A helyzet egyszerű (lenne) – akár a büntetőjogban – a szennyező fizet! A károkozó téríti az okozott kárt. Ezután a legrosszabb, ami történhet velünk, hogy átrendeződnek a piaci viszonyok…

De nem! Akinek elég haszna van abból, hogy tízmillió magyart mérgez úton-útfélen, annak elég haszna is van ahhoz, hogy a mindenkori korrupt hivatali fogaskerekeket olajozza.

Közúton marad a teherdübörgés, közéletben meg a nyifenyafogás, hogy „a technikának még fejlődnie kell”. Hát persze! A szennyezőre kirótt bírságokból majd lehet fejleszteni a technikát! Így végre »a használó és szennyező fizet« elvét a teljes országos közúthálózaton érvényesíteni lehet.

A lakosságra legkevésbé veszélyes teherszállítás a még mindig álló magyar vasút. Így a magyarra háruló zaj- és füstterhelés, valamint a közúti baleseti veszélyeztetés is a legkisebb lehet.

A levegő Munkacsoport ajánlása szerint: „arra volna szükség, hogy Magyarország minden útja díjköteles legyen egy nulla forint és egy maximális érték közötti tarifával. Amikor pedig egy olcsóbban járható útszakaszon hirtelen megjelenik az útdíjkerülő forgalom, a tarifa gyors megváltoztatásával vissza lehetne terelni a tehergépkocsikat a lakosság egészségére és az úthálózat állapotára kevésbé veszélyes utakra. Ehhez pedig az kell, hogy az útszakasz tarifáját gyorsan és olcsón lehessen a szükséges mértékre emelni.”

A csaknem másfél milliárd forint közpénzen megbízott tanácsadó – szép magyar nevű MultiContact – Clarity Konzorcium – nem volt képes arra, hogy tisztességgel átgondolja a bevezetendő teherdíj keretfeltételeit. Ezzel szemben akad egy szakértőgárda, aki ugyanezen szinte ingyen, de többnyire társadalmi fölajánlásból dolgozik. A Levegő Munkacsoport szerint: „…az alsóbbrendű utakból álló közel 24 000 kilométeres országos úthálózat állapota évről évre rosszabb – van, ahol évek óta kifejezetten katasztrofális –, aközben azt deklarálják, hogy útdíjszedés ezeken az utakon nem lesz, és az útdíjbevételekből is csak annyit fognak rájuk fordítani, amennyi az autópályák és a főutak fenntartása után megmarad. (Vagyis valószínűleg semmit.)”

Minden gondolkodó polgár tudja, hogy a teherterhelt utak mentén rövidebb az élet, gyakoribb a rákhalál. Ennek ellenére mégcsak hozzávetőleges közegészségtani összefoglalók, tanulmányok sem készülnek ma, hány emberi életbe kerül évente a tehertámogatás. (Pedig ezt is busásan kifizethetné a szennyező, a közúti terhelő.)
Így az okozott kár és a fizetendő útdíj mértéke is számolatlan marad. Az üzleti érdek diktálhat tovább a tudatlan homályban, és mozgathatja tovább a maga sötét döntéshozói kerekeit. – A magyar lakosság érdekei ellenében…

A közutak értünk, a lakosságért, és nem a teherfuvarozók hasznáért vannak. Az áruforgalmazásnak mindig is megvolt, meg is lesz a maga haszna.

Itt az idő végre kialakítani egy korszerű és civilizált, magyarhoz méltó – szennyező fizet elvű – „szállítástámogatási” rendszert. Állami támogatás helyett tisztességes (kár)térítés és szabályozott viszonyok illenének a magyar utakra.

Ha ez ma még Európában sem működik, hát miért ne járhatna ebben jó példával élen ma a magyar?

Dr Sz L

De lássuk csak, merre tart a tehervezérelt magyarázkodás, a zajterhelt süketelés? 

Avitt szemlélettel nem lehet jól bevezetni kilométer- és szennyezésarányos útdíjat

The post Tehertétel állami támogatással? appeared first on Hunita.