Helbing Ferenc (1870 – 1959) : Emese álma (a Magyar hunmondák kötetből, 1920, papír, tus, tempera)
Figyelemre méltó a glóriás Turul, aki álom éjén közelít… Emesénkhez… Boldog-Asszony… Szűz Mária…

Szögedi költőnket is megihlette Emese alakja:

Emese álma

Ázsiai sátor mélyén,
Ázsiai éjek éjén,
Hulló csillag fénye mellett
Álmodott Don vize mellett.

Szépanyánk volt, sorsok anyja,
Álmodott föl-fölriadva,
Megborzongott babonázva,
Ázsiai éjszakába.

Szíve táján a jövendő,
Lelke mélyén ősi erdő,
Napnyugatra terjedendő,
Melynek méhe sohse meddő.

Álmodott és látta kéjjel,
Ágyékából messze, széjjel
Hódító folyam dagadva
Mint rohan borús Nyugatra.

Népek útján büszke haddal
Söpri gátját diadallal,
És föléje vén Turulnak
Védő szárnyai borulnak.

És az álom egyre mélyebb,
Mélyebb, szörnyebb és sötétebb,
Ősi folyam vérrel árad
S égig nyúlnak szolgagátak !

Álom, álom, terhes álom,
Messze ázsiai tájon,
Mikor érsz már boldog véget
Anyaálma Emesének ?

Juhász Gyula

Emese álma. – Először a Magyarság 1923 Szelek (április) havi 8.-ai számában jelent meg.
Utána a Testamentom kötetben (27-28. o.). Ezután a Hárfa (1929) kötettel (108. o.) csaknem eggyidőben a Szegedi szemle 1929 Kikelet (március) havi 18.-ai száma is közölte.

Emese a Turulmadárral – László Gyula rajza

Emese a magyar regedelem szerint az Árpád-házi uralkodócsalád ősanyja. A név eredeti jelentése tévetegen: ‘édes anya’, ill. ‘anyácska’, költőibben, de szabatosabban ‘(anya)tejjel éltető’. A név, mint szó hungrofinn – antimagyarul facsarkodva „finnugor” – nyelvmagyarázóink szerint a magyar nyelv legősibb, uráli rétegéből származik. 

Emese szűzi foganása a Turultól – a Szent Lélektől – épp az Őshazánkban történt…
Etelközben… Ott, ahol ma orosz harcol az áruló kisorosszal…
Ha nem is térhet vissza az egész Foganatos Őshaza… mi szerény, béketűrő magyarok megelégszünk a mi kis ezeréves Kárpátaljánkkal… Ebből – bárki beláthatja – nem engedhetünk !!! 

Árpád apánk, Emese unokája Kijevben született… mi mégsem követeljük Kijevet !

Emeséről a „névtelen” P. (talán Pausa) Mester, azaz Anonymus így szól híres művében, a Gesta Hungarorumban:
„Álmos az első vezér. Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Őnedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul annyi, mint szent –, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők. De erről ne többet!”

Érdemes Emesét megnézni és gyermekeinknek is ajánlani a Magyar mondák rajzfilmsorozatban is:

Jankovics Marcell barátom halála nyomán az antimagyarok ezt is törölték az öncsövezőről… gyöngébb anglophilok kedvéért a youtube nevű rasszista vélemény-terror-csatornáról…
Így csak lemezről nézhető… vagy a cenzúrázatlan videáról…

Túl rövid az emberi élet, hogy ennél gyöngécskébb mesketéket mutogassunk gyermekeinknek…
Ezt azonban – nemrég eltávozott Jankovics Marcell barátom örökén – évente újranézni érdemes ! Vagy akár gyakrabban is megeleveníteni…

Legyen hát minden percünk és percük értelmes, hangsúlyos és magyarságában is teljes !

Köszöntjük ma Ősanyánkat-Szépanyánkat és a mai Emeséket is…

Ajánlott olvasmány még Emese gyermeke :

ÁLOM HAVÁBAN – ÁLMUS, ÁLMOS, ÁLM(OD)Ó…

ÁLMUS, ÁLMOS, ÁLM(OD)Ó…

Bár Emese nevét nem őrzi hellynevünk, de bőven őrzi a törzsek neveiét…

The post Emese álma – 100 esztendeje appeared first on Hunita.

Juhász Gyula örökségét alig-alig ösmerjük.
Még kevésbé szavaljuk Őt… Pedig igazán mögérdemölné!

Olvassunk Juhász Gyulát! – Legalább a szülinapján!

