Magyar zászlót szaggattak az ukrán nacionalisták Beregszászon (VIDEÓval)

Jean St’Ay

2017. november 13. hétfő, 12:56
Letépték a zászlót a városházáról. Fel is gyújtották volna, ha hagyják.

November 12-én a Szvoboda (Szabadság) párthoz közelálló ukrán nacionalisták tüntettek Beregszászon. Ahogy kell, egyenruhában, maszkosan, zászlókkal, nagy hangerővel kifejezve azt, hogy Dicsőség Ukrajnának, dicsőség a hősöknek! Vagy Ukrajna mindenek felett! A tüntetők a hírek szerint a Karpatszka Szics nevű ukrán szélsőjobboldali alakulat 1938-as megalakulásának évfordulóját ünnepelték.

Igen ám, de útjuk során a tüntetők odakeveredtek valahogy a beregszászi városházához, melynek homlokzatán többek között a magyar zászló is ott leng. Illetve lengett, ugyanis a derék nacionalisták letépték, és fel is gyújtották volna, ha a jelen levő rendőrség meg nem akadályozza azt. A városházi akcióban körülbelül 50, főként más megyékből érkező aktivista vett részt.

November 11-én a hírek szerint Ungváron is felvonultak az ukrán nacionalisták, ezúttal a Karpatszka Szics aktivistái, és többek között elhelyeztek egy plakátot Magyarország ungvári főkonzulátusa előtt, amelyen ez állt: Nem a magyar sovinizmusra! Igen az ukrán-magyar nemzeti testvériségre! Ott azonban a hírek szerint zászlószaggatás nem volt. A Karpatszka Szics hivatalos Facebook-oldalán egyébként az illetékesek elzárkóznak a Szvoboda párt beregszászi akciójától.

És akkor itt egy helyszíni videó is a beregszászi akcióról:

Forrás: Főter.ro – Magyar zászlót szaggattak az ukrán nacionalisták Beregszászon (VIDEÓval)

The post Magyar zászlót szaggattak az ukrán fasiszták Beregszászon appeared first on Hunita.

fotó: Burger Zsolt

Több állami támogatást kaptak a multik az eltelt évek alatt, mint amennyi adót és járulékot befizettek az államkasszába

A nyugati pénzügyi tőke megtiltotta Antall Józsefnek, hogy az államadósságot a saját elképzelése szerint kezelje – állítja Bogár László. A közgazdász szerint hazánk –már a rendszerváltást megelőzően – egy globális és végtelenített adósságszivattyúnak, egy kifosztó szivattyúnak lett az áldozata.

„Antall Józsefet 1990 elején, amikor még nem volt miniszterelnök, de már látható volt, hogy ő lesz a soron következő kormány feje, számos alkalommal vitték el azokba a nyugat-európai pénzpiaci központokba (Frankfurt, Párizs, London), amelyek a világ pénzhatalmának európai centrumai voltak” – mondta Bogár László közgazdász az Echo Televízió Kiút többszemközt című műsorában. Bogár László szerint Antall Józsefnek alkalma nyílt mindenkivel találkozni, aki ebben a pénzhatalmi rendszerben számít. A kilencvenes év végén drámai hangú beszélgetésen mondta el Bogár Lászlónak azt, hogy mi történt ezeken a beszélgetéseken. A rendszerváltás első miniszterelnöke szerint egy globális vélemény hatalmi terrorja nyilatkozott meg a találkozókon.

„A bankárok udvariasan, de igen határozottan jelezték Antallnak, hogy mi az, amiről soha semmilyen körülmények között nem szabad beszélni. Nemcsak neki, de a kormányzati rendszer egyetlen tagjának sem” – mondta Bogár László, aki az Antall-kormányban politikai államtitkár volt.

A közgazdász szerint ilyen volt az adósság problémaköre, amely valójában egy negatív nemzeti vagyon. Tilos volt továbbá az adósság könnyítéséről vagy a fizetés átütemezésének akárcsak a lehetőségéről is beszélni. „Az ország népe logikusan számíthatott volna rá, hogy az adósságot eltörlik, vagy legalábbis felvetik ennek lehetőségét, mint ahogy ez Lengyelországban történt, ahol az adósság egyharmadát elengedték” – hangsúlyozta a közgazdász. Elmondta, hogy tilos volt arról is beszélni, hogy az ország egy végtelenített adósságszivattyúnak, egy kifosztó szivattyúnak az áldozata lett. Bogár László szerint arról végképp nem szabadott értekezni, hogy a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején hogyan és kik konstruálták meg azt a rendszert, amelynek nyomán az országot belehajszolták egy olyan adósságcsapdába, amelyből nem lehet kikecmeregni.

