Idén az országos Régészet Napjához a szegedi Móra Ferenc Múzeum is csatlakozni fog: a Vármúzeumban, valamint a Cserepes sori raktárbázison tartanak különleges előadásokat, bemutatókat a múzeum szakemberei a régészettel, restaurátori munkával kapcsolatban.

A két napos ingyenes rendezvényen kiderül, milyen titkokat rejt a szegedi vár, hogyan dolgozik egy restaurátor, vagy éppen miről árulkodhat egy többezer éves kőeszköz vagy csontlelet. A Régészet Napjának szegedi központja a Vármúzeum lesz, de pénteken a Cserje sori raktárban is körbejárhatnak az érdeklődők. A szervezők a gyerekeket és családokat kerámiázással várják, ahol őskori és Árpád-kori minták alapján készíthet bárki agyagedényeket. E mellett a leglelkesebbek mini-ásatáson is részt vehetnek, valamint a legkitartóbb látogatók régész oklevelet is szerezhetnek.

A Vármúzeumban 9-17 óra között várják az érdeklődőket május 29-én és 30-án, a Cserje sori raktár pénteki programjai pedig előzetes bejelentkezéssel látogathatóak.

Régészet Napja 2015

„Lelőhelyfelderítéstől a rekonstrukcióig”

2015. május 29-30.

9.00 – 17.00

Móra Ferenc Múzeum – Vármúzeum, Cserepes sori raktárbázis

PROGRAM

május 29. péntek

Vármúzeum

9.30    A lelőhely térképi ábrázolása, kutatása (Czukor Péter régész előadása)

11.00  Terepbejárástól a leletek múzeumba helyezéséig (T. Gábor Szilvia régész előadása)

12.00  Kőbe zárt titkok – Őskori kőeszközök bemutatása (Szilágyi Kata régész bemutatója)

13.00  Amiről a csontok mesélnek (Paja László antropológus előadása)

15.00  Kerámiázás – Őskori, Árpád-kori fazekasság (Véninger Péter keramikus vezetésével)

Cserje sori raktárbázis

A restaurátor műhely megismerése (Dobó Bernadett restaurátor vezetésével)

Csak előzetes bejelentkezéssel látogatható!

A tervezett vezetések időpontja: 8.30, 10.30, 12.30, 14.00

május 30. szombat

Vármúzeum

10.00  Terepbejárástól a leletek múzeumba helyezéséig (T. Gábor Szilvia régész előadása)

11.00  Egy eltűnt vár nyomában (a Vár megismerése Törőcsik István régész vezetésével)

12.00  Kerámiázás – Őskori, Árpád-kori fazekasság (Hamar Edina restaurátor vezetésével)

13.00  A restaurálás varázslatos tudománya (Dobó Bernadett restaurátor előadása)

15.00  Amiről a csontok mesélnek (Paja László antropológus előadása)

15.00  A lelőhely térképi ábrázolása, kutatása (Czukor Péter régész bemutatója)

További programok a Vármúzeumban:

kézműves foglalkozások kicsiknek és nagyoknak

miniatűr ásatás – régészeti homokozó

agyagozás, drótékszer-készítés

vetélkedők, játékok

„Ki mit tud?” régész oklevélért

Elérhetőség és előzetes bejelentkezés csoportok számára:

62/549-040 vagy 20/581-0660

www.moramuzeum.hu

The post Régészeti kulisszatitkok a szegedi várban appeared first on Hunita.

A történelmi horderejű bejelentést, amelyet hónapok óta feszült figyelemmel várt a tudomány világa, alapos régészeti és genetikai feltáró kutatómunka előzte meg. A brit történészszakma utóbbi évtizedeinek legnagyobb jelentőségű felfedezését az tette lehetővé, hogy sikerült fellelni az évszázadok óta rendkívül vitatott személyiségű egykori uralkodó ma élő kései leszármazottait, és a tudósok sikerrel vontak ki épségben maradt DNS-mintákat az 528 éve halott király csontvázából.
A Leicesteri Egyetem kutatócsoportja hétfői sajtóértekezletén bejelentette: a lelet archeológiai vizsgálata és a DNS-minták összevetése alapján „kétséget kizáró bizonyossággal” megállapítható, hogy III. Richárd csontváza került elő tavaly ősszel.

