A magyargyalázat Martonoson 1944-ben esett, míg a végtisztességre 2012-ig kellett várniuk. Tegnap a martonosi templom kertjében jeles vendégek részvételével adták át az emlékművet, Simor Márton szegedi szobrászművész alkotását a Délvidéki Kutatóközpont, a Rákóczi Szövetség Egyesület magyarkanizsai helyi szervezete és a magyarkanizsai önkormányzat szervezésében megtartott ünnepségen. Martonoson leleplezték Werner Mihály apátplébános domborművét, kegyelettel adózva az 1944-es vadrác partizán terror ártatlan áldozatainak emléke előtt.

” – A gyilkosoknak ma fejfájuk van a temetőben, rendezett sírjaikon virág nyílik. Azt szeretném, ha ártatlanul meggyilkolt családtagjainknak is lenne fejfájuk. Addig nem nyugszom, míg az ártatlanul meggyilkolt falusi emberek nem kapják meg a nekik járó végtisztességet!” – jelentette ki Forró Lajos. Hát ennél szerényebbet egy holokauszt-áldozat túlélő rokona nem is kívánhat. Forró Lajos – nevével ellentétben – mindig is meglehetősen visszafogott volt. Vannak azonban reális igények is, melyek a teljeskörű elszámoltatást és a teljeskörű kárpótlást követelik, méltán. Vannak mérvadó vélemények, melyek szerint idővel csak a kárpótlás kamatai nőnek.

Az elszámoltatásokról és a kárpótlásokról azonban még máig sem kezdődtek meg a tárgyalások. Szánalmas ez a kettős mérce, mellyel hagyja magát a magyar mérni ma. Rácország (Szerbia) nem lehet Európa része, míg el nem számol a múltjával, és meg nem fizet sötét bűneiért.

Dr Sz L

Ajánlott olvasmány még: A végtisztességhez mindenkinek joga van (Magyar szó)

Werner Mihály martonosi apátplébános emlékhelyének avatása (Keskenyúton/MNO)

The post Magyargyalázat Martonoson 1944-ben – Végtisztesség 2012-ben appeared first on Hunita.