Antall Józsefnek azt is megtiltották, hogy a nemzeti vagyon kifejezést használja. A statisztikai évkönyvben 1989-ben szerepelt utoljára a nemzeti vagyon kifejezés. 1990-től – Antall József is ezt örökölte – már nem szerepelt ez a fogalom a statisztikai évkönyvben, amelyet a globális világképre hivatkozva szüntettek meg.

„Antallnak arról sem szabadott beszélnie a nyilvánosság előtt, hogy a hazánk területén ideiglenesen állomásozó multinacionális vállalatok – amelyek azóta letarolták a magyar gazdaságot – milyen alkuval jönnek be Magyarországra. A legutóbbi időkig szigorúan tilos volt tudni, hogy mintegy hatezermilliárd forint nemzeti ajándékot (állami támogatást, adókedvezményt) kaptak ezek a vállalatok, többet, mint amennyi adót és járulékot befizettek az államkasszába” – mondta Bogár László. A közgazdász szerint a multik nemcsak ingyen használják a játéktereinket, de még nemzeti ajándékokban is részesülnek.

A sors fintora, hogy Soros György és Andrew Sarlos azt javasolta Antall Józsefnek,megvásárolják Magyarország adósságállományát, amely akkor huszonkétmilliárd dollárra rúgott. Ennek fejében a nemzeti vagyon legértékesebb darabjait kellett volna átadni az üzletembereknek. „Antall akkor azt válaszolta – nem szokott ilyen kifejezéseket mondani –, hogy ez kommunikálhatatlan, ezzel ő nem tud kiállni a magyar társadalom színe elé. Nem tudja elmondani, hogy a Nyugat, amelytől a felszabadításunkat vártuk, azzal kezdi a felszabadításunkat, hogy az adósságunk fejében elveszi a nemzeti vagyonunkat. A dolog tragédiája az, hogy eltelt húsz év, az adósságunk százmilliárd dollárral több, mint akkor volt, közben pedig eltűnt a nemzeti vagyon” – mondta a közgazdász, akinek az a véleménye, hogy rosszabb helyzetben vagyunk, mintha Antall József elfogadta volna Sarlos és Soros ajánlatát.

Bencze Izabella, a volt Kincstári Vagyoni Igazgatóság egykori vezérigazgató-helyettese szerint a fejlett demokráciákban az állami vagyon tíz és harminc százalék közötti arányt képvisel a magántulajdonnal szemben. „Magyarországon a szocializmusban kilencvennyolc százalék körül volt az állami tulajdon aránya. Felgyülemlett egy hatalmas vagyon, amelyet ha egy olyan típusú privatizációval értékesítettek volna, amely a bevételeket az államháztartásba vezeti be, az adósságokat ebből próbálja meg lefaragni, és senki nem lop el semmit, akkor ma Európa egyik leggazdagabb állama lehetnénk” – mondta Bencze Izabella. A jogász azt mondja, hazánkban a hivatalos kommunikáció szerint a reprivatizációt azért nem lehetett választani, mert annak költségeit a költségvetés és az állam teherbíró képessége nem viselte volna el.

Bogár László kijelentette, hogy a reprivatizáció, amelyet Csehországban megvalósítottak, számunkra tiltva volt.

„Trianon miatt volt globális parancs a reprivatizáció megtiltása. A környező országok könnyen reprivatizáltak abból a rabolt vagyonból, amelyet véres koncként Trianon után kaptak, s a magukénak tekintettek.

Ezt a Nyugat, a globális hatalmi rendszer is elismeri. Mi lett volna, ha Magyarországon visszavezetjük a történelmi reprivatizációt? A Nyugatnak kényes kérdésben kellett volna állást foglalni: legitim döntésnek ismeri-e el a trianoni békeszerződést. Ezt a Nyugat el akarta kerülni” – mondta Bogár László.

(Forrás: Wiedemann Tamás – Magyar Hírek)
Internetfigyelő

The post Húsz évnyi rablás rövid története – avagy Magyarország kifosztása appeared first on Hunita.

A magyargyalázat Martonoson 1944-ben esett, míg a végtisztességre 2012-ig kellett várniuk. Tegnap a martonosi templom kertjében jeles vendégek részvételével adták át az emlékművet, Simor Márton szegedi szobrászművész alkotását a Délvidéki Kutatóközpont, a Rákóczi Szövetség Egyesület magyarkanizsai helyi szervezete és a magyarkanizsai önkormányzat szervezésében megtartott ünnepségen. Martonoson leleplezték Werner Mihály apátplébános domborművét, kegyelettel adózva az 1944-es vadrác partizán terror ártatlan áldozatainak emléke előtt.

” – A gyilkosoknak ma fejfájuk van a temetőben, rendezett sírjaikon virág nyílik. Azt szeretném, ha ártatlanul meggyilkolt családtagjainknak is lenne fejfájuk. Addig nem nyugszom, míg az ártatlanul meggyilkolt falusi emberek nem kapják meg a nekik járó végtisztességet!” – jelentette ki Forró Lajos. Hát ennél szerényebbet egy holokauszt-áldozat túlélő rokona nem is kívánhat. Forró Lajos – nevével ellentétben – mindig is meglehetősen visszafogott volt. Vannak azonban reális igények is, melyek a teljeskörű elszámoltatást és a teljeskörű kárpótlást követelik, méltán. Vannak mérvadó vélemények, melyek szerint idővel csak a kárpótlás kamatai nőnek.

Az elszámoltatásokról és a kárpótlásokról azonban még máig sem kezdődtek meg a tárgyalások. Szánalmas ez a kettős mérce, mellyel hagyja magát a magyar mérni ma. Rácország (Szerbia) nem lehet Európa része, míg el nem számol a múltjával, és meg nem fizet sötét bűneiért.

Dr Sz L

Ajánlott olvasmány még: A végtisztességhez mindenkinek joga van (Magyar szó)

Werner Mihály martonosi apátplébános emlékhelyének avatása (Keskenyúton/MNO)

The post Magyargyalázat Martonoson 1944-ben – Végtisztesség 2012-ben appeared first on Hunita.

Két iszonyú csapásból talpra álltunk, a harmadikból még mindig zsibbadtan lábadozunk…

A saját kevélységüktől nem látó, bennünket „kulturált önuralommal” lenéző nyugati országok népei nem tudják, mit jelentenek ezek a fogalmak. Nekünk ilyenből három is jutott! No persze a szovjet terrort és bolsevik agymosást akkor még nem is említettem…
Nekünk olyan nemzeti roppanásokból, derékbatöretésekből kellett talpra állnunk, amilyet a büszke nyugat – ahogy önmagát ma nevezi „Európa” – az utóbbi ezer esztendőben kóstolóba sem kapott. A terror és kultúrsokk eme válfajai – Muhi, Mohács és Trianon, no meg a szovjet terrora – osztályrészül csak nekünk, a lenézett Kelet-Európának jutott.
Muhinál elveszett Magyarország, és a népességvesztésen túl a kultúrális értékeink java is megsemmisült.
Mohácsnál (majd az azt követő oszmán hadjáratokban, no meg a kegyes „fölszabadításban”) másodszor is elveszett Magyarország, és a népességvesztésen túl a kultúrális értékeink jelentős része is megsemmisült.

A Mohácsi Csata ma már újrajátszható és megnyerhető a Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA) által a Történelmi Animációs Egyesülettel indított Magyar Történelmi csaták 3D-ben című sorozat segítségével a www.mandarchiv.hu honlapon. A Mohácsi Vész ma már van olyan távolban, hogy eljátszhatunk a gondolattal…
De Trianon olyan seb, amely nem gyógyul, mert nem gyógyulhat a csonk magától, a (fantom)fájdalom és égő sebe – mint egy nyílt csonttörés – csak „sebészileg” orvosolható! A sajgón hiányzó tagok visszatérésével, a leszakított országrészek visszaillesztésével orvosolható…

Muhi, Mohács ma már a múlt ködébe feledett, gyógyult hegek. Trianonnál azonban olyan aljas csapás ért bennünket a nyugattól, melyet maguk a felbutói és aláírói is csak szégyenkezéssel emlegethetnek. A négy nyugati hatalom képviselői közül a legkulturáltabb, Lloyd George angol miniszterelnök saját legnagyobb politikai baklövéseként írta le későbbi éveiben.
Már Trianon előkészítésekor is ellenezte a csonkító indulatokat (majd sajnos föladta ellenállását):
„Soha nem lesz béke Délkelet-Európában‚ ha a most létrejövő kis államok mindegyikének jelentős magyar lakossága lesz. […] Nem lesz béke Közép-Európában‚ ha utólag kiderül, hogy Magyarország igényei jogosak, és hogy egész magyar közösségeket úgy adtak át Csehszlovákiának és Erdélynek (Romániának) mint egy-egy marhacsordát csak azért, mert a konferencia elutasította a magyar ügy megvitatását.” 

Természetes, hogy nem lehet béke, amíg rasszista és soviniszta indulatokkal fűtött szemétdombok kiskakasai próbálják a magyart másodrangú európai polgárrá sűlyeszteni. Lássuk csak jelenkorunk szlovák fasizmusának döbbenetes vadhajtásait.

Trianonnál éppen az a középső csonk maradt meg magyarnak, melyen történelmünk legnagyobb pusztulásai zajlottak. Nem sok olyan ország van a világon, melynek polgárai – míg több, mint 1100 esztendeje ugyanott honolnak – külföldre utazgatnak, hogy legrégibb történelmük emlékeit látogassák.
Trianon égő seb, nem maradhat gyógyítatlan. Egy művelt Európa nem tűrheti el e szégyenét mosdatlanul.
Meg kell hát ismertessük velük is megtévedt vezetőik kirekesztő döntését és annak orvosolandó következményeit.

Minden nyugat-európai polgár honi kiruccanásába rutinszerűen be kell illeszteni a budapesti séta és a szentendrei hajókirándulás mellett a Trianon-múzeum meglátogatását is! Amíg persze a bűnös városban, Budapesten nem áll ilyen, addig kénytelenek lesznek lelátogatni Várpalotára, csonkországunk egyetlen Trianon Múzeumába.
Csonkországunk minden csonkamegyéjében elkél egy ilyen múzeum, mely a térség szenvedésire emlékezik majd. Majd pedig az elszakított területeken is létrejöhetnek végre a Trianon-múzeumok, melyek az elszakított magyarok megaláztatásait és szenvedéseit bemutatni lesznek hivatottak egy valóban művelt – bűneivel is szembesülni képes – működő Európában.
Ez a legkevesebb, amit kirekesztett és megalázott magyar véreinkért megtennünk kötelesség.

Leventésen
Szebb Jövőt!

Dr Sz L

Juhász Gyula Trianon versével emlékezünk ma kirekesztett testvéreinkre…

The post Muhi – Mohács – Trianon appeared first on Hunita.

Juhász Gyula: Trianon

The post Trianon appeared first on Hunita.

Navracsics Tibor (Fidesz) és Porga Gyula (Fidesz-KDNP) – ahogy a szombati, a futsal Magyar Kupa négyes döntőjét felvezető veszprémi sajtótájékoztatón jelezték – levelet írnak az EHF-nek, és magyarázatot kérnek, miért nem lehet elénekelni a Himnuszt kézilabda-mérkőzések előtt.
Az EHF a héten indított eljárást a spanyol Ademar Leónt vasárnap Bajnokok Ligája nyolcaddöntő-visszavágón fogadó MKB Veszprém ellen, mert a klub hazai nemzetközi találkozói előtt a helyi közönség elénekli a magyar himnuszt. A lehetséges büntetés több millió forintig terjedhet. Az ügyben a kontinentális szövetség illetékes bírósága jár el, s a klub már elküldte írásban a védekezését.
„A Himnuszt bárkinek bárhol jogában áll elénekelni. Elfogadhatatlan, hogy meg akarják tiltani magyar állampolgároknak, hogy Magyarország területén elénekelhessék a Himnuszt” – mondta Navracsics Tibor.
Ez EHF szabályzata csak klubrendezvények előtt tiltja a himnuszok lejátszását, illetve eléneklését. A szövetség érvelése szerint a találkozók előtti ceremónia feszes időrendje erre nem ad időt.
Porga Gyula polgármester butaságnak és ostobaságnak nevezte az EHF szabályát és azt is, hogy ezért szankció járhat. A szövetségnek címzett levelükkel kapcsolatban jelezte: bíznak benne, hogy annak hatására elérik, a jövőben senkit se zavarjon majd a himnusz eléneklése a mérkőzések előtt.
Navracsics Tibor utalt rá, hogy a veszprémi szurkolók eddig is elénekelték a Himnuszt, az ellenfelek ezt a helyi szokást tiszteletben tartották, és megítélése szerint a meccsek előtti felvezetés során ennek bele kell férnie az időbe.
„Ha a veszprémi szurkolók el akarják énekelni a Himnuszt, tegyék meg! Amennyiben ezért büntetés jár, vállaljuk, és gyűjtést szervezünk az összeg befizetésére” – tette hozzá a miniszterelnök-helyettes.
A klub, valamint a Veszprém Kézilabda Fan Club az EHF eljárás hatására arra kérte a szurkolókat, hogy ne énekeljék el a Himnuszt a Bajnokok Ligája-mérkőzéseken.

The post Navracsics Tibor és Porga Gyula elfogadhatatlannak tartja az EHF himnusz-szabályzatát appeared first on Hunita.

Bővebben itt:
A Veszprém kéziseit himnuszéneklés miatt milliókra büntethetik < Kattintson ide!

The post Magyar himnusz kirekesztve! appeared first on Hunita.

Nem tabu többé: A Holokauszt megtörtént! Délvidéki Holokauszt! A magyarok, a mi véreink ellen! Az egyetlen derűs fuvallat a mélységes keserűségben, hogy talán most még föllelhető a névsor, így összeállhat az áldozatok teljes jegyzéke! A vadrác kommunisták terrorában főként az őslakos magyarok és a későbbi telepítésű délvidéki németek (svábok) voltak a célcsoport. A délszláv (jugoszláv) vörös terror „hős” partizánjai azonban nem kímélték a rác (szerb) polgárságot sem.
Nem kevesebb, mint 68 évi rettegés és kínos hallgatás után végre kiderülhet, mi is történt. Nyilvánossá válhat az áldozatok névsora, és ami majdnem ilyen érdekes, talán még az elkövetők névsora is! Rajtuk a világ szeme! Ha baja esnék ezen iratoknak, úgy – mint a ma is kenegető cinkosokon – rajtuk marad a kollektív bűnösség billoga. Ha tisztességgel járnak el a rác hivatalos szervek, úgy azonban tisztázódhat végre ki az áldozat és ki az elkövető, ki a fölbújtó és ki a cinkos. Bűnösök és áldozatok végre a történelem megfelelő lapjaira kerülhetnek.

Aztán végre megkezdődhet a teljeskörű elszámoltatás! Azután pedig a teljeskörű kárpótlás is! A túlélő utódoké, unokáké és dédunokáké…

Déli szomszédunk állami szinten is dönthet most, közösséget vállal-e a vadrác népirtókkal, vagy elhatárolódik végre a saját szégyenétől, szemetjétől. EU-csatlakozásuk szembesíti őket az elszámolnivalóikkal: A Jugoszláv Vörös Terror nem lehet egy kultúr Európa része.
Ha a mai modern rác világ elszámoltatja saját polgárságának hóhérait is, úgy talán végre helyre állhat a tisztes polgári rend a megszállt Délvidéken és talán attól délre, Szerbiában is. A Délvidék teljeskörű önrendelkezésével (autonomiájával) és – az EU-követelményeknek megfelelően – a népességi (az ethnikai) viszonyok helyreállításával pedig végre talán kialakulhat a rác-magyar barátság is. Ahogy befogadtuk az oszmán elől menekülő rác szomszédainkat, úgy ölelhetjük majd keblünkre megtévedt, de megtért utódaikat, eszmélő rác barátainkat is.
Magam is szívesen járatnám már rác-magyar polgári iskolába fiaimat a Délvidéken, de akár Szerbiában is, ahol végre illő képet kaphatnak saját véreik és déli szomszédaink történelmi kapcsolatairól, így talán a népeink közötti igaz barátságnak is alapkőtevői lehetnek majd.

Dr Sz L

Remek összefoglaló olvasható a rác-magyar történelemelemzés legújabb fejleményeiről a Múlt-kor történelmi hírújság oldalain tisztes magyar hangon és természetesen a szokott igényes színvonalon:

A második világháború végén parancs rendelkezett a Vajdaságban arról, hogy a magyarellenes megtorlások idején listákat készítsenek a kivégzettekről, így minden áldozat nevét rögzítették valahol, és a kivégzésekért leginkább felelősök neve is behatárolható az egykor jugoszláv kommunista vezetésben – állapítható meg a legfrissebb történészi kutatások alapján.

Sokakat még mindig eltűntként tartanak nyilván, mert bizonyos akták hiányoznak, nem tudni, mikor és hova tűntek el, nem tudni, hogy ezeket a feljegyzéseket valaki esetleg magához vette-e. Következésképpen nem lehet teljes a magyarellenes megtorlások áldozatainak a listája, és félő, hogy nem mindenkiről derül majd ki, hogy mikor, hogyan és hol vesztette életét, kit hol vertek, vagy lőttek agyon.