A király alig kétévi uralkodás után, 32 esztendősen, 1485-ben vesztette életét a Rózsák Háborúja néven számon tartott polgárháborús időszak utolsó nagy csatájában, a Leicesterhez közeli Bosworth mezején. Tudor – a későbbi VII. – Henrik felkelőserege a legyőzött és megölt Richárd lecsupaszított, sebekkel borított holttestét lóháton tette közszemlére Leicesterben, e nem éppen tiszteletteljes gesztussal is igyekezve meggyőzni a York uralkodóház még megmaradt híveit arról, hogy ügyük végleg elveszett.
Henrik és követői indulatait illusztrálja, hogy – amint az egyetem szakértői a hétfői sajtóértekezleten feltárták – a vizsgálatok során tíz komoly vágott és szúrt sebet találtak a csontvázon, és ezek egy részét nagy biztonsággal megállapítható módon már Richárd halála után ejtették a holttesten, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy holtában is megalázzák az éppen legyőzött ellenséget.
Richárdot – az utolsó angol királyt, aki csatában halt meg – végül a leicesteri Grey Friars ferences kolostor templomának kerengőjében temették el, a holttest későbbi sorsa és főleg holléte azonban csaknem öt évszázadon át találgatások tárgya volt. Egyes korabeli beszámolók szerint a király földi maradványait egy közeli folyóba szórták, miután VIII. Henrik a Rómával történt szakítás után, a XVI. században feloszlatta – és jelentős részben le is romboltatta – az angliai és írországi rendházakat.
A Leicesteri Egyetem kutatócsoportja azonban tavaly elhatározta, hogy megpróbál a végére járni a történelmi rejtélynek. A csapat korabeli térképek és modern helymeghatározó eszközök segítségével a leicesteri városi tanács szociális ügyosztályának parkolója alatt azonosította a feltételezett sírhelyet, és a megbontott aszfaltburkolat alól már az ásatások első napján előkerült egy csontváz, amely első ránézésre ígéretes leletnek tűnt. Az elhalt maradványain ugyanis egyértelműen felfedezhető volt az a fajta kóros mértékű gerincferdüléses elváltozás, amelyben III. Richárd közismerten szenvedett, és a csontokon jól látható harci sérülések is voltak.
Ennyi azonban természetesen nem volt elégséges személyazonosításhoz. A kutatók ehhez a legmodernebb technikát hívták segítségül: a maradványokat CT-vizsgálatoknak vetették alá, és mindenekelőtt DNS-mintát vontak ki a csontvázból.
Ez utóbbi bizonyult döntő jelentőségűnek. A kutatás e fejezetének főszereplője egy kanadai születésű londoni műbútorasztalos, Michael Ibsen volt, akiről a történészek kiderítették, hogy Richárd nővérének, Anna hercegnőnek egyenes ági leszármazottja. Ibsen – akit saját bevallása szerint megdöbbentett soha nem sejtett rokoni kapcsolata a néhai uralkodóval – a kutatócsoport kérésére DNS-mintát szolgáltatott, a minta pedig a Leicesteri Egyetem szakértőinek hétfői bejelentése szerint egyértelmű egyezést mutatott a parkolóban talált maradványok DNS-szekvenciájával.
Innen pedig már egyenes út vezetett a történettudomány szempontjából rendkívüli horderejű hétfői bejelentéshez.
A királyt egy későbbi időpontban, immár méltó tiszteletadás mellett a leicesteri katedrálisban helyezik ezúttal ténylegesen végső nyugalomra.
Aligha nyugszik el azonban az a vita, amely III. Richárdszemélyiségéről és megítéléséről az uralkodó halála óta zajlik. Továbbra is eldöntendő kérdés ugyanis, hogy mennyire a bosworth-i győzelem után trónra került Tudor-dinasztia befeketítő kampányának eredménye az a szinte démoni kép, amely Richárdról a mai napig fennmaradt, és amelyet William Shakespeare híres-hírhedt – nyomtatásban először 1597-ben megjelent – királydrámája még tovább feketített.
(MTI-fénykép: The Times)

The post III. Richárdé a leicesteri parkolóban talált csontváz appeared first on Hunita.

The post Magyar őstörténet a legújabb régészeti kutatások tükrében appeared first on Hunita.

Őskori, Árpád-kori és késő középkori település nyomaira bukkantak Csongrád megyében, a nagymágocsi szennyvíztelep előkészítő munkája kapcsán indított feltárás során.

The post Őskori, Árpád-kori és késő középkori település nyomaira bukkantak Nagymágocson appeared first on Hunita.

A szakember elmondta, a szegedi partfal rekonstrukciós munkáihoz kapcsolódóan szeptember végén kezdődtek el az ásatási munkák. A feltárására azért volt szükség, mert a tiszai védmű felújítása során résfal és szivárgók épülnek, és ezek megtervezéséhez pontosan ismerni kell a középkori várfalak helyét.
A 3×6 méteres szelvényben három méter mélyen találtak rá a várfal maradványaira. A 2,4 méter széles és 1,3 méter magas téglafal mellett különböző szinteken kerék- és patanyomokra is bukkantak. Ezek egy része valószínűleg a bontás során keletkezhetett: jól látható, hogyan fordultak a szekerek a várfal tövéhez, és hol várakoztak a bontott anyagot szállító lovak. A fal alapozásánál nemcsak tégla, hanem kövek maradványai is fellelhetőek – ebből arra lehet következtetni, hogy a vár építésekor római kori kődarabokat is felhasználhattak – közölte a régész.
A déli kaputornyot és a vízibástyát összekötő falszakasz építésének pontos ideje nem ismert – meghatározásához tégla és habarcsmintákat vettek -, valamikorra a XV. századra tehető.
Molnár Csilla régésztechnikus elmondta, a most föltárt falszakaszt még a nagy árvíz előtt, 1876-77 telén bontották el. Erre Ferenc József azt követően adott engedélyt, hogy a szegedi vár hadászati jelentősége csökkent. A szegediek azért kérték a fal elbontását, mert Alsó- és Felsőváros között a hadi területnek számító vár miatt csak jelentős kerülővel lehetett közlekedni. A bontás után azonban megnyílt a két városrészt összekötő Tisza-parti út.
A középkori szegedi várat valószínűleg 1261 és 1280 között építették, de nem lehetetlen, hogy már voltak római kori előzményei. Az erődítmény a századok folyamán nem épült ki végvárrá, mert az akkori ország közepén helyezkedett el. 1543-ban a törökök elfoglalták Szegedet, ekkortól a vár képe jelentősen módosult.
Az erődítményben az 1668-as török alóli felszabadulást követően három tűzvész is pusztított, a XVIII. század végén összeomlott a vár Tisza felőli fala.
A vármaradvány felújítását 1999-ben végezték, amikor kiállítóhelyet, régészeti raktárt és tanácstermet építettek ki. A munkálatok közben középkori falak kerültek elő közvetlenül a bejárat előtt, így elkezdték a régészeti leletmentést, és a várudvar közepén középkori templomra is bukkantak, majd 2007-ben sikerült azonosítani a vár északi saroktornyát, 2010-ben pedig a déli falát.

Forrás: MTI

The post Megtalálták a szegedi vár déli falának egy részét appeared first on Hunita.

A mostani vízállás lehetőséget adott arra, hogy a hídpillérek cölöpjeit újra átvizsgálják, mégpedig úgy, hogy a korábban üledéktől eltakart cölöpök egy részét letisztítsák – mondta Kertész Róbert, a szolnoki Damjanich múzeum régésze kedden az MTI-nek.
Tájékoztatása szerint a folyó kisvízi állapotában egy elektronikus tahiméterrel sikerült pontosan bemérni az újabb részletpontok helyét. Így azokat összevetve a 2003-as és 2006-os kutatások megállapításaival már pontosan tudható, hogyan nézett ki és hol ívelt át a Tiszán a kocsányos tölgyfából készült átkelő. A cölöphíd a bal parton mintegy hetven méterre keletre lehetett a mostani hídtól, míg a másik oldalon közvetlenül egy akkori várároknál, a mai Tisza-Zagyva torkolatnál feküdt.
A mostani kutatás eredménye az is, hogy a cölöpök, azaz a tartópillérek mellett hosszanti híd elemeket is feltártak az ország első olyan hídjáról, amelyet nagy folyón építettek.
A fahidat egy vízből kiálló eleme alapján 2003-ban, a Tisza rendkívül alacsony vízállásánál egy szolnoki lakos fedezte fel. A leletek kormeghatározása után derült ki, hogy az idén 450 éves folyami átkelőről van szó. A feltárás 2006-ban búvárok bevonásával folytatódott, akkor hídmaradványok víz alatti kiterjedtségét vizsgálták, méreteit állapították meg, és videofelvételen rögzítették a látottakat.
A régészek szerencséje, hogy a víz tökéletesen konzerválta a fahíd maradványait, ha ugyanis a szárazra kerültek volna, már régen elporladnak – jegyezte meg Kertész Róbert.
Az 1562-ben, török uralom idején debreceni ácsok által készített fahíd fontos szerepet játszott a térségben, és Szolnokot már akkor jelentős közlekedési csomóponttá emelte. A törökök az átkelésért hídpénzt vetettek ki, és a kellő bevételért előírták például, hogy a nyugati vidékekre hajtott szarvasmarhákkal csak Szolnoknál lehet átkelni a Tiszán. A hidat 1685-ben maguk a törökök égették fel hazánkból való kivonulásukkor, majd osztrák hadmérnökök irányításával épült újjá.

(MTI)

The post Folytatódik a középkori fahíd föltárása Szolnoknál appeared first on Hunita.