Megkezdődött az újszegedi Vigadó bontása, fotósunk – akinek gépével az elzárt területen az egyik munkás segített fotózni, köszönet érte – serény munkavégzést kapott lencsevégre a területen. Az évek óta elhagyatottan álló épület falait munkagépekkel bontották le, a téglák elszállítását is megkezdték.

A nagy múltú szórakozóhely vásárlásával kapcsolatos huzavonáról korábban is hírt adtunk: a magántulajdonban lévő ingatlant többször kínálta tulajdonosa megvételre a városnak, ám 50-100 millió forintot kért volna az újszegedi ligetben lévő területért, az üzlet pedig nem jött össze. Tavaly június 27-én a tulajdonos 35 millió forintért eladta egy budapesti székhelyű cégnek, a Profit-Optima Kft.-nek, mely cserét ajánlott az önkormányzatnak. Solymos László MSZP-s alpolgármester júliusi sajtótájékoztatóján arról szólt, hogy 35 millió forintért a városnak érdemes megvennie a Vigadót, hiszen ez az összeg jóval a szakemberek által becsült piaci érték alatt van. Akkor a Fidesz-KDNP frakció azonban úgy vélte, hogy nem jó üzlet a városnak a rendkívül rossz állapotban lévő épület megvásárlása, melynek felújítására komoly összegeket kellene fordítani.

Az újszegedi Vigadó területének megvásárlásáról végül a tavaly decemberi közgyűlés 23 igen, 1 nem és 4 tartózkodás felhatalmazásával döntött. Az épület lebontását követően a területet az Erzsébet liget zöldövezetéhez kapcsolják majd. Információink szerint ősszel már biztosan lehet itt babakocsit tolni, focizni, leheveredni egy piknikre.

Forrás: Szegedma.hu

Kapcsolódó cikk:

Tervek a még álló Virágh Vigadóval

The post Már bontják az újszegedi Vigadót + FOTÓK appeared first on Hunita.

Az uniós fejlesztések hozták a bajt, az önerőhöz ugyanis hitel kellett. 

A magyar önkormányzatok eladósodásának egyik fontos oka az európai uniós pénzek nem megfelelő felhasználása – erre a következtetésre jutottak az Állami Számvevőszék ellenőrzései, amelyek eddig soha nem látott keresztmetszetet adnak a magyar önkormányzati rendszer egészéről.
Miről is van szó röviden? Arról, hogy az önkormányzatok ott fejlesztettek, ahol uniós pályázati lehetőségek voltak, ez volt a beruházások közötti szelektálás alapja. Mindez azt is jelenti egyben, hogy nem az volt a kritérium, hogy mit lenne érdemes, illetve szükséges fejleszteni. Amennyiben az uniós pályázatok épp lefedték volna ez utóbbi területeket, akkor nem lenne baj, de sajnos a tapasztalatok szerint ez nem így történt.
Valamennyi önkormányzattípusnál és minden évben hiánnyal zárult a felhalmozási költségvetés. Ennek elsődleges oka az EU-s pályázati lehetőségek által kiváltott fokozott beruházási tevékenység, illetve az ehhez kapcsolódó önerő-igény volt – állítja a Számvevőszék. A negatív egyenleg eladósodáshoz vezet, a folyamatban levő beruházások több mint 1100 milliárd forintos fizetési kötelezettséget jelentenek a jövőre nézve. Ehhez az EU-s és hazai támogatáson, illetve a saját bevételeken felül további több mint kétszáz milliárd forint külső forrás bevonása szükséges a városoknál és a megyéknél – azaz ennyi hitelt fel kell venni.
Az ÁSZ jelentései arra mutatnak rá, hogy az önkormányzatok tényleges fejlesztései nem a kötelező, hanem az önként vállalt, illetve nem a megtérülő, hanem a soha meg nem térülő, „presztizs” beruházásokra koncentrálódtak. Vagyis a beruházások nagy része például nem iskolára vagy a közvilágítás fejlesztésére ment, hanem uszodára, színházra, parkosításra.
Az is gond, hogy az önkormányzatok nagy részénél szinte semmiféle kalkuláció nem készült arra, hogy miből fogják fenntartani a felépített létesítményeket. Miből fogják fűteni, mondjuk az új iskolaszárnyat, üzemeltetni a szennyvíztisztítót, vagy levágni évente a füvet a közparkban? Az önkormányzatok számára likviditási nehézséget okoz az EU-s projektek utófinanszírozása is, ehhez ugyanis pénzügyi fedezet kell, amit sok esetben nem tudnak biztosítani.
Igazai paradoxonról van szó, amiben az EU-s pályázatokat kiíró hatóságoknak is van felelőssége, áttételesen ugyanis lehetővé tették rossz közpénzügyi döntések meghozatalát.

Ezen írást a Civil Városi Unió ajánlotta olvasóink figyelmébe. Kapcsolódó szegedi gondolataikat pedig az alábbiakban olvashatják:

” A fenti cikkben foglaltakat évek óta sulykoljuk a közvéleménybe, sajnos kevés sikerrel. Minden esetre érdemes végiggondolni a szegedi „fejlesztéseket” (élményfürdő, festett kerékpárutak, plázák, járhatatlan díszburkolatok, felesleges villamosvonalak, Agóra, partfalrekonstrukció, lovasszobor-áthelyezés, üresen tátongó, üzletek nélküli sétálóutca) főleg annak ismeretében, hogy Szeged adósságszolgálata már az 50 milliárdhoz közelít és a legújabb hírek éppen a „családi ezüst” kiárusításáról szólnak (Százszorszép Gyermekház, iskolák, Dömötör-torony, nosztalgia villamosok). Maradt-e ebben a városban egyáltalán valami a régi Szegedből? Hol a Virág, a Hági, a Szőke Tisza, a Vigadó, a SZUE, a régi Hungária, a Partfürdő, van-e még iskola, középület, amit nem terhel jelzálog.
Vajon mikor nyílik fel végre a szegediek szeme? Tud-e valaki az elmúlt évekből egyetlen olyan beruházást, ami megtérüléssel, netán munkahelyteremtéssel kecsegtetett? Miért van olyan nagy csönd az élményfürdő fél milliárdos mínusza körül? Hogyan fordulhat elő ebben a városban, hogy még mindig az a Nagy Sándor osztja az igét a DM hasábjain, aki – Szentgyörgyi kollégájával, Dózsával, a COWI Kft-vel együtt – legfőbb felelőse és persze a Pólus Kft. ügyletein keresztül valószínűleg haszonélvezője is az erőltetett látványberuházásoknak? És a legfőbb kérdés: vajon miért asszisztál mindehhez a Fidesz frakció ? ” 
Civil Városi Unió

Szerkesztőségünk véleménye ennél sokkal lesújtóbb: Döbbenetes, hogy milyen ördögi összeesküvésnek lettünk áldozatai. A hiúság vásárán mi lettünk a fölsült bolondok. Bolond ábrándjaink között azonban kijózanító, hogy végül a számlát mégis mi fizetjük. Csak mi! Még az EU-s pénzt is! Hiszen az is a magyar hozzájárulásból forgott vissza…
Nagypolitikusaink azonban – e következmények nélküli országban – biztosan boldogulnak majd busás jutalékaikból… (Sz.)

Hat milliárdos otrombarmolmány a Ligetfürdő helyén.
Hozzávetőleges pénzügyi képlete: Hetedrészére (alul)becsült fürdő (1 milliárd Ft) + Hunguest-hitel (2 milliárd Ft) + EU-s támogatás (3 milliárd Ft) = Otromba betonszörny megfizethetetlen belépőjegyekkel, üresen + elpusztított villák, kibetonozott zöldterület + busásan kistafírozott szocimborák + évi fél milliárd Ft-os csordogáló veszteség.
Tehát az az állítólagosan „befektetett” 5 milliárd Ft 10 év alatt el is csordogál a rendszeres veszteséggel. Két év már eltelt, további négy év alatt elcsorgatjuk a teljes fölvett (Eu-s) támogatást, a rákövetkező 4 évben pedig még a kölcsön teljes összegét is… Ezt nevezik Városunk és Országunk árulói és ellenségei „fejlesztés”-nek. Kétségtelen, ők remekül megélnek belőle! Saját háttérbirodalmunk minden „fejlesztés”-sel szépen fejlődik… (Sz.)

Ajánlott olvasmány (filmmel): Újszeged – Ligetfürdő

Domokos László: Az önkormányzati ellenőrzések tapasztalatai (2012.04.17.)

The post Jajj, csak EU-s pénzt ne! appeared first on Hunita.