ÁLDOTT NYÁRI DÉLUTÁN

Áldott nyári délután
Járunk az erdőben,
Elakad a hang is a
Sűrű levegőben,

Messzi autóberregés
Dongássá vész benne,
Mintha mézbe szédülő
Muslicahang lenne.

Távolszakad a világ,
Nincsen, ami fájjon:
Ádám jár, és Éva jár
Édenkerti tájon.

Lomha gond, ha szállna még
Fonalat eresztve,
Mint váratlan pók, amely
Utat fog keresztbe,

Homlokunkon szétfoszol,
S nincs nyomába semmi,
Csak a nagy csönd, amelyben
Oly jó ketten lenni.

Szavak helyett ajkadat
Néma csókkal kérdem :
Mi lehet ez, tudod-e ?
Érted ? Én nem értem.

Szerelem ? vagy boldogság ?
Vagy szent-egyszerűen
Az az ősi, lusta kéj
Sejlik e derűben,

Melyet İsten érzett, a
Teremtéstől fáradt
Ifjú İsten, s jóíze
Ajakára áradt,

És egy csöppje rácsordult
A furcsa agyagra,
Mely azóta öltözik
Szívekbe s agyakba –

S mely – ó, csillagokból szűrt
Titkok lépesméze! –
Ritka órák kincséül
Lett az ember része ?

Nem tudom. Csak érezem,
Hogy most e megáldott
Nyári délutánban a
Halál is megállott.

Nem jön felénk. Valahol
Ledűlt heverészve,
S míg csontajkát csiklándja
Szellők édessége,

Bordái közt bebókol
A reves homályba,
S kigyúl, mint egy piros szív,
A pipacs virága.

Tóth Árpád – 1925

Az elrabolt Arad szülötte, Tóth Árpád a költő, a műfordító alig (egyre kevésbé) ismeretes a mai ifjúságnak… Pedig… életérzéseiben és szerelmes verseiben is páratlan… a mának is szól…

több, mint 100 év múltán… Legalább e könnyű költeményét érdemes egy áldott nyári délutánon magunkba inni és szomjoltó mellett kísérőként szavalni… e gondokkal is megáldott meleg nyárban ez életérzést újraélni, és kamasz vagy már épp érett gyermekeinknek is továbbadni…

Babits így dicsérte Tóth Árpádot: „mint egy szent jóságú égitest, mindig a fényes oldalát fordította felénk”. Becsüljük hát meg Őt a verseinek bűvöletében…

[…] most e megáldott / Nyári délutánban a / Halál is megállott.

Tóth Árpád elhúnytakor a Nyugat emlékszámmal adózott az emlékezetének.
Babits Mihály így idézte meg emlékét:
„Mit lehet sokat beszélni ilyen egységes, zárt és gáncstalan költőről, hacsak nem a filológia szólhatna róla sokat, föltárva művészetének részlettitkait; de hát ki törődne ma egy elvont művész titkaival ? Ő érezte a csöndet maga körül, s küzdelem nélkül mondott le a dicsőségről, mint annyi minden másról. Verseskönyvei ritkásan jelentek meg : halk és gyengéd hangja szinte elveszni látszott az erőt és termékenységet harsonázó újabb hangok között. Ki törődött a tökéletességgel ? Életében talán én voltam az első és egyetlen, aki egyszer a nyilvánosság előtt, kinyomtatott cikkben, nagy költőnek neveztem őt. Szomorú szerénységgel reagált erre : úgy érezte, nem fontos már nagy költőnek lenni. Amit csinált, magának csinálta, s kissé gúnyos önvigasztalással, a távoli szellemibb századoknak.”

