2005-öt megelőzően az akkor még fürdővárosként is emlegetett Szeged strandjain két helyen volt vízforgatóval ellátott medence, a Gombában és a Sportuszodában.
Ezekben az időkben a SZUE és a Sziksósfürdő látogatottsága 150000 fő körül volt évente. Ekkor már tudott volt, hogy a vízforgató nélküli medencéket 2007-től (az EU-terror miatt – Szerk.) tovább nem lehet üzemeltetni, így kérdésessé vált a Sziki és a Partfürdő működése is.
A SZUE esetében megtörtént a 300 milliós fejlesztés, melynek keretében kialakították az új élménymedencét a csúszdával, korszerűsítették a nagymedencét és a sátor fűtésrendszerét, valamint a Gomba gépészeti berendezéseit. Nyilvánvaló irány lett volna, hogy a város többi strandját is fokozatosan fejlesztik tovább.
A Sziksósfürdő gyermekmedencéjét és a Partfürdő nagymedencéjét kellett volna legsürgősebben vízforgatóval ellátni. Ez néhány száz millióból megvalósítható lett volna, és a szegediek legnagyobb megelégedésére megmaradtak volna a közkedvelt, elérhető árú fürdőhelyek. (Mára ezek a strandok – az évtizedek óta elmaradt minimális fejlesztések hiányában – lassan az enyészeté lesznek.) E helyett azonban jött a Napfényfürdő projekt, melynek köszönhetően szegediek ezreitől vették el a lehetőséget a megfizethető kikapcsolódáshoz.

Az országos trendhez hasonlóan Botkáék (Leisztinger, Szentgyörgyi?) is úgy érezték, hogy Szegedre is jól jönne egy gigafürdő (meg a vele járó pályázati pénz!) és, bár a lakosság jelentős része tiltakozott, egy 200 fős, úgynevezett „közvélemény kutatással” próbálták igazolni annak szükségességét. Ekkor már jól látható volt a valódi szándék: közpénzekből kistafírozni egy magánkézben lévő szállodát!

Hiszen mi más indokolta volna az éppen felújított SZUE feláldozását, sőt az esetleges konkurenciát jelentő Partfürdő elsorvasztását? Sőt, amiről talán kevesen tudnak: az előző városvezetés már elkészítette egy élményfürdő tanulmánytervét a Sziksósfürdőre! Vajon miért nem oda került a beruházás?

Nos a válasz benne van a Ligetfürdő projekt együttműködési megállapodásában, melyet az önkormányzat, a Szegedi Sport és Fürdők Kft., valamint a Hunguest Hotels Zrt. kötött. 2015-ben írják ki azt a pályázatot, melynek keretében Szeged értékesíti a Ligetfürdő Kft-ben lévő 80 %-os üzletrészét, várhatóan a minimális 1,4 milliárd Ft-ért. A vevő minden bizonnyal az elővásárlási joggal rendelkező, a projektcégben 20 %-os tulajdonnal bíró Hunguest Zrt. lesz. A kérdés az, hogy a becslések szerint évi 400 milliós veszteséget a megállapodásnak megfelelően, milyen formában (tagi kölcsön?) fizette a Hunguest, és, hogy az a vételárba esetleg beszámításba kerül-e? Ám, ha nem, akkor is megkérdőjelezhető üzlet Szeged számára, hiszen az 1,4 milliárd Ft-tal szemben a 100 éves múltú SZUE (300 millióért teljesen felújítva), a vízellátást biztosító 7 db kút teljes gépészeti berendezése, az elsorvasztott Partfürdő és egy szegediek számára megfizethetetlen gigafürdő áll, melynek üzemeltetésére az önkormányzatnak a továbbiakban semmiféle befolyása nem lesz. Felelős szegedi nem mondhatja, hogy megérte!

Botka László a beruházás előterjesztésekor, a vitában a következőket mondta: „Ha Szeged városának ezen fürdője 400 ezer vendéget fogad (ez évben 80 ezer vendég volt), azaz ötször annyi vendég látogatja a fürdőt, akkor lesz nullszaldós a fürdő… A jegyárak megállapításába alapvetően beleszólása lesz az Önkormányzatnak.”

Ő már tudta…

És hogy is mondta?

Botka László: „Nekem a szegediek a legfontosabbak…”

Folytatjuk…

Civil Városi Unió

Ajánlott olvasmányok: “Fejlesztések” (be)fürdőben…

Szocfényfürdő befürdőben

„Botka alatt mennyit fejlődött a Város?!”

