand drámája alpján készült fekete-fehér amerikai film Jose Ferrer címszereplésével, Michael Gordon rendezésében.

The post Cyrano szülinapjára appeared first on Hunita.

    Kucsov Renáta Fél 10 című rövidfilmje a 10 ezer dollárnál alacsonyabb költségvetésből készült filmek kategóriájában indult, amelyben három első díjat osztottak ki. A Szegedi Tudományegyetem Irodalomelméleti és Vizuális Kultúra Tanszékének hallgatója, a szabadkai székhelyű Pannon (Rádió és Televízió) RTV munkatársa háromfős délvidéki (megszállóik szerint vajdasági) csapatával a legjobb magyar filmnek járó díjat nyerte meg – közölte a Pannon RTV az MTI-vel.
A történet egy egyetemista fiúról szól, aki szeretne megismerkedni egy lánnyal, de a sors minden alkalommal korlátokat állít elé.
A Magyar Szó című délvidéki napilap beszámolója szerint a szerbiai filmek versenyét Maja Milos Klipp című alkotása nyerte. A nemzetközi válogatás első díjasa a görög filmrendező, Filipposz Citosz Igazságtalan világa, míg az elsőfilmesek Hungry Days szelekciójában a brazil Kleber Mendoca Filho filmje, a Környezetzajok című műve érdemelte ki az első díjat.

(MTI)

The post Magyar film sikere az újvidéki nemzetközi filmfesztiválon appeared first on Hunita.