Gyászbetűs dátum !

Hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy Magyarország meggyalázatása nem Trianonnal kezdődött!

Ma 95 esztendeje kezdődött el Magyarország fölszámolása. – Saint Germainben.
Az országunk maradékán tomboló Vörös Terror – történelemhamisítóan szépelegve a „Tanácsköztársaság” – jutalmaként.

Ma 95 esztendeje tépett a húsunkba – az általunk évszázadokon át védelmezett – Nyugat!

Amíg Európa máig tele van soknemzetiségű államokkal és nemzeti(ségi) elnyomással, addig bennünket pusztán az előbbiért, a soknemzetiségűségért ádázul szétszaggatott.

Franciaországban például még néhány évtizede is brutális verés és kiközösítés járt az anyanyelv használatáért – francia megszállás alatt álló – flamand, breton, német (elzász és lotharingiai), baszk, katalán, de még provanszál területeken is!
Az önálló nyelvű Korzika függetlenségi törekvéseit pedig már említeni is merészség…

Talán egy franci vicc-film is többet mond minden magyarázatnál: Nagy zűr Korzikán

Ellenben a nálunk (már 100 éve is) egyenrangúként kezelt honi nemzetiségieknek Párizs álszentjei új országokat szaggattak az „önrendelkezés” jogán!
Ezek aztán csöndben elvégezték a maguk kis ethnikai piszkolgatásaikat…
A Fölvidéken, a Délvidéken és Erdélyben is!

Ez bizony nem tréfa! Színtiszta kettős mérce!
Lássuk hát, mindez hogyan is eshetett!

Bár az éppen 100 esztendeje kezdődött Nagy Háborút mi magyarok úgy végeztük, hogy egyetlen ellenséges katona sem állomásozott a földjeinken, hazaáruló vezetők, antimagyarok bizony behívták és beengedték őket. A moszkovita linder béla (neve nagy betűt soha nem érdemel!) pedig még a honvédőkkel fegyvereiket is eldobatta!

Az eredmény idegen megszállás és Vörös Terror! Végül pedig egy szétszaggatott, megcsonkított, megalázott magyarság, mely máig nyögi az akkori aljasok árulását.

Az antant területi ígéretei és az antant szövetségeseinek területi követelései

Szeptember 10.-e a Saint Germain-i békeszerződés napja, azaz a magyar tragédia kezdete.

1919. szeptember 10.-én ezen a napon szentesítette először a magyarellenes Nyugat Magyarország megcsonkítását. Nem Nagy-Magyarországét! Hanem az Ezeréves Magyarországét. Aki az „Ezeréves”-re „Nagy-Magyarország”-ot mond, az – tudatlanságában is – történelmet hamisít!

“Nagy Magyarország”, mint olyan egy nehezen értelmezhető fogalom. Sokkal nehezebben, mint rabló szomszédaink vérgőzös víziói. “Nagy Magyarország” bizony létezett! Sokféle volt. Az Árpád-korban Ausztria fele is hozzánk tartozott (az Óperencián innen), az bizony “Nagy Magyarország” volt. De “…nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára…” is, meg Szilézia is, mint sok más – ma „távoli” – déli terület (Kucsói, Barancsi, Macsói, Sói, meg Uszorai Bánság) is magyar fennhatóság alatt volt Mátyásunk idején…

Egy “Nagy Magyarország”: Mátyás király Magyarországa: (Bécs-Berén-Boroszló a nyugati – halványkék – karéjban, a Mátyás-karéjban, a nyugati Magyar-karéjban… )

“Nagy Magyarország” nem vízió, hanem színes történelem, gazdag múlt, mely föleleveníthető. Fölelevenítendő! Ha soknemzetiségű – kis nemzeteket autonomiák nélkül elnyomó – Franciaországok létezhetnek a modern Európában, hát elrabolt területeink akár holnap visszatérhetnek. Párizs pedig baráti üdvözléssel rajonghatja körül kirekesztő eleik által okozott sebeink orvoslását.
Ha Izrael visszakövetelhető volt 2000 év múltán, hát 90 esztendő, az nekünk semmi! És itt csak néhány országrészről van szó.  Folyamatos magyar jelenléttel. Remélhetőleg nekünk nem kell 2000 évet várnunk, hogy helyreálljon a magyar rend. A hazai kisebbség, főleg a zsidóság (hazafias és cionista egyaránt) pedig bizonyosan támogatja a magyar revíziót, már csak Izrael újjászületésének – Levante revíziójának – hasonlatossága miatt is.
Magyar zsidó ötlete volt Izrael újjáteremtése is! No persze a magyar ügyben nincsenek olyan kényes kérdések sem, mint Herzl Tivadar nagy tervében, mint Palesztina helyén alapítandó  Judenstaat (Zsidó-Állam) esetében.
A magyar jog a Kárpát medencére megkérdőjelezhetetlen. Mi pedig nem is kívánjuk a – túlnyomóan nem-magyar lakosságú – Bécsi medencét, meg Morvaországot, meg Sziléziát sem…
Bár ezek is magyar területek voltak, mi mégis belátjuk, hogy ezek követelni ma nem volna illendő…

Magyarország elszakított területei – érdemes Franciaország flamand, breton, német (elzász és lotharingiai), baszk, katalán, provanszál és a világ túlfelein álló gyarmatok máig megszállt területeivel összehasonlítani!

No de mi is történt Saint Germain-ben, 1919-ben, a magyar Vörös Terror évében? A Nyugat koncot vetett a húsunkból a bennünket évszázadok óta sarcoló, vérünket szívó Ausztriának. Cserébe annak megcsonkíttatásáért. Éppen a mi nemzetünkön őrjöngő, beteg Vörös Terrorért is, melyet a Nyugat Európa fertőző fekélyeként kúrálni igyekezett. Antimagyarok künn és antimagyarok benn…

A Vörös Terror (Tanácsköztársaság) alatt elvesztett és visszafoglalt magyar területek

A Magyar Vészkorszak nem 1920-ban Trianonnál, hanem Saint Germain-nél kezdődött 1919-ben, éppen ma 95 esztendeje.
A magyarság lelkileg azóta sem épült föl e méltatlan gyalázatból.
E gyalázat, e gerinctöretés lenyomata itt van a mindennapjainkban, félszeg kishitűségünkben, másokra várásunkban, mindennapi „gerinctelenségünk”-ben…

Az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések részeként, Ausztria (mint az Osztrák-Magyar Monarchia egyik utódállama) és az Antant (Nagy-Britannia,Franciaország, Olaszország) között létrejött békeszerződést Saint-Germain-en-Laye-ben írták alá 1919. szeptember 10.-én. A békeszerződés szentesítette az Osztrák-Magyar Monarchia helyén 1918-ban alakult “nemzeti államok” létrejöttét és Ausztria területét ennek megfelelően állapította meg. Krajna és Karinthia egy része, az Isztriai partvidék és (a később kőkemény autonómiáját kiforrongó) Tirol déli része Olaszországhoz került. Krajna nagyobb fele, Dalmácia és Stájerország déli része pedig a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz. Csehországról, Morvaországról és Szilézia egy részéről Ausztria kénytelen-kelletlen lemondott az e területeken létrejött Csehszlovákia javára. Ez alkalomból – mintegy kárpótlásul – Moson, Sopron és Vas vármegyék nagy részét Magyarországtól Ausztriához csatolták. Az ekkor kiagyalt Burgenland (Várvidék) néven ismerte meg később Ausztria legújabb “örökös” tartományát a világ. A békeszerződés korlátozta Ausztria haderejét (30 000 fő), jóvátétel fizetésére kötelezte és megtiltotta a Németországgal és a Magyarországgal való egyesülést .

Ennek a megalázó területrablásnak lett következménye a magyar keserűség, majd ennek tisztes válaszául a Prónay Pál vezette Rongyos Gárda dicsőséges diadalmenete és az elszakított nyugati magyar területeken Lajtabánság megalakulása.

A Lajtabánság sajnos kérészéletű volt, – bár Lichtensteinként élhetne ma is – de kivívása által a wilsoni demokratikus elveknek megfelelően a népszavazással egy vármegyényi nyugati terület térhetett vissza. Egyebek között Sopron városát is ekként kaptuk vissza, ahol a fölszabadító hős, Prónay Pál szobra máig sem áll! Ez a kirekesztés!

Vas (vár)megye nyugati (gúny)határának változása 1920-1923-ban, emléktábla a Vas-hegyen (A Pinka völgy gúnyhatárváltozásai)
Ilyen tábla lenne illendő minden gúnyhatármenti falunk szélére, minden túristaösvényhez és kilátóhoz is, hogy végre helyreállhasson a rend a naponta „modern” média-moslékkal öblített magyar agyakban.