Szerény csöndes Juhász Gyulánk a feledés homályába enyészik. Oka löhet azonban csekély ösmertségének az is, hogy – bár itt születött és itt halt – máig nincsen Szögedön emlékháza.
Még az egyetem tere is Ady, aki pedig soha oda és ott nem járt, hiszen nem is járhatott. Trianonon ugyan maga is sokat dolgozott, de a Kolozsvári Egyetem pusztulásáról (és Szegedre mentéséről) talán még ő sem álmodhatot… hogy az egyetem tere miért is Ady ?!
A közoktatásban is többször olyan súlyos a botrányhős Ady, mint a bús rögéhöz hűségös, tősgyökös szögedi vérünk. Löhetne ez máshogy is a szülővárosában! Ennek röndözése is a mi föladatunk, az irodalomtanárainké is persze, de különösen a városatyák föladata (lönne). Ady Endrénk ízig-vérig magyar, így a miénk, Juhász Gyula pedig még inkább a miénk, hiszen szögedi és magyar.

Juhász Gyulának viseli persze nevét utca és iskola, egy teljes alakos szobra is van (a Roosevelt nevével csúfolt Hal téren), de bizony Neki még egy emlékszoba sem jutott a tulajdon szülővárosában. Szülőházát még a frissen alapított Szögedi Egyetem klinika-építési lázában bontották el – fanyar módon ezzel éppen – költőnk alapbetegségét, búbaját (betegös idegön szóval „depresszió”-ját) fokozva.

Könnyes tekintettel búcsúzó érzéseiről így írt a hatrongyosi öreg szülőházból kiűzetve:
„A szülőház, amelytől Móra Ferenc a középiskola után búcsút vett, ma már csak emlékben él. Lebontották, mint ahogy nálunk általában a nemzeti sportok közé tartozik a költők szülőházának lebontása. Pindaroszét még az ellenség is megkímélte, de nálunk félnek tőle, hogy a példa vonz és még egy költőnek kedve támad, hogy megszülessék benne. Könnyű volt Tömörkény Istvánnak – mondogatta egy szegedi poéta, amikor Dugonics András szülőházának lebontása után az övére került a sor -, Tömörkény a ceglédi állomáson született. Az állomásokat pedig bajosabb lebontani.” – Pedig akkoriban még II. világháborúról álmodni sem mertek… amelyben számos pompás vasútállomás is kapott halálos találatot. De Tömörkény szülő-állomása Cegléden túlélte azokat is. A Tömörkény-szülőház (állomás) melletti (azzal egyidős) vasúti raktárépületet azonban egy évtizedig nem voltak képesek újra tető alá hozni, így tetétlen hagyja azt enyészetre a roncsország tervtelenségének „modern” indulatja.
Pedig lehetne benne Tömörkény-kiállítás, vagy akár a környékével egy Tömörkény-negyed !!!

Tömörkény (máig álló) szülőháza, a Ceglédi állomás 2023 Szelek (április) hava 4.-én… Gyalu szülinapján…
Pfaff Ferenc tervei szerint épült, mint (a Történelmi) Magyarország legtöbb állomása…

Úgy tűnik, műemlékvédelem, vagy hathatós városatyai városvédelem Tömörkény szülővárosában sincsen.

Gyalu szobra tekintetével a Tisza folyásán mereng…

Juhász Gyula szobra talpán, álló „Szeged” verse zengi: „…búsulásra volt itt mindig ok, Ugye bajtársak, ugye magyarok?” – Hát mi töretlen küzdünk érte, hogy ez megváltozzon gyökeresen, azaz deákul „radikálisan”! Legyen ez a Város, Szeged, ahol minden(ki) – tősgyökös és gyüttmönt – végre a helyére kerül! A Szögedi Védegylet a Város jelös szülöttjének méltatlan helyzetén kíván változtatni hagyományteremtő rendezvényével is: Juhász Gyula minden szülinapján összegyűlünk a szobránál, és verseivel ünnepöljük Őt.
Szelek hava (április) 4.-e lögyön ezentúl valóban Juhász Gyula napja!
Szelek hava (április) 6.-a pedig a halála napja!
Ez a ház pedig még áll ! Amelyben élete második felét élte… a 4 ablak az emeletön…

A ház (Fodor u. 6.), amelyben haláláig élt, ma is áll épen, éppen a róla elnevezett Juhász Gyula utcában. A dolog fintora, hogy Ő nem utcát kért Városától, hiszen maga indítványozta a Fodor utca Rengey Ferdinánd (szabadságharcosunk) nevére való átkörösztölését. A Juhász Gyula-házban egykori lakása az első emeletön áll (a 4. sz. felé eső 4 ablak). Így a könnyebb látogathatóság végött talán a mellette, vagy az alatta levő lakást is érdemös lönne az emléklakhoz csatolni a Juhász Gyula hagyaték intézőjének, gondnokának lakául vagy Gyalu Kutatószobául kialakítani.

