Darvadozás

Tömörkény lócáján ülök, üldögélek,
Nézem a Tiszát, mely folyik, mint az élet.

Kavarog az élet, ám a Tisza ballag,
Fölötte szép csöndes tavaszi fuvalmak.

Kikelet készül kinn és az alkonyatban
Hajnali derű és boldog bódulat van.

Felhők csodálkozva a Tiszába néznek,
Ballag a vén víz és elmúlnak az évek.

Tömörkény lócáján darvadozva árván,
Ámulok az élet örök egy csodáján.

Darvadozás – A Magyarság 1925 március 15.-ei számában jelent meg először.
Majd a Délmagyarország 1927 március 20.-ai számai is közölte.

A Versös Város – Versös Szöged tervezet keretében a Szögedi Védegylet (Szegedi Városvédő Egyesület) e költemény elhelyezését valahol a Tömörkény Gimnázium tájékán, a Tiszai mellvéden, vagy valahol Tömörkény lerombolt háza helyén (kőlócán) tervezi. Persze kedvelt borozójuk helye, ahol ma a Sellő-ház áll szintúgy megfelelő hellyszín lehet…
Verseink szaporításával a Versös Városban – Versös Szögedön – idővel akár további Tömörkény-lócáknak is hellyet lelhetünk…

Ajánlott olvasmány:

Mészöly Gedeon: A „darvadoz” szó eredete ( Népünk és nyelvünk. Szerk: Bibó István. Szeged, 1933. 1-8. )
Szathmári István: Szó- és szólásmagyarázatok
Nyelv és Tudomány – Mit csinál, aki darvadozik?

Tömörkény lócája – Tömörkény háza

Tömörkénynek – ha városi házát szét is verte a pártos bugrizmus, – tanyai menedékét (apósa tanyáját) Zákányszék határában, a Sebőkhögyben még megmenthetnénk tanya(s)i Tömörkény Emlékháznak.
Ajánlott olvasmány: Péter László – A Sebőkhögyben (A szerette város, 1986.)

Városi háza helyén pedig – míg újjá nem építjük – álljon ott Tömörkény lócája!
A reá emlékező, darvadozó költeménnyel…

The post Gyalu – Darvadozás appeared first on Hunita.

A Délvidék (Vajdaság) területén az állami vízgazdálkodási feladatokat ellátó cég szakembere a mintegy 600 ezer eurós költségvetésű programról tartott tájékoztatón elmondta, a 2013 februárjában indult projektben a szakemberek arra kerestek megoldást, hogy a természeti értékek fenntartása mellett miként oldható meg a folyók vízszállító kapacitásának növelése.
Kozák Péter, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője hangsúlyozta, a határ menti térségben a belvízelvezetés biztonsága csak magyar-rác (szerb) összefogással érhető el, amelyet számos uniós támogatással zajló projekt is segít.
A most záruló programban a Kurcán 2900 méter hosszúságban, a Jegricskán pedig több mint 6 kilométeres szakaszon történt meg a vízfolyást gátló iszap és a túlburjánzott növényzet eltávolítása. A beavatkozást biológiai állapotfelmérés előzte meg, majd a munkálatok alatt és után is folyamatosan vizsgálták a vízminőséget, valamint az állat- és növényvilágot – tudatta a szakember.

The post Magyar-rác vízgazdálkodási terv a Tisza-mentén appeared first on Hunita.

A Tiszán és mellékfolyóin élő – a vízminőségre igen érzékeny – kérészek tömeges rajzása több napnyi meleg időt követően a napokban kezdődött el a folyó legalsó szakaszán.
Kasza Ferenc, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület örökös tagja az MTI-nek elmondta, hogy a 8-12 centiméter hosszú rovarok a Tisza alsó szakaszain rajzanak először, ahol a partfal kötöttebb, agyagos, ezeken a helyeken lárvái járatokat tudnak fúrni a földbe. Később a Tisza felső szakaszain is előfordulnak.
A kérészek násztáncát követő párosodás után a megtermékenyített peték lesüllyednek a mederfenékre, a kikelő lárvák pedig befúrják magukat a meder falába és a víz felé nyitott vájatban élnek három évig egymáshoz közel, tíz-százezres egyedszámú telepeken. Három év után június elején a kérészek előbújnak üregükből és a víz felszínére emelkednek.
A rovarokat már a járatok szájánál békák várják, de a ragadozó halak sem akarnak kimaradni a lakomából, és lesben állnak a madarak is. Kérészekre vadászik ilyenkor a folyó partján a sárgarigó, a sirály, az erdei pinty, a mezei veréb és a barázdabillegető is.
A vízből kibúvó lárvák leginkább a partról benyúló faágakon, a vízben álló stégeken vedlenek. A kikelő szárnyas egyedek a víz felszíne közelében megkezdik rajzásukat. A néhány méter magasságú kavargó tömegben a hímek megkeresik párjukat, a levegőben párosodnak, majd rövidesen elpusztulnak. A nőstény a vízbe rakja a petéit, majd párja sorsára jut. A víz felszínét tiszavirág-tetemek lepik el, lassan tovasodródva a folyóval.
A rovarok fokozottan védettek, ám kedvelt csalinak számítanak, így a vízirendőrök kiemelten ellenőrzik ilyenkor a Tiszán horgászókat.
Gézárt Attila, a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság szegedi Vízirendészeti Rendőrőrsének parancsnoka az MTI-nek elmondta: a tiszavirág természetvédelmi értéke 10 ezer forint egyedenként, az élő és az elhullott egyedek gyűjtése egyaránt tilos. Bűncselekménynek számít, ha valaki a rovarok telepét felássa, illetve ha jelentős mennyiségű egyedet gyűjt össze. Büntetőjogi kategória az is, ha a rajzásba az elkövető kisgéphajóval szándékosan belehajt, és ezáltal megzavarja, elpusztítja a kérészeket.

(MTI)

The post Virágzik a Tisza appeared first on Hunita.

„Pihen a komp, kikötötték,
Benne hallgat a sötétség.”

Eredetileg persze azért, mert

„Az éjszaka közeledik,
A világ lecsendesedik…”

(Petőfi Sándor: FALU VÉGÉN KURTA KOCSMA…)

A mi kompunk azonban a Város balvezetése és a toronyaljasok nemtörődömsége miatt lett csendes.

Tápai partoknál evezünk a langyos őszi délutánban… De ez most a még szokottnál is csöndesebb! Szokatlanul csendes!
Két napja látom a víz felől, hogy Tápé táján minden csöndes. A Tiszán csónakkal közlekedőket nem keresztezi többé a Tápai komp. Így nem is jutnak át többé hagyományos útvonalukon a kirándulók, meg a tápaiak sem a Tiszán.

A veszteségesnek mondott tápai kompot üzemeltető Jaksa Sándor többször próbált Botka Lászlóval tárgyalni, de a városvesztő egyszer sem fogadta. Nem újdonság ez. Így kezeli ő az ügyeit, mindig is így kezelte. Ő azzal tárgyal, akivel neki érdemes! Nem azzal, akivel a Város érdekében lenne érdemes. Ez is az „üvegzseb program” része…

Az üzemeltető levélben tájékoztatta a Város ügyei iránt legkevésbé sem fogékony balvezetőt, hogy a szeptemberi bágyadt búcsúzónál leáll a komp is…

„Nemrég múltam 67 éves tisztelt polgármester úr, nekem sajnos sem pénzem, sem energiám nincs arra, hogy saját anyagi forrásból tartsak fent egy közszolgáltatást annak érdekében, hogy az emberek át tudjanak kelni a Tisza folyón. Nem azért dolgoztam egész életemben, hogy esetlegesen a házam, illetve az eddig kemény munkával megszerzett anyagi javaimat a cég vesztesége miatt elvigyék. Mivel alulfinanszírozta a cégemet, úgy 2013. szeptember 1-től leállítom a komp üzemeltetést. Ön, mint polgármester nem veszi figyelembe a tápéi nép érdekeit” – írta Botkának az üzemeltető levelében.

A Város balvezetése szerint a tápai komp helyzetét alapvetően az M43-as autópálya és a Móra Ferenc híd megépülése változtatta meg, mivel az addig kompot használók többsége ma már ott kel át a Tiszán.

Ezzel szemben Jaksa úr adatai szerint is napi 15-40 ember használja a kompot és az ingyenesen utazók után, egy oda-vissza útra az önkormányzat mintegy 2400 forint támogatást ad a cégnek.
A támogatás szerződés szerinti összege egyébként nem csökkent az idei évben, hanem a 2012-es szintet tartja.
„A korábbi, nyereséges években Jaksa úr nem jelezte, hogy kevesebb önkormányzati támogatással is beérné” – áll epésen a Város (60 milliárdos eladósításában sáros) balvezetésének közleményben.

Lehet révészt váltani, eddig is lehetett volna, ha vele van, vagy volt a gond! Az üvegzsebesek úgyis meglelik majd a hasznukat! Ezért toronyaljaskodnak! Semmi másért. A Város nekik nem számít! De a Tápai kompot így elveszejteni, az a mi veszteségünk, a Város vesztesége.

Pihen a komp, kikötötték… lassan majd végre el is enyészik, mint a kötelén valaha árválkodva himbállott utolsó bőgősbárkaorr…
(Erről sajnos talán kép sem maradt fönn…)

Szeged Város balvezetése nem hogy egy mutatvány bőgősbárkával, vagy vízimalommal nem tud előállni (mint városvédő egyesületünk számtalanszor javasolta), de még a meglévő értékeinket sem képes megőrizni…

Más szemében a szálkát is meglelik, míg magukéban a gerendát sem találják a Várost szipolyozó, gyüttmönt toronyaljasok.
Bennük bizony nem hallgat, de tombol – örömtáncot jár – a sötétség…

Dr Szabó László
Szögedi Védegylet

További olvasmány: Megszűnik a kompközlekedés Tápénál?

The post Pihen a komp, kikötötték – Benne hallgat a sötétség appeared first on Hunita.

A Városban a Tisza egész szakaszán a vízben megmártózni is tilos!

Bár őseink bizonyára azért költöztek ide, a Tisza mellé, hogy élvezzék a folyó adta javakat, a vizet, most a legnagyobb nyármelegben mi ezt nem tehetjük, nem úszhatunk a Tiszánkban, hiszen az idegen csürhe – és persze néhány gyüttmönt szocimbora busás haszna – miatt megint a Város polgárait korlátozzák. Csak hogy érthetőbb legyen: a jutalékot a főszocik, vagy futoncaik naponta Nokiás méretű dobozban veszik át. A bosszúságot meg mi nyeljük.

Az egyetlen Tisza-parti fürdőhely – az utolsó tiszai porond – a Partfürdő mellé csődíti a szoci-mutyi város ve(s)ze(j)tés az őrjöngő kábszereseket és közpénzen kitartott hivatásos korhelyeket minden évben. A Partfürdőt pedig a Város polgárai számára lezárják.

No persze a „feszt-igyál”-juk alatt nem úszhatnak a Tiszában a kábszeresek és a részegek sem, hiszen kábszeresek és részegek. Erre az őrök gondosan ügyelnek. A parton főni kötelező! Még a jobb sorsra érdemes józan(abb) látogatóknak is.

Szégyen és megszégyenítés ez a „fesztigyál” ebben a formában mind a Városnak, mind a résztvevőknek. Legalább 50 ezer ember (a szegediek) nyugalmát dúlja föl ez a méltatlan rendezvény egy egész hétre Szegeden.

Bár a beszabadultak elférnének bárhol másutt a Város környékén, például Baktóban, vagy Szőregen, de akár a Sziksóson is, távol a számukra taszító kultúrövezettől (ahogy ezt olasz városok például évtizedek óta sikerrel megoldják), azért itt mégis a Város szívébe zsúfolják őket. Akadnak persze kultúrember számára is élvezhető műsorok is elvétve, de nem ez a jellemző. A fennen hirdetett „szipósok” (Junkies) együttes pl. bizonyára nem a hazafias népnevelést, de még csak nem is a jogkövető europer polgárok szaporítását szolgálja. De hát nem is ez a cél!
Züllesztés, profit, hatalom. Ez tartja a szoci-mutyi bandát nyeregben. (Frankfurti iskola…)

Lehetne bár igényes(ebb), magyarhoz méltóbb műsor is, de az nekik bizony már politikailag is „problémás” lenne. A magyar zene, nóta, táncház, kézműves foglalkozások, bármi népművelés, helyi magyar (netán bio) áruk, egészségös magyar előadások (mint pl. Zentán), esetleg egy „szegedi gondolat” oly félelmes lenne nekik, mint a szentölt víz. Ez a balvezetés nem a Város tősgyökereseinek, nem a magyaroknak próbál megfelelni. Szavazótáboruk, az agymosott világproletár „modern”-nek akar látszani, és mivel a világot nem ismeri, így a gyökértelenségbe vágyik.

Ez az idegenlelkű balvezetés a multikat toborzót barbárkádhoz épített sétáló utcát, nem a helyi árut kínáló jó öreg piachoz (míg a helyi, szögedi kiskereskedőket fojtotta meg). Ugyan miért viselkedne máshogy az egyenesen nekik profitoló züllesztő tömegtalálkozón?

A Vakok Intézeténél… a csürhecsődület második napján…

Persze, amíg élünk remélünk. M(i, akik m)agyarok vagyunk! Talán az új szervezők valamelyest javíthatnak a beltartalmon. Talán Szeged Városának idén nem kell annyira szégyenkeznie józanabb látogatói előtt… De a Tisza ettől még zárva marad a Város egész szakaszán…

Bár a Tiszán legalább két másik hely – a Sárga és a Lapos – is alkalmas lenne a fürdőzésre, de ott az egész évben tilos. Az utóbbin persze az „iszunk-hányunk-belefekszünk-szocimbiknek meg profitot termelünk” fesztivál alkalmából nem is kívánatos tartózkodni, mert nem csak a zaj szüremlik át. A Sárgán és a Laposon – üres kifogásokkal takarózva – ma nincs rá pénze (évi 2-3 millió Ft-ja) a balvezetésnek, hogy egy sor bólyát és egy vízőrt üzemeltessen… (A 60-70 ezermilliós költségvetésből.)

Összehasonlításul csak az elleisztingelt Ligetfürdő helyére ökrendett bunkerfürdőn évi félmilliárd Ft(!), azaz 500 milliós veszteséget termel! Még érthetőbben egy-egy új fedett uszoda árát pancsolja el évente – persze a mi közpénzünkből – az üvegzsebeire dolgozó bal-elit…

Rendesen egy ilyen városvesztő briganti banda már régen rács mögött ülne egyebek közt különösen nagy összegű hűtlen kezelésért…

A Város népe pedig tűri ezt a városvesztő – és életünket minden módon megnyomorító – gyüttmönt szoci vezér-csürhét a kárunkon, korlátozásainkon és bosszantásunkon tovább gazdagodni…

Talán teszi ezt azért, mert nincsen alternatíva sem. Az ellenzék egy meghatározó része is kollaboráns és jutalékért nekik játszik…

No nem zenél csak szavaz…

Dr. Sz. L.

Ajánlott oldalak:

• Ligetfürdő (SZÚE)
• Napfonnyfürdő

The post Csürhecsődület miatt tilos a fürdőzés Szegeden appeared first on Hunita.

Borza Tibor védelemvezető helyettes közölte, Szegednél a múlt szombat éjszakai – 763 centiméteres szintű – tetőzést követően szerdáig maradhat a vízállás a másodfok tartományában. Mindszentnél a tetőzés vasárnap kezdődött meg 830 centiméteres, a harmadfokú készültségi szint – 850 centiméter – alatti vízállással.
A Hármas-Körös alsó szakaszára mértékadó csongrádi vízmércénél a legkorábban a hét közepén süllyedhet a vízszint a harmadfokú szint – 800 centiméter – alá.
Az igazgatóság működési területén csaknem 238 kilométeren másodfokú, 14,8 kilométeren – a Hármas-Körös alsó szakaszán – pedig harmadfokú az árvízvédelmi készültség.
A belvízi helyzet a védekezési munkának és a kedvező időjárásnak köszönhetően tovább javult, már egyetlen szakaszon sincs érvényben területi belvízvédelmi készültség. Az igazgatóság területén 25 szivattyútelep üzemel, ezek vasárnap összesen 1,4 millió köbméter vizet emeltek át a befogadókba. A belvíz borította terület nagysága 13,75 ezer hektár, mintegy harmada a két héttel ezelőttinek – tudatta a szakember.

(Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság -MTI)

The post Lassú apadás várható a Tisza alsó szakaszán appeared first on Hunita.

Borza Tibor védelemvezető-helyettes közölte, a Tisza magas vízállására és a folyó áradó tendenciájára tekintettel a Hármas-Körös alsó két őrjárásában pedig harmadfokúra emelték a készültséget.
Csütörtök déltől az ATI-VIZIG működési területén csaknem 238 kilométeren másod-, 14,8 kilométeren pedig harmadfokú az árvízvédelmi készültség.
Az Alsó-Tisza tetőzése a hét végére várható: Mindszentnél a harmadfokú készültségi szintet megközelítő, Szegednél kevéssel másodfok fölötti vízállással.
A belvízhelyzet a védekezési munkának és a kedvező időjárásnak köszönhetően tovább javult, így egy kivételével valamennyi belvízvédelmi szakaszon szerdán, illetve csütörtökön megszűnik a területi készültség. Az igazgatóság területén 26 szivattyútelep üzemel, ezek szerdán összesen 2,5 millió köbméter vizet emeltek át a befogadókba. A belvíz borította terület nagysága 25 ezer hektár – tudatta a szakember.

(MTI)

The post Másodfokúra emelik az árvízvédelmi készültséget a Tisza szegedi szakaszán appeared first on Hunita.

Darvadozás

Tömörkény lócáján ülök, üldögélek,
Nézem a Tiszát, mely folyik, mint az élet.

Kavarog az élet, ám a Tisza ballag,
Fölötte szép csöndes tavaszi fuvalmak.

Kikelet készül kinn és az alkonyatban
Hajnali derű és boldog bódulat van.

Felhők csodálkozva a Tiszába néznek,
Ballag a vén víz és elmúlnak az évek.

Tömörkény lócáján darvadozva árván,
Ámulok az élet örök egy csodáján.

A Versös Város – Versös Szöged tervezet keretében a Szögedi Védegylet (Szegedi Városvédő Egyesület) e költemény elhelyezését valahol a Tömörkény Gimnázium tájékán, a Tiszai mellvéden, vagy valahol Tömörkény lerombolt háza helyén (kőlócán) tervezi. Persze kedvelt borozójuk helye, ahol ma a Sellő-ház áll szintúgy megfelelő hellyszín lehet…
Verseink szaporításával a Versös Városban – Versös Szögedön – idővel akár további Tömörkény-lócáknak is hellyet lelhetünk…

Ajánlott olvasmány:

Mészöly Gedeon: A „darvadoz” szó eredete ( Népünk és nyelvünk. Szerk: Bibó István. Szeged, 1933. 1-8. )
Szathmári István: Szó- és szólásmagyarázatok
Nyelv és Tudomány – Mit csinál, aki darvadozik?

Szögedi Darudübögés – II. Fehértavi Darvadozás

Tömörkény lócája – Tömörkény háza

Tömörkénynek – ha városi házát szét is verte a pártos bugrizmus, – tanyai menedékét (apósa tanyáját) Zákányszék határában, a Sebőkhögyben még megmenthetnénk tanya(s)i Tömörkény Emlékháznak.
Ajánlott olvasmány: Péter László – A Sebőkhögyben (A szerette város, 1986.)

Városi háza helyén pedig – míg újjá nem építjük – álljon ott Tömörkény lócája! A reá emlékező, darvadozó költeménnyel…

The post Juhász Gyula – Darvadozás appeared first on Hunita.

Dr. Rigó Mihály erdőmérnök és építőmérnök legújabb írásában Szeged árvízvédelmének kérdéskörét elemzi tovább. A tervezett partfal-emelési tervek helyett a város körüli árapasztó csatorna kialakításának lehetőségét megvalósult zágrábi példa segítségével mutatja be, amely újra élhetővé tenné a Tisza-partot, aszfalt és vasbeton partfalak nélkül.

„Ami Jó és Hasznos, ha ma el nem végzed, 
Hidd el: annak kárát, holnap mindjárt érzed.”
/Vedres István, Szeged Széchenyije, 1805/

Mentegetőzés

Nem vagyok vízügyi mérnök, csak egy olvasó, internetező mérnök ember, aki szakterületén kívül még akár tévedhet is. Örülök viszont, ha hasznosítható példát, megvalósult esetet találok, melyet a hasonlóság okán átgondolásra felkínálhatok a szegedi döntéshozóknak és a vizes mérnök kollégáknak is. Rettenetes aszály, alig látható Tisza idejében nem normális árvízről írni, gondolhatják esetleg. Korábbi élményeimet, elképzeléseimet már megosztottam az Olvasóval, amelynek kiegészítése, folytatása a mostani írásom. A témáról írtam a Szeged című folyóirat 2011. augusztus-szeptemberi számában is. Mostani írásom ennek újragondolása, finomítása az újabb információk alapján.

A közgyűlési döntés

2012 év végén a szegedi közgyűlés tárgyalt a következő 7 éves ciklus szegedi városfejlesztési lehetőségeiről, lehetséges programjáról. Érdekes módon a város árvíz elleni biztonsága sajnos még szóba sem került. Valószínűleg ennek az az oka, hogy a 2013-ra tervezett belvárosi partfal-emelés a gond megoldását sugallja, ezzel sajnos hamis biztonságérzetet keltve. Bízom abban, hogy írásom képviselőinket is a téma újragondolására készteti és a fejlesztési javaslatok közé felveszik megoldandónak az árvízi gondokat. Írásaimat elküldtem a Megyei Önkormányzat megrendelői szerepet ellátó szakembereinek. Remélem, értő fülekre találok. Ha nem kerül be az új anyagba a város árvíz elleni biztonsága, akkor 7 évet elveszthetünk, 7 évig elmehet a hajó, melyet nem engedhetünk meg.

A finanszírozási esély

Az Európai Unió 2014-2020 közötti finanszírozási ciklusában is az árvízre kellene elsőként gondolnunk, mert van remény a 2013-sa partfal emelésnél távlatosabb megoldásra! Ebből a forrásból szerintem Szegeden – minden egyéb előtt – ezt kellene megoldani. Számomra nyilvánvaló, hogy mindent az árvíz elleni biztonságnak kell alárendelni. A Tisza szegedi környezete, keresztezése is ettől függ, ráadásul a szakasz belvárosunk közepe, mindannyiunk kedvence, Szeged lényege. Az is nyilvánvaló, hogy a téma kikerülésével, hátrább helyezésével, vagy a pénztelenség miatti torz árvízi megoldást további torz megoldások láncolata követhet, amelynek helyrehozása egyre több pénzbe és időbe kerülhet, hiszen egyre nehezebb visszazökkenni a keréknyomba, ha a nóta nagyon félremegy.

Két dolog történhet velünk:

Az egyik szerint a Tisza kiszárad, mint a Győr melletti Szigetköz, a legnagyobb magyar sziget, mert elterelték a szlovákok a Dunát. De közelünkben is volt erre példa: a Tisza és a Maros majdnem kiszáradt tavaly a felmelegedés, a klímaváltozás miatt. A víz egyre nagyobb érték lesz. Hozzánk jönnek a vizek, ezeket a szomszédos „baráti” államok bármikor visszatarthatják előlünk, megfogva azokat még a határok előtt. Ez esetben nem kell félnünk az árvíztől. A helyzet alább látható. Tisza-meder, a távolban egy híddal:

A kiszáradt Tisza-meder

Mennyi víz lett volna Szegednél a Tiszában, ha szintje nem lenne a mai magasságra duzzasztott lenne, a Szeged alatti duzzasztómű révén? Lehet, hogy gyalogosan is átmehettünk volna Újszegedre.

A másik eset az, ha mégis megmarad a Tisza, amelyen később is lesznek száraz és nedves periódusok. Ha igaz a klímaváltozás, és ha igaz az emiatt szélsőségesebbé váló időjárás, kell árvízzel számolni, ráadásul majdnem kiszámíthatatlannal.

Szeged árvíz idején

Az egykori berlini falhoz hasonló monstrum Szeged belvárosában

Ne feledjük, van egy lebontásra érett berlini falunk is Szegeden! Ehhez a falhoz előbb az a döntés kellett, hogy itt, ezen a helyen kell a város árvíz elleni védelmét megoldani. De van másik lehetőség is, erről szól írásom.

A szegedi partfal

Az eddigiektől eltérő védelmi megoldáshoz két mintát kínálok:

A magyar minta, az árapasztó „tó”

Itthon elkezdődött az Új Vásárhelyi-tervnek nevezett program megvalósítása, amelynek értelmében a Tisza mellett tározótereket – mesterséges TAVAKAT – építenek a nagyvíz esetére, ahová be lehet engedni, majd vissza lehet vezetni a bajt okozó vizet, csökkentve ezzel a folyó magas, ártalmas vízszintjét. Ezek a tavak kissé eltérnek egymástól. Számunkra az érdekes változatban külön helyen megy be és jön ki a víz. Ilyenek:

Árapasztó tó terve

Látható a rajzon a Tisza vonala és a mellette létesített új „tó”, melybe a vizet Tiszaroffnál lehet bevezetni, majd távolabb, Tiszabőnél kivezetni. A „kapukat” nagy nyilak jelzik.

Hasonló a helyzet a Szeged fölé tervezett, Mindszent közeli „tó”-val is. A mesterséges „tó”-ba a Tiszából a fölös vizet Mindszentnél vezetik majd be, és Dóc mellett viszik vissza a Tiszába, a Tisza apadása után. A be- és a kivezetés helye egymástól több kilométerre van.

Árapasztó tó terve Szeged mellett

A mai elképzelések szerint a „tavakban” (=tározókban) csak időszakosan van víz. A vízmentes időszakokban a tómedreket hasznosítják, művelik, mintha nem is lenne tó. Ha pedig esetleg a vízzel való borítás miatt a gazdáknak kára keletkezik, kártérítést kapnak. Világos, egyszerű elv. Hallottam azonban olyan véleményt is, hogy ez a tározó Szeged felett, a várostól északra egy beépített veszélyforrás lehet. A benne lévő nagy tömegű víz a városra is szakadhat. A nagy árvíz idején is északról jött rá városra a víz.

A fölös víz ideiglenes megcsapolására Szeged mellett is szükség lenne, az előbbiekkel megegyező módon és elven. Mindezek a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (VTT) címen futnak. Első lépésként egy hasonlót be kellene tenni a VTT-be, kis módosítással.

Az előző dolgozatom írásakor nem rendelkeztem európai példákkal az árapasztó csatornákról. Kerestem ezeket, de nem találtam. Balázs Attila úr dolgozatomhoz hozzászólva az alábbiakra hívta fel a figyelmem:

„Szeged és a Tisza viszonylatában talán érdekes lehet Zágráb és a Száva viszonya. Zágrábban a folyót nem terelték el, de építettek egy csatornát a várostól délre. Ez a csatorna az év nagy részében száraz, csak árvizek esetén segít levezetni a veszélyes vízmennyiséget. A zágrábi körgyűrűn autózva mindenki megcsodálhatja a „száraz” csatornát és a hidakat, amik látszólag értelmetlenül állnak a kiszáradt folyómederben.”

A tipp alapján az interneten keresni kezdtem, melynek eredménye az alábbi zágrábi példa. Ezúton is köszönöm! Kérem továbbra is azt, hogy akinek hasonlóról tudomása van, szíveskedjen azt tudomásomra hozni. A zágrábi példa azért is szimpatikus, mert Horvátország anyagilag nem áll úgy, mint például Németország. Ha nekik sikerült, nekünk is sikerülhet.

A zágrábi minta

a zágrábi példa, a Száva – Odra – Száva csatorna. Horvátország fővárosát ugyanúgy kettészeli a Száva, mint Szegedet nálunk a Tisza. A hasonlóság többszörösen is szinte kísérteties. Ez a mi Tiszánk és hidunk:

A zágrábi minta

Ez pedig Zágráb, az áradó Szávával és hídjával, mintha az újszegedi oldalt látnánk:

Ez pedig Zágráb, az áradó Szávával és hídjával

Zágrábtól délre van egy Odra nevű folyócska, mely nem nagyobb egy rendes magyar belvizes csatornánál. 1964-ben a Száva elöntötte Zágráb harmadát és megölt 17 embert. A horvátok az árvíz után – válaszként – elkezdték építeni a várostól délre a Száva – Odra – Száva csatornát a Száva és az Odra között. A nevéből is látszik, hogy a Szávából indul és ugyanoda is érkezik, mint a mi árapasztó tavaink esetében is, csak karcsúbb, folyószerűbb, mások az arányai. Lényegében építettek egy üres medret, mely a magasból így néz ki:

Építettek egy üres medret

A kép bal alsó sarkából a jobb felső felé halad egy széles, íves sáv, melyben nincsenek épületek, melyet híd is keresztez. Ez az, amit javaslok. Építettek egy száraz medret, a keresztező hidakkal, melybe veszély esetén bevezetik fölös vizet.

Az interneten egy szép színes térképen részletesen megtekinthető ez a sáv, zöld színnel jelölve! A sáv Zágráb középpontjától nyugatra ágazik ki a Szávából és halad délkelet irányba az Odra folyócska medre felé, végül visszatér a Szávába. Így és itt engedik be a vizet a Szávából a Száva – Odra csatornába, a zágrábi belváros előtt, ez a kiágazás torkolata. A nyilak a víz útját mutatják.

A nyilak a víz útját mutatják

Tehermentesítő nagyvíz-kivezetés a Szávából, a Száva megcsapolása:

Tehermentesítő nagyvíz-kivezetés a Szávából, a Száva megcsapolása

Ugyanez megnézhető:

Az év zömében valami ilyesmit lehet elképzelni (híd a védtöltések közötti kaszáló fölött):

Az év zömében valami ilyesmit lehet elképzelni (híd a védtöltések közötti kaszáló fölött)

Ezeket a képeket bárki megnézheti a Google Föld (Earth) programjával. Mintha repülőből néznénk a tájat! A kezdőszakasz (a sötét színű sáv a jobb felső sarok mellett a Száva folyó, a bal felső sarokból a jobb alsóba tartó világos sáv a Száva – Odra – Száva csatorna):

Térkép

Látható egy gyorsforgalmi út és a csatorna keresztezése:

Látható egy gyorsforgalmi út és a csatorna keresztezése

Ránagyítva jól kivehető, hogy a meder száraz, a mederben fák nőnek:

Ránagyítva jól kivehető, hogy a meder száraz, a mederben fák nőnek

Egy másik híd, legalább négysávos úttal a száraz meder felett:

Egy másik híd, legalább négysávos úttal a száraz meder felett

Egy újabb híd a száraz mederben:

Egy újabb híd a száraz mederben

Ezek sem vízibirkák a száraz mederben

Ezek sem vízibirkák a száraz mederben

A Szávát tehermentesítő Száva – Odra csatorna egy része száraz időben sportpálya, néha azonban nem lehet ott kosarazni:

A Szávát tehermentesítő Száva – Odra csatorna egy része száraz időben sportpálya, néha azonban nem lehet ott kosarazni

Zágráb nincs messze. Az ottani szakemberek tapasztalatát tehát jól lehetne Szegeden hasznosítani. Esetleg testvérvárosunk is lehetne a gyönyörű város! Azt sem zárhatom ki, hogy a zágrábihoz hasonló megoldás Európában több helyen is van már. Világot járó vizes mérnök kollégáknál kellene csak érdeklődni létükről.

Megoldhatatlan feladat-e ma a kb. 20 km hosszú, Szeged melletti árapasztó csatorna építése?

A Bega folyó 280 évvel ezelőtti példája

„A Bega a Tisza mellékfolyója a Bánságban …” „Bár még a XIX. század közepén is a Bega számos gonddal küszködött, … mégis Magyarország első kiépített hajózóútja volt.”

Miért is kellett?

„A hosszú magyar középkor után százhatvannégy éves török iga következett. Savoyai Jenő hadai a Délvidéket 1716-ban szabadították fel. Azonnal be is rendezkedett a Habsburg-birodalom.” A Temesvár környéki vidéket a Bega és a Temes „… süppedékessé, megművelhetetlenné, …” mocsárvilággá tette, mely nem termelt adót a császárnak. „Elkezdődtek az első lecsapolási munkák, melyek a Bánátot a dögvészes mocsárvilágból lassan-lassan termékeny területekké, s későben Magyarország Kánaánjává tették. E nagy vízrendezési munkának a Bega megszelídítése egyik alapfeladata volt.”

La Casse francia mérnök „… 1727-1733 között 92 kilométernyi csatornát ásott 1.440.000 köbméternyi föld megmozgatásával. … Szintén 1727-ben kezdték el Temesvár és Klek között az első, 70 kilométer hosszú hajózó csatorna építését …” „A Bega vizét az új csatornába 1755. október 29-én terelték …”

Ezzel megteremették a medret. Még a mederben folyó víz mennyiségének, vízszintjének szabályozása volt hátra. Mind a sok víz, mind a kevés lehetetlenné tette volna a hajózást. Előbb tápcsatornát ástak, hogy az esetleg hiányzó vizet oda tudják vinni: „… egy 10,8 kilométer hosszú, 18 m fenékszélességű tápcsatornát ástak, hogy a Temes vizével egészítsék ki a Bega hajózásra elégtelen mennyiségű vízmennyiségét. … A Bega vízellátása tehát megoldódott.

Hátra volt az árvizek, tehet a fölös vizek elvezetése: „… 1758-ban egy második, immár árapasztó csatornát ástak, melynek hossza 1 kilométer volt, fenékszélessége pedig 10 méter.”
Most jön a „vezérlés”, a hajózás által megkövetelt vízszint beszabályozása, beállítása és főleg a tartása. A tápcsatorna és az árapasztó csatorna vízszintjét két zsilippel szabályozták: „A két zsilip kezelésének ellátásáram zárására, nyitására, tisztogatására két kisközséget alapítottak …” „Kiszetón állandó alkalmazásban egy csatornaőr teljesített szolgálatot. Ő jelentette a vízállást a két zsilipnél álló felvigyázóknak, akik kiadták a megfelelő utasításokra.”(Az idézetek forrása: Jancsó Árpád: A Bega, a Bánság elkényeztetett folyója. 2007., Temesvár)

280 évvel ezelőtt már tudtak mérnök elődeink stabil vízszintet biztosítani egy folyószakaszon. Elfelejtettük ezt a tudást? Ha ők tudták akkor, akkor a mai szakemberek is el tudnának érni a szegedi belvárosban azt, hogy a Tisza vízszintje itt soha ne legyen 5,50 m-nél magasabb, amely majdnem a mai rakparti út szintje!

Ha a Bega példájából csak ezeket vesszük: 92+70+11+1 ~ 170 km új csatorna! Ha ez 280 évvel ezelőtt nem volt sok, akkor mitől is lenne sok 20 km? Hol voltak 280 évvel ezelőtt a mai óriási földmunkagépek, a mai mérnöki tudás, a mai mérnöki szoftverek?

Van hazai példa is!

Gyula városában egykor a város közepén kanyargott a Fehér-Körös, mint ahogyan a kék színű vonal látszik az alábbi térképen:

Gyula város térképe, 1913. Forrás: http://gyulaanno.hu

Majd az alább ismertetett ok miatt a folyót kitelepítették, de meghagyták a régit is: Gyula és Gyulavári között haladó, nyílegyenes az új mederben a Fehér-Körös.

Gyula város térképe, 1869. Forrás: http://gyulaanno.hu

Gyula térképe, 1780. Forrás: http://gyulaanno.hu

Mi miatt történt mindez?

„A Fehér-Körös 1858-ig Gyulán folyt keresztül, ezért még a 19. században is gyakoriak voltak az árvizek városunkban. A Fehér-Körös medrének áthelyezéséhez, a Gyula–békési-nagycsatorna megépítéséhez a végső lökést az 1855. évi árvíz adta. Ekkor a városban és külterületén a lakóházak kétharmada víz alá került.

A Közmunka és Közlekedési Minisztériumban úgy döntöttek, a Fehér-Köröst Gyulán kívül kell elvezetni. Nem tudjuk pontosan, ki készítette a Gyula–békési-nagycsatorna végleges tervét: Bodoky Károly, a Körös Szabályozási Társulat osztálymérnöke vagy Kosztka Károly megyei mérnök. A csatorna megépítése a Habsburg Birodalom legnagyobb költségvetésű közmunkái közé tartozott. A földmunkákat 1856 végén kezdték meg Békés megyei, illetve Csanád megyei kubikosok. Közel 5 millió köbméter földet mozgattak meg. A munkát gépek nélkül végezték, a kiásott csatorna földjét előbb a partélre hányták, majd talicskába rakva tolták a töltésre. Körülbelül 16 talicska föld tett ki egy köbmétert. A kubikosok a munkaterület közelében éltek félig földbe vájt kunyhókban.

1857 májusában, Békés megyei látogatása során a feleségével együtt Ferenc József osztrák császár is megtekintette a munkálatokat. A csatorna fellobogózott partján a csatornát keresztező csaba–dobozi úthoz hajtattak. Itt felsétáltak egy díszes emelvényre, melyről jó kilátás nyílt az épülő csatornára, és meghallgatták a földmunkákról készült jelentést. A csatorna 1858 áprilisára készült el.

A Gyula–Békési-Nagycsatorna megépítésével Gyula városa víz nélkül maradt. Az 1863-as aszályos évben ez súlyos problémát okozott. Ezért a Nádor-malomcsatorna vizét, mely addig a Csohos-éren folyt le, egy új csatornával a Fehér-Körös régi medrébe vezették, így jött létre az Élővíz-csatorna. Azonban a város folyóvízzel való ellátása továbbra is gondot jelentett, ugyanis a nedvesebb években magas volt a vízállás az Élővíz-csatornán. Az 1881-es tavaszi árvíz után a csatornát el is zárták. 1886-ban a Nádor-malomcsatorna vizét ismét bevezették a Fehér-Körös egykori medrébe, de most már a Csohos-éren épített zsilippel szabályozni tudták a beengedett víz mennyiségét. A Nádor-malomcsatorna nyáron kevés vizet szállított, ezért 1895–1896-ban duzzasztót építettek a Fehér-Körösre, melyet egy tápcsatorna kötött össze az Élővíz-csatornával. Ettől kezdve nyeri az Élővíz-csatorna 
a malomcsatorna helyett a Fehér-Körösből a vizét.”
Az idézet forrása

„Gyula történetének legnagyobb árvizét érte meg a város 1855-ben. Gyulán a belterületen és a tanyavilágban 1600 lakóház került víz alá, ebből 600 össze is dőlt. Albert főherceg megszemlélve az elpusztult városrészeket kijelentette: „Ennek többé nem szabad megtörténnie, mert Gyula végleg megszűnik lakóváros lenni.”

Bodoki eredeti tervét megváltoztatták, a lakott területeket elkerülő új medret ástak Gyulavarsándtól Békésig, 19,6 km hosszban. Az 1856–58 között épített Gyula-Békési Nagycsatorna építési munkáit 1857-ben Ferenc József és Erzsébet királyné is megtekintették. A szabályozás miatt Gyula élővíz nélkül maradt, s ezt az állapotot véglegesen a gyulai duzzasztómű 1896-os megépítése szüntette meg, megteremtve a régi meder, az Élővíz-csatorna vízpótlását.”

„A Fehér-Körös és az Élővíz-csatorna értékes zöld folyosó a város számára és ma is lehetőségek tárháza. Jelenleg is több projekt végrehajtása és előkészítése van folyamatban, amelyek a város vízzel kapcsolatos adottságainak a kihasználására alapoznak. Biztosak lehetünk abban, hogy az elmúlt évszázadokhoz hasonlóan Gyula fejlődése szempontjából a jövő 50-100 évben is alapvető fontosságú lesz a vizeinkhez való helyes viszony kialakítása, az általuk kínált sokrétű lehetőségek kihasználása.”
Az idézet forrása

Az éltető és a pusztító Tisza kettéválasztása

Az előző írásomban hozott valenciai példában a spanyolok a város közepéről teljes egészében kivitték a folyót.  A város közepén kanyargó folyójuk helyén parkot hoztak létre, ezért zöld a sávja. Az új folyómeder pedig a kép bal szélén látható kékkel.

Valencia belvárosának térképe

A gyulai példában a Gyula-Békési-Nagycsatorna megásása után hasonló történt, egy kis különbséggel. Amikor feltűnt nekik, hogy kiment a víz a városukból, a régi mederbe később visszavitték a víz egy részét. Így lett a mesterségesen kiásott csatorna az új meder, a mai Fehér-Körös, míg régi Fehér-Körös meder Gyulán az Élővíz – csatorna.

A zágrábi példa számomra a legmegfelelőbbnek tűnő megoldás, mert alapvetően a belvárosban hagyja a város folyóját, azonban a magas, a nagy vizeket a városon kívül vezeti. Mai ismereteim, információim alapján a zágrábi mintát találom követhetőnek Szegeden, mivel így szétválasztható az várost éltető és a várost veszélyeztető, esetleg romboló Tisza.

Javaslom:

A szegedi vízmérce 5,50 m magasságáig (majdnem a mai rakparti út szintjéig) mindig legyen a mai belvárosi Tisza-ágban víz. Ha azonban ennél magasabbra kell számolni, akár felülről, akár alulról jönne is az, akkor nyíljon meg a városon kívüli új meder és vezesse le a fölösleget, a nagyvizet, de csak a fölösleget. Ez azt jelenti, hogy ha a vízszint 5,50 m-nél alacsonyabb, akkor az új meder száraz, művelhető, hasznosítható.

A magasságok, szintkülönbségek Szegeden

Szeged környékén nincsenek hegyek, szintkülönbségeink csak néhány méteresek, azonban ezek is lényegesek a Tisza miatt. Elődeink kereshették ezeket a magasabb helyeket, mert azokon ritkábban öntötte ki őket a víz. Elég csak a szatymazi temetődombra gondolni. A Belvárosi-híd mellett van a vízmérce. A Tisza egy bizonyos vízszintjét nulla szintnek jelölték ki, fogadták el és a helyi magasságokat ehhez viszonyítva adták meg. Lechner Lajos: Szeged újjáépítése című könyvében – mely az 1891-es kiadvány hasonmás kiadása 2000-ből – ez olvasható:

„A város a Tisza jobb partján fekszik, szemben azzal a ponttal, hol a Maros a Tiszába szakad. Belső területe a Tiszának szegedi 0 pontja fölött, középszámmal 5.70 méter magasságban terül el …” „A körtöltés … koronája a 0 pont felett 10.0 m magasságban fekszik, … a város feltöltése során.” „A körtöltésen kívül – 30 m. széles +8.22 m magas belső kis körút, evvel párhuzamosan körülbelül 400 m távolságban a 38 m széles és +7.00 m. magas külső nagy körút és végre ezek között hét fokozatosan emelkedő sugárút feltöltése határoztatott el. A körutak a sugárutak által összekötve – oly viszonylagos magaslat-hálózatot képeznek, melynek alapján egyrészt az alig képzelhető katasztrófa esetén az általa határolt területnek az eddigi legmagasabb vízszín alatt fekvő része is könnyen védhető lesz, míg másrészt az idő folyamán ez a hálózat maga után fogja vonni a város közbeneső talajának megfelelő felmagasodását.” Ezen munkákra 700.000 m3 földet használtak fel.

Részletrajz a partfal-emelési tervből:

A partfal-emelési terv részlete

Látható: a fal, a mobilgát tetejének magassága 11,30 m. 11,30 – 8,00 = 3,30 m – rel magasabban lesz a színház előtti járdaszinthez képest! 11,30 – 5,70 = 5,60 m – rel magasabbra épül az átlagos szegedi terepszinthez képest. A Tisza a fejünk fölött fog folyni. Jó lesz nekünk? Mi lesz, ha az irdatlan víz ránk szakad a fal egy kis hibája miatt?

Meddig emelkedhet a szegedi partfal?

Új dolog az emelés? Nem, mint az alábbi kép mutatja, melyen múltunknak három szakasza követhető. Ez csak egy a vízügyi beavatkozási készletből! Legalul helyezkedik el az 1880-ban épült tégla támfal. Ennek szintjét emelték a 1970-es években a ma is látható vasbeton támfal szintjére. Az idén erre emelnek rá a mobil támfallal. A tendencia az emelés! De meddig lehet emelgetéssel megoldani a feladatot?

Helyi, elismert vizes mérnökök szerint 11 m-es vízszint elképzelhető Szegeden a csillagok kedvezőtlen állása esetén, mely a mobil támfal tetejétől csak 30 cm-re lesz majd. Ebben az előzetes becslésben valószínűen még nincs benne a klímaváltozás miatti hirtelen eső, és hirtelen árvíz miatti esetlegesen még magasabb vízszint.

Szeged, a partfal metszete

Az új fal, a merev mobilgát. Fal a falon, tehát rövidesen még magasabb lesz a szegedi „berlini fal”

Ez egy kerítés! Egy kerítést pedig nem szoktak a ház legértékesebb szobájába tenni, mert a belvárosi Tisza-szakasz városunk legértékesebb része. Ide ehhez illő megoldások, beavatkozások kellenének.

Merev mobilgát Németországban

Hogy fog ez kinézni? Tényleg nem zavarja a városképet?

Megvalósult holland, német alkalmazások:

Megvalósult holland, német alkalmazások

Mobilgát Prágában

Angela Merkel kancellár egy németországi mobilgát mellett

Hiányzott a gyönyörű prágai látképhez ez az alumíniumkerítés? Bátor a német kancellár, de tényleg így képzeljük el a város és folyója kapcsolatát? Jó az, ha a fejünk fölött folyik majd a Tisza? Jó a Tisza helyett a falban gyönyörködni?

Az eddigi Tisza-parti elképzelések terhe a partfal védelmi szerepének a biztosítása

Egészen más munkák születtek volna, ha ezt nem kellett volna első kötöttségként figyelembe venni.

Amit ember készít, az bizony elromolhat. Kritikusak mindig a vízáteresztő hézagok!

A jelenlegi vasbeton partfal egyik repedése

A mai vasbeton partfal több helyen elrepedt. Kiderült: a tömítések sem a szándékok szerint készültek el annak idején. A gond a hézagoknál van. Vízáteresztő lett! A víz pedig, mint látszik, ezt kihasználta. Lesznek-e hézagok az új falon? Igen.

A mai vasbeton partfal több helyen elrepedt

Német alaposságú a fal, el kell ismerni. A kép is azt hangsúlyozza, hogy az illesztéseken van a hangsúly, melyek szerintük természetesen bombabiztosak. De mi van, ha nagyobb uszadék érkezik, ütközik, mint a képen láthatói faág? Mi van, ha nem németek szedik szét, és rakják össze? Fog ez deformálódni? Zárni fognak ezután ezek a hézagok 5-10 év múlva is? Nem állítjuk elő újra a korábbi áteresztő hézagokat?

Kényszerpályákon a döntéshozó mérnökök

Rosszat akartak mérnök elődeink, kortársaink? Szó sincs róla! A mai vasbeton partfal 40 évig megvédte a várost, tisztelet és hála az tervezőinek, építőinek! Megépítették, mert előtte valakik úgy döntöttek, hogy a belvárosi szakaszon kell védekezni, kerül, amibe kerül.
De tényleg a szegedi Belvárosban kell a víz elleni háborúkat megvívni? Érdemes ezzel, ennek során a hatalmas szegedi épületvagyont, a szegedi életet kockáztatni?

Elvekről van szó. Mind a korábbi, mind a mai mérnökök kényszerpályákon kénytelenek mozogni. Döntéseiket sokszor ki nem mondható, le nem írható kényszerek befolyásolják. Ezek között első mindig a pénzhiány. A feladat szerkezete majdnem minden mérnöki szakterületen egyforma: óriási a baj, de nincs pénz, tessék azonnal megoldani! A mobil fal estén is ez lehet a háttérben. Ha már generális megoldás emiatt nem lehet, akkor legalább legyen az új olcsóbb, egyszerűbb az eddigi homokzsákosnál. Magyarul: nem az orrfolyást számoljuk fel, hanem zsebkendőt váltunk. Textil helyett illatos, eldobható, papírra. Ezt nem kell mosni!

A mobil falhoz nem kellett módosítani az országos alapdöntéseket (például az Új Vásárhelyi-tervet), mely lényegesen egyszerűsíti a folyamatot. Viszonylag olcsó a beavatkozás, erre hamarabb lehet aprópénzt találni. Akár egy cikluson belül is bejöhet a „siker”. Remélem látható, hogy előbbiek egyike sem szakmai érv! Az EU új pénzügyi ciklusa jó alkalom lehet a kitörésre, a védekezési paradigma váltására, ha élünk vele.

Megszüntethető a beton- és aszfaltsivatag

A szegedi Tisza-part ma

Az út az egykori kikötő miatt kellett, de nincs már, és nem is lesz itt teherforgalmi kikötő. Emiatt így út sem kell ide. Persze azonnal elfoglalta a felszabaduló helyet a személyautó. A Nagykörút ma nincs bezárva, ma nem alkot teljes kört, mivel csak a Bertalan-híd létezik. A Nagykörút zárása jelenleg, kényszerből, hídhiányból a Huszár M. rakparton át történik. Ez az Újszeged-alsóvárosi kapcsolat. Így kapott a rakparti út körút-bezáró, főleg hídpótló funkciót. Igazolja ezt az, hogy senkit sem zavar az, hogy a Tisza Lajos krt. két vége között nem lehet a rakpartról lekanyarodni sem a Tisza, sem a Belváros felé, a támfal miatt.

Ha elkészül a Déli-híd, azt nem kell már pótolni. Rövid lesz a kapcsolat Újszeged és Alsóváros között az új hídon át. Értelmetlenné válik a hídpótló funkció is.Visszaállhatunk végre a legfontosabbra: a „Tisza-part” funkcióra! Ehhez pedig sem beton, sem aszfalt nem kell. A képen látható aszfalt- és betonsivatagot el lehet bontani és bedolgozni a szegedi sáros utcák útalapjába.

Definíció

Árapasztó csatorna a dolgozatban mintaként bemutatott zágrábi csatornához hasonló elvű, kialakítású csatorna, melynek medre az év zömében száraz, tehát művelhető, de el nem építhető. A zágrábi megoldás és az itthon alkalmazott árapasztó medencék, tározók, „tavak” között csak alakban van eltérés, és nem működésükben. Ezeket már szerencsére mind a vízügyes szakma, mind a magyar társadalom elfogadta.

A javaslatom, amelynek megfontolását kérem:

1. Elvként el kellene fogadni azt, hogy Szegeden mindennél fontosabb szempont a város megvédése az árvíztől! Ez talán nem lesz nehéz, de ennek van egy következménye is: minden további fejlesztést ennek kellene alárendelni, ehhez kellene igazítani!
2. El kellene fogadni azt is, hogy a mai tudásunk szerint erre a feladatra legalkalmasabb eszköz az árapasztó csatorna, mely csak több 4-éves ciklus alatt valósítható meg, elsősorban EU – forrásból.
3. Ki kellene egészíteni az árapasztó csatorna befogadásával a szegedi közgyűlés tavaly év végi határozatát, amely egy lista a város szempontjából legfontosabb, a következő 7 évben elképzelt, fejlesztési feladatokról. Ez lenne az a hivatalos városi irat, amelyben a szegedi árapasztó csatorna először megjelenne.
4. Be kellene építeni a napjainkban is készülő megyei területfejlesztési terve is a szegedi árapasztó csatornát. Megyei szintű első megjelenés helye lenne ez.
5. Végül be kellene tetetni Szeged mellett egy árapasztó csatornát a Vásárhelyi- terv Továbbfejlesztése (VTT) című, országos szintű programba.
6. El kellene határozni a paradigmaváltást, melynek alaptételei:
6.1 A város az eddigi, a városban lévő védtöltések rendszeres magasításra épülő védekezés helyett, alapelvet váltva, áttér az árapasztó csatornára.
6.2 A 2013-as partfalemelés egy szükséges, átmeneti megoldás, mely segíti a paradigmaváltást. Szükséges tűzoltó munkaként, amíg a tartamosabb, a hosszabb időre biztonságot adó megoldás tervei elkészülnek, amíg a tartósabb megoldást tartalmazó beavatkozásra pénzt lehet szerezni.
6.3 Az árapasztó csatorna a Belvároson kívül készítendő. Így csökkenthető lényegesen a kockázat emberéletben, épületvagyonban.
6.4 Szeged belvárosának árvíztől való megvédéséhez a várostól északra és délre egy-egy osztómű kell, amelyek nem engedik be a magas vizet a városba. Talán kevesen tudják, de Szegedre a Duna felől is jöhet magas víz.
6.5 Magas víz alatt a szegedi vízmércén mért 5,50 m-nél magasabb vízszintet értem. Ez kb. a mai rakparti út szintje.
6.6 Mivel az árvíz elleni védelemhez a továbbiakban nem szükséges sem a vasbeton partfal, sem a rakparti út, funkciójukat veszítve, elbonthatók.Visszaállítható a Tisza-szabályozás előtti Tisza belvárosi szakasza, mindenben megfelelve a Biopolisz márkanévnek.
6.7 Az árvédelmi funkciótól megszabadult belvárosi Tisza-szakasz (beleértve a Stefániát is) rendezésére kertészeti, városrendezési, rekreációs pályázatot kellene kiírni.
6.8 A belvárosi Tisza-medret – megszüntetve a rendkívüli mélységeit, partjai rézsűjét kialakítani – az új funkciónak megfelelővé kellene tenni.
7 Nem szabad addig a Déli-hídra vonatkozóan semmit sem véglegesíteni, amíg a Tisza ügye hosszú távon nem rendeződik! A két nagy feladatot csak együtt lehet kezelni, mert nagyon hatnak egymásra! Az új Déli-hidat ne szabjuk a mai áldatlan állapothoz! Ne tegyük az új hidat a felhők magasságába! Ne építsünk a Déli-híd újszegedi hídfőjében a környéket elcsúfító, szétdaraboló magas töltéseket az utak és a vasút számára. Lásd a Szeged-makói tram-train tanulmánytervét.
8 Mindehhez minél előbb egy – minden előbbit együtt kezelő, a lehető legtöbb költséget feltáró és kalkuláló, a lehetséges csatorna-helyszíneket is megkereső – tanulmányterv kell, melyre lehet pályázati pénzt szerezni. A tanulmánytervnek használnia kellene az új áramlási számítástechnikai modelleket.

Az eljárásrendet pedig törvény rögzíti:

„2004. évi LXVII. törvény a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület-és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról1
„19. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben a hatálybalépését követően induló eljárási szakaszokra kell alkalmazni.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában az eljárás szakaszai:
a)36 az előzetes vizsgálati dokumentáció benyújtása,
b)37 a nyomvonal kijelölése,
c)38 a környezeti hatástanulmány és az örökségvédelmi hatástanulmány benyújtása,
d) a kisajátítási kérelem benyújtása,
e) a termőföld más célú hasznosítása iránti kérelem benyújtása,
f) az építési engedély iránti kérelem benyújtása,
g) a vízjogi létesítési engedély iránti kérelem benyújtása,
h) a létesítmények üzembe helyezése.”
http://faolex.fao.org/docs/texts/hun50720.doc

Nagy a tét!

Szeged árvíz idején

Szeged, 2013. január 9.

dr. Rigó Mihály
okl. erdőmérnök, okl. építőmérnök

Forrás: Építészfórum

The post Mindenek felett és előtt: Szeged megóvása az árvíztől appeared first on Hunita.

A mostani vízállás lehetőséget adott arra, hogy a hídpillérek cölöpjeit újra átvizsgálják, mégpedig úgy, hogy a korábban üledéktől eltakart cölöpök egy részét letisztítsák – mondta Kertész Róbert, a szolnoki Damjanich múzeum régésze kedden az MTI-nek.
Tájékoztatása szerint a folyó kisvízi állapotában egy elektronikus tahiméterrel sikerült pontosan bemérni az újabb részletpontok helyét. Így azokat összevetve a 2003-as és 2006-os kutatások megállapításaival már pontosan tudható, hogyan nézett ki és hol ívelt át a Tiszán a kocsányos tölgyfából készült átkelő. A cölöphíd a bal parton mintegy hetven méterre keletre lehetett a mostani hídtól, míg a másik oldalon közvetlenül egy akkori várároknál, a mai Tisza-Zagyva torkolatnál feküdt.
A mostani kutatás eredménye az is, hogy a cölöpök, azaz a tartópillérek mellett hosszanti híd elemeket is feltártak az ország első olyan hídjáról, amelyet nagy folyón építettek.
A fahidat egy vízből kiálló eleme alapján 2003-ban, a Tisza rendkívül alacsony vízállásánál egy szolnoki lakos fedezte fel. A leletek kormeghatározása után derült ki, hogy az idén 450 éves folyami átkelőről van szó. A feltárás 2006-ban búvárok bevonásával folytatódott, akkor hídmaradványok víz alatti kiterjedtségét vizsgálták, méreteit állapították meg, és videofelvételen rögzítették a látottakat.
A régészek szerencséje, hogy a víz tökéletesen konzerválta a fahíd maradványait, ha ugyanis a szárazra kerültek volna, már régen elporladnak – jegyezte meg Kertész Róbert.
Az 1562-ben, török uralom idején debreceni ácsok által készített fahíd fontos szerepet játszott a térségben, és Szolnokot már akkor jelentős közlekedési csomóponttá emelte. A törökök az átkelésért hídpénzt vetettek ki, és a kellő bevételért előírták például, hogy a nyugati vidékekre hajtott szarvasmarhákkal csak Szolnoknál lehet átkelni a Tiszán. A hidat 1685-ben maguk a törökök égették fel hazánkból való kivonulásukkor, majd osztrák hadmérnökök irányításával épült újjá.

(MTI)

The post Folytatódik a középkori fahíd föltárása Szolnoknál appeared first on Hunita.