2005-öt megelőzően az akkor még fürdővárosként is emlegetett Szeged strandjain két helyen volt vízforgatóval ellátott medence, a Gombában és a Sportuszodában.
Ezekben az időkben a SZUE és a Sziksósfürdő látogatottsága 150000 fő körül volt évente. Ekkor már tudott volt, hogy a vízforgató nélküli medencéket 2007-től (az EU-terror miatt – Szerk.) tovább nem lehet üzemeltetni, így kérdésessé vált a Sziki és a Partfürdő működése is.
A SZUE esetében megtörtént a 300 milliós fejlesztés, melynek keretében kialakították az új élménymedencét a csúszdával, korszerűsítették a nagymedencét és a sátor fűtésrendszerét, valamint a Gomba gépészeti berendezéseit. Nyilvánvaló irány lett volna, hogy a város többi strandját is fokozatosan fejlesztik tovább.
A Sziksósfürdő gyermekmedencéjét és a Partfürdő nagymedencéjét kellett volna legsürgősebben vízforgatóval ellátni. Ez néhány száz millióból megvalósítható lett volna, és a szegediek legnagyobb megelégedésére megmaradtak volna a közkedvelt, elérhető árú fürdőhelyek. (Mára ezek a strandok – az évtizedek óta elmaradt minimális fejlesztések hiányában – lassan az enyészeté lesznek.) E helyett azonban jött a Napfényfürdő projekt, melynek köszönhetően szegediek ezreitől vették el a lehetőséget a megfizethető kikapcsolódáshoz.

Az országos trendhez hasonlóan Botkáék (Leisztinger, Szentgyörgyi?) is úgy érezték, hogy Szegedre is jól jönne egy gigafürdő (meg a vele járó pályázati pénz!) és, bár a lakosság jelentős része tiltakozott, egy 200 fős, úgynevezett „közvélemény kutatással” próbálták igazolni annak szükségességét. Ekkor már jól látható volt a valódi szándék: közpénzekből kistafírozni egy magánkézben lévő szállodát!

Hiszen mi más indokolta volna az éppen felújított SZUE feláldozását, sőt az esetleges konkurenciát jelentő Partfürdő elsorvasztását? Sőt, amiről talán kevesen tudnak: az előző városvezetés már elkészítette egy élményfürdő tanulmánytervét a Sziksósfürdőre! Vajon miért nem oda került a beruházás?

Nos a válasz benne van a Ligetfürdő projekt együttműködési megállapodásában, melyet az önkormányzat, a Szegedi Sport és Fürdők Kft., valamint a Hunguest Hotels Zrt. kötött. 2015-ben írják ki azt a pályázatot, melynek keretében Szeged értékesíti a Ligetfürdő Kft-ben lévő 80 %-os üzletrészét, várhatóan a minimális 1,4 milliárd Ft-ért. A vevő minden bizonnyal az elővásárlási joggal rendelkező, a projektcégben 20 %-os tulajdonnal bíró Hunguest Zrt. lesz. A kérdés az, hogy a becslések szerint évi 400 milliós veszteséget a megállapodásnak megfelelően, milyen formában (tagi kölcsön?) fizette a Hunguest, és, hogy az a vételárba esetleg beszámításba kerül-e? Ám, ha nem, akkor is megkérdőjelezhető üzlet Szeged számára, hiszen az 1,4 milliárd Ft-tal szemben a 100 éves múltú SZUE (300 millióért teljesen felújítva), a vízellátást biztosító 7 db kút teljes gépészeti berendezése, az elsorvasztott Partfürdő és egy szegediek számára megfizethetetlen gigafürdő áll, melynek üzemeltetésére az önkormányzatnak a továbbiakban semmiféle befolyása nem lesz. Felelős szegedi nem mondhatja, hogy megérte!

Botka László a beruházás előterjesztésekor, a vitában a következőket mondta: „Ha Szeged városának ezen fürdője 400 ezer vendéget fogad (ez évben 80 ezer vendég volt), azaz ötször annyi vendég látogatja a fürdőt, akkor lesz nullszaldós a fürdő… A jegyárak megállapításába alapvetően beleszólása lesz az Önkormányzatnak.”

Ő már tudta…

És hogy is mondta?

Botka László: „Nekem a szegediek a legfontosabbak…”

Folytatjuk…

Civil Városi Unió

Ajánlott olvasmányok: “Fejlesztések” (be)fürdőben…

Szocfényfürdő befürdőben

„Botka alatt mennyit fejlődött a Város?!”

Civil Mérleg Botka 12 évéről – I.

Civil Mérleg Botka 12 évéről – II.

The post Fürdő kontra Botka appeared first on Hunita.

A Városban a Tisza egész szakaszán a vízben megmártózni is tilos!

Bár őseink bizonyára azért költöztek ide, a Tisza mellé, hogy élvezzék a folyó adta javakat, a vizet, most a legnagyobb nyármelegben mi ezt nem tehetjük, nem úszhatunk a Tiszánkban, hiszen az idegen csürhe – és persze néhány gyüttmönt szocimbora busás haszna – miatt megint a Város polgárait korlátozzák. Csak hogy érthetőbb legyen: a jutalékot a főszocik, vagy futoncaik naponta Nokiás méretű dobozban veszik át. A bosszúságot meg mi nyeljük.

Az egyetlen Tisza-parti fürdőhely – az utolsó tiszai porond – a Partfürdő mellé csődíti a szoci-mutyi város ve(s)ze(j)tés az őrjöngő kábszereseket és közpénzen kitartott hivatásos korhelyeket minden évben. A Partfürdőt pedig a Város polgárai számára lezárják.

No persze a „feszt-igyál”-juk alatt nem úszhatnak a Tiszában a kábszeresek és a részegek sem, hiszen kábszeresek és részegek. Erre az őrök gondosan ügyelnek. A parton főni kötelező! Még a jobb sorsra érdemes józan(abb) látogatóknak is.

Szégyen és megszégyenítés ez a „fesztigyál” ebben a formában mind a Városnak, mind a résztvevőknek. Legalább 50 ezer ember (a szegediek) nyugalmát dúlja föl ez a méltatlan rendezvény egy egész hétre Szegeden.

Bár a beszabadultak elférnének bárhol másutt a Város környékén, például Baktóban, vagy Szőregen, de akár a Sziksóson is, távol a számukra taszító kultúrövezettől (ahogy ezt olasz városok például évtizedek óta sikerrel megoldják), azért itt mégis a Város szívébe zsúfolják őket. Akadnak persze kultúrember számára is élvezhető műsorok is elvétve, de nem ez a jellemző. A fennen hirdetett „szipósok” (Junkies) együttes pl. bizonyára nem a hazafias népnevelést, de még csak nem is a jogkövető europer polgárok szaporítását szolgálja. De hát nem is ez a cél!
Züllesztés, profit, hatalom. Ez tartja a szoci-mutyi bandát nyeregben. (Frankfurti iskola…)

Lehetne bár igényes(ebb), magyarhoz méltóbb műsor is, de az nekik bizony már politikailag is „problémás” lenne. A magyar zene, nóta, táncház, kézműves foglalkozások, bármi népművelés, helyi magyar (netán bio) áruk, egészségös magyar előadások (mint pl. Zentán), esetleg egy „szegedi gondolat” oly félelmes lenne nekik, mint a szentölt víz. Ez a balvezetés nem a Város tősgyökereseinek, nem a magyaroknak próbál megfelelni. Szavazótáboruk, az agymosott világproletár „modern”-nek akar látszani, és mivel a világot nem ismeri, így a gyökértelenségbe vágyik.

Ez az idegenlelkű balvezetés a multikat toborzót barbárkádhoz épített sétáló utcát, nem a helyi árut kínáló jó öreg piachoz (míg a helyi, szögedi kiskereskedőket fojtotta meg). Ugyan miért viselkedne máshogy az egyenesen nekik profitoló züllesztő tömegtalálkozón?

A Vakok Intézeténél… a csürhecsődület második napján…

Persze, amíg élünk remélünk. M(i, akik m)agyarok vagyunk! Talán az új szervezők valamelyest javíthatnak a beltartalmon. Talán Szeged Városának idén nem kell annyira szégyenkeznie józanabb látogatói előtt… De a Tisza ettől még zárva marad a Város egész szakaszán…

Bár a Tiszán legalább két másik hely – a Sárga és a Lapos – is alkalmas lenne a fürdőzésre, de ott az egész évben tilos. Az utóbbin persze az „iszunk-hányunk-belefekszünk-szocimbiknek meg profitot termelünk” fesztivál alkalmából nem is kívánatos tartózkodni, mert nem csak a zaj szüremlik át. A Sárgán és a Laposon – üres kifogásokkal takarózva – ma nincs rá pénze (évi 2-3 millió Ft-ja) a balvezetésnek, hogy egy sor bólyát és egy vízőrt üzemeltessen… (A 60-70 ezermilliós költségvetésből.)

Összehasonlításul csak az elleisztingelt Ligetfürdő helyére ökrendett bunkerfürdőn évi félmilliárd Ft(!), azaz 500 milliós veszteséget termel! Még érthetőbben egy-egy új fedett uszoda árát pancsolja el évente – persze a mi közpénzünkből – az üvegzsebeire dolgozó bal-elit…

Rendesen egy ilyen városvesztő briganti banda már régen rács mögött ülne egyebek közt különösen nagy összegű hűtlen kezelésért…

A Város népe pedig tűri ezt a városvesztő – és életünket minden módon megnyomorító – gyüttmönt szoci vezér-csürhét a kárunkon, korlátozásainkon és bosszantásunkon tovább gazdagodni…

Talán teszi ezt azért, mert nincsen alternatíva sem. Az ellenzék egy meghatározó része is kollaboráns és jutalékért nekik játszik…

No nem zenél csak szavaz…

Dr. Sz. L.

Ajánlott oldalak:

• Ligetfürdő (SZÚE)
• Napfonnyfürdő

The post Csürhecsődület miatt tilos a fürdőzés Szegeden appeared first on Hunita.

A Partfürdő: „Építési terület” – tolmácsolja az őr a fölkapaszkodott „főnök” képtelen vízióját. Egyetlen gépet nem látni, nem hogy építkezést! Csak a szél fúl és a víz csobog.

Kereken három hétig tartott a partfürdőzés. Aztán az ifjúság intézményesített züllesztése hetében polgár a partjához, a szögedi porondhoz nem jutott… Végre elmentek. Élhetnénk hát szögedi mód. De nem!

Az egyik „vállalkozó” elleisztingeli a szögedi gyógyvizet, a másik meg kisajátítja a maradék strandot. A sápszedő és haszonélvező balvezetők meg majd elmulatják a Nokiás-doboznyi bankót valahol Zanzibárban. Így megy ez korruptisztánban manapság…

Partfürdő – Valamivel több, mint 100 éve idejár a szögedi polgárság a Tiszát, a vizet, a napot és a természetet élvezni. De ez ma már a szögedinek nem jár. Ma egy senkiházi újgazdag (aki tudja, mikor kinek kell tejelni) fölülírhatja a józan észt és a városi polgárság minden jogát is.

Marad a Lapos! Fürödni ott is tilos, de az legalább nem „építési terület” egy nagyranőtt vendéglátós úrhatnám túlkapásai nyomán. A Lapos vendéglátósát már csaknem egy évtizede eltakarította a balvezetés, rálőcsölve a strand-fönntartás minden költségét. Hiszen a 60-70 milliárdos szegedi költségvetésből nemigen telik 2 millió Ft vízőrre, meg bójára a népérzékeny vezetéstől a szegények porondjára.

Így vész el egy vízparti hagyomány, így enyészik el minden, amit „Szeged” néven emlegetett hajdan minden helybeli. A szögedi tiszai fürdőélet is leáldozóban…

Vajon, minek is települtek ide őseink a folyó mellé, ha nem azért, hogy a Tiszával éljenek?

A Laposon bizony csaknem egy évtizede „Fürődni Tilos” … és ugyan kinek is bántaná ma a szemét a szemét?

Dr Sz L

Ajánlott olvasmány még: Látványberuházások (be)fürdőben…

“Fejlesztések” (be)fürdőben…

Jajj, csak EU-s pénzt ne!

Újszeged – Ligetfürdő (filmmel)

The post Remek a víz – bója van – vízőr van – Fürödni tilos! appeared first on Hunita.

Az uniós fejlesztések hozták a bajt, az önerőhöz ugyanis hitel kellett. 

A magyar önkormányzatok eladósodásának egyik fontos oka az európai uniós pénzek nem megfelelő felhasználása – erre a következtetésre jutottak az Állami Számvevőszék ellenőrzései, amelyek eddig soha nem látott keresztmetszetet adnak a magyar önkormányzati rendszer egészéről.
Miről is van szó röviden? Arról, hogy az önkormányzatok ott fejlesztettek, ahol uniós pályázati lehetőségek voltak, ez volt a beruházások közötti szelektálás alapja. Mindez azt is jelenti egyben, hogy nem az volt a kritérium, hogy mit lenne érdemes, illetve szükséges fejleszteni. Amennyiben az uniós pályázatok épp lefedték volna ez utóbbi területeket, akkor nem lenne baj, de sajnos a tapasztalatok szerint ez nem így történt.
Valamennyi önkormányzattípusnál és minden évben hiánnyal zárult a felhalmozási költségvetés. Ennek elsődleges oka az EU-s pályázati lehetőségek által kiváltott fokozott beruházási tevékenység, illetve az ehhez kapcsolódó önerő-igény volt – állítja a Számvevőszék. A negatív egyenleg eladósodáshoz vezet, a folyamatban levő beruházások több mint 1100 milliárd forintos fizetési kötelezettséget jelentenek a jövőre nézve. Ehhez az EU-s és hazai támogatáson, illetve a saját bevételeken felül további több mint kétszáz milliárd forint külső forrás bevonása szükséges a városoknál és a megyéknél – azaz ennyi hitelt fel kell venni.
Az ÁSZ jelentései arra mutatnak rá, hogy az önkormányzatok tényleges fejlesztései nem a kötelező, hanem az önként vállalt, illetve nem a megtérülő, hanem a soha meg nem térülő, „presztizs” beruházásokra koncentrálódtak. Vagyis a beruházások nagy része például nem iskolára vagy a közvilágítás fejlesztésére ment, hanem uszodára, színházra, parkosításra.
Az is gond, hogy az önkormányzatok nagy részénél szinte semmiféle kalkuláció nem készült arra, hogy miből fogják fenntartani a felépített létesítményeket. Miből fogják fűteni, mondjuk az új iskolaszárnyat, üzemeltetni a szennyvíztisztítót, vagy levágni évente a füvet a közparkban? Az önkormányzatok számára likviditási nehézséget okoz az EU-s projektek utófinanszírozása is, ehhez ugyanis pénzügyi fedezet kell, amit sok esetben nem tudnak biztosítani.
Igazai paradoxonról van szó, amiben az EU-s pályázatokat kiíró hatóságoknak is van felelőssége, áttételesen ugyanis lehetővé tették rossz közpénzügyi döntések meghozatalát.

Ezen írást a Civil Városi Unió ajánlotta olvasóink figyelmébe. Kapcsolódó szegedi gondolataikat pedig az alábbiakban olvashatják:

” A fenti cikkben foglaltakat évek óta sulykoljuk a közvéleménybe, sajnos kevés sikerrel. Minden esetre érdemes végiggondolni a szegedi „fejlesztéseket” (élményfürdő, festett kerékpárutak, plázák, járhatatlan díszburkolatok, felesleges villamosvonalak, Agóra, partfalrekonstrukció, lovasszobor-áthelyezés, üresen tátongó, üzletek nélküli sétálóutca) főleg annak ismeretében, hogy Szeged adósságszolgálata már az 50 milliárdhoz közelít és a legújabb hírek éppen a „családi ezüst” kiárusításáról szólnak (Százszorszép Gyermekház, iskolák, Dömötör-torony, nosztalgia villamosok). Maradt-e ebben a városban egyáltalán valami a régi Szegedből? Hol a Virág, a Hági, a Szőke Tisza, a Vigadó, a SZUE, a régi Hungária, a Partfürdő, van-e még iskola, középület, amit nem terhel jelzálog.
Vajon mikor nyílik fel végre a szegediek szeme? Tud-e valaki az elmúlt évekből egyetlen olyan beruházást, ami megtérüléssel, netán munkahelyteremtéssel kecsegtetett? Miért van olyan nagy csönd az élményfürdő fél milliárdos mínusza körül? Hogyan fordulhat elő ebben a városban, hogy még mindig az a Nagy Sándor osztja az igét a DM hasábjain, aki – Szentgyörgyi kollégájával, Dózsával, a COWI Kft-vel együtt – legfőbb felelőse és persze a Pólus Kft. ügyletein keresztül valószínűleg haszonélvezője is az erőltetett látványberuházásoknak? És a legfőbb kérdés: vajon miért asszisztál mindehhez a Fidesz frakció ? ” 
Civil Városi Unió

Szerkesztőségünk véleménye ennél sokkal lesújtóbb: Döbbenetes, hogy milyen ördögi összeesküvésnek lettünk áldozatai. A hiúság vásárán mi lettünk a fölsült bolondok. Bolond ábrándjaink között azonban kijózanító, hogy végül a számlát mégis mi fizetjük. Csak mi! Még az EU-s pénzt is! Hiszen az is a magyar hozzájárulásból forgott vissza…
Nagypolitikusaink azonban – e következmények nélküli országban – biztosan boldogulnak majd busás jutalékaikból… (Sz.)

Hat milliárdos otrombarmolmány a Ligetfürdő helyén.
Hozzávetőleges pénzügyi képlete: Hetedrészére (alul)becsült fürdő (1 milliárd Ft) + Hunguest-hitel (2 milliárd Ft) + EU-s támogatás (3 milliárd Ft) = Otromba betonszörny megfizethetetlen belépőjegyekkel, üresen + elpusztított villák, kibetonozott zöldterület + busásan kistafírozott szocimborák + évi fél milliárd Ft-os csordogáló veszteség.
Tehát az az állítólagosan „befektetett” 5 milliárd Ft 10 év alatt el is csordogál a rendszeres veszteséggel. Két év már eltelt, további négy év alatt elcsorgatjuk a teljes fölvett (Eu-s) támogatást, a rákövetkező 4 évben pedig még a kölcsön teljes összegét is… Ezt nevezik Városunk és Országunk árulói és ellenségei „fejlesztés”-nek. Kétségtelen, ők remekül megélnek belőle! Saját háttérbirodalmunk minden „fejlesztés”-sel szépen fejlődik… (Sz.)

Ajánlott olvasmány (filmmel): Újszeged – Ligetfürdő

Domokos László: Az önkormányzati ellenőrzések tapasztalatai (2012.04.17.)

The post Jajj, csak EU-s pénzt ne! appeared first on Hunita.