A Bartók Béla Művelődési Központ

méltó megőrzésére és közcélú hasznosítására

Éljen a Bartók!

A Bartók Béla Művelődési Központot Városunk vezetése 112 év fönnállás után, 6 esztendeje bezáratta.

A vevő – a bíróság/ügyészség – visszalépett, és azóta új vevőnek híre sem akadt.
Megjegyzendő persze korábban már egy belvárosi „művházunk”, a Juhász Gyula így ment el…

Az elsietett Bartók-bezárató döntés persze törvényellenes volt.
Különös tekintettel a hatályos Közművelődési törvényünkre…
Mi sem (volt) természetesebb egy ilyen ügyben?!

De fátylat a borúra! Életet inkább a Bartók Művelődési Házba!

A dísztermet szerencsére nem alakították (százmilliónyi közpénzből) irodákká, vagy iratraktárakká, ahogyan tervezték. Az azóta is használatlan épület állaga azonban folyamatosan romlik.

Ennek kíván véget vetni a Szegedi Városvédő Egyesület, a Szögedi Védegylet. Jelképes bérleti díjért, állagmegóvás mellett üzemeltetni is kívánjuk a művelődés központját. Így levesszük a Város válláról ezt a terhet, melyet az az elmúlt években megoldani képtelen volt…

A Szögedi Védegylet – mint ernyőszervezet – égisze alatt természetesen más közhasznú egyesületek is fedél alá kerülhetnének. Európaiságunk és hagyományőrzésünk az egész térség számára példaadó lehet!

Természetesen Bartók szellemében a népzene és a komolyzene is kiemelt helyet kap. A népzenei és néptáncos oktatás, valamint a – világörökséggé lett – táncház-mozgalom új központját kívánjuk itt megteremteni.

A „Bartók Táncház” mellett „Szögedi Nemzet” népfőiskola beindítását is tervezzük, mely a szögediség oktatását mai határainkon átnyúló formában valósítja majd meg. Az eddig méltatlanul kirekesztett délvidéki (szerbiai és romániai) szögedi kirajzások is oltalmat nyerhetnek ebben a rendszerben.

Méltányosnak találnánk természetesen, ha a Városban már működő minta szerint más szervezetek mellett kiemelt szervezetnek tekintené végre a Város vezetése saját élő lelkiismeretét, a Városvédő Egyesületet is.

Kulturális együttműködési megállapodás keretében működési támogatást is örömmel fogadunk, melyért (pl. rezsiköltségek) cserébe számos más egyesületnek is otthont biztosíthatunk a Bartókban.

Az utolsó belvárosi kultúrpalota megmentését és működtetését alapvetőnek tartjuk.

Ez minden szögedi polgár alapvető érdeke!

A polgári életünkhöz, a kultúrörökségünkhöz szervesen hozzátartozik e patinás épület.

Törjük végre át a hallgatás falát! Leheljünk hát végre új életet belé!

Szólaljon meg Bartók szelleme!

Dr Szabó László
Szögedi Védegylet
Szegedi Városvédő Egyesület
elnök

Kelt: Szegeden, 2014. Szelek (Április) hava 30.-án

Ajánlott olvasmány: A Bartók – www.ujszeged.hu

The post Éljen a Bartók! appeared first on Hunita.

Ahogyan Móra Ferenc emlékezett rá:

„Szeged kultúrpalotájának ő a legnagyobb raritása és akkora kincse, amekkora Budapest összes múzeumaiban nem található. És sohase gondolt arra, hogy a Kultúrpalota idegen látogatói szemében ő a legnagyobb áhítattal megnézett látnivaló. … világítani fog még akkor is, mikor a Kultúrpalota minden bennevalóival és tartozékaival egyetemben rég omladék lesz.”

Tömörkény szép belvárosi házát szét verte a vak bolsevista indulat. „A múltat végképp eltörölni…„

Tömörkény nevét Szegeden ugyan utca és gimnázium is őrzi, ma azonban már e gimnázium diákjai, de tanárai sem mind tudják, hol is állott e ház…

A Szegedi Városvédő Egyesület azonban emléket kíván állítani Neki. Tömörkény Istvánnak és a Vörös Terror által elpusztított háznak.

Az emlékfal remekül elfér az eredeti ház helyén a jelenleg üres tér közepén. Terveim alapján Barcánfalvi Ferenc vázlata jól érzékelteti a lócát a fallal a tér közepén…

Az emlékfalon Juhász Gyula versével emlékezhetünk rá a lócán megpihenve…

Darvadozás

Tömörkény lócáján ülök, üldögélek,
Nézem a Tiszát, mely folyik, mint az élet.

Kavarog az élet, ám a Tisza ballag,
Fölötte szép csöndes tavaszi fuvalmak.

Kikelet készül kinn és az alkonyatban
Hajnali derű és boldog bódulat van.

Felhők csodálkozva a Tiszába néznek,
Ballag a vén víz és elmúlnak az évek.

Tömörkény lócáján darvadozva árván,
Ámulok az élet örök egy csodáján.

Tömörkény háza helyén, 2013-14 telén

A Versös Város – Versös Szöged tervezet keretében a Szögedi Védegylet (Szegedi Városvédő Egyesület) e költemény elhelyezését a Tömörkény Gimnáziummal szemben, Tömörkény lerombolt háza helyén, kőlócán – azaz a mögötti emlékfalon – tervezi.