A minap a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szervezésében történészek adtak egymásnak találkozót Szabadkán. A konferencián elhangzottak „hullámveréseként” a vajdasági magyar média, mindenekelőtt az újvidéki Magyar Szó és a belgrádi sajtó is egyre másra cikkezik a második világháborúban, annak is főleg a végén elkövetett megtorlásokról, gyakorta még a hevenyészett ítélkezéseket is nélkülöző tömeges kivégzésekről, lincselésekről. És az áldozatok nem csak magyarok voltak, hanem lehetett bárki, akit bárki besúghatott és máris a „nép ellenségének” lett kikiáltva. És innentől kezdve – képletesen szólva – már nagyon rövid volt az út a falig, a kivégzésig.

Vojislav Stanovcic, az 1941 és 1948 közötti megtorlásokat kivizsgáló magyar-szerb akadémiai vegyes bizottság szerb társelnöke állítja: parancsba adták, hogy a kivégzettekről készüljenek listák. A hírhedt OZNA (Népvédelmi Osztály) és a KNOJ (vagyis a Jugoszláv Népfelszabadító Hadtest) minden áldozatáról feljegyzés készült. Stanovcic megállapította: a szerb-magyar történész vegyes bizottságnak az az alapállása, hogy nincs kollektív bűnösség, csak az egyén vonható felelősségre az általa elkövetett bűncselekményekért.

A belgrádi sajtó cikkei szerint Szerbia-szerte eddig 200 titkos tömegsírról készült jegyzék. Ezekben tízezrével vannak elhantolva a rövid úton kivégzett „kollaboránsok”, „hazaárulók”, a „megszállók kiszolgálói”. A tömegsírok listáját és az áldozatok nem végleges, előzetes névsorát várhatólag az év végéig hozzák nyilvánosságra. 2013-ban pedig a történészek megkezdhetik a feltárt adatokkal kapcsolatos tudományos munkát, összegzést.

Matuska Márton, a téma kutatója, aki évtizedekkel ezelőtt elsőként publikált cikksorozatot a magyarellenes megtorlásokról, a minap hosszabb tanulmányban boncolgatta a délvidéki vérengzés feltárásának politikai összefüggéseit. Azt, hogy közvetlenül a háború után és még sokáig miért övezte hallgatás a magyarokkal szembeni atrocitásokat (még a „hivatalos” Budapest részéről is), és miért halad döcögve napjainkban is a magyar-szerb vegyes bizottság feltáró munkája.

Írásában Matuska a felelősök kérdését is firtatta: „A felelősség az akkori Jugoszlávia vezetőit terheli”. „Tito erősen központosított rendszert épített ki, ő és a párt döntött arról, milyen lesz az államforma, ki lesz a parlament elnöke, ki a kormányfő” – írja Matuska. Hozzáteszi, hogy ebben egy sor „alvezér” segédkezett neki: például Mosa Pijade, aki a főideológus volt, Aleksandar Rankovic, a belügyek, a titkosrendőrség, a fogolytáborok, a börtönök teljhatalmú irányítója, Slobodan Penezic Krcun, a szerbiai belügy vezére.

„Nélkülük tömegirtás ügyében nem lehetett dönteni” – vonja le a következtetést Matuska, aki szerint ott voltak azután „azok a személyek, köztük magyarok is, akik a háború után levezényelt koncepciós perekben bírói vagy ügyészi szerepet vállaltak. Köztük volt Varga Péter, Kovács Kálmán és Gyetvai Károly. Ha kellett, a vádat képviselték, más esetben az ítélkező testület tagjai között lehetett megtalálni némelyiküket”.

A felsoroltak közül az elsőről még ma is alig lehet többet tudni, mint hogy „a büntetőtanács tagjaként ott volt a háború után Újvidéken lefolytatott bűnperekben, majd szinte nyomtalanul eltűnt a süllyesztőben”. A perek egyik bírója, a későbbiekben a tartomány egyik főbírója, a hosszú életet megért Stevan Krdzalic volt. Ma már egyiküket sem lehet felelősségre vonni, mert senki sem él közülük. A történelmi tényeket azonban nem lehet elkendőzni velük kapcsolatosan.

Hogy kinek vagy kiknek a nevéhez fűződik a katonai közigazgatás idején elkövetett vérengzés elrendelése, támogatása, eltűrése, a későbbiekben pedig a leplezése? Egyikük kétségtelenül Ivan Rukavina, a Bánság, a Bácska és a Drávaszög területén bevezetett katonai igazgatás egyszemélyes parancsnoka lehetett. A főtiszt maga jegyezte le, hogy egyik feladata a hatáskörébe utalt területen biztosítani „a délszláv jelleget”.

Matuska szerint Tito felelősségét aligha lehet vitatni, és elég ha a Versecen kiadott, a katonai közigazgatás bevezetéséről szóló rendeletére utalunk. Konkrétabban írt a vérengzésről és a felelősségről Isa Jovanovic egykori tartományi politikai pártitkár az U sluzbi revolucije (A forradalom szolgálatában) című könyvében: „A megszállás alatti kegyetlenkedések miatti elkeseredés következtében a nép némely településeken bosszút állt a magyarokon, s ebben részt vett a katonaság is. Meglakolt azonban sok ártatlan ember is”.

Forrás: http://mult-kor.hu/20120308_nyilvanossagra_hozzak_a_vajdasagi_aldozatok_listajat

A Dévidéki Magyar Holokauszt Irodalma < Kattintson ide a könyvtár megtekintéséhez!

The post Nyilvánosságra hozhatják a délvidéki áldozatok jegyzékét appeared first on Hunita.

A föltételeket mi szabjuk, ha szabjuk!

EU-csúcs – Schöpflin György: Szerbia egy lépéssel közelebb az EU-hoz

Brüsszel – Az hogy az Európai Unió állam- és kormányfői megadták az EU-tagjelölti jogállást Szerbiának, az uniós integráció érdekében tett szerb erőfeszítések egyértelmű elismeréseként értékelhető – állapította meg pénteki nyilatkozatában Schöpflin György fideszes európai parlamenti (EP-) képviselő, a Szerbiáról szóló európai parlamenti jelentés néppárti felelőse. (MTI)

Schöpflin szerint azonban Szerbiára még „nagyon hosszú és nehéz döntésekkel teli időszak” vár az uniós tagság elnyeréséig.
Miközben a szerb tagjelöltség kérdése az EU-csúcs csütörtöki nyitónapjának a fő témája volt, az Európai Parlament külügyi bizottsága szintén aznap szavazott a szerb EU-csatlakozási folyamatot értékelő jelentésről. A magyar néppárti EP-képviselő tájékoztatása szerint a nagy többséggel elfogadott dokumentum üdvözölte azokat a lépéseket, amelyeket a nándorfehérvári (belgrádi) kormány megtett a tagjelölti státus elnyerése érdekében, és egyben elfogadta a szerb-koszovói viszony rendezése érdekében tett szerb gesztusokat. Képviselönk arról nem számolt be, hogy a magyar tagság bármiféle vonakodását is jelezte volna rendezetlen holokausztunk és a félmillióról százezrekre olvadó magyar kisebbség ügyében.
A jelentés ugyanakkor felhívta a figyelmet számos hiányosságra – így a korrupcióra, a nemzeti kisebbségek problémáira, a sajtószabadság ügyére, valamint a kevéssé hatékony állami struktúrára – is. Ez utóbbi különösen ütős kritika, hiszen, mint tudjuk, az EU bürokratizmusa erős bástya. Oly hatékonyan akadályoz bármi épeszű törekvést, hogy onnan aztán bárkit könnyedén lehet kritizálni. Maga a kritika is önmagáért beszél: az állami struktúra hatékonyságát emlegeti, míg a Délvidéki Holokauszt botrányos elhallgatásáról, a hozzátartozók kárpótlanságáról, valamint az emlékművek módszeres és brutális megrongálásáról szót sem ejtett. Csakúgy, ahogyan Románia EU-csatlakozásánál a – bennünket fenyegető – ciános bányákról mélyen hallgatott. De hát ugye ezért lennének a magyar képviselők, hogy ilyen alkalmakkor szóljanak! Hogy bennünket képviseljenek! Felelősséggel! Tisztességgel! Magyarul!

Oláhország (Románia) 30 ezer oláh nemzetiségű polgár nem eléggé méltányos kezelése miatt panaszkodott, míg a magyar fél – a lenyűgöző hírelemző képességekkel megáldott schöpflinekkel – „elfelejtett” a 300 ezer magyar sorsa miatt méltatlankodni. Magyar „képviselőink” a koszovói albánságért jobban aggódtak, mint saját magyar vérei(n)kért.

1495

1910

2002

Történelemportál – Délvidék

A holokausztot tanítani kell!