Tóth Árpád művei

• Hajnali szerenád. Versek; Nyugat, Bp., 1913
• Lomha gályán. Versek; Nyugat, Bp., 1917
• Aucasin és Nicolete. Ófrancia széphistória. Ford. Tóth Árpád. Gyoma, 1921
• Az öröm illan; Táltos, Bp., 1922
• Örök virágok. Tóth Árpád versfordításai angol, francia és német lírikusokból; Genius, Bp., 1923
• Lélektől lélekig. Versek. 1923–1927; Athenaeum, Bp., 1928
• Tóth Árpád összes versei; bev., hátrahagyott költemények, töredékek sajtó alá rendezte Szabó Lőrinc; Athenaeum, 1935
• Bírálatok és tanulmányok; Lehotai Pál Ny., Debrecen, 1939
• Tóth Árpád összes versfordításai; sajtó alá rend., bev. Szabó Lőrinc; Révai, Bp., 1942 (Külföldi költők)
• Charles Baudelaire: A romlás virágai; ford. Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád; a végleges magyar kiadást jegyzetekkel sajtó alá rendezte Szabó Lőrinc; Révai, Bp., 1944
• Juhász Gyula, Tóth Árpád válogatott művei; sajtó alá rend. Bóka László, László Imre, bev. Kardos László; Szépirodalmi, Bp., 1951 (Magyar klasszikusok)
• Tóth Árpád válogatott versei; vál., utószó, jegyz. Kardos László; Szépirodalmi, Bp., 1955
• Tóth Árpád összes versei és versfordításai; sajtó alá rend. Szabó Lőrinc; Szépirodalmi, Bp., 1957
• Tóth Árpád novellái és válogatott cikkei; vál., utószó, jegyz. Kocztur Gizella; Magyar Helikon, Bp., 1960 (Kis magyar múzeum)
• Tóth Árpád összes versei, versfordításai és novellái; sajtó alá rend. Kardos László, közrem. Kocztur Gizella; Szépirodalmi, Bp., 1962
• Tóth Árpád összes versei, versfordításai és novellái; sajtó alá rend. Kardos László, közrem. Kocztur Gizella; 3. bőv. kiad.; Szépirodalmi, Bp., 1971
• Színek, változatok. Tanulmányok, kritikák, publicisztikai írások; vál., szöveggond. Győri János; Szépirodalmi, Bp., 1986
• Örök virágok. Összes versfordítások; Orpheusz Könyvek, Bp., 1993
• Isten oltó-kése. Istenes versek; szerk., bev. Vidor Miklós; Szt. István Társulat, Bp., 1998
• Tóth Árpád összegyűjtött versei és versfordításai; szöveggond., utószó Papp Csaba; Osiris, Bp., 2000 (Osiris klasszikusok)
• Tóth Árpád összes versei és novellái; összeáll., szerk. Urbán László, utószó Tarján Tamás; Szukits, Szeged, 2001
• A teremtés hiteles története. Novellák és humoreszkek; vál., szerk. Hunyadi Csaba, utószó Sánta Gábor; LAZI, Szeged, 2001

Tóth Árpád összes művei (kritikai kiadás)

Szerk., sajtó alá rend. Kardos László, közrem. Kocztur Gizella, Akadémiai Kiadó, Bp., 1964–1973, 5 kötet

• 1. Költemények, töredékek, tréfás hírlapi versek, rögtönzések; 1964
• 2. Műfordítások / James T. Tanner: Az utahi lány (ford. Tóth Árpád, Karinthy Frigyes), a prózafordításokba ékelt versrészletek, töredékek; 1964
• 3. Prózai művek, novellák, tanulmányok, bírálatok, hírlapi cikkek. 1909–1913; 1969
• 4. Prózai művek, novellák, tanulmányok, bírálatok, hírlapi cikkek. 1914–1928 / Zsengék; 1969
• 5. Tóth Árpád levelei / Zsengék; Akadémiai, Bp., 1973

SZEGEDI IRODALMI MÚZEUM – ALÁÍRÁSGYŰJTÉS <KATT IDE!

Ajánlott olvasmányok :

TÓTH ÁRPÁD – İSTEN OLTÓ-KÉSE

Tóth Árpád magyar költő és műfordító a ma oláh megszállás alatt élő Aradon született 1886 április 14.-én… 

PAUL VERLAIN : ŐSZI CHANSON

LEGYEN IRODALMI MÚZEUM SZEGEDEN?

SZEGEDI IRODALMI MÚZEUM – ALÁÍRÁSGYŰJTÉS <KATT IDE!

PÉTER LÁSZLÓ – IRODALMI MÚZEUM SZEGEDEN

Annak is 63 éve, hogy a Délmagyarország 1954. június 16-i számában Ertsey Péterrel, akkor már a Somogyi-könyvtár igazgató-helyettesével, a Város kivételesen gazdag irodalmi hagyományaira hivatkozva kezdeményeztük Szegedi Irodalmi Múzeum létesítését.

SZEGEDI IRODALMI MÚZEUM

SZEGEDI IRODALMI MÚZEUM – RÁDIÓFÖLVÉTEL TÖMÖRKÉNY 150. SZÜLETÉSNAPJÁN (KOSSUTH RÁDIÓ)

Szeged rendkívül gazdag irodalmi öröksége jelenleg csak közgyűjteményekben látható és ott is csak töredékesen.