Civil Mérleg Botka 12 évéről – I.

Civil Mérleg Botka 12 évéről – II.

The post Fürdő kontra Botka appeared first on Hunita.

Gyakran hallom, hogy… „Botka alatt mennyit fejlődött a Város!”

A képtelen „költői” kérdésfölvetésre költői kérdés a válaszom: Mennyit?

Ha nem vagyok ilyen „költői” kedvemben, hát segítek még egy kicsit a (parttalan agymosásban) megtévedt polgárnak egy másik „költői” kérdéssel is: És ugyan milyen irányban?

Magam röviden úgy foglalhatom össze, hogy a második világháború nem okozott ilyen károkat Szegednek, mint Botka László felelőtlen ámokfutása. Bár jóhiszeműségem talán túlságosan is akadályoz abban, hogy a városveszejtő toronyaljasokban az igazi sötét szándékot (is) fölfedezzem. Talán bizony ez a Város-rontás sokkal több és súlyosabb ügy, mint „felelőtlenség”…
Botka nagy formátumú, hatalmas propagandista, viszont Városatyának szánalmas törpe!
Történelmi távlatokban jelentéktelen Város-vezető, ellenben emlékezetesen nagy megvezető! Mint vérbeli bolsevik agitátor a Város értékeinek esküdt ellensége. De talán csak kulturálisan világtalan, és örökség-értékeinket ezért veri le úgy, mint „vak a poharat”!

Kételyeim a Botka-rezsimmel szemben határtalanok.
De azt is el kell ismerjem, hogy valamiben / van, amiben valóban verhetetlen: Soha senki ilyen mértékben még nem adósította el Szegedet!

Néhány tételben:

Csatornázás
Az előző vezetés sikereként elnyert pályázat révén „megörökölt” 23 milliárd Ft-os költségvetés. Rekord-jellegű 8 rétegű alvállalkozásban. Egy kirekesztett szegedi vállalkozó megjegyzése szerint jó, ha a 23 milliárdnak a 20%-a beépül…
Miért jó a szegedieket (vállalkozókat és munkásokat) kirekeszteni egy ekkora helyi beruházásból? Kevesebb a kotyogó tanú, aki beszámol a csúszópénzekről! Szájukat tartó szocimborák minden szinten! Markolóval átszakított fővezetékek, százszámra elpusztított lépcsők, kapuk, bejáratok… Szakaszok átvételeinél igen kifinomultan… zokniszárba dugdosott jattok…
Széles nyilvánosság helyett – a média-terrorral is – szájukat tartó szocimborák minden szinten!

Nyolcrétegű alvállalkozás idegenjei a gyakorlatban: Általános, hogy a vállalkozó (pl. az 5. réteg mélységében), már a megbízó nevét sem tudja. A kulimunkás meg jó, ha egyáltalán a Város nevét tudja, ahol éppen lerakták. Ásót, lapátot, vízmértéket(!) majd kérnek a helyi kiskertekből… a sokszorosan is megkárosított szegedi (szőregi, meg tápai) lakosoktól…

Fürdő
6 milliárdos beruházás. Teljes csődtömeg! „Fejlesztés” címén a Botka-rezsim csökkentette az úszófelületet!!!
A korábbi kedvelt fürdő, a Ligetfürdő évi 40 milliós tiszta bevételét – 6 milliárdos beruházással – sikerült évi 450 milliós ráfizetéssé fordítani. Igen! Napi másfél millió forint a folyik a lefolyóba el… Így – könnyen kiszámolható – az EUs 3 millió támogatás 6 év alatt teljesen lefolyik a lefolyón…
Ebből az EUs 3 milliárdos támogatásból egyébiránt 6 kisuszodát (25m-es medencét) lehetett volna építeni a Város legkülönbözőbb pontjain! – mint javasoltam.
Szőreg, Tápé, Tarján, Északi városrész, Móraváros és Alsóváros is uszodá(já)val büszkélkedhetne ma! De természetesen a szocimborák kistafírozása a Városnál itt is sokkal fontosabb volt… Lásd: Ligetfürdő „tükör-projekt”
– Ligetfürdő a Leisztinger-csúszdán, vagy továbbra is Városi kézben?

Ligetrürdő > elleisztingelve > Bunkerfürdő

A Város csúfosan eladósodott! Bár a balvezetés sikkasztásügyi alpolgár-mestere már a Város átvételekor 3 milliárdos hiánynál bejelentette a CSŐD-öt, ezt nekik sikerült még forradalmi mértékben fokozni. Alig néhány év alatt megtízszerezték az adósságot! Ezért menekvésül megkezdték a Város ingatlanállományának teljes kiárusítását is. Mint az iszákos (alkoholista) a végnapjaiban. Az IKV lakások 9 milliárdos bevétele mellett is tovább nőtt a hiány. A végkiárusítás segedelme révén már meghúszszorozni ugyan nem sikerült az adósságot, de 45 milliárdra fölküzdeni igen! No meg még ami eldugva lyukad a Város cégeinél… (Azok külön költségvetésen futnak!)

Az országos balvezetés hasonlóan felelőtlen gazdálkodása, a „válság” kormányai (D 209, gyurcsótány, bajnagy) vidéki párttársaikon nem segítettek…
Botka Szegedje az adósság városa maradt!

Majd teljesen méltatlanul a Botka-rezsim által sokat gyalázott „ellenzéki”, azaz a jobb oldali kormány átvállalta a szegedi balvezetés teljes adósságállományát. A méltatlan balvezető erre természetesen még köszönetet mondani is „elfelejtett”!

Illendőbb lett volna ennyiből (több, mint 30 milliárd Ft) sokszáz, vagy akár ezer külföldre tántorgó „kalandor” ifjúnak a bankhamisította svájci frank-hitelét megváltani!
Ők bizonyosan hálásabbak lettek volna az adósbajnok toronyaljasoknál.

Az állam megválthatja a (korábbi kormányok által beugratott) polgárait. Polgárait becsülő jogállamokban – mint pl. Izland – ez így esett, mert máshogyan nem is eshetett volna!

A városvesztő balvezetés pedig felelhet a teljes (kimentett) vagyonával a Város hűtlen kezeléséért! Vagy ez ma még nem lenne gyakorlat? Hát változtassunk a törvényeinken! Tegyük azokat igazságosabbakká!

Nálunk az áldozat kiűzetik, a bűnös megmenekül.

Vagy mégsem?!

A felelőtlen gazdálkodók, Városunk hűtlen kezelői még mindig szabadlábon járnak. Sőt! Várost vezetnek!
Most a szennyük elrejtegetése végett egy szokatlanul aljas kampányban vetik be maradék (szocimborákon át „kimentett”) tartalékaikat, hogy a hatalomban maradjanak!

Mindannyiunkon múlik: Álbolsi sikkasztókat, hűtlen kezelőket, a Város eladósítóit támogatjuk a hecckampányukban, vagy valódi Vezetőket kívánunk végre a Város élére?!

Szeged többet érdemel!

Városunk szebb jövőjében
és a teljes elszámoltatásban bizakodva,

Tisztelettel:

Dr. Szabó László
Szegedi Városvédő Egyesület
elnök

Ajánlott olvasmány: Szocfényfürdő befürdőben

De türelmesebbeknek és erősebb idegzetűeknek akad itt részletesebb gazdasági összegzés is a fabotkát sem érő balvezetés 12 évének felelőtlen ga(rá)zdálkodásáról:

Civil Mérleg Botka 12 évéről – I.

Civil Mérleg Botka 12 évéről – II.

Fürdő kontra Botka

Vízmű kontra Botka

The post „Botka alatt mennyit fejlődött a Város?!” appeared first on Hunita.

12 éve regnál Szeged polgármestereként Botka László. A ciklus végéhez közeledve talán érdemes lenne megvizsgálni, hogy e hosszú időszak elteltével milyen mérleget is vonhatunk meg, persze nem a szokásos sikerpropaganda hangvételében, hanem a szegedi lakosság szemüvegén keresztül.

Adósság

Mintegy 6 milliárd Ft összegű hitellel vette át az önkormányzat vezetését Botka László – igaz ugyan, hogy ennek jelentős része fejlesztési hitelekhez nyújtott, le nem hívott kötelezettségvállalás volt. 10 év eredménye közel 30 milliárd hitel lett (40 milliárd kamatokkal, évi 1,5 milliárdos adósságszolgálattal), melyből csupán a kormányzati adósságkonszolidáció miatt nem lett csőd.
Azért ne örüljünk, maradt még egy kevés hitel, ha máshol nem, az önkormányzat cégeinél.

Önkormányzati cégek

Túl azon, hogy a városvezetés 4 éve egyfajta csatát vív saját cégeivel szemben, azért álljon itt egy táblázat, amely ugyan csak 2010-ig, de jól mutatja a vállalatok hitelállományát, amelyet a kormány persze nem tudott átvállalni, ám végső soron mégis a városi büdzsét terhelik:

Lakosságszám

2013. február 22. Botka László: „Szeged lakossága 5000 fővel nőtt az elmúlt évek során.” KSH adatok szerint Szeged lakossága 2010-ben 169713, 2011-ben 170285, 2012-ben 170052, 2013-ban 161837 fő volt. Kicsit finomít a helyzeten, ha figyelembe vesszük, hogy a mintegy 25000 egyetemi hallgató közül azok, akik Szegeden lakcímmel rendelkeztek, de távozásuk után nem jelentkeztek ki, további öt évig szegedi lakosnak számítanak a bevett statisztikai gyakorlat szerint.

Munkahelyek

A lakosságszám csökkenéséhez minden bizonnyal jelentősen hozzájárul az a tény, hogy a városvezetés hosszú évek óta képtelen volt termelő beruházások ide hozatalára (elég csak a Mercedesre, a Richterre, a Siemensre, vagy a BP Solarra gondolni), sőt a két legnagyobb adózó cég, a Kész és a Szilánk is elmenekült Szegedről.

Ha nem is szorosan, de ide tartozik Botka László kijelentése, mely szerint „az iparűzési adóbevétel az egyik legmagasabb az országban.” Ehhez képest már 2011-ben ilyen adatokkal szembesülhettünk: Győr 16,3 Mrd, Székesfehérvár 10,6 Mrd, Debrecen 8,4 Mrd, Szeged 7,7 Mrd Ft. Szeged 2014. évi tervezett IPA bevétele 7,5 Mrd Ft.

Üzlethelyiségek

2013. májusában Szegeden 636 db nem lakás célú ingatlant tartott nyilván az IKV, melyek jelentős hányada üresen állt a megfizethetetlen bérleti díjak, vagy a vállalkozásbarátnak nem nevezhető szabályozás miatt. Mindeközben ezen helyiségek állaga folyamatosan romlik, jelentős kiadásokat okozva az IKV-nak. A problémát tovább fokozva a szegedi önkormányzatnak sikerült néhány bevásárlóközpontot a Belváros közvetlen közelébe telepítenie, tovább nehezítve a kisvállalkozások életét. A szegediek ebből jó esetben a hetente változó üzleteket, rosszabb esetben az üres kirakatokat tapasztalhatják.

Bérlakások

Szintén IKV-s téma a bérlakások kérdése. A szegedi lakásrendelet olyan – az országban egyedülálló – helyzetet teremtett, hogy mostanra a piaci albérlet olcsóbb lakhatási forma lett az önkormányzati lakások bérlésénél és végső soron a szegedi lakáspiac lefagyásához vezetett. Persze az óriási kinnlevőségek miatt az IKV erejéből karbantartásra nem, vagy csak alig jut, így a szegedi ingatlanállomány állaga folyamatosan romlik. Ezen még a látványos homlokzat-felújítások sem segítenek, néha be kellene nézni a kapuk alá is!

Mars tér

A városvezetés egyik sikertörténeteként eladott beruházás valóban látványos, ám a történetet botrányok, perek sorozata kísérte, és végeredményben egy újabb olyan beruházás valósult meg, aminek eredményeképpen 20 000 m2-ről 8000 m2-re csökkent a piaci terület, keletkezett egy óriási kihasználatlan parkoló és kiszorultak a magasabb helypénzt kifizetni képtelen valódi őstermelők, sőt Szeged elvesztette egyik közkedvelt rendezvény helyszínét, az U pavilont is.

Közlekedés

Ebben a témakörben nem kerülhető meg Nagy Sándor (SZDSZ, majd Szabad Városért Egyesület, jelenleg Együtt PM) ex-városfejlesztési alpolgármester személye, akinek áldásos tevékenysége legalábbis említésre méltó: nevéhez fűződnek a városban futó festészeti alkotásai – ún. kerékpárutak, amelyek egy-két kivételtől eltekintve, csak biciklizésre alkalmatlanok. Neki köszönhetjük az egykor kiváló adottságokkal rendelkező szegedi közlekedés teljes káoszba taszítását, gömbsüvegsorok, járdaszigetek, beton terelőelemek közé szorítását, a Torontál tér lámpaerdejét, amely akkor működik hatékonyan, ha kikapcsolják, a Kálvária egy sávos sugárútját, az Aradi Vértanúk terén és a környező utcákban reggelente kialakuló dugókat. Ő az, aki az „autómentes belváros” jelszavával több száz autóst kényszerít nap, mint nap arra, hogy hosszú perceken át, sorokban állva, lépésben haladva érje el úti célját, kerülje körbe a teljes Belvárost, ezzel is hozzájárulva a környezetvédelemhez.

Fürdő

Talán ez a beruházás az, amelyik a legjobban tükrözi az elmúlt 12 évet. A közkedvelt SZUE helyén épült gigaberuházás már a kezdet kezdetén is az egyéni üzleti érdekről szólt. Mindenki, aki egy kicsit is józanul gondolkodik, pontosan tisztában lehetett vele, hogy ennek a projektnek NEM a szegedi lakosság a célközönsége. Az egyéni üzleti érdekek oltárán lett feláldozva Szeged nagy múltú uszodája és a konstrukciónak köszönhetően ebbe belerokkant a népszerű Partfürdő is. Vajon eszébe jutott-e már valakinek, hogy röviddel a beruházás megkezdése előtt lett kialakítva a SZUE élménymedencéje, amely szintén az apportként bevitt vagyon részévé lett? A városvezetés előszeretettel hivatkozik arra, hogy az üzemeltetés (annak mintegy félmilliárdos költsége) nem a város kasszáját terheli. Ám a szerződéseket és azok módosításait ismerve, legalábbis kétségeink támadhatnak.

Hosszasan lehetne ezt a sort folytatni, talán emlékeznek a szegediek arra, hogy szinte egyetlen komolyabb beruházás sem zárult határidőben, botrányok, garanciális, vagy pótmunkák, kifizetetlen alvállalkozók, többletköltségek nélkül. Gondoljunk csak a 2-es villamos körüli huzavonára, a Gutenberg utcára, a Mars térre, vagy a hasznavehetetlen repülőtérre.

Gondolatébresztőnek és a változtatás szükségességének alátámasztásához talán ennyi is elegendő. A szegedieknek azon kell elgondolkodniuk, hogy a fényes külső mögött mi rejlik valójában.

Vagy a díszburkolat mindent eltakar?

Civil Városi Unió

Ajánlott olvasmány még: „Botka alatt mennyit fejlődött a Város?!”

Civil Mérleg Botka 12 évéről – II.

The post Civil Mérleg Botka 12 évéről – I. appeared first on Hunita.

Szegeden már Tiszát lehet rekeszteni a teljesen fölösleges látványberuházásokkal. Lássunk csak egy „működő” példát: az ellejsztingelt fürdővel csak a gond van. Nem a szögedi nép fürdője többé! Kiszervezték az eredeti SZUE-medencékből még a gyógyvizet is. Azt a hévvizet, amire alapozták egykoron (83 éve) – Klébelsberg Kunó és a Szegedi Úszó Egylet vezetői, meg Városunk főmérnöke – az egész fürdőt…


Géza fejedelem kútja, Szeged, Ligetfürdő, 1999 (Forrás: Józsa Gábor – munkáim)
Hat milliárdért – „fürdőfejlesztés” címén – e kedves és szép díszkút helyén ma a sivár űrfolyosó áll.

Belépőjegyek? Ugyanannyiért csak langyított és fölklórozott csapvízben fürödhetnek immár a szögediek. A gigantikus és – a gyermekgyógyászok véleménye szerint is – életveszélyes csúszdák sebzettjein túl alig „élvezi” ma valaki az eredeti gyógyvizet. A csúszdák illesztékei bizony szaggatják a bőrt, mög a húst is. Talán létezik olyan vastag bőrű elvtárs, akiét nem. A közpolgárnak azonban a söbesüléseire köll is, mög jól is jön a gyógyvíz.

A befürdő beruházás az alapos tervezés meg a gondos kivitelezés eredményeként a pangással évente fél milliárd (500 millió) Ft veszteséget termel!

