Annak is 63 éve, hogy a Délmagyarország 1954. június 16-i számában Ertsey Péterrel, akkor már a Somogyi-könyvtár igazgató-helyettesével, a Város kivételesen gazdag irodalmi hagyományaira hivatkozva kezdeményeztük Szegedi Irodalmi Múzeum létesítését. Eredménnyel, mert Ortutay Gyula (1910–1978), a hajdani szegedi diák, éppen akkor lett vallás- és közoktatásügyi miniszter, támogatta az ügyet. Bálint Alajos (1902–1985) múzeumigazgató a barátját, Madácsy László (1907–1983) főiskolai, később egyetemi tanárt bízta meg az irodalmi osztály vezetésével.

Madácsy László sikerrel rendezte meg a Közművelődési palota nagytermében a szegedi irodalmi életet bemutató nagyszabású kiállítást, amely évtizedeken át látnivalóval szolgált mind a Város lakóinak, mind vendégeinek a Tisza-parti metropolisz gazdag irodalmi örökségéről. A kiállítás azonban évtizedek alatt elöregedett, elavult, elszürkült. Amitől tartottunk, bekövetkezett, lebontották. Halvány visszfénye látható ma a palotában.

Most Szabó László dr. – a lelkes irodalompártoló és kultúraszervező orvos –, mit sem tudva az előzményekről, s nyomát sem észlelve a gazdag irodalmi múltú Szeged látható örökségének – kezdeményezte a szegedi irodalmi múlt méltó bemutatását a feledékeny utókor számára.

Kezdeményezését támogatom, s az eddigiek tanulságának levonását javaslom. Azt, hogy a létesítendő irodalmi múzeum ne a Közművelődési palotában kapjon helyet, mert ott újra elsikkad, jelentéktelenné válik, hanem a belvárosban, könnyen hozzáférhető, műemléki jelentőségű épületben, és mind igazgatási, mind szakmai szempontból a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumhoz tartozzék. Szabó László arról számolt be, hogy a múzeum mai vezetésének ez ellen nincs kifogása, sőt készségüket nyilvánították, hogy technikai segítségükre ezután is számíthatnak. Ez rendkívül örvendetes és dicséretes. Szabó László aláírásgyűjtést indított a fölújított kezdeményezés támogatására.

Kilencvenkettedik évemben vagyok. Szeretném megérni az új szegedi irodalmi múzeum kiállításának megnyitását.

Péter László

professor emeritus

Szeged, 2017. április 12.

Szegedi Irodalmi Múzeum – aláírásgyűjtés <Katt ide!

Ajánlott olvasmány még:

Szegedi Irodalmi Múzeum

Ertsey Péter és Péter László terve 1954-ből:

Juhász Gyula emlékház – Szeged

Iro-Dalom Palota

Nincs emlékháza a „szögedi költőnek”

Emlékházat szögedi költőnknek, Juhász Gyulának! – halála 75. évfordulóján

Emlékházat Juhász Gyulának! – Halála 80. évfordulóján

Legkedvesebb verseink – Juhász Gyula születésnapján.

Olvassunk Juhász Gyulát! – közhely, de a legjobb fajtából

Versös Város – Versös Szöged

The post Péter László – Irodalmi múzeum Szegeden appeared first on Hunita.

Naplóm a német megszállásról

Szőreg,
1944. március 19. Vasárnap
Mise, utána gépeltem, majd bementem Szegedre. Öten jöttünk össze. Hm, kezdet? Elkéstem a vonatról, csak 3-kor értem haza. ½ 2-ig [Dietrich] Dénesnél voltam.
A postán¹ hallottam: a németek ma 5 órától megszálltak bennünket. Félig hittük. Estig sétáltunk [Kiss] Árpival és Görbe Imrével. Filozofáltunk. Közben meghallgattam a leventeotthonban a köszöntést. Kicsit felsültek. No, de sebaj. Manci is ott volt, de bújt előlem.
10-ig mászkáltunk, rádiót hallgattunk, de nem mondott semmit. Piszok! Donau [Sender] sem.
Több helyről hallottuk az eseteket. A mozit, kocsmákat bezárták. Zsidók a határt nem léphetik át stb.
„Ne higgy, magyar a németnek!”

1944. március 20. Hétfő
Reggel nagy tanakodás. A nagyállomáson két sisakos, puskás őr. Az utcán sárga, sivatagszínű német autók, katonák. Való! Sokan cirkálnak.
Be az egyetemre. Szünet van: Kossuth-ünnepély.² Kupaktanács. Rémhírek: Horthy német fogoly, Kállay Angliába röpült, Imrédy a miniszterelnök stb. A kiegbe nemzeti színű kokárdával mentem.³ A W. C. -ben ott is német katona volt. Az irodában nem: komor hangulat uralkodott. Szétnéztem, s mentem is.
11-kor a SZEI-ben⁴ gyülekeztünk. Koch szétoszlatott bennünket.⁵ De előbb egy aktuális Kossuth-idézet, aztán a Szózat, majd Kossuth Lajos azt üzente… Azután szétballagtunk. Sétáltunk, szidtuk a svábokat.
Aztán hallottuk, hogy a tanítóképző némán kivonult a Kossuth-szoborhoz. Szégyen az egyetemistákra.
Manci bújt előlem. Mégis megvártuk őket Árpival az állomáson. Este is elmentem. Sétáltam sokat előttük, míglen – háziasan, papucsban – kijött. Beszélgettünk. Kérdeztem, hogy szeret-e még? Rövid tanakodás után bevallotta.
Beparfümözte a kabátom prémjét. Rá emlékeztet ez az illat.
Búcsúzáskor a kilincshez odafogtam a kezét. Nem tiltakozott…

1944. március 21. Kedd
Tavasz! Tiszta kék ég, kicsit hűvös és szellős a levegő.
Nincs olyan sok sváb az utcán, de itt vannak. Reggel volt óra, kieg stb.
Délután jöttem haza. Állítólag lezárták a hidat: a mi vonatunk volt az utolsó: a göcsit⁶ Újszőregen megállították, a vonat visszament. Azóta vonat se erre, se arra: a posta is itt rekedt. Állítólag lezárják a határt, minket Bánáthoz csatolnak. Mi lesz akkor velünk? Holnap hogy megyünk iskolába?
Peer Gyntöt olvastam, aztán lefeküdtem. Isten tudja, mire virradunk!

1944. március 22. Szerda
Nem mennek a vonatok, sem kerékpárral nem lehet bemenni, sem gyalog Szegedre. El vagyunk zárva. Görbe Imre se tudott bemenni. Tanulni nem tudtam, csak mászkáltunk, a postán diskuráltunk. (Vili, a piszok sváb, morcos, pukkad, nem szól senkihez!) Aztán huszonegyeztünk [Kiss] Ellával, majd elmentünk telefont javítani a községházára.⁷ Ebéd után lementünk érdeklődni az állomásra: este-reggel ½ 7—7 körül felváltó vonat megy Újszőregig a vasúti munkásokkal, azokat átengedik, mást senkit.
Kutya világ, szűk esztendő!
Dénessel beszéltem telefonon; kipanaszkodtam magam, s megkértem, írjon levelet a bátyámnak [Ózdra].
Este felé mászkáltam. Lányokkal is összeverődtem: meglógtak előlem, elcsaltak a szerb templomig, akkor ők ügyesen visszalopóztak, én meg elkocogtam a Schafferig. Végül mégiscsak összeverődtünk: [Szűcs] Ceci már bement, Kószó Bözsi is egy-kettőre. Mancival sétálgattunk. Kifejtettem neki a csók természetfeletti erejét, s villanyoltás után már majdnem meg is mertem csókolni, mikor jött elébünk – kiabálva – a mama, hogy légo van, azonnal haza. Nem t’om akarattal-e, de mellém sodródott, én meg egy másodpercre őt is magamhoz öleltem, és nem tiltakozott. Még majd!
Már ott hallottam, itthon is mondták, hogy 7-kor bemondta a rádió, hogy indulók után „fontos közleményt” olvasnak föl. 8-ig „indulóztak”, akkor jött a berepülés. Rém dühösek voltunk, pláne, mikor a légi veszély elmúltával folytatták a műsort: indulókkal. Végre 9 óra körül felolvasták: a háború kimenetele céljából kölcsönös megegyezés alapján (!) német csapatok érkeztek (!) hazánkba. A lemondott kormány helyett új kabinet alakult. Sztójay Döme, volt berlini magyar követ, miniszterelnök és külügyminiszter, tárca nélküli és miniszterelnök-helyettes: Rácz Jenő. Belügy: Jaross Andor. Földművelés, közellátás: Jurcsek Béla. Ipar: Szász Lajos. Pénz: Reményi-Schneller Lajos. VKM: Antal István. HM: Csatay maradt. Kereskedelem: Kunder Antal.
Szép sváb és nyilas kombináció!
Ennyi az egész. És: Magyarország ereje teljes mértékben „latba vettessék”. Azaz teljes mozgósítás lesz. Lehet, hogy még beteljesedik egykori jóslatom:45-ben a fronton pusztulok el. Hm, nem rossz. Úgy látszik, a híres sváb nem bír egyedül a muszkával. Csalétekül magyar vér kell neki. Mészárszék lesz most a fronton. De legalább most mennének innen a fenébe, ki a frontra ők; a belső rendet majd fenntartjuk mi is.
Ezzel a hangulattal feküdtem le.

1944. március 23. Csütörtök
Ma se lehetett bemenni. Délelőtt telefonon beszéltem [Rechtenwald] Öcsivel (még mindig el van zárva sarlach miatt), aztán itthon olvastam leventedolgokat meg a Peer Gyntot. A Tényi elcsípett, hogy tanítsam ezen a pár napon a fiát, míg ez a határzár lesz. („A végén majd megegyezünk!”)⁸
Ebéd után eljött a kis Tényi, fél 3— fél 5-ig nyúztam. Utána hoztam a gépet,⁹ és későig gépeltem. „A pergő leventefoglalkozás lebonyolítása” és „Közeledik a próbáztatás!” című cikkeket gyártottam.

The post PÉTER LÁSZLÓ – Naplóm a német megszállásról appeared first on Hunita.