IRODALMI MÚZEUMOT NYITNÁNAK A CIVILEK SZEGEDEN

MÚZEUMOT ALAPÍTANÁNAK A RAINER-HÁZBAN

Irodalmi múzeumot alapítana a Rainer-házban a Városvédő Egylet és a Magyar Kulturális Örökség Alapítvány. Nyáron még úgy volt, lebontják a Juhász Gyula utcai épületet, hogy újabb társasházzal csúfítsák a Várost a kifektetők…

SZEGEDI IRODALMI MÚZEUM – ALÁÍRÁSGYŰJTÉS <KATT IDE!

The post ÁLDOTT NYÁRI DÉLUTÁN – Tóth Árpád örökén… appeared first on Hunita.

Legemlékezetesebb alakításait magyar operákban és operettekben nyújtotta. Olyan alakítások fűződnek nevéhez, mint Kálmán diák a Farsangi lakodalomban, Kukorica Jancsi, a János vitézben és Gábor diák, a Gül Baba operetten.

1940-ben kezdett el filmekben is szerepelni. Többek között a Leányvásár, a Rákóczi nótája és a Mágnás Miska fűződik nevéhez. Többször szerepelt külföldön is. 1958 és 1969 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt.

Buday Dénes – Sefeddin Sefket bey szerzeménye a „Kalotaszegi Madonna” c. filmből.

Elpihent a nagyvilág elpihent a lomb,
Messzi bércen valahol kondul egy kolomp.
Egy magányos vadgalamb hív egy gerlicét,
Hajladozó rózsafán sírja énekét.

Hej! Rózsalevél felkap a szél,
Messzi sodor innét.
Rózsalevél egy sort vigyél,
Rózsámnak üzennék.
Vidd el szívem vágyát,
Hozd vissza az álmát!
Rózsalevél felkap a szél
Talán sose látlak.

Csendesen leszáll az est, lelkem messzi jár,
Fenn az égen millió szentjánosbogár.
Hegedű most minden ág és a csend zenél,
Hajladozó rózsafán halkan sír a szél…

Sárdy János szülei vegyeskereskedést üzemeltettek. A család többször költözködött a későbbi énekes gyermekkorában (Andocs, Zalakoppány, Tapolca). Sárdy a polgári iskolát Szigetváron végezte. 1922 és 1927 között a pápai tanítóképzőben tanult. A végzés után kántortanítói állást kapott Dunaföldváron. Gyakran énekelt esküvőkön, temetéseken. Rendszeresen szerepelt amatőr színielőadásokon. Első szerepe Mogyoróssy önkéntes volt Kálmán Imre Tatárjárás operettjében. Énektudásával lassan egész Tolna megyében ismertté vált… 

A mai estén ajánlott film :

Mágnás Miska (1949

The post Sárdy János születése napján appeared first on Hunita.

1791 július 26.-án született Kajántón, Kolozs vármegyében Debály Ferenc József – utóbb Francisco José Debali az uruguayi meg a paraguayi himnusz szerzője…

A ma itthon alig ismert Debály Ferenc magyar származású zeneszerző és karnagy a csonkországunknál kétszer nagyobb Uruguay és a Királyi (Ezeréves) Magyarországunknál másfélszer nagyobb Paraguay nemzeti himnuszának is a zeneszerzője.

Uruguay Nemzeti Hymnusza (rövid változat) – United States Navy Band

Debali : „Paraguayos, República o Muerte” – United States Navy Band

Mi magyarok (legalább) három Nemzeti Himnuszt (is) adtunk a Világnak…

Nem vagyunk jelentéktelen „kis nép” és nem is voltunk mindig mások mögött kullogó „kis ország” !
Nem is kell, nem is kellene, hogy azok legyünk ! Ma sem…
Ez csak antimagyarok aljas, rasszista rémmeséje volt !
Hajdan komcsi, ma internáci magyarellenes propaganda…

Hol is szól ma honfitársunk Debály Ferenc himnusza ?!

The post A kettős himnusz-szerző szülinapján appeared first on Hunita.

1302 Áldás (július) hava 11.-én zajlott a Kortrijki Csata – francossan a Courtrai Csata

E véres viadal évfordulóján érdemes megismerkednünk egy hasonlóan szaggatott nép sorsával.

Ha szövetségeseket keresünk, hát meg kell ismernünk a történelmüket, át kell éreznünk a fájdalmaikat !

De érdemes az örömünnepeikben is velük ünnepelnünk !!!
Nehéz a soruk nekik is… hiszen francos-vinnyos megszállás alatt áll országuknak majdnem a fele… a másik fele meg Vallóniával egybecsapva képtelenül Belgium…

Az Aranysarkantyús Csata hollandul: Guldensporenslag, franciául: Bataille des éperons d’or néven is ismert ütközetet 1302 Áldás (július) hava 11.-én vívták a flandri(ai) Kortrijk, francoskodón (franciálkodón) Courtrai városa közelében.

Az Aranysarkantyús csata ábrázolása a 14. sz. elején keletkezett “Grandes Chroniques de France”-ból.

E csata során a főként gyalogos katonákból álló flamand sereg korábban példa nélküli, súlyos vereséget mért IV. Fülöp francia király lovas lovagseregére. Az elesett lovagoktól zsákmányolt, aranyozott sarkantyúktól ered a csata flamand-holland elnevezése, francia nyelvterületen a Courtrai-i Csata néven ismerik e francos büszkeségre okot nemigen adó ütközetet.

Becslések szerint mintegy 75 főnemes meg ezer egyéb lovag vesztette életét, a korabeli krónikák összesen 20 000 főre becsülték a francia veszteségeket.

A csata emléke a franci-flamand autópálya mellett is látható és olvasható.

Amíg el nem ment nigránsba (sötétedőbe) az eszük, filmet is forgattak róla :

A csata múzeuma a flamandok büszkesége és zarándokhelye.

„11 juli als symbolische datum voor Vlaanderen.„

Áldás (július) hava 11.-e Flamand Nemzeti Ünnepnap(hollandul Feestdag van Vlaanderen, az 1302-ben vívott Aranysarkantyús Csata emlékére.

A flamand oroszlán – Flandria zászlaján

A belga flamand közösség, azaz Csonka-Flandria minden év július 11.-én tartja hivatalos ünnepnapját a Kortrijki Csata [ejt: Kortrájki Csata] emlékére. Bizonyára a franci(a) megszállás alatt élő nyugat-flamandok (pl. Duinkerke környékén) is ekkor tartanák ünnepüket, ha tehetnék…

A „Francia Flandria” franciául: La Flandre française; hollandul: Frans-Vlaanderen néven ismert terület a Nord-Pas de Calais régióban található. (Ez valami olyas képtelen eggység, mint a „rác Magyarország” magyar Délvidék helyett, vagy az „Oláh Erdély” dákó-rómán alapokon…) A francia furalom alatt lassan teljesen elfrancított Nyugat-Flandriát a Lys folyó szeli keresztül. A folyótól északra Westhoek , attól délre Lille helyesebben, flamandul Rijsel található.

Hogy milyen ütemben tűnik el a francia megszállás alatt a flamand nyelv, arra példa lehet  a flamand eredetű Dűnegyháza (Sz.), más néven Dűnetemplom, flamandul Duinkerke, franciálkodón Dunkerque népessége, ill anyanyelvi változása az elmúlt száz év során…

Duinkerke(n) (flamandul: [ˈdyŋkarkə] ( hallga!), hollandul: [ˈdœynkɛrkə(n)] ( hallga!); (franciául: Dunkerque [dœ̃kɛʁk]; angolul pedig: Dunkirk) – A fenti terképeken a barnulás – mint elaszó levélen az elhalást – az elfranciásodást (elfranciásítást) jelöli, mint flamand-pusztulatot…

A „Dűnegyházi vész„, vagy ahogy tömörebben, de franciálkodva emlegetik „Dunkerque” méltán nemzeti szégyene a franciáknak ! A megszállt és elfranc(iás)ított (flamand) németalföldi város, ahol a németek tengerbe söpörték a francia sereget 1940 Ígéret havában (májusban) néhány nap alatt…
No persze igen fura „aljas” módon tüzérségi szünet mellett hagytak 3 napot szedelődzködni a patkányként menekülő angoloknak… akik azóta ezerszer bizonyították, hogy ez sem érdemelték meg !

Amikor a tetves-rühös angolok engem dobtak ki a javaimból, ennyi kegyet nem gyakoroltak…
Kár, hogy az agyongyalázott náci németek megtették ! A franciák által bitorolt flamand Dűnegyházánál ki kellett volna végezni a népirtó náci angolokat végleg ! Úgy az angolok (maradvái) kéredzkednének ma Magyarországra takarítónak…
De hát… Gyáva népnek nincs hazája !!!

The post 1302 Kortrijki Csata – A Flamand Nemzeti Ünnep appeared first on Hunita.

SZABÁCS OSTROMA 1521 NAP (JÚNIUS) HAVA 20.-ÁN KEZDŐDÖTT
ÁLDÁS (JÚLIUS) HAVA 7.-ÉIG TARTOTT …

Szabács (ma rácul: Шабац / Šabac [ejt: Sabac ]) régi magyar nevén Zászlón, törökül Böğürdelen a 13. századtól a török hódításig (1470) Magyarország része, ill. a hűbéres Macsói Bánság központja volt.

Szabács vára a Szerémség egyik legfontosabb vára volt, amely 1492-ben is visszavert még egy török ostromot. Kinizsi Pálnak köszönhetően Mátyás király halála után is sikerrel védték még a déli végeinket vitézeink az ellenséges támadásoktól. Kinizsi halálát követően azonban már egyre nehezebb volt a végvárakat fönntartani. Az állampénzek elkótyavetyélésével, amelyeket a védekezésre kellett volna fordítani, csökkent a várak őrsége, avult a fegyverzet és a falak olyan mértékben romlottak, hogy még a török portyákat sem tudták már visszaverni. Aztán egyre aggasztóbbá vált a helyzet…

Hogyan is történt a magyar állampénzek elkótyavetyélése ?!
Ajánlott olvasmány :  Móricz Zsigmond : Fortunatus
Rossznyelvek szerint Móricz épp ez őszinte műve miatt nam kaphatott irodalmi Nobel-díjat…

Szabács várának ostromát a ruméliai török sereg, Ahmed pasa vezetésével kezdte meg 1521 nyarán.
Öt nappal később az anatóliai had meg Nándorfehérvár vívásába fogott, ami kereken két hónapig tartott…

A Szabács várát védő Logodi Simon és Torma András eltökélték, hogy kitartanak a végsőkig és erre ünnepélyesen föleskették a várat védő katonákat is (akárcsak egy bő emberöltővel később Dobó István az egrieket). A védőknek elfogyott a lőpora, így nem használhatták már a tűzfegyvereiket sem.
Bár lehetőségük adódott volna, hogy a Száván át elmeneküljenek, de Logodiék becsülettel a kitartást, a hősi harcot választották. Július 7.-én kezdődött meg az utolsó roham, a SZABÁCSI VÉSZ ! A maradék hatvan magyar meg rác vitéz a város főterére gyűlt össze, hogy ott vívja meg utolsó összecsapását az ellenséggel. A kegyetlen öldöklésben mindeggyszálig hősi halált haltak… 
Példát mutatva fél ezredévre minden magyarnak !

Itt az idő fölnőni hozzájuk ! Végre filmre vinni hőstetteiket !!! És méltán ünnepelni Őket !!!

Az igen kétes értékű belviszályhős Dózsa György helyett a legendába illő Logodi Simonról és Torma Andrásról illene minden magyar városban és faluban utcákat elnevezni !!! Az országot romba döntő Dózsa az antimagyar komcsik örökén máig mindenütt ott van, míg Magyar Hősünk, a Szabácsot holtig védő Logodi meg sehol !!! Ébresztő, Magyarország !!!
Elég a kicsi komcsi rémálomból…

Várjuk a SZABÁCS VÉRTANÚI filmet !!! Az időszerűt, a történelmileg is teljesen hiteleset !!!
Éppen mára kellett volna kijönnie !!! (Vagy tavalyra.) De a közpénzünkből kirekesztők ezt is akadályozzák…
Szerény(telen)ségem ugyan nem bizonyult elég jónak a filmrendezői szakra (talán éppen azért mert örökkön lángoló hazafiságomban folyton jobbról, meg a 13 Vértanúról álmodtam), de a nálam sokkal tehetségesebbek bizonyosan álmodják már… sőt rendez(get)ik is már a SZABÁCS filmet is…
Sokkal szebben, sokkal jobban !!! Mint azt magam tehettem volna…

A történelmi műveltségünk hiányosságainak is igen jót tenne SZABÁCS (filmje) …

Ahmed pasa Szabács bevétele után csatlakozott a Nándorfehérvárat ostromló ázsi(ai) török hadhoz.
A kulcsfontosságú erősség ostroma még több mint egy hónapig tartott és a török haderő itt is jelentős veszteségeket szenvedett. Az ugyancsak fontos Zimonyt már könnyebb, kilencnapos ostrom után vette be I. (Nagy) Szulejmán szultán. Szeptemberre a török könnyűlovasság végigpusztította a Szerémséget, Magyarország éléstárát, amelyből jelentős területet hódoltattak. Mindhárom várunk elesett, de hőseink ellenállásukkal meggátolták, hogy a szultán még abban az évben betörjön Magyarország törzsterületeire…

Örök tisztelet a Magyarság Hőseinek !!! Magyar Vértanúinknak !!!

Létezik azonban Szabácsnak egy dicsőségesebb emlékezete is ! Csaknem 50 évvel korábban Mátyásunk hosszan készülődött, majd 1476 telén a töröktől visszavette a várat. Erről regél Szabács Viadala !

A vár viadalát beszéli el a legrégebbi eredetiben fönnmaradt históriás énekