Mony ide, mony oda! Mekkora lehetett az őshuncut Hétnyüszű Koponyányi Monyók? Mony vagy monyók?

Nem is mony, csak becézett monyók?! De… Mi is az a mony? Egészen bizonyosan összefügg a tájnyelvi ’tojás’ szavunkkal, melynek hungrofinn nyelvkörünkben rokona a finn „muna” is. (Talán még a Szélkötő Kala-Mona is!) A mony a magyarban olykor a ’here’ (avagy a tojás), olykor pedig (a bihari) ’biga’, vagyis a vesszővé meredő ’hímtag’ nevezete. Érdemes egy ábrándosan észvesztő pillanatra fölidéznünk Bugát Pál monybegyerítő izmait is 1828-ból! De a mony(monda)kör messzire vezet, az már egy másik fejezet…

A terméketlenség illetve a csökkent termékenyítő képesség gyakori gond, vegynyugati világszerte mintegy 70 millió (házas) párt érint. Az esetek felében-harmadában az ok a félfi ondajának minő(síthetetlen)sége. A számos ok közül a légszennyezettség, az egészségtelen életmód, de főleg a mérgező, vegyszerendezett „nyugati” étrend a leg(k)ártékonyabb.

Míg az (ál)élelmiszeripar gőzerővel dolgozik tömeges meddítésünkön, érdemes elmerengeni termékenységhez meg annak vesztéhez kötődő alapszavainkon!

Elő hát őszintén e szavakkal meg az értelmükkel is! Ond vezérünk örökén az Ondó a Kunságban máig büszkén családnévként is éldegél. Kun alapjelentése azonban igen kis eséllyel azonos a mai magyar köznyelvivel. Bár átvitt-rejtett értelmében is a termékenységet, hiszen a ’tizedik gyermek’-et hirdeti. (Az „on” a török nyelvekben máig is ’tíz’ jelentésben él.)

De férfi(ú)-e, ki meddő? Igazi férfi-e, kinek termékenyítő képességében zavara van?

Fi(ú)nak éppen fi(ú), hiszen külső nemi jegyei megvannak, de minthogy a termékenyítő képesség már benne nem „fér” meg, így nem igazi atyandó fér(j)fi, csak fele annak, tehát szeret(ve félt)ő szójátékkal is csak félfi…

Évtizedek óta közismert tény, hogy az amerikai félfiak (a hajdan öntudatos férfiak elfajzott fiai) jelentős arányban – csaknem felerészben – meddők, ill. csökkent termékenyítő képességűek, latinkodón nem fertilisek, azaz infertilisek.

A „nyugati” – tehát génpocskolt és agyonvegyszerezett – étrenden élő, egészségesnek tűnő fiatalemberek javíthatják ondajuk minőségét, ha minden nap elrágcsálnak egy kis csupor(nyi) diót. Szándékosan és tudatosan nem az „ifjú” szót használom itt, hiszen a „fiatal” eredetileg és valójában annyit tesz, hogy „fiatlan” azazhogy „fia-tal(an)”, vagyis (még) ’gyermektelen’.

A „Szaporodásélettan” (Biology of Reproduction) lap tudósított arról a vizsgálatról, mely szerint az egészségesnek tűnő, fiatal, 20-as és 30-as éveikben levő amerikai félfiakban javult az ondósejtek életképessége és mozgékonysága, ha naponta egy maréknyi (75 grammnyi) diót meg(eszeg)ettek.[1]

Dió (Juglāns regia) – ’Juppiter monyai’ (Rustedstrings képe)

A dió-nemzetség 21 faja az Óvilágban Délkelet-Európától Japánig, az Újvilágban Délkelet-Kanadától nyugatra Kaliforniáig, délre Argentínáig is előfordul. A nemzetség neve, a Juglāns pedig a „Jovis glāns”, azaz a „Juppiter makkja” kifejezésből ered – átvitt értelemben, ’(fő)İstennek való termés’, de ’Juppiter monya’-ként is értelmezhető. Talán tudtak, de legalábbis sejt(h)ettek valamit a dió termékenyítő erejéről már a régiek is… A latin glāns (glánsz) pedig ismerős minden orvosnak, de már kezdő glancban a hallgatónak is: glāns (ejt: glánsz, hosszú „á”-val), glāndis (femininum) latin szó. Jelentése ’(tölgy)makk’, vagy átvitt értelemben ’parıttyatöltelék’ (agyag-, vagy ólomgolyó); fiúban meg leányban pedig a hímvessző vagy a csikló makkja:

glāns clitoridis:csiklómakk, csiklamakk ; a (női) csikló makkinca-szerű végződése.

glāns pēnis:bigamakk, kukimakk, pöcs(i)makk, fasz(i)makk, kanmakk, fity(ma)makk; a (férfiúi) hímvessző konyhalatin nézetben „makk-képű” vagy „makk-alakú” végződése.

Júpiter és Júno („Az İstenek szerelmei” képkörből) – a bolognai Annibale Carracci fres(z)kóján a Farnese-palotában (1597), mely ma a francia nagykövetség épülete Rómában. A termékenységéről is nevezetes római főisten – az Ég Atyja – neve egyébiránt helyesen vagy hosszú „ú”-val Júpiter, vagy kettőzött „p”-vel Juppiter.

A tömegétkezdék befülledt olajsütőiben punnyadva tobzódó roncs-zsírok, meg bennük a roncs-zsírsavak (transz-zsírsavak) roncsolják az ondósejteket is. A „Termő-Meddő” (Fertil Steril) lap egy tanulmányában már igazolta és hírlelte is ezt.[2] Aki egészséges otthoni főzőcske helyett inkább a multikulti mocsarában fetreng, az magára vethet (meddőséget is) !

Most azonban itt van számukra az új remény: a régi jó dió ! A régi szép Magyarországon egész útszéli fasorokat ültettek belőle, hogy a legszegényebb, kivert vándornak is jusson belőle bőven.

A dió-diéta – illendőbben, magyarabbul a dióböjt – már 12 héten belül javulást jelent az ondó minőségében: az ondósejtek méretében, mozgékonyságában és életképességében is. Sőt a dió-diétázók ondajában még az örök(ít(ő)anyag (a gének) hibáinak előfordulása is jelentősen csökken egyetlen évszak leforgása alatt…

Nyáry Sz. László

The post Félfiak meg férfiak – Ondógyógyító diódiéta appeared first on Hunita.

A „nyugati” – tehát génpocskolt és agyonvegyszerezett – étrenden élő, egészségesnek tűnő fiatalemberek úgy javíthatják ondajuk minőségét, ha minden nap elrágcsálnak egy kis csupor diót. Szándékosan és tudatosan nem az „ifjú” szót használom itt, hiszen a „fiatal” eredetileg és valójában annyit tesz, hogy „fiatlan” azazhogy „fia-tal(an)”, vagyis ‘gyermektelen’.

A „Szaporodásélettan” (Biology of Reproduction) 2012. Újkenyér hava (augusztus) 15.-ei számában tudósít arról a vizsgálatról, mely szerint az egészségesnek tűnő, fiatal, 20-as és 30-as éveikben levő amerikai félfiakban javult az ondósejtek életképessége és mozgékonysága, ha naponta 75 grammnyi diót ettek.

Dió (Juglāns regia) – ’Juppiter monyai’ – Rustedstrings képe

A dió-nemzetség 21 faja az Óvilágban Délkelet-Európától Japánig, az Újvilágban Délkelet-Kanadától nyugatra Kaliforniáig, délre Argentínáig előfordul. A nemzetség neve, Juglāns a Jovis glāns, azaz „Juppiter makkja” kifejezésből ered – átvitt értelemben, ’(fő)istennek való termés’, de ’Juppiter monya’-ként is értelmezhető. Talán tudtak, de legalábbis sejtettek valamit a dió termékenyítő erejéjől már a régiek is…

Júpiter és Júno („Az Istenek szerelmei” képkörből) – a bolognai Annibale Carracci freskóján a Farnese palotában, mely ma a francia nagykövetség épülete Rómában (1597)

A terméketlenség illetve a csökkent termékenyítő képesség gyakori gond, vegynyugati világszerte mintegy 70 millió párt érint. Az esetek felében-harmadában az ok a félfi ondajának minősége. A számos ok közül a légszennyezettség, az egészségtelen életmód, de főleg a mérgező, vegyszerezett „nyugati” étrend.

A tömegétkezdék befülledt olajsütőiben tobzódó roncs-zsírok (transz-zsírsavak) roncsolják az ondósejteket is.  A „Termékeny-Meddő” (Fertil Steril) lap egy tavalyi tanulmányában már igazolta és hírlelte is ezt. Aki egészséges otthoni főzőcske helyett inkább a multikulti mocsarában fetreng, csak magára vethet!

Most azonban itt van számukra az új remény: a régi jó dió! A régi szép Magyarországon egész útszéli fasorokat ültettek belőle, hogy jusson a legszegényebb kivert vándornak is belőle bőven.

A diódiéta már 12 héten belül javulást jelent az ondó minőségében. Ennyi idő alatt már egyértelmű az ondósejtek méretének, mozgékonyságának és életképességének javulása. Sőt a diódiétázók ondajában még a örökítőanyag (gének) hibáinak előfordulása is jelentősen csökkent egyetlen évszak alatt.

Dr Sz L

A gondolatindító közlemény: Walnuts May Improve Sperm Quality

Az eredeti tanulmány: Walnuts Improve Semen Quality in Men Consuming a Western-style Diet: Randomized Control Dietary Intervention Trial

Ajánlott olvasmány még magyarul: Spermiumjavítás dióval

The post Ondógyógyító dió appeared first on Hunita.