Ludwig Emil – 2017.03.14. 03:01

Látszólag kissé messziről indulunk neki, de időben odaérünk: 1780. november 29-én, uralkodásának 39. évében meghalt Mária Terézia császárnő, magyar királynő. Kedvelte a magyar népet, a magyarok is elfogadták őt, a sok Habsburg-szörnyalakhoz képest jólelkű, vallásos és tekintélyes uralkodónak tartották. Csak az ördög tudhatja, miért rombolták le a csehek 1921-ben Pozsonyban a carrarai fehér márványból faragott, kétszeres életnagyságú lovas szobrát, Fadrusz János remekművét.

Utódként fia, II. József követte a bécsi trónon. A kalaposnak nevezett – mert megkoronázatlan – király 1781 tavaszán özönszerű reformrendelet-alkotásba kezdett: megszüntette az addigi cenzúrarendszert, októberben kiadta a türelmi rendeletet a protestánsok és a görögkeletiek szabad vallásgyakorlására, eltiltotta a gyertyaégetést a templomokban a gyakori tűzesetek miatt; egyúttal papnevelő szemináriumot is alapított Pozsonyban, Pesten és Zágrábban. Az év végén elrendelte a helytartótanács átköltöztetését Pozsonyból a budai Várba. A rá következő években megtiltotta az orvosi diploma nélküli kuruzslók működését, eltörölte a jobbágy elnevezést, szabad borkimérést, költözést és személyi szabadságot biztosított számukra, a földesúr beleegyezése nélkül. Rendeletben szabályozta a szabadkőműves páholyok működését, a rendőrség betekintésétől függően. Elrendelte a földek kataszteri felmérését, országos térképet készíttetett katonai mérnökökkel, telekkönyvi főhivatalt állított fel Budán. Eltörölte a halálbüntetést 1786. november 30-án, helyette kényszermunkára ítélték a bűnösöket. „Az anyja, második Jóska!” – olvashattuk az elismerést, Karinthy Frigyes diákregényében.

Ami a legfontosabb volt akkor a magyaroknak Bécs felől nézve: a pénzgazdálkodás és a vámügy. II. József új rendeletet bocsátott ki 1784-ben, amely szerint Magyarország a Monarchia egységes vámterületének része, az osztrák–magyar határon a vámhatár fennmarad. A királyi dekrétum szerint a Magyarországba bevitt osztrák áruk után nem kellett vámot fizetni, amíg a magyar termékek kiszállítása továbbra is vámköteles maradt. Ez a hazai pénzbevételek szempontjából a katasztrófával volt egyenlő. Ráadásul 1788-ban kitört a török háború a Délvidéken, minden magyar ezredet ki kellett egészíteni négyszáz újonccal, a földbirtokosoknak fél áron kellett eladniuk a gabonát Ausztriának. József császár vámrendeletével elzárta Magyarországot a külföldi kereskedelemtől.

A megyék sorozatosan tiltakoztak az országgyűlési végzés nélkül elrendelt újoncozás ellen, az elkeseredett nemesek követet küldtek II. Frigyes Vilmos porosz császárhoz. Egész kis korai európai vircsaft-konfliktus bontakozott ki, bármilyen kézzelfogható magyar politikai eredmény, gazdasági haszon nélkül.

II. József. 1790. február 20-án halt meg, és három héttel korábban, három kivételével visszavonta valamennyi rendeletét. Abban az évben kilencvenezer tonnát tett ki a magyar búzaexport (összehasonlításul: ma évente öt–hét millió tonna gabona megy külföldre a harmadrészére zsugorodott Magyarországból). II. József utódja, II. Lipót két éven át uralkodott. Az ő utódja, I. Ferenc 1792. március 1-jén ült a királyi trónra. Az első alkalommal kinyilatkoztatta, hogy módosítás nélkül fenntartja a II. József által bevezetett, egyoldalú vámrendeletet. Nyáron a magyar országgyűlés ötezer újoncot, ezer lovat és négymillió forint hadi segélyt szavazott meg a franciák elleni háborúra.

Az infláció 1799-ben kezdődött a Habsburg Birodalomban. Abban az évben 141 018 640 forint volt forgalomban, papírpénzben, amit a bécsi Rotschild-bankház bocsátott ki, miután megvásárolta a bécsi udvartól a bankjegynyomtatás kiváltságának jogát. A kamatot aranyforintban kapták vissza. Ez azt jelentette Magyarországnak, hogy az osztrák áruexport fejében császári címeres papírt kapunk, amíg a magyar termékek kivitelénél ezüst (vagy arany) forintban kell leróni a vámot. „Ki van ez találva, mint a cseréppipa – szólt a mondás – ha leesik, nem kell felvenni.”

Mostantól egy csekélyke figyelemre lesz szükség a 19. század eleji történelmi pénzügyek folyását illetően, bár a dolog egyáltalán nem bonyolult. A Habsburg Birodalomban 1800-ban forgalomban lévő papírpénz mennyisége már 200 948 588 forint volt, egy ezüst magyar forint hivatalos értéke papíron 113 forint; egy köböl búza ára 2,2 forint volt a pesti piacon, az éves gabonakivitel 962 ezer tonnára nőtt. Két év múlva 337 962 700 forint összegű bankjegy volt forgalomban, a háborús konjunktúra miatt a pesti búza ára 4,3 forintra emelkedett. A 450 millió összegű papírbankó árfolyama 1806-ban 147 forint volt ezüstérmében januárban, 185 forint júliusban. A 995 millió forint bécsi papírpénzzel szemben 1810-ben már 485 forint ezüst árfolyamon állt a kiviteli vám, 18,5 forint volt egy köböl búza, de 1811 januárjában a bankpapír már elérte a milliárdos számot, száz ezüstpénz hivatalos értéke a 833 forint volt. A nemes pénz azonban szinte teljesen kiszivárgott a birodalomból. Sejthető, hogy merrefelé.

Az év augusztus 25-ére országgyűlést hívott össze I. Ferenc király Pozsonyba, a papírpénz fedezetének biztosítására és a devalváció okozta hitelviszonyok rendezésére. József főherceg felfüggesztette az alsótábla ülését, mert a válaszok hangneme sértette a királyi tekintélyt. Szegény I. Ferenc, miket kellett kiállnia a szilaj magyaroktól; de azért csak eltöltött 43 évet (!) a trónon. A Rotshild-bankház 1813-ban új papírpénzt bocsátott ki, 45 milliárd forint értékben. Ez az „árfolyam-szabályozás” jól ismert, régi trükk a pénzpiacon: 1822-ben a hadiadót már papír helyett azonos névértékben kellett megfizetni ezüstben, magyarhonban; az ország az évi gabonaexportja 814 ezer tonnára zuhant vissza.

A história innentől fogva egyenesen vezet az 1848-as forradalomig. Gróf Széchenyi István huszárkapitány 1825-ben felajánlotta birtokainak egy évi jövedelmét, hatvanezer ezüstforintot a Magyar Tudományos Akadémia létrehozására. A cselekedet valóban forradalmi volt, felébresztette az addig punnyadó, kiábrándult társadalmat.

Nehéz, de szép és eseménydús esztendők következtek, gyorsan egymás után. De gonosz császári elnyomással, nemes, nagylelkű emberek üldöztetésével, bebörtönzésével és a halálával is. És 1848. március 15-én a budai Várat – és az országot – uraló helytartótanács „reszketni méltóztatott”, annak a Petőfi Sándornak a szavaival, aki még csak kétéves volt, amikor Széchenyi felajánlotta a „szent pénzt” a hazáért. Ugye, milyen gyors lábon jár a történelem?

Forrás: Magyar Hírlap – Ludwig EmilA forradalomhoz vezető út

The post Ludwig Emil – A forradalomhoz vezető út appeared first on Hunita.

The post Tüntetők és rendőrök összecsapása Kijevben a Függetlenség terén appeared first on Hunita.

Kárpátia – Neveket Akarok Hallani /1956 gyilkosaival/

Kárpátia: neveket akarok hallani (’56 emlékére)

56 számláit a mai napig nem rendeztük. A gyilkosok közöttünk élnek. A magyar ellen uszító biszku-félék kényelmes fészkeikből még sértetten vissza is szövegelnek…
Luxusnyugdíjakon, a helyettük dolgozó magyarok pénzén élvezik öreg éveiket a tömeggyilkosok ma is…

Van róla egy „személyiségi jogok”-ra hivatkozva letiltott film is… 2010-ben !!!

Bűn és büntetlenség (részlet)

Bevett szokás emlegetni, hogy a „nyugat” cserbenhagyta Magyarországot.
Ez természetesen nyilvánvaló, igaz, de ennek mélyebb és még inkább sötétebb mozgatóit nem érthetjük meg Ausztria 1955-ös (!) fölszabadulása, no meg a forradalmunk és szabadságharcunk sikere, a szovjet csapatok kivonulása utáni napra időzített „Szuezi válság” nélkül…

Ha szerencsésebb helyzetben is volt Ausztria, a fővárosa és egész Alsó-Ausztria szovjet megszállási övezet volt egészen 1955 derekáig.

Ausztria fölszabadulása

1955. május 15-én Bécsben aláírták az államszerződést, melyben az ország visszanyerte függetlenségét.

A megszállók kivonulása után Ausztria örökös semlegességét alkotmányban rögzítették. Ausztria örökös semlegességét… Igen. „Örökös semlegességét”!

Aztán a „Szuezi válságot” sikerült mesterien időzíteni…
Míg a világ a vérüket ontó, hős magyar ifjakra figyelt, mások bőszen bizniceltek:

Szuezi válság

A SZUEZI VÁLSÁG
(1956. október 29. – november 7.)

Eladtak bennünket. Mindenestül, aljasul, de még inkább gőggel és hanyag „figyelmetlenséggel”, mint egy jelentéktelen barmot, egy rabszolgát. Elkártyáztak bennünket értékesebb nyereményért… Szuezért. Sok-sok pénzért…

A forradalom mámorán és bukásának bánatán túl, van azonban valami, ami elvitathatatlan, amire mindig emlékeznünk kell és érdemes, mert örök magyar siker:

Freedom’s Fury Trailer

A bájos kínai-amerikai színésznő Lucy Liu kezdeményezésére és anyagi támogatásával elkészült a legfelemelőbb dokumentumfilm 56-ról. A másik fő támogató, Quentin Tarantino(!) szerint:

„Ez a legjobb el nem mondott történet.”

A szabadság vihara, 1956/6

Ma érdemes gúglizni, mert a „google” ma fölvállaltan magyar…

Persze csak a www.google.hu, merthogy a nagyvilágra a sorsfordító magyar nemzeti forradalom szellemisége nem tartozik. Bizonyosan van ami nekik ma (is) fontosabb…

Szöbb Jövendőt!
kíván:
a Szögedi Védegylet
nevében
Dr Szabó László
alapító-elnök

Holnapi műsor-ajánló:

EMELD FEL SZÍVEDET NEMZETEM – 80 ÉVES A SZEGEDI DÓM

Ajánlom még figyelmükbe a forradalom utáni hetek hangulatát megidézendő Márai Sándor versét.
56 Karácsonyára várva…

Márai Sándor: Mennyből az Angyal (videó)

(Idézet a „Magyar Igazság” – Mihi honlapjáról)

Márai Sándor:
Mennyből az angyal

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal

New York, 1956.

The post ’56 – a cserben hagyott forradalom appeared first on Hunita.