A Partfürdőn meg a balvárosi toronyaljasok adnak utasítást a csalásra. (Lásd: Partfürdő-ügy: A fürdő területén fürdeni tilos.) Merthogy már évek óta ellopták onnan a gyógyvizet. A pákosztos elvtársak a Pick-veszejtő szocimbora kifürdetett talpát nyalják. Neki lopatják a gyógyvizet. Ahelyett, hogy a polgárokat – és azok egészségügyi, no meg persze anyagi érdekeit – képviselnék. Hadd fürödjön a fabotkára, vagy kőkemény ellenzékére szavazó szöröncsétlen szögedi polgár a csapvízben, amit bizony gyógyvízként adnak neki el! Immáron legalább két esztendeje…

Talán elsőre furcsán hangzik, de a pénzt síma elsikkasztása olykor gyümölcsözőbb a településnek, mint a szörnyberuházások megvalósulása. A beruházást, a fürdőt ugyanis üzemeltetni is kell! Az meg bizony pénzbe kerül. Nekünk volt egy jövedelmező(!) szép Ligetfürdőnk, melyet 6 milliárd forintból sikerült nem csak elotrombítani, de méregdrágává (tömegeknek megfizethetetlenné) és veszteségessé is tenni. Hát nem egyszerűbb, nem kedvesebb, ha a szocimborák símán elteszik a közpénzt és meghagyják nekünk – a népnek – ami nélkülük is remekül működik?! – A fürdőt!

A megszállt magyar Részeken (Partium), mint pl. Margittán az oláj (román) beruházásból azonban a fürdő (lehet, hogy) el se készül! De talán jobb is így nekik, hiszen így legalább nem termel évente 500 milliós veszteséget…

A pénz ha el is tűnik oláj kézen, legalább nem pancsol el még többet a fürdeni vágyók adójából befolyó közpénzekből!

A látványberuházás nemcsak honi szemétdombjaink kiskakasainak szokása. De van, aki a látványberuházást képes akár szó szerint is értelmezni.

Vannak azonban a látványberuházásoknak igazi bűvészei is! Csak látvány! És semmi fürdő!

Lásd : Ámító képpel csaló oláj polgármester Margittán

Lebukott az ámítógéppel (Photoshop) csaló oláj polgármester.

Ámítógépes fényképalakítgatással (fotómontázzsal) jelentett készre egy 10 hektáros strandfürdőt Margitta polgármestere, hogy igazolja bő fél milliárd forintnyi, részben uniós közpénz elköltését. A ma is oláj megszállás alatt álló Bihar megyei Margitta első embere, Dorel Talpos elkészültnek jelentette a beruházást, és a dokumentációhoz kristálytiszta vizű medencében mosolygó fürdőző(ke)t ábrázoló fényképeket csatolt.

Beszámolójában agyondicsérte a fölújított fedett uszodát, a strand parkolóját, sportpályáit, tökélyre vitt szennyvízhálózatát és egyéb ékességeit. A fürdő azonban valójában meg sem nyílt, vízvezetékei nincsenek rákötve a kommunális rendszerre, öltözőinek kikiáltott épülete valóján egy kedves öreg csűr, amelyet újrameszeltek, illemhely pedig egy sincs a területen. De hát az talán kár, pazarlás is lenne, ha látogató sincsen…

Mindezt egy vizsgálat derítette ki, miután az oláj (román) idegenforgalmi minisztériumban gyanúsnak találták a fényképeket. A ragyogó medence felett fényesebb volt a napsütés, mint körötte, a víz pedig – a Partiumban szokatlan – karibi színekben tündökölt.

A polgármester persze tagadja, hogy bármi helytelent tett volna. Amily divat ma a következmények nélküli süketelés, ha nem így tenne, az lenne a szokatlan, sőt meglepő!

Káprázatos látványberuházások – ez ma a menő. Bármily káprázatos is a napfényes szöveg (Napfényfürdő!), nagyon csúnya dolog eltüntetni a közpénzt. Való igaz, nem szép dolog ez az elcsatolt részeinken, még Margittán sem. De egy dolog azért mindenképpen az ámító oláj vezető javára írható: Ez a befürdött „beruházás” Margittán legalább nem termel irdatlan adósságot a településnek, mint a mi szegedi Ligetfürdőnk helyére rokkantott bunkerfürdő teszi azt évről évre…

Dr Sz L

Margittai fürdő – Forrás: Index

Ajánlott olvasmány még: Jajj, csak EU-s pénzt ne!

Újszeged – Ligetfürdő (filmmel)

Szómagyarázat gyüttmönteknek
oláj : a szögediek nyelvén így hangzik a köznyelvi ‘oláh’, vagy közkeletűbb és betegös, történelömhamisítóan túlzott udvariaskodással ‘román’ népnév. (Lásd még : olájalma: a Maroson hajdan az olájok által leúsztatott savanyú alma)
Ajánlott olvasmány : Bálint Sándor: Szegedi szótár

The post Látványberuházások (be)fürdőben… appeared first on Hunita.

(Dr Sz L)

The post Átadták az új makai fürdőt appeared first on Hunita.