Délvidéki Magyar Tömegsírok – www.tomegsirok.hu

Ajánlott még korábbi híreinkből:

A Délvidéki Holokauszt képekben – állandó tárlaton

Egy áldozat harca az ártatlanságért: Teleki Júlia túlélte a délvidéki mészárlást

(Szerk.)

The post Európa vezetői megadták az EU-tagjelölti jogállást Szerbiának – A föltételeket mi szabjuk, ha szabjuk! appeared first on Hunita.

– Megérkezett a tagjelöltség, Szerbia az Európai Unió (EU) tagjelöltje lett – ilyen és hasonló címekkel jelentek meg pénteken reggel a belgrádi újságok, beszámolva arról, hogy valamivel éjfél előtt Brüsszelből befutott a hír: az EU csúcsértekezletének résztvevői megadták Szerbia számára az annyira várt tagjelölti státuszt. (MTI)

További két részletes népességi (ethnikai) térkép Délvidéki S. Attila – Fejezetek a rácjárások történetéből c. könyvében jelent meg ésITT tekinthetőek meg nagy méretben.

A legtalálóbban talán a Vecernje Novosti című napilap fogalmazott: Európa megnyílt, azaz – szabadabb fordításban – Európa kitárta kapuit Szerbia előtt. Az újság ugyancsak címoldalon emelte ki Herman Van Rompuynak, az uniós kormányfői tanács elnökének a szavait, amely szerint mindez „a Belgrád és Pristina közötti párbeszédben kifejtett erőfeszítéseknek köszönhető”.
A Politika című újság tényszerűen közli a hírt: „Szerbia az EU tagjelöltje lett”. Az első oldalas, háromhasábos cikk alcíme már sokat mondóbb: „Azzal, hogy alig néhány órával az EU csúcsértekezlete előtt Szerbia és Románia aláírta a kisebbségek jogairól szóló egyezményt, elhárult a tagjelöltség utolsó akadálya is”.
A Danas című újság Megérkezett a tagjelöltség címen harangozta be első oldalán a brüsszeli hírt, megállapítva, hogy az Európai Tanács úgy döntött: Szerbia kiérdemelte az uniós tagságot. A lap kiemeli még, hogy „Brüsszelben jegyzőkönyvet írtak alá a Szerbiában élő román nemzeti kisebbség jogairól”, továbbá, hogy a „csatlakozási tárgyalások kezdetét talán még az év végéig kitűzik és ezek a megbeszélések 2013 első felében fognak megkezdődni”.
A Press című újság címoldalán csak rövid hírben tájékoztat az eseményről, az újság belső oldalain viszont annál nagyobb teret ad az eseménynek, egyetlen egy szót emelve ki a kétoldalas beszámolónak: Tagjelöltség.
Az újság diplomáciai körökre hivatkozva úgy értesült, hogy „Románia azért ódzkodott a Szerbiának nyújtott támogatás megadásától, hogy kieszközöljön magának (Brüsszeltől) 3,5 milliárd eurós segélyt”.
A Blic című újság első oldalas szalagcímben közli olvasóival a tagjelöltségről szóló hírt, majd belső oldalain részletesen taglalja a tagjelölti státusz mibenlétét. Az újság úgy értesült, hogy a „csatlakozási tárgyalások kitűzésének időpontjával Brüsszel mindaddig vár, amíg Szerbiában nem zajlanak le a választások”. (MTI)

A Délvidéki Holokauszt máig rendezetlen helyzetéről, a hozzátartozók kárpótlásának megkezdéséről, valamint szerény emlékműveinek módszeres és brutális megrongálásáról szót sem ejtett a magyar(?) képviselőgárda. Ugyanilyen szánalmasan hallgatott árnyékukban a fősodratú magyar pártsajtó is. Pedig csaknem százezer megkínzott, megcsonkított, megalázott, meggyalázott magyar emlékezetéért és a máig mindenükből kiforgatott holokauszttúlélők szenvedéseinek enyhítéséért illett volna magyar képviselőinknek és fősodratú pártsajtói(n)knak legalább egy kicsit vonakodni.

Történelemportál – Délvidék

A holokausztot tanítani kell!

Délvidéki Magyar Tömegsírok – http://www.tomegsirok.hu

Ajánlott még korábbi híreinkből:

A Délvidéki Holokauszt képekben – állandó tárlaton

Egy áldozat harca az ártatlanságért: Teleki Júlia túlélte a délvidéki mészárlást

(Szerk.)

The post Európa – magyar föltételek nélkül – kitárta kapuit Szerbia előtt a tagjelöltséggel appeared first on Hunita.