Juhász Gyula halálának 86. évfordulója alkalmából indítványozom hát, hogy alakítsunk ki Neki végre emlékszobát! Rendhagyó voltukban is élvezetesebb irodalomórák zsonghatják majd be végre Juhász Gyula házát, udvarát és lakását!

Még mit lehet ? … hogy méltóbb legyen a kultúr-környezet…
Álljon hát vele szemközt a Szegedi Irodalmi Múzeum !

Juhász Gyula szobránál és verseivel adózva tisztelettel:

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök.

Kelt: Ceglédön, Tömörkény szülőházánál, Szelek (április) hava 4.-5.-én
Juhász Gyula halálának 86. évfordulóján

Ajánlott írás:

Nincs emlékháza a „szögedi költőnek” (Magyar Nemzet)

Rádiófölvétel : Emlékházat Juhász Gyulának – Halála 75. évfordulóján

Szegedi Irodalmi Múzeum – Rádiófölvétel Tömörkény 150. születésnapján (Kossuth Rádió)

Legkedvesebb verseink – Juhász Gyula születésnapján.

Múzeumot alapítanának a Rainer-házban

The post Emlékházat Juhász Gyulának! – Halála 86. évfordulóján appeared first on Hunita.

Hatvanadik születésnapjára

Köszöntünk Téged, a Nagy Németország
Nagy éneklőjét, a jót és nemest,
Bár rablók néped javait orozzák,
Nem érhetik el a te kincsedet.

A legyőzöttnek üdv : mert győzedelmes
İgéit testté váltják az idők,
Lebuknak csillagok és fejedelmek
És színed is megújul, ősi föld,

De szent örökség és örök dicsőség,
Mit költők adnak s elmúlások őszét
Túlélik ők s jövőbe zengenek

És győzni fognak a szegény Takácsok,
Bitót az önkény mindhiába ácsolt
S az árva Hannele mind mennybe megy !

Gyalunk e költeménye a Nyugat 1922 december 1.-jei számában jelent meg a cím alatt Hatvanadik születésnapjára köszöntéssel. A „rablók néped javait orozzák” sor a Nagy Háború (utóbb Első Világháború) utáni megalázó Párizsi Diktátumra és az elrabolt német területekre (mint Strassburg) utal. Ehhez az életérzéshez köthető Gyalunk Magyar Straszburgok versköre is. E költeményben szereplő szegény Takácsok a németül A takácsok (Die Weber) című 1892-es drámájának botrányos hősei.

A Hannele mennybemenetele (Hanneles Himmelfahrt) 1894-ben született. Gerhard Hauptmann (1862-1946) drámái a Gyalunk számára a társadalmi haladás, a szegénységgel való azonosulás irodalmi példáit jelentették…

Gerhart Hauptmann 1862 Enyészet (november) hava 15.-én született Sziléziában, Obersalzbrunnban (ma Szczawno-Zdrój) irodalmi Nobel-díjas német drámaíróvá lett, aki Szerb Antal szerint „a német naturalizmus legnagyobb neve”.

Gyalunk 8 esztendővel később, 1930-ban egy másik szonettet is címzett Neki :

Gerhard Hauptmannhoz

Köszönt az elnyomott és megalázott
Népmillióknak szenvedése, vágya,
A gondokat szövő szegény takácsok
Siráma s Hannelék hallelujája.

Köszönt e fájó és fáradt világnak
Könnyes szerelme és síró reménye,
Téged, kinek szavára szép a bánat
És álomcsillag gyúl az éjsötétbe :

Apostol és próféta vagy ma, költő,
A vérző és vívódó emberöltő
Rád néz, csalódva harcban, gyűlöletben,

Jövő kárpitja intésedre lebben
És álmaid, a tiszták és a mélyek
Valóra válnak még s örökre élnek !

Gerhard Hauptmann első drámája a Vor Sonnenaufgang (1889), amely egy német parasztcsalád életét ábrázolta, a bemutatón óriási siker és botrány is lett. Hauptmann az Arno Holz-féle következetes naturalizmus híve maradt ezután is, ebben a stílusban írta Das Friedenfest (1890), valamint Einsame Menschen (1890) című darabjait. Ezek még részben Ibsen-utánérzések. A takácsok, azaz Die Weber című 1892-es drámája szintén botránnyal ötvözött sikert aratott. Hauptmann ugyanebben az évben a naturalista komédiával is megpróbálkozott : College Crampton (1892). Ezután a Die Biberpelz (A bunda, 1893) kitűnő tolvajkomédia, a nagynémet eszme kigúnyolása. Azután a Hanneles Himmelfahrt (Hannele mennybemenetele, 1894) álomköltemény szimbolista színezettel.

Az 1896-ban írt Geyer Flórián (1896) naturalista hangvételű történelmi dráma.

Az elsűllyedt harang, avagy Die versunkene Glocke (1896) szimbolista-neoromantikus mesedrámáját első házasságának csődje ihlette. Hauptmann huszonkét évesen nősült először, 1885-ben. Felesége a szép és gazdag Marie Thienemann vagyona lehetővé tette számára a független életet, így Berlinben politikai, teológiai és irodalmi téren is folytatta (korábban megszakított) tanulmányait. Mégis ott hagyta a Nagy SegítŐt. Életének e nagy adósságát sohasem törlesztette…

Egyik legjobb naturalista drámája a Fuhrmann Henschel (Henschel fuvaros, 1898).

A kommunista agitátor Lukács György szerint Hauptmann pályája ezután egyértelműen felfelé tartott a Michael Kramer (1900), Rose Bernd (1903) és Gabriel Schillings Flucht (1905-06) egy sor kitűnő realista darab. Ebben az időszakban már egyre több volt az újromantikus, szimbolista, neoklasszicista dráma is, például a Schluck und Jau (1900), Der arme Heinrich (1902), Und Pippa tanzt ! (És Pippa táncol !, 1906).

Ezt követően már a Hauptmann-darabok színvonala több elemzője (Egon Friedell és Halász Előd) szerint is egyenetlenné vált. Hauptmann pályája csúcsának tekinthető az 1911-es Die Ratten azaz A patkányok. Ezután kapta meg az 1912-es irodalmi Nobel-díjat.

 Az 1920-as évek elején Németországban a Hauptmann-kultusz egyre nagyobb méreteket öltött, de a művek minősége inkább romlott. 1928-ra fejezte be Till Eulenspiegel című eposzát, ami Halász Előd szerint a háború utáni európai világvége-hangulatot tükrözi.

Utolsó nagy műve az 1932-es Vor Sonnenuntergang (Naplemente előtt) – érdekes alliteráció az első műve Vor Sonnenaufgang azaz Napfölkelte előtt (1889) címére – az öregedő férfi és a húszéves lány szerelmét jeleníti meg. A férfi környezete hiúsítja meg a frigyet, öngyilkosságba kergetve ezzel az öregembert.

A nemzeti szocializmus hatalomra jutása után Hauptmannt több írótársa, Thomas Mann is hívta külföldre, de ő otthon maradt, és enyhébb bírálói szerint ezzel hallgatólag támogatta a náci német rendszert. Valójában… Nem csak hallgatólag…

A több mint félmillió áldozattal járó angol-amerikai népirtás, a Drezdai Holokauszt idején Hauptmann egy Drezdai szanatóriumban volt súlyos tüdőgyulladással. A pokoli tűzviharról így írt : „Aki elfelejtett sírni, az újra megtanult Drezda pusztulása idején. Itt állok életem végén és irígylem halott honfitársaimat, akiket a sors erre a végzetre tartogatott…”

Hauptmannt a nácik fölhasználták propagandacélokra, de őt a világháború után soha nem vonták felelősségre ezért (sem). Politikai kalandorkodásának döbbenetes példája, hogy ezután Johannes R. Becher hívására a kommunista (megszállás alatt élő) Kelet-Németország, az NDK irodalmát is nekiállt „újjászervezni”, de ebben halála megakadályozta…

Bár a lengyelek által megszállt, mert a szovjetek által megszállt (és mai „sérthetetlen területi egységű” Ukrajnává tákolt) lengyel területek helyett nekik ítélt német területről kiutasították… ideiglenes engedélyt kapott otthonában való tartózkodásra…
1946 Nap (június) hava 6.-án húnyt el Agnetendorfi házában (ma Jagniatkowban), 84 évesen…

Gerhard Hauptmann művei magyarul

• A takácsok. Színmű; ford. Komor Gyula; Szilágyi, Bp., 1895
• Hannele. Álomköltemény két részben; ford. Telekes Béla; Franklin, Bp., 1898
• Henschel fuvaros. Dráma; ford. Molnár Ferenc; Vass, Bp., 1899
• Hannele mennybemenetele. Álomkép; ford. Faragó Jenő, Jób Dániel; Pallas Ny., Bp., 1901
• Alakok. Regény; ford. Hajdu Miklós; Magyar Hírlap, Bp., 1903
• Bernd Róza. Színmű; ford. Hevesi Sándor; Lampel, Bp., 1904 (Fővárosi színházak műsora)
• A bunda. Tolvajkomédia; ford. Sebők Zsigmond; Lampel, Bp., 1909
• Az elsüllyedt harang. Mesedráma; ford. Lenkei Henrik; Lampel, Bp., 1909
• Elga. Színmű; ford. Németh Andor; Athenaeum, Bp., 1911 (Modern könyvtár)
• És Pippa táncol!; ford. Németh Andor; Athenaeum, Bp., 1913 (Modern könyvtár)
• Crampton mester; ford. Bálint Lajos; Tevan, Békéscsaba, 1917 (Tevan-könyvtár)
• Atlantis; ford. Somlyó Zoltán, Sztrokay Kálmán; Koszorú, Bp., 1919
• Thiel pályaőr / A soanai eretnek; ford. Schöpflin Aladár; Franklin, Bp., 192? (Külföldi regényírók)
• A soanai eretnek; ford. Gyöngyösi János; Tevan, Békéscsaba, 1920
• Görög tavasz; ford. Bánóczi László; Világirodalom, Bp., 1922 (Világirodalom könyvtár. Új sorozat)
• Fantóm; ford. Turóczi József; Genius, Bp., 1923 (Új termés)
• Az elmerült harang; ford. Áprily Lajos; in: Vers vagy te is. Antológia és új versek; bev. Kuncz Aladár; Erdélyi Szépmíves Céh, Cluj-Kolozsvér, 1926 (Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. I. sorozat)
• A démon. Regény; ford. Dormándi László; Pantheon, Bp., 1928 (A kiválasztottak)
• Márkus László: Ágis tragédiája / Gerhard Hauptmann: És Pippa táncol. Rege; ford. Harsányi Kálmán; Globus Ny., Bp., 1936 (Krónika. a Nemzeti Színház műsorkísérő füzetei)
• A bunda. Tolvajkomédia; ford. Gábor Andor; Szikra, Bp., 1947 (Mindenki színháza)
• Drámák; vál., bev. Vajda György Mihály, ford. Déry Tibor et al.; Európa, Bp., 1962 (A világirodalom klasszikusai)
• A takácsok. Színmű; ford. Vajthó László; Irodalmi, Bukarest, 1968
• A soanai eretnek; ford. Szabó Ede; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1972
• A patkányok; in: Csorba Győző: Drámafordítások; szerk. Szirtes Gábor; Pro Pannonia, Pécs, 1998 (Pannónia könyvek; Irodalmunk forrásai)
• A bunda. Tolvajkomédia 2 részben; Sebők Zsigmond ford. alapján; Nemzeti Színház, Bp., 2007 (Nemzeti Színház színműtár)

The post Hannele költőjének appeared first on Hunita.

Nem is búcsuzott, elment szótalan,
Az ifjuságom, íme, odavan.

Nem is tudtam, hogy ő valaha volt,
Hisz mindig búról és gondról dalolt.

Nem is szerettem fanyar új borát,
Asszonytalan és pénztelen sorát.

Nem is sirattam el, csak csöndesen
Elbámulok az eltünt éveken :

És ma sír, zúg, búg, zendül az avar :
Holt ifjuságom most élni akar !

Juhász Gyulánk e remek költeménye 1920-ban a Szeged november 30.-ai számában jelent meg.
A Juhász Gyula Összegyűjtött Versei I-II. (1943) kötet szerkesztője, Paku Imre e költemény kéziratát eggy évvel korábbinak, vagyis 1919-esnek tartotta…

E költemény a 100. szülinapján a Szögedi Naptárban is mögjelönt !

Ajánlott olvasmány :

Kerek 10 esztendővel korábban jelent meg a :

HISZEK HITETLENÜL ISTENBEN

The post Juhász Gyula – November appeared first on Hunita.

Helbing Ferenc (1870 – 1959): Emese álma (a Magyar hunmondák kötetből, 1920, papír, tus, tempera)
Figyelemre méltó a glóriás Turul, aki álom éjén közelít… Emesénkhez… Boldog-Asszony… Szűz Mária…

Szögedi költőnket is megihlette Emese alakja:

Emese álma

Ázsiai sátor mélyén,
Ázsiai éjek éjén,
Hulló csillag fénye mellett
Álmodott Don vize mellett.

Szépanyánk volt, sorsok anyja,
Álmodott föl-fölriadva,
Megborzongott babonázva,
Ázsiai éjszakába.

Szíve táján a jövendő,
Lelke mélyén ősi erdő,
Napnyugatra terjedendő,
Melynek méhe sohse meddő.

Álmodott és látta kéjjel,
Ágyékából messze, széjjel
Hódító folyam dagadva
Mint rohan borús Nyugatra.

Népek útján büszke haddal
Söpri gátját diadallal,
És föléje vén Turulnak
Védő szárnyai borulnak.

És az álom egyre mélyebb,
Mélyebb, szörnyebb és sötétebb,
Ősi folyam vérrel árad
S égig nyúlnak szolgagátak !

Álom, álom, terhes álom,
Messze ázsiai tájon,
Mikor érsz már boldog véget
Anyaálma Emesének ?

Juhász Gyula

Emese álma. – Először a Magyarság 1923 április 8.-ai számában jelent meg. Utána a Testamentom kötetben (27-28. o.). Ezután a Hárfa (1929) kötettel csaknem eggyidőben a Szegedi szemle 1929 március 18.-ai száma is közölte.

Emese a Turulmadárral – László Gyula rajza

Emese a magyar regedelem szerint az Árpád-házi uralkodócsalád ősanyja. A név eredeti jelentése tévetegen: ‘édes anya’, ill. ‘anyácska’, költőibben, de szabatosabban ‘(anya)tejjel éltető’. A név, mint szó hungrofinn – antimagyarul facsarkodva „finnugor” – nyelvmagyarázóink szerint a magyar nyelv legősibb, uráli rétegéből származik. 

Emese szűzi foganása a Turultól – a Szent Lélektől – épp az Őshazánkban történt…
Etelközben… Ott, ahol ma orosz harcol az áruló kisorosszal…
Ha nem is térhet vissza az egész Foganatos Őshaza… mi szerény, béketűrő magyarok megelégszünk a mi kis ezeréves Kárpátaljánkkal… Ebből – bárki beláthatja – nem engedhetünk !!! 

Emeséről a „névtelen” P. (talán Pausa) Mester, azaz Anonymus így szól híres művében, a Gesta Hungarorumban:
„Álmos az első vezér. Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Őnedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul annyi, mint szent –, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők. De erről ne többet!”

Érdemes Emesét megnézni és gyermekeinknek is ajánlani a Magyar mondák rajzfilmsorozatban is:

Jankovics Marcell barátom halála nyomán az antimagyarok ezt is törölték az öncsövezőről… gyöngébb anglophilok kedvéért a youtube nevű rasszista vélemény-terror-csatornáról…
Így csak lemezről nézhető… vagy a cenzúrázatlan videáról…

Túl rövid az emberi élet, hogy ennél gyöngécskébb mesketéket mutogassunk gyermekeinknek…
Ezt azonban – nemrég eltávozott Jankovics Marcell barátom örökén – évente újranézni érdemes !

Legyen hát minden percünk és percük értelmes, hangsúlyos és magyarságában is teljes !

Köszöntjük ma Ősanyánkat-Szépanyánkat és a mai Emeséket…

Ajánlott olvasmány még Emese gyermeke :

ÁLOM HAVÁBAN – ÁLMUS, ÁLMOS, ÁLM(OD)Ó…

ÁLMUS, ÁLMOS, ÁLM(OD)Ó…

The post Emese álma Emese napján appeared first on Hunita.

Helbing Ferenc (1870 – 1959): Emese álma (a Magyar hunmondák kötetből, 1920, papír, tus, tempera)

Szögedi költőnket is megihlette Emese alakja:

Emese álma

Ázsiai sátor mélyén,
Ázsiai éjek éjén,
Hulló csillag fénye mellett
Álmodott Don vize mellett.

Szépanyánk volt, sorsok anyja,
Álmodott föl-fölriadva,
Megborzongott babonázva,
Ázsiai éjszakába.

Szíve táján a jövendő,
Lelke mélyén ősi erdő,
Napnyugatra terjedendő,
Melynek méhe sohse meddő.

Álmodott és látta kéjjel,
Ágyékából messze, széjjel
Hódító folyam dagadva
Mint rohan borús Nyugatra.

Népek útján büszke haddal
Söpri gátját diadallal,
És föléje vén turulnak
Védő szárnyai borulnak.

És az álom egyre mélyebb,
Mélyebb, szörnyebb és sötétebb,
Ősi folyam vérrel árad
S égig nyúlnak szolgagátak !

Álom, álom, terhes álom,
Messze ázsiai tájon,
Mikor érsz már boldog véget
Anyaálma Emesének ?

Juhász Gyula

Emese álma. – Először a Magyarság 1923 április 8.-ai számában jelent meg. Utána a Testamentom kötetben (27-28. o.). Ezután a Hárfa (1929) kötettel csaknem eggyidőben a Szegedi szemle 1929 március 18.-ai száma is közölte.

Emese a Turulmadárral – László Gyula rajza

Emese a magyar regedelem szerint az Árpád-házi uralkodócsalád ősanyja. A név eredeti jelentése: ‘édes anya’, ill. ‘anyácska’, ill. pontosabban  ‘tejjel éltető’. A név, mint szó a magyar nyelv legősibb, uráli rétegéből származik hungrofinn – antimagyarul facsarkodva „finnugor” – nyelvmagyarázóink szerint. (Dr Sz L)

Emeséről a „névtelen” P. (talán Pausa) Mester, azaz Anonymus így  szól híres művében, a Gesta Hungarorumban:
„Álmos az első vezér. Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Őnedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul annyi, mint szent –, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők. De erről ne többet!”

Érdemes Emesét megnézni és gyermekeinknek is ajánlani a Magyar mondák rajzfilmsorozatban is:

Túl rövid az emberi élet, hogy ennél gyöngécskébb mesketéket mutogassunk gyermekeinknek…

Legyen hát minden percünk értelmes, hangsúlyos és magyarságában is teljes !

Köszöntjük ma Ősanyánkat-Szépanyánkat és a mai Emeséket…

The post Emese napján Emese álma appeared first on Hunita.

Helbing Ferenc (1870 – 1959): Emese álma (a Magyar hunmondák kötetből, 1920, papír, tus, tempera)

Szögedi költőnket is megihlette Emese alakja:

Emese álma

Ázsiai sátor mélyén,
Ázsiai éjek éjén,
Hulló csillag fénye mellett
Álmodott Don vize mellett.

Szépanyánk volt, sorsok anyja,
Álmodott föl-fölriadva,
Megborzongott babonázva,
Ázsiai éjszakába.

Szíve táján a jövendő,
Lelke mélyén ősi erdő,
Napnyugatra terjedendő,
Melynek méhe sohse meddő.

Álmodott és látta kéjjel,
Ágyékából messze, széjjel
Hódító folyam dagadva
Mint rohan borús Nyugatra.

Népek útján büszke haddal
Söpri gátját diadallal,
És föléje vén turulnak
Védő szárnyai borulnak.

És az álom egyre mélyebb,
Mélyebb, szörnyebb és sötétebb,
Ősi folyam vérrel árad
S égig nyúlnak szolgagátak !

Álom, álom, terhes álom,
Messze ázsiai tájon,
Mikor érsz már boldog véget
Anyaálma Emesének ?

Juhász Gyula

Emese álma. – Először a Magyarság 1923 április 8.-ai számában jelent meg. Utána a Testamentom kötetben (27-28. o.). Ezután a Hárfa (1929) kötettel csaknem eggyidőben a Szegedi szemle 1929 március 18.-ai száma is közölte.

Emese a Turulmadárral – László Gyula rajza

Emese a magyar regedelem szerint az Árpád-házi uralkodócsalád ősanyja. A név eredeti jelentése tévetegen: ‘édes anya’, ill. ‘anyácska’, költőibben, de szabatosabban ‘(anya)tejjel éltető’. A név, mint szó hungrofinn – antimagyarul facsarkodva „finnugor” – nyelvmagyarázóink szerint a magyar nyelv legősibb, uráli rétegéből származik. 

Emeséről a „névtelen” P. (talán Pausa) Mester, azaz Anonymus így  szól híres művében, a Gesta Hungarorumban:
„Álmos az első vezér. Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Őnedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul annyi, mint szent –, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők. De erről ne többet!”

Érdemes Emesét megnézni és gyermekeinknek is ajánlani a Magyar mondák rajzfilmsorozatban is:

Túl rövid az emberi élet, hogy ennél gyöngécskébb mesketéket mutogassunk gyermekeinknek…
Ezt azonban – nemrég eltávozott Jankovics Marcell barátom örökén – évente újranézni érdemes !

Legyen hát minden percünk és percük értelmes, hangsúlyos és magyarságában is teljes !

Köszöntjük ma Ősanyánkat-Szépanyánkat és a mai Emeséket…

The post Emese napján Emese álma appeared first on Hunita.

Nem is búcsuzott, elment szótalan,
Az ifjuságom, íme, odavan.

Nem is tudtam, hogy ő valaha volt,
Hisz mindig búról és gondról dalolt.

Nem is szerettem fanyar új borát,
Asszonytalan és pénztelen sorát.

Nem is sirattam el, csak csöndesen
Elbámulok az eltünt éveken :

És ma sír, zúg, búg, zendül az avar :
Holt ifjuságom most élni akar !

Juhász Gyulánk e remek költeménye éppen 100 esztendeje íródott és – 1920-ban – a Szeged november 30.-ai számában jelent meg.
(Paku e vers kéziratát egy évvel korábbinak, 1919-esnek tartotta…)

The post Juhász Gyula – November – 100 éve! appeared first on Hunita.

Darvadozás

Tömörkény lócáján ülök, üldögélek,
Nézem a Tiszát, mely folyik, mint az élet.

Kavarog az élet, ám a Tisza ballag,
Fölötte szép csöndes tavaszi fuvalmak.

Kikelet készül kinn és az alkonyatban
Hajnali derű és boldog bódulat van.

Felhők csodálkozva a Tiszába néznek,
Ballag a vén víz és elmúlnak az évek.

Tömörkény lócáján darvadozva árván,
Ámulok az élet örök egy csodáján.

Darvadozás – A Magyarság 1925 március 15.-ei számában jelent meg először.
Majd a Délmagyarország 1927 március 20.-ai számai is közölte.

A Versös Város – Versös Szöged tervezet keretében a Szögedi Védegylet (Szegedi Városvédő Egyesület) e költemény elhelyezését valahol a Tömörkény Gimnázium tájékán, a Tiszai mellvéden, vagy valahol Tömörkény lerombolt háza helyén (kőlócán) tervezi. Persze kedvelt borozójuk helye, ahol ma a Sellő-ház áll szintúgy megfelelő hellyszín lehet…
Verseink szaporításával a Versös Városban – Versös Szögedön – idővel akár további Tömörkény-lócáknak is hellyet lelhetünk…

Ajánlott olvasmány:

Mészöly Gedeon: A „darvadoz” szó eredete ( Népünk és nyelvünk. Szerk: Bibó István. Szeged, 1933. 1-8. )
Szathmári István: Szó- és szólásmagyarázatok
Nyelv és Tudomány – Mit csinál, aki darvadozik?

Tömörkény lócája – Tömörkény háza

Tömörkénynek – ha városi házát szét is verte a pártos bugrizmus, – tanyai menedékét (apósa tanyáját) Zákányszék határában, a Sebőkhögyben még megmenthetnénk tanya(s)i Tömörkény Emlékháznak.
Ajánlott olvasmány: Péter László – A Sebőkhögyben (A szerette város, 1986.)

Városi háza helyén pedig – míg újjá nem építjük – álljon ott Tömörkény lócája!
A reá emlékező, darvadozó költeménnyel…

The post Gyalu – Darvadozás appeared first on Hunita.

Helbing Ferenc (1870 – 1959): Emese álma (a Magyar hunmondák kötetből, 1920, papír, tus, tempera)

Szögedi költőnket is megihlette Emese alakja:

Emese álma

Ázsiai sátor mélyén,
Ázsiai éjek éjén,
Hulló csillag fénye mellett
Álmodott Don vize mellett.

Szépanyánk volt, sorsok anyja,
Álmodott föl-fölriadva,
Megborzongott babonázva,
Ázsiai éjszakába.

Szíve táján a jövendő,
Lelke mélyén ősi erdő,
Napnyugatra terjedendő,
Melynek méhe sohse meddő.

Álmodott és látta kéjjel,
Ágyékából messze, széjjel
Hódító folyam dagadva
Mint rohan borús Nyugatra.

Népek útján büszke haddal
Söpri gátját diadallal,
És föléje vén turulnak
Védő szárnyai borulnak.

És az álom egyre mélyebb,
Mélyebb, szörnyebb és sötétebb,
Ősi folyam vérrel árad
S égig nyúlnak szolgagátak !

Álom, álom, terhes álom,
Messze ázsiai tájon,
Mikor érsz már boldog véget
Anyaálma Emesének ?

Juhász Gyula

Emese álma. – Először a Magyarság 1923 április 8.-ai számában jelent meg. Utána a Testamentom kötetben (27-28. o.). Ezután a Hárfa (1929) kötettel csaknem eggyidőben a Szegedi szemle 1929 március 18.-ai száma is közölte.

Emese a Turulmadárral – László Gyula rajza

Emese a magyar regedelem szerint az Árpád-házi uralkodócsalád ősanyja. A név eredeti jelentése: ‘édes anya’, ill. ‘anyácska’, ill. pontosabban  ‘tejjel éltető’. A név, mint szó a magyar nyelv legősibb, uráli rétegéből származik hungrofinn – antimagyarul facsarkodva „finnugor” – nyelvmagyarázóink szerint. (Dr Sz L)

Emeséről a „névtelen” P. (talán Pausa) Mester, azaz Anonymus így  szól híres művében, a Gesta Hungarorumban:
„Álmos az első vezér. Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Őnedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul annyi, mint szent –, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők. De erről ne többet!”

Érdemes Emesét megnézni és gyermekeinknek is ajánlani a Magyar mondák rajzfilmsorozatban is:

The post Emese álma appeared first on Hunita.