Persze kedvelt borozója helye, ahol ma a Sellő-ház áll szintúgy megfelelő helyszín lehet más vers(ek), emlékek szerepeltetésének …

Verseink szaporításával a Versös Városban – Versös Szögedön – idővel akár további Tömörkény-lócáknak is hellyet lelhetünk…

Tömörkény lócája (a Tisza-parti Kis-Kőrössy Halászcsárdában)

„Itt élt s darvadozott a magyar föld és a magyar nép
Hű és tisztaszivű íróművésze: Tömörkény.” (Juhász Gyula, A darvadozás – 1927)

Tömörkény háza és róla elnevezett utcája… házán (halála után) már az emléktáblával…

„Itt élt, álmodozott és tért pihenőre Tömörkény.
Vándor, szent ez a hely, míg magyar él s hire száll!”

Ábrándozott Juhász Gyula még 1922-ben (Tömörkény emléktáblájára), de alig több, mint negyven év múlva győzött „A múltat végképp eltörölni” sötét rémsége… az elvetemült bűnösök pedig büntetlenül élték le életüket, vagy még mindig a pusztító Vörös Terror eszméit osztják…

Tömörkénynek – ha városi házát szét is verte a pártos bugrizmus, – tanyai menedékét (apósa tanyáját) Zákányszék határában, a Sebőkhögyben még megmenthetnénk tanya(s)i Tömörkény Emlékháznak. Emlékolvasások tanyájának…
Szép ajándék lenne két év múlva, éppen a 150. születésnapjára!
Ajánlott olvasmány: Péter László – A Sebőkhögyben (A szerette város, 1986.)

Városi háza helyén pedig – míg újjá nem építjük – álljon ott Tömörkény lócája!
A reá emlékező, darvadozó költeménnyel…

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító

Ajánlott olvasmány:

Szögedi Darudübögés – II. Fehértavi Darvadozás

Mészöly Gedeon: A „darvadoz” szó eredete (Népünk és nyelvünk. Szerk: Bibó István. Szeged, 1933. 1-8.)

The post Tömörkény emlékfala appeared first on Hunita.

Idén ünnepelt költőnk szülinapja éppen a miniszterelnök jötte, halála meg a szavazás napjára esik…

Nem kívántunk versengeni sem a miniszterelnök rajongótáborával, de még a választás(nap)i őrülettel sem. Így Őt a kettő között ünnepeljük.

Szeretettel várunk mindenkit
Juhász Gyula szülinapját ünneplendő
versmondásra és versfölolvasásra

Szelek (április) hava 5.-én
Juhász Gyula szobránál
Délelőtt 11 órakor.

Tisztelettel:

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
elnök

Hanganyag

The post Juhász Gyula szülinapját a kampány sem moshatja el! appeared first on Hunita.

„A puszta építés olyan, mint a flaszter beszéde. Az építészet mint a szép és értelmes szó. … Az építőművészet pedig? Mint a költészet! … Az építőművészet a boldogságos ráadás. A kegyelem ritka konstellációja.”

Szép szavak! De lássuk a tetteket!

A szegedi belváros, a Palánk történelmi és irodalmi emlékhelyei, a Mikszáth, Tömörkény, Gárdonyi és Juhász Gyula látogatta ódon utcák magyar házai helyén ma ezek állanak:

Sellő ház, Szeged, 1961

Égő Arany ház, Szeged, 1973

Egy elllentmondásos életút derekán túl Borvendég Béla Szeged valódi értékei felé fordult írásaiban és megszólalásaiban egyaránt. Sajnos bölcsessége beértére megcsöndesült és el is költözött a Városból. Egyenesen a bűnös városba, Budapestre távozott.
Menekült-e a saját rémeitől, emlékeitől, vagy inkább a – módszer- és gengszterváltás talaján fölburjánzó – tervtelen barbarizmustól? Vagy éppen a toronyaljasok bűnszövetkezeti polipjától? Ezt nehéz ma megítélni. Ő pedig már nem nyilatkozik. Annyi azonban bizonyos, hogy része volt a történelmi Szeged belvárosának, a Palánknak elpusztításában.

Tény, hogy ő tervezte az utolsó Palánk-beli Vedres-ház, a Halászcsárda épületének a helyére azt a ma is álló otrombaságot, mely – Mocsár Gábor szóleleménye nyomán – „Égő Arany” néven ismeretes. A bolseviki gondolat – a múltat végképp eltörölni – bizony a hatvanas években megsemmisítette a Város öreg magját. A kor építészei pedig gerinctelenül ki is szolgálták ezt!

Ki takar(ít)ja el a Dóm tornyait?

Minden szögedi öreg emlékében ott él még a „Halászcsárda”. Az eredeti.

A Hal tér halászcsárdája azonban elpusztíttatott. Így „került” át utóbb a tér tiszai sarkára, a rektorok lakta bérpalota aljába, ahol korábban sohasem volt ilyes intézmény. (Bérpalotába csárda nem illik. Tudták ezt még a szebb időket látott öregek.) E fenti kép bal végében az apró öreg házak fölé magasodva látszik az „új halászcsárda” épülete is, mely akkoriban Szent-Györgyi Albert lakhelye volt.

A kommunizmus nem szívesen látja (másban) hívő korok katedrálisait. és különösen nem azok magasba szökő tornyait. Szétverni a Dómot túl nagy fölháborodást okozott volna, maradt hát egy gyávább megoldás: Ha nem lehet eltakarítani, el kell hát takarni a Dóm tornyait!

Ilyen volt amíg látszott a Dóm a térről, a híd lábáról a történelmi Városmaggal, a Palánk szerénységében szép és kedves házaival. Balról a még Vedres István tervezte halászcsárda-épület, a sarokház mögött pedig még látszik Szeged akkor legöregebb lakóépülete a török pasa háza…

Borvendég Béla visszaemlékezése szerint a párt 15 emelet magas toronyházat rendelt.

Az „Égő Arany”-ház 15 emeletes változata

Ő azonban ezt visszautasítva legfeljebb 10 (11) emeleteset volt hajlandó tervezni. A hősies városvédelmet továbbdomborítandó semmiképpen sem vasbetonból, csakis alföldi, téglás hangulatban.

Borvendég Béla építész a tervezőasztalnál. (Fénykép: Somogyi Károlyné)

Íme az eredmény:

Az első díjas pályázati terv alapján az utca beépítése az egykori Török-házat mintegy kiemelve, a megtartandó 16. sz. épülettől házanként visszalépcsőzve épült volna be. Az egyeztetések során azonban a lépcsőzést meg kellett szüntetni, mert a „párt bölcsei” szerint azt béke időben ugyan nyilvános WC lehet, háborúban azonban leshelynek is használhatnák… – Igen, hát így gondolkodtak ők!
Fölvonulási területként végül eldózerolták a szögedi pasa addig túlélő lakóházát, a Török-házat is. Így a mai legöregebb lakóépülete Szegednek a pasáéval (hajdan) szemben álló Hárem háza (lett).

Ha városvesztő építészeinkről ez el nem is mondható, de a pasa bizony bölcs volt!

A városvesztő otrombításokhoz ajánlott olvasmány: VÁROSKÉP, ÉPÍTÉSZET

Borvendég Bélának azonban van, volt egy másik, bölcsebb arca is!

epiteszforum.hu

Szembefordulva egykori vörös gazdáival, illetve azok korcs utódaival a Város maradék értékeinek a védelmére kelt!

Újszeged és építészeti örökségének, a Kendergyár gyönyörű és többre érdemes csarnokainak védelmében keményen kiállt:

„Nem csak Újszeged, de az egész város csúszik még hátrább a városvezetés minden sumákságra nyitott bátorsága miatt. Ugyanis a város egyik – talán legnagyobb és megújíthatatlan – erőforrása a saját területe, tehát a vezetés színvonalának buherálhatatlan mérlege, hogy ezzel miként gazdálkodik?„

A Város jelenlegi hűtlen kezelőit egészen nyíltan ostorozta. Ígyhát agyonhallgatták! Őt is.

„Hogy is van ez? A polgármesteri hivatal tehát nem csak fittyet hány a Tervtanács körültekintően megalapozott véleményére, de … Szegeden nem csak a tervek titkosak, hanem a megbízott kivitelező cég által megbízott tervezők neve is az. A plánumokat tehát csak a polgármesteri hivatal vezetői láthatták. (Mintha még mindig a Varsói Egyezmény tagjaiként és annak utasítására terveznének itt egy „balsaja, agromnaja csokoládé gyárat”.) Hozzáértőt, építészt a bemutató közelébe sem engedtek tehát.„

Ajánlott olvasmány Borvendég Béla teljes írása: Heavy stex <Katt ide!

De ajánlott bővebben is: Dél-Újszeged „fejlesztési terve”

A Kendergyár egyik utolsó csarnoka zivatarban. Még az ég is siratta, mikor őket utoljára láttam… Az idő zivatarában velük áztam…

Városunk balvezetése pedig „Tudós város”, meg „Biopolisz” jeligére földigromboltatta Újszeged legnagyobb építészeti örökség-együttesét is egy külföldi befektető kénye-kedvéért, aki a tervek szerint 2007-ben nyitja meg áruházát! Ezért igazán érdemes volt! Nekik biztosan megérte. Mi másra is utalhatna a Heavy stex ?

Nem számított a városvédő egyesület, a Szögedi Védegylet tiltakozása, de még a Kossuth-díjas építészé sem.

Szétvertek mindent. Ma csak a gaz nő a területen…

Városunk gyásza, hogy éppen bölcsességére csöndesedett meg Városunk szülötte, Borvendég Béla . Öregségére elfordult szülővárosától a bűnös városban. Csak építészlapokban írogatott már. Talán a sikertelenség, talán a számára szokatlan kudarc is csöndesítette meg…

Talán legutolsó írása olvasható itt: Közeledő távolodások < Katt ide!

A módszeres elhallgattatás, csúsztatás, a toronyaljasok és kókány szocimboráik mindent elsöprő gőgje a városvédő egyesületnek nem újdonság. Mi azonban nem adtuk és nem is adjuk föl. Hiszen…

Szeged Városa többet érdemel!

Szeged belvárosa – világörökség! < Katt ide!

Szöbb Szögedi Jövendőt!
kíván

Dr Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök

The post Borvendég Béla és a Heavy stex appeared first on Hunita.

A Szanka-gyűlytemény képezheti alapját a világháborús kiállításnak.
Ez egy 30 éves munka eredményeként összeszedett rendkívül sokrétű ereklye- és fegyver-gyűlytemény, mely egészében kiállítva mind a mai napig sehol sem volt. Most itt az ideje, itt az alkalom, a századik évforduló, hogy láthassuk és átérezhessük végre öregatyáink és dédatyáink hősiességét. Hősiességük akkor is példakép, ha emléküket meggyalázta is a hozzájuk méltatlan magyarellenes pesti csürhe, a kor szennyes politikai hordaléka. Hősiesség, melyet a hazaárulók – Kár(ty)olyiak és más idegenszívűek – elkártyáztak a bűnös városban, Budapesten a Vörös Terrorba torkolló, nemzetellenes összeesküvésben…

Európa-szerte megemlékeznek a hatalmas véráldozatokról. Lásd: Remembrance Day – a Nagy Háborúban elesettek emlékezete
Jóformán csak mi, magyarok nem emlékezünk. Mi akik, a legtöbbet szenvedtünk. A nemzet, mely egy tapodtat, egy talpalatnyi földet nem vesztett háborúban, mégis kevesebb, mint harmadára csonkíttatott „legyőzői” által, békében…

A nagyobb magyar városok önkormányzatai is készülnek a megemlékezésre. De Szeged gyüttmönt, szélhordta senkiháziai, a jelent bitorló toronyaljasok erre sem gondolnak. Gyökérteleneknek ördögszekérség az élete! Hasznot húznak, amiből tudnak, de ahhoz hozzá nem tesznek, nem is tudnak! Aztán tovább görögnek. A rablott kincs(ünk)ből majd megélnek!

Így hát marad a polgári kezdeményezés!

Már több, mint egy esztendeje tervezgetjük Hőseink múzeumát, mire rádöbbenünk, hogy eleink is gondoltak már erre.
Szegedi Hadimúzeum…
Bármilyen meglepő is, nem példa nélküli e gondolat. Volt már ilyen terv! A Szegedi Hadimúzeum terve megfogalmazódott már csaknem 88 esztendővel ezelőtt!

Dr Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító – elnök

Ajánlott olvasmány még: Remembrance Day – a Nagy Háborúban elesettek emlékezete

The post A 100 éves Nagy Háború emléke – Szegedi Hadimúzeum appeared first on Hunita.

– Korábban hosszú ideig tevékenykedett Szegeden önkormányzati képviselőként, most viszont évek óta Angliában dolgozik, van ideje arra, hogy kövesse a szegedi eseményeket, történéseket?

– Én szegedinek születtem szemben jó néhány városvezetővel, és szegedi is maradtam. Itt végeztem az egyetemet, itt képviselősködtem, vagyis számomra szegedinek lenni a világ legnagyszerűbb és legtermészetesebb dolga. Ingázom két ország között, így tény, hogy nem látom minden nap a várost, de ez nem is kell ahhoz, hogy az ember lássa, mi történik itt. Azt tapasztalom, hogy a még belváros is lelomolódóban van, az emberek küszködnek a maguk bezártságával, búbajával, egyszerűen fásultság ül ezen a városon, s nyoma sincs annak, hogy az emberek fel lennének pezsdülve az állítólagos fejlődéstől. Szegeden folyamatos értékvesztés van! Ha valaki repülővel szeretne utazni, akkor Pestről vagy Temesvárról teheti ezt meg, sőt még Aradnak is jobb repülőtere van, mint Szegednek. Az autópálya is gyakorlatilag csak arra jó, hogy elszívja innen a szakembereket Budapestre. Nincs például kórháza sem a városnak. Elkótyavetyélték.

Szabó László

– Ha már a kórházat is említette, a szemléletbeli különbségek mennyire ütköznek ki Magyarország és Anglia között?

– A politikának Angliában minimális befolyása van az egészségügyi ellátásra, például a vezetőket nem politikai alapon nevezik ki, és az egészségügyben dolgozókat megfizetik, ezért is történik az észelszívás. Bár ma már nem Anglia az új célpont, inkább a skandináv országok, ahol még jobbak a fizetések. Az angol egészségügyben egyébként gyakran sikerül nagyon sok pénzből rosszabbul megoldani a dolgokat, mint nálunk. Kis kórházakban is vannak drága MR-készülékek, de a jó lehetőségekkel is rosszabbul végzik a gyógyító munkát. A magánellátás természetesebb dolog, és annak a színvonala is jó. De sok magyar, aki kint él, és valamilyen problémája van, inkább hazajön magát kezeltetni. A magyar egészségügyet leginkább a benne dolgozók elhivatottsága tartja meg még mindig magasabb szinten. Érdemes lenne végre megfizetni Őket! Ha Szegednek lenne valamiféle stratégiája erre, akkor az egészségturizmusba fektetne be, de ez sem fejlődik. Pedig ez egy jó lehetőség lenne arra, hogy Szeged megtartsa a jó egészségügyi gárdáját. Azt látom, hogy a város az egyik napról a másikra él, a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal, bármiféle hosszabb távú koncepció a legritkábban észlelhető.

– Megjegyzem, nem fest valami túl vidám képet Szegedről…

– Nem a szemléletem negatív, hanem az, amit látok. Mivel Európa túlfelén dolgozom, gyakran keresztülutazom a kontinensen, és tudom, hogy másképpen is lehet csinálni a dolgokat. Nem kell messzire mennünk, hiszen Ausztriában, Németországban, például épp Bajorországban gyönyörűen meg tudják őrizni az épített értékeket, sőt újonnan is hasonlót tudnak építeni. Amikor mesélek az angoloknak arról a sokak szerint ósdi szemléletemről, hogy az épített értékeket meg szeretném őrizni, akkor az angolok mindig csodálkozva néznek, hiszen számukra ez a világ legeurópaibb, legtermészetesebb dolga. Nagy-Britanniában például az az ingatlan, amely műemlékileg védett, drágább, nem úgy, mint nálunk, és nem attól rettegnek holmi senkiházi „külföldi” befektetők, hogy nem tudják majd szétverni azt, ami ott áll. Megőrzik az értékeket, és azokban működhet akár egy McDonald’s is, mert nem az a céljuk, hogy valamit szétverjenek és helyére egy vasbetonszörnyeteget álmodjon valami tehetségtelen tervező. Félreértés ne essék, nagyon boldog lennék, ha szellemes és gyönyörű vasbetoníveket látnék, de nálunk a legtehetségtelenebb kockafejű, kockagondolkodású tervezők rontják a városképeinket. A futurisztikus, modern formákat megjelenítő Kelet-Londonra mondta azt Károly herceg, hogy a modern építészet több kárt okozott Londonnak, mint a második világháború bombázásai. Ez egy vezető brit szemlélet. És hol vannak a mi bevásárlóbunkereink a kelet-londoni betoncsodáktól!?

– Szegeden több épület is eltűnt, amiért annak idején felemelte a szavát a Szögedi Védegylet elnökeként.

– Nálunk lehet otrombaságot építeni valami szép helyett, erre jó példa az Árkád, lehet semmit se építeni valami szép helyett, ez az Interspar. Ha ugyanis valaki nem vette volna észre, Újszegeden 2007-ben állítólag megnyílt. A helyén mindent letaroltak, az építései törmeléket a kisvállalkozók illegálisan leszórták a kiserdőkbe, és egy kapavágás sem történt. Ott nyolc gyönyörű, régi építésű csarnok állt, amelyek a világháború bombázásait is túlélték. Ez a projekt Biopolisz néven futott egy ideig, és nagyon büszke is volt rá a városvezetés. Ezeken felül sikerült egy gazdaságosan működő szép fürdőt szétverni, ami félmilliárd mínuszt termel azóta évente. Ennyi pénzt a város úgy pancsol el, hogy az égvilágon semmi felelősségre vonás nem történik. Sőt még az úszófelület is kevesebb azóta ebben a fürdővárosban. Az Agórát minősíteni se akarom, ez az otromba betonszörnyűség megépült, pedig ott lett volna a megfelelő helyszín az Öthalmi laktanyában, ami azóta is üres, holott tökéletesen alkalmas lett volna egy komplex és modern múzeumjellegű létesítménynek. Hogy mit is nevez a szocialista városvezetés fejlődésnek, azt nehéz tetten érni, inkább pénzmozgásnak hívnám, amit alapvetően személyes gazdasági érdekek befolyásolnak. Mindenkinek a képzeletére bízom, hogy mit is lehet ez alatt érteni…

– Csak a szegedi városvezetésről van ilyen rossz véleménye vagy összességében a politikáról, a politikusokról?

– Nincs értelme bal- vagy jobboldalról beszélni, Magyarországon az igazán gazdag réteg, az új burzsoázia a volt pártvezetőkből került ki, akik évtizedeken keresztül papoltak a baloldaliságról és a közjóról. Ők a legaljasabb, mindenen átgázoló üzletemberek, erre remek példa volt a korábbi – ahogy én hívom – csótánykormány, majd a libatolvajbanda. Ők tökéletesen modellezték azt, hogyan lehet arcba köpni az egész életét végigdolgozó, baloldali érzületű magyar népet. Gondoljunk csak arra, mikor azt mondogatták, több befektetésben vehetnének részt nyugdíjasok, vagyis Juliska néni a hatvanezer forintos nyugdíjából befektetéseket kellene, hogy eszközöljön!? Ma baloldali intézkedéseket sokkal inkább a jobboldali kormány hoz. Nem tisztem értékelni, hogy jó vagy sem a közmunkaprogram, de ez sokkal inkább hasonlít a szocializmus munkát minden embernek elvéhez, mint amit az előző kormány képviselt. Hozzáteszem, működik! Magyarországon amit csak lehetett, privatizált az álbaloldal, és most a jobboldal kénytelen államosítani, hogy legalább az állam stabilitását megőrizze. Úgy szoktam összefoglalni, hogy a szocializmus értékeit sikerült felszámolni és a kapitalizmus legrosszabb elemeivel sikerült azt egybeépíteni Magyarországon.

– Ezen azonban, amit kritikaként megfogalmaz az egész rendszer felépítésével és működésével kapcsolatban, nem lehet gyorsan változtatni.

– Nem is gondolom, hogy egy ciklus alatt ezt helyre lehetne alakítani, az a kérdés, hogy vannak-e erre perspektívák akár helyben, akár országosan. Mondok egy kényes példát: ma ötezer cigány muzsikus munkanélküli. Volt egy olyan, azóta a süllyesztőben eltűnt kezdeményezésem, hogy segély helyett adjunk támogatást a muzsikus cigányságnak arra, hogy egyes kisvendéglőkben zenéljenek. Ez egyben turisztikai- és munkaprogram is lehetne, hiszen rehabilitálnánk azokat, akik ma nem a szakmájukból, tehetségükből élnek, és nem arról kellene vitatkozni, hogy van-e cigánybűnözés, vagy nincs. Ezt a muzsikatámogatást helyben is meg lehetne valósítani, és ez vonzaná a turistákat is. Ahhoz, hogy megértsük, hogy a magyar nóta és a cigánymuzsikus mennyire volt a kultúránk szerves része, elég azt tudni, hogy az orosz udvarban Dankó Pista muzsikált II. Miklós cárnak a koronázása éjjelén legkedvesebb ajándék gyanánt.

– A jövő évi választásokkal kapcsolatban is felmerült a neve. Vállalná a képviselőséget, megmérettetné magát 2014-ben Újszegeden?

– Nincsenek különösebb ambícióim, és megmondom őszintén, nem érzékelem azt, hogy az utóbbi három ciklus hozott volna valami jót, sokkal inkább a negatívumokat látom. Ha Szegednek ilyen polgármesterre és ilyen csapatra van szüksége, akkor nem feltétlenül kívánok ebben részt venni. Amennyiben viszont valamiféle változások várhatóak, akkor hajlamos lennék megmérettetni magamat. A körzetemet mindig is megnyertem, bizonyára sikerülhet ez a következőkben is. Ismétlem, nekem ez nem megélhetés, így nincsenek olyan ambícióim, hogy feltétlen képviselősködni szeretnék, de ha a helyzet úgy hozza, nem zárkózom el előle. De nem ez a lényeg! Szeretném városom értékeit átörökíteni a jövendőnek. Sok minden elpusztult a gondatlan vezetők hűtlen kezelésén, de Szeged belvárosa a világörökség része! Az is kell, hogy maradjon! Ezúton is ajánlok a figyelmükbe erről egy írást. Szeged belvárosa – világörökség!

The post Szeged belvárosa a világörökség része, meg kell őriznünk! appeared first on Hunita.

Bóna Lajos, a Gabonakutató Nonprofit Kft. szakembere a projektet bemutató keddi konferencián elmondta, a rozsbúza (tritikálé) a búza és a rozs keresztezéseként (hibridjeként) létrehozott 130-140 éves növény. Kiválóan termeszthető rosszabb tápanyag-ellátottságú területeken, jól viseli a szélsőséges időjárási körülményeket, ugyanakkor kiemelkedő hozamokra is képes. A gabonafélék közül Magyarországon rozsbúzából termett a legtöbb, 13 tonnát is meghaladó mennyiség egy hektáron.
A rozsbúzát ma elsősorban takarmányozási célokra használják, az elmúlt években végzett kutatások azonban azt mutatják, hogy az új nemesítésű fajták olyan tulajdonsággal bírnak, amelyek lehetőséget teremtenek az emberi élelmezésre is.

Ács Péter, a szegedi Diabet Trade Kft. projektvezetője elmondta: a kutatási programot a Gabonakutató Nonprofit Kft. partnereivel uniós támogatással, csaknem 400 millió forintból valósítják meg. A program a fajtakutatástól, a vetőmagtermesztésen, a szántóföldi termelésen keresztül kiterjed a malmi feldolgozásra, a céllisztek előállítására és a megfelelő sütőipari technológiák, receptúrák kidolgozására.

A Szögedi Védegylet reméli, hogy e remek ötlet megvalósul, a pályázati pénz pedig méltó kezekbe kerül, és nem kallódik el sundán-bundán kisstílű honi sikkasztók kezein, mint ez deformkorunk évtizedeiben – az utóbbi évtizedekben – már jellemzővé lett.

Az eddigi kutatások azt mutatják, hogy a búzaliszttel kevert tritikálélisztből sütött kenyerek különleges beltartalmi értékekkel bírnak: élelmi rost és ásványianyag-tartalmuk magasabb, élvezeti értékük és eltarthatóságuk jobb, mint a hagyományos termékeké – közölte a szakember. Hozzátette: lehetőség van a rozsbúza felhasználására a keksz- és tésztagyártásban, illetve cukrászati, valamint cukorbetegeknek való (speciális diabetikus) termékek készítéséhez is.

(MTI nyomán)

The post Rozsbúza élelmezési kutatás indult Szegeden appeared first on Hunita.

Lechner Lajos Szeged Nagyárvíz utáni rendezési tervének megalkotója. A pompás körutas-sugárutas szerkezeten túl

1889 – Szeged (Várossy Ferenc)

Neki köszönhetjük egyebek között a napsugaras házak újjászületését is. A rendkívül szabályos körutas-sugárutas rendszerért akkoriban számos nemzetközi elismerést is kapott.

Az igazi elismerés persze az egyedülálló városszerkezet világörökséggé nyilvánítása lenne. Ez egészen mostanáig váratott magára…

Ezen a szép napon, Lechner Lajos születésnapján a Szögedi Védegylet – a Szegedi Városvédő Egyesület – bejelenti, hogy Szeged belvárosának világörökséggé nyilvánítását indítványozza, és ennek érdekében kampánytevékenységét megkezdi.

Az épített értékek védelme nem tűr halasztást. A további neobarbár pusztítás – a körút szögletesítése és a tervtelen rombolás –  megállítása érdekében cselekednünk kell!

Dr Szabó László
Szögedi Védegylet
elnök

Lechner Lajos születésnapján ajánljuk még figyelmükbe:

• A város újjáépítése
• Szeged és az újjáépítés

Ajánlott olvasmányok a „modern” Városveszejtésről:

Szeged romokban

Bálint József – Szegedi séta (Szegedi értékeink eltűnése)

UTCa vagy kör-út? – Déli riport

The post Szeged belvárosa – világörökség! appeared first on Hunita.

Dombiratoson született 1924. december 21-én. Apja mesterségét, az asztalosságot tanulta ki, és szakmájában dolgozott 1946-ig. Harmadéves magyar–orosz szakos egyetemi hallgató volt Szegeden, amikor megjelent első novellája, A sintér, a Tiszatájban. 1953-ban szerzett diplomát. Egy ideig a Szabad Nép munkatársa, 1953-tól az Orosz Filológiai Intézet tanársegéde, utána kollégiumi igazgató volt. 1957 után sűrűbben jelentkezett írásaival. 1958-tól a Somogyi-könyvtár tudományos munkatársa, 1973-tól igazgatója volt. 1976-ban választották meg először a dél-magyarországi írócsoport titkárává, majd 1982-ben ismét. A Somogyi-könyvtár új, Dóm téri palotájának építését folyamatosan gondozta, az új épület 1984-es átadása után nem sokkal, 1989-ben vonult nyugdíjba. 1998-tól a Szegedi Írók Társaságának első elnöke volt.

Kötetei: A köszörűs kádi, 1959. Atya, fiú, Szentlélek, 1962. (Paraszt-drámai históriák); Mi, janicsárok, 1969 (regény) Álarcban, 1976 (kisregények); Móra Ferenc betűösvényein, 1979 ; A Szegedi Nagyárvíz Képeskönyve, 1979; Legeltetés a három sárkány pusztáján, 1984 (Délalföldi népmesék) Iratos dombon, 1988 (A szülőfalu regényes bemutatása); Anyám fiai, 1990 (Újkori, háborús novellák); Mély a Tiszának a széle, 1995. (Szeged környéki népmesék); Szegedi regélő, 1999 (dokumentumregény); Teremtő Jó Istvánék emlékező könyve, 2000 (történelmi regény); In prigione (Rabságban — Olasz foglyok a szegedi várban), 2001 (történelmi regény) Szeged vidámítása I-II, (dokumentumregény), 2004.; Tiszajárás (riport-szociográfiák), 2006. Róla: A 75 éves Tóth Béla vándortarisznyája belbecséből, 2000. K.: Juhász Gyula-díj, Szabó Ervin – díj, Bölöni-díj, József Attila – díj: 1970, 1986, A Munka Érdemrend Arany Fokozata, 1987, Pro Urbe – díj 1995, A Szegedért Alapítvány Fődíja, 1997.

The post Elhunyt Tóth Béla író appeared first on Hunita.

Valaha Szeged minden városrészének saját temetője volt. Ezek közül a Gyevi a tudottan legrégebbi. Az 1754-ben kelt Canonica Visitatio jegyzőkönyve már létezőként említi. Okkal hihető, hogy már jó háromszáz évvel ezelőtt is ide költözött, aki elfáradt teste számára örök nyugodalmat keresett. Nem is háborgatta itt senki, legfeljebb az alulról belopódzó víz. Meg a Nagy Víz 1876-ban. És napjainkban az OTP. A becslések szerint mintegy ötezer szögedi földi maradványai nyugszanak itt. Olyan összevisszaságban, hogy minden bizonnyal nagy lesz a kavarodás, ha megszólalnak a Végítélet harsonái, és a lelkek egyszerre kezdik majd keresgélni a porhüvelyeiket. Az idők folyamán ugyanis az utak és parcellák is ide-oda vándoroltak. Ki tudja miért?

A temető vagy negyven éve le van zárva. Gazdája ugyan megmaradt, ám a szegény sorba került katolikus egyháznak nem futotta arra, hogy fenntartsa. Ledőlt a kerítés. Azután vitték a követ. Hozzátartozók is, tolvajok is. A hetvenes években nekilódult a lakótelepépítés a környéken. Az általános tervben a területre a „kegyeleti park” megjelölés került, és ezzel a dolog le lett rendezve. Az odahagyott sírkertet apránként visszafoglalta a természet. A három hektár őserdő és madárparadicsom háborítatlan élhette a maga életét. Magányos sziget a szürke paneltengerben. Zavarhatatlanságát dús elvadultsága szavatolta. Néha kalandvágyó gyerkőcök ugyan megkísérelték a behatolást, ámde egy nagy port felvert baleset (valamilyen meglazult sírkő agyoncsapta egyiküket), no meg a torzonborz hajléktalanok felbukkanása végleg elriasztotta őket.

2003-ban az Egyház úgy döntött, hogy piacra teszi a fölértékelődött területet. Lehet, hogy az önkormányzat is megjelent volna a lehetséges vásárlók közt, de nem volt rávaló tehetsége, vagy tán keveset ajánlott? Netán titokban örült, egy gonddal kevesebb? Bármiként is esett, ezzel a lakótelep és a közelben lévő általános és középiskolák számára örökre elveszett a lehetőség, hogy közelükben szép és ápolt park zöldelljen. A területet az OTP vásárolta meg azzal a szándékkal, hogy a telken jól értékesíthető lakásokat építtet.

Ahogy a dolognak híre ment, egy Ybl-díjas szegedi építész megkereste a bankot. Azt ajánlotta, hogy olyan beépítési tervet készít, amely egyrészt méltó módon őrzi a hajdani sírkert emlékét, másrészt igényes, a csatlakozó lakótelepre kisugárzó, friss szellemű lakókörnyezetet nyújt majd. A tárgyalás jól indult, de hamar zátonyra futott, amikor az építész jelezte, hogy munkájáért pénzt kér. A beruházó azzal állt fel az asztaltól, hogy a fővárosban ingyen is megrajzolják azt, amit ő akar. Vélhetően blöffölt. Inkább talán arra érzett rá, hogy az olyan építésszel, akinek a fejében egymást kergetik az eredeti gondolatok, és mély hittel tiszteli a város múltját, sok gondja lenne. Az idő pedig pénz. Jobban jár, ha olyan tervezőt keres, aki nem sokat okoskodik.

Aki ilyet keres, megtalálja. Szegeden is. Naná, hogy nem pályázat útján! A szabályozási terv olajozottan alakult. Az építtető tehát abban bízik, hogy az illetékesek rábólintanak, és akkor 2005 tavaszán megkezdődhet az építkezés. A területen már tesznek-vesznek, irtják a bozótot. A Délmagyarország c. lap 2004. május 21-i tudósítása szerint „a hozzátartozók augusztus 1-ig kaptak lehetőséget arra, hogy a holttest maradványokat elszállítsák.” A beruházó a lakásokat 6-7 éven belül kívánja értékesíteni. A négyszáz lakás neve – mint nyilatkozta – „Deák város” lesz. Kár, hogy ennyi lakás semmiképpen sem város. És a haza bölcse sem a Gyeviben nyugszik. Ámbár a húszezres bankó hasára valóban az ő képe van nyomva.

A tervező a szabályozási tervet 2004. május 18-án mutatta be a Dél-Magyarországi Területi Tervtanács ülésén. Állítólag senki nem vállalta az opponens hálátlan szerepet. Vagy talán arra gondolt mind, aki szóba jöhetett volna: jobb a békesség? Bizonnyal az. De kinek, kiknek a békessége?

A terv tetszetősen előadott és kínosan szabályos. Legfeljebb a fejét csóválja az, aki a műleírást is elolvassa. Abban ugyanis az áll, hogy a tervezett beépítés „belvárosias”, ami vélhetően megelőlegezi az értékesítési PR kulcsszavát. Reklámduma, ami semmit nem mond. Hiszen még a puszta „városiasság” fogalma is magyarázatra szorulna. A terv a lakásokat két teljesen zárt udvar köré szervezett tömbbe helyezi el. De hogy ettől lenne „belvárosias”?

De ne legyünk kicsinyesek. Az igazi baj az, hogy a látványos csomagolású terv a kényes kérdésre építészeti ötletekben szegényes és érzéketlen választ ad, amit a dekoratív látványterv sem képes leplezni. Pedig minden lehetőség adva volt.

A talajt két méter mélységig mindenképen ki kell emelni, és át kell rostálni, hogy a csontmaradványokat össze lehessen gyűjteni. Így a terv a józan ész szabályai szerint a gépkocsitárolók nagy részét a terepszint alatt helyezi el. Ámde az így kiásott tekintélyes földtömeget el kell majd szállítani valahova. Pedig ennek legalább egy részéből olyan terepplasztikát lehetne építeni itt, ami a síkságon önmagában is érdekes látvány lehetne. Ha pedig ez a kegyeleti parkban emelkedne, jelkép lehetne. A dombra épített temetőnek van is némi hagyománya a környéken.

Ámde a terv a kegyeleti park számára mondhatni egy jó zsebkendőnyi, beépítésre szinte alkalmatlan, zajos sarokterületet hagy szabadon. Úgy tűnik, a beruházó „belvárosiasság” alatt a szűkös területet, a lakóházak körül ásító parkolót és a bérház udvarába visszaparancsolt zöldterület ért.

A tervező abban bízik, hogy az ottfelejtett parkocskát a kertészek és a képzőművészek képesek lesznek kistafírozni. Majd. Felállítják a megmaradt kőkeresztet, alábiggyesztenek egy emléktáblát, és kész. A csontmaradványok itt el nem férnek. Azokat el kell paterolni valahova.Kegyetlen kegyelet! Avagy az ősök porainak örök békessége – á lá OTP, netán modern szegedi módra?

Ha a tervező azonosult is a kufár szemléletű elgondolással, szerencsére nem így a Szögedi Védegylet elnöke, aki önkormányzati képviselő. Azzal érvel, hogy az egykori Gyevi temető egy sor helyi híresség, halász, néprajzos és egykor messzi földön híres cigányprímás és muzsikus nyugvóhelye, és ahova számos hősi halottat is temettek. Már csak emiatt is erkölcstelen nyughelyüket ilyen érzéketlenül eltüntetni, amikor akár egy kis emlékhely is létesíthető lenne itt. Hiszen jó néhány sírkereszt azért túlélte a pusztulást, és a korábban kimentett szép kovácsoltvas munkákat is vissza lehetne hozni. A képviselő úr nem építész, de úgy gondolkozik, mintha az lenne. Semmilyen város nem létezik büszkén vállalt múlt és annak kulturális üzenete nélkül.

A Gyevi Kegyeleti Kert emlékhalma (a túlélő kimentett kövekkel)
Simor Márton rajza Dr Szabó László tervei és vázlata alapján (2004)

A kegyeleti park mindenképen védett és csendes helyet igényel, és úgy formálandó meg, hogy benne valamilyen tisztességes osszáriumot lehessen építeni. A feladat nem könnyű! Értő építésznek való! Legelőször a legkedvezőbb helyet kellene megtalálni, azután a kegyeleti parkra kiírni a tervpályázatot, majd ennek a tapasztalatait visszavezetni a szabályozási tervbe.

Nagyjából ez volt a tervtanács véleménye is, ami persze senkit semmire nem kötelez. Talán a Szögedi Védegylet elnöke, aki szerencsére önkormányzati képviselő, még képes arra, hogy az Önkormányzatot jobb belátásra bírja, és elég bátor, hogy kimondja azt, amit az építészeknek kellene, vagy kellett volna.

Borvendég Béla
Kossuth-díjas építészmérnök

Ajánlott még :

KEGYELET SZEGEDEN…

Hányadán is állunk ma a kegyelettel Szegeden… Mindenszentek múltával elmerenghetünk azon, hogyan is állunk Szegeden a kegyelet dolgával. Mit is jelent a “KEGYELET” Szegeden? 

TEMETŐK

Éppen ma kerek 100 esztendeje jelent meg a :

Temetők Szeretem és keresem őket,
A gyönyörű, víg temetőket.
Mert csak az élők sírnak, búsak,
A temetők mind koszorúsak. 

The post Borvendég Béla: Kegyetlen kegyelet appeared first on Hunita.