Az Aradi Vértanúk Emléknapja, magvetés (október) hava 6.-a.

AZ ARADI 13-AK UTOLSÓ MONDATAI…

Szavaiknak tiszta jelentésük van, izzik bennük a hazaszeretet, a hősiesség. Nem említhetők egy lapon sem holmi mai „reálpolitikusok”-kal …

Az Aradi 13-ról szól Szöged örök költőjének, Juhász Gyulának egyik legjobb, mégis ismeretlen verse.

Az elmúlt fél évszázad Juhász Gyula „összes versei” minden kiadásából – éppen az újra meg újra megalázott „csonka Magyarország” említése miatt – méltánytalanul, máig kirekesztett költeményét ajánlom figyelmükbe:

 

Arad, örök magyar gyász szép arája,
Feléd suhan ma sóhajunk, feléd,
Ki élsz sötéten és némán az árva
Maros mentén, mely zúg ma gyászzenét.

A kincses Erdély öléről ered le,
És erre tart e bánatos folyó,
Mély morajában sír Erdély keserve,
Mint tárogatón zengő bujdosó.

Arad! Köszönt a csonka Magyarország,
S tört lobogóját lengeti neked,
Mely fátyolos, mint ez októberest.

De még lobog, és égi kezek óvják,
Selymére örök, győztes glóriát von
A Krisztus jobbján – ama tizenhárom!

Juhász Gyula, 1920

Szeged szülötte, a radikális balliberálisként közismert Juhász Gyula minden verseskötete 5 évtizeden keresztül megcsonkított formában jelent meg kirekesztve belőle gerinces magyar verseket. A legújabb kötetekbe Péter László gondos munkája nyomán került be végre a hiányzó néhány gyöngyszem. Ha nincs egy irodalmár, aki fölhívja a figyelmet az elhazudott versekre, és nem ily következetesen követeli, még ma is ismeretlen lenne a fönti remekmű, és vele csonka és szegényebb Juhász Gyula öröksége…

Nyomtatható változat itt

Létezett valaha (1880-tól) Szegeden, a Palánk területén Aradi utca is, de az országvesztő, revanstól rettegő, magyarüldöző kommunista rémuralom (1952-ben) ezt is eltörölte.

Ne feledjük, az „elvtársak himnusza”, az internáci réminduló (Internacionálé) máig is így szól: „…A múltat végképp eltörölni!…”