Emlékezzünk! Ne feledjük a velünk esett gyalázatot!

Európa tartozik nekünk!
Nem csak a revízió levezénylésével, de egy igen alapos bocsánatkéréssel is!

Szeptember 10.-e és június 4.-e egyaránt a Magyar Gyász napja!

Aki magyar nem felejt!

Szöbb Jövendőt!
kíván
a Szögedi Védegylet
és … a megcsonkított Szögedi Nagytáj
képviseletében
Dr Szabó László
2014. Föld hava 10.-én

Ajánlott olvasmány még: 2009-09-10 – Saint Germain, avagy 90 éve kezdődött el Magyarország fölszámolása

Lajtabánság

Független, magyar ország! – Méghozzá kettő is…

The post Saint Germain – Magyarországot szétszaggatni! appeared first on Hunita.

A Szanka-gyűlytemény képezheti alapját a világháborús kiállításnak.
Ez egy 30 éves munka eredményeként összeszedett rendkívül sokrétű ereklye- és fegyver-gyűlytemény, mely egészében kiállítva mind a mai napig sehol sem volt. Most itt az ideje, itt az alkalom, a századik évforduló, hogy láthassuk és átérezhessük végre öregatyáink és dédatyáink hősiességét. Hősiességük akkor is példakép, ha emléküket meggyalázta is a hozzájuk méltatlan magyarellenes pesti csürhe, a kor szennyes politikai hordaléka. Hősiesség, melyet a hazaárulók – Kár(ty)olyiak és más idegenszívűek – elkártyáztak a bűnös városban, Budapesten a Vörös Terrorba torkolló, nemzetellenes összeesküvésben…

Európa-szerte megemlékeznek a hatalmas véráldozatokról. Lásd: Remembrance Day – a Nagy Háborúban elesettek emlékezete
Jóformán csak mi, magyarok nem emlékezünk. Mi akik, a legtöbbet szenvedtünk. A nemzet, mely egy tapodtat, egy talpalatnyi földet nem vesztett háborúban, mégis kevesebb, mint harmadára csonkíttatott „legyőzői” által, békében…

A nagyobb magyar városok önkormányzatai is készülnek a megemlékezésre. De Szeged gyüttmönt, szélhordta senkiháziai, a jelent bitorló toronyaljasok erre sem gondolnak. Gyökérteleneknek ördögszekérség az élete! Hasznot húznak, amiből tudnak, de ahhoz hozzá nem tesznek, nem is tudnak! Aztán tovább görögnek. A rablott kincs(ünk)ből majd megélnek!

Így hát marad a polgári kezdeményezés!

Már több, mint egy esztendeje tervezgetjük Hőseink múzeumát, mire rádöbbenünk, hogy eleink is gondoltak már erre.
Szegedi Hadimúzeum…
Bármilyen meglepő is, nem példa nélküli e gondolat. Volt már ilyen terv! A Szegedi Hadimúzeum terve megfogalmazódott már csaknem 88 esztendővel ezelőtt!

Dr Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító – elnök

Ajánlott olvasmány még: Remembrance Day – a Nagy Háborúban elesettek emlékezete

The post A 100 éves Nagy Háború emléke – Szegedi Hadimúzeum appeared first on Hunita.

Szerencsések, akik csak milliókat áldoztak!

Nálunk nem ünnepelnek. Nem emlékeznek. Senkinek eszébe nem jut megállni egy pillanatra sem! De még csak el se merengünk rajta e napon, hányan ontották (hiába) a vérüket a Nagy Háborúban…
Azóta már számozzuk is: az Első Világháborúban!

Bizony vannak, akik ma emlékeznek! Miért is éppen e napon?

Hát éppen csak azért, mert ez a nap az évfordulója a Világháború végének.

A Fegyverszünet napját – angolul: Armistice Day, franciául: jour de l’Armistice – megünneplik azonban az angolok és a franciák minden esztendő enyészet (november) hava 11.-én, az Első Világháborút lezáró Compiègne-i Fegyverszüneti Egyezmény aláírásának emlékére.

11. hó 11.-én 11 órakor megáll az élet Britanniában.

Az utcákon ugyan csak eggyetlen percre, de a hadapródiskolák és katonai létesítmények ennél hosszabban is megemlékeznek róla.

Talán ez az eggyetlen valóban ünnepelt ünnep Britanniában! Nekik nincsen Március 15.-éjük, vagy Október 23.-ájuk! Nekik már egy jó bő ezer éve nem kellett rabigát lerázniuk. De emlékeznek a két és fél millió elesett katonájukra…

Micsoda szám! Két és fél millió elesett katonájukra emlékeznek a britek…

Két és fél millió brit katona esett el, hogy a szász rokonság térdre rogyjon, hogy a franciák valamivel több, mint 2 megyét megszerezzenek (melyet azóta sem köszöntek meg), hogy a kommunizmus tombolhasson Oroszországban, hogy az EU előképét – a népek hazáját – az Osztrák-Magyar Monarchiát széttéphessék a francia és az általuk fölkorbácsolt kisantant érdekek…

Népek hazája – EU mintaképe – a Monarchia széttépetett!

Ki tervezte Európának ezt a rettenetet?! A bűnösök leélhették életüket. Békében és gyarapodó gazdagságban. Felelősségre azóta sem vonta őket a történelem!

De mit is nyertek a britek?
Birodalmuk megrogyott. Történelmi nemesi családjaik tömegének magva veszett…

Ma már a maradék Britannia (is) Európa omló bástyája. A harmadik világ bevándorlói szétrágják a maradék brit értékeket.

A világra szóló agymosással ma már a templomok is javarészt üresek. Egyre fogy a keresztény Britanniában. De akik még tartják értékeiket, megszokásból eljárnak vasárnaponként…

Ez a vasárnap az elesettek, a „hősi halottak” emlékezete volt. Remembrance Sunday – az „Emlékezés Vasárnapja” – Britannia-szerte.

Yeovilton, a Brit Haditengerészet repülőseinek temploma és temetője (2013.11.11.-én 12 órakor)

A brit templomokban e napon minden elesettért imádkoztak. Európa áldozataiért. Minden keresztényért.
Itt lenne végre az idő, velük imádkoznunk! A mieinkért! És minden hiába elesettért! Amíg még van kinek, amíg még van miért…

Nekünk az Első Világháború áldozatainak fájdalmát is elhomályosítja az a horror, ami utána következett: a Vörös Terror, majd Trianon!

A négy nyugati hatalom képviselői közül talán a legkultúráltabb, Lloyd George angol miniszterelnök saját legnagyobb politikai baklövéseként írta le Trianon aláírást későbbi éveiben.
Már Trianon előkészítésekor is ellenezte a csonkító indulatokat (majd sajnos föladta ellenállását):
“Soha nem lesz béke Délkelet-Európában‚ ha a most létrejövő kis államok mindegyikének jelentős magyar lakossága lesz. […] Nem lesz béke Közép-Európában‚ ha utólag kiderül, hogy Magyarország igényei jogosak, és hogy egész magyar közösségeket úgy adtak át Csehszlovákiának és Erdélynek (Romániának) mint egy-egy marhacsordát csak azért, mert a konferencia elutasította a magyar ügy megvitatását.”

A Nyugat – Britannia, Franciaország és Belgium – óriási erőkkel, lázas izgalomban készül a Nagy Háború kitörésének 100. évfordulójára. Megemlékezések mindenütt!
Utazásokat hirdetnek a (Nagy Háborús) harcterek látogatására! A 2-3 napostól a hetes kalandozásig… Új turisztikai ágazat burjánzik széles kínálattal…
Nálunk csak a hallgatás. A páratlanul alapos szegedi Szanka-gyűlyteménynek sincs máig sem helye! Pedig csonkországunk (eggyik?) legnagyobb Első Világháborús tára igazán megérdemelne egy önálló kiállítóházat (múzeumot) is a 100. évfordulóra…
Jelenleg szerte részletekben megtekinthető egyebek között a Délvidék Házban állandó tárlaton.

Ha Hős Őseinkre és Őseink Hősiességére nem emlékezünk, mi sem érdemlünk többet! De még annyit se! Csak a teljes feledést!

Még maradt néhány hónapunk fölébredni, hogy Hős Magyar Őseink is végre méltó emlékezetünkben újra élhessenek!

Dr Szabó László

Magyar Kultúrális Örökség
Alapítvány
alapító

www.makultur.hu

The post Remembrance Day – a Nagy Háborúban elesettek emlékezete appeared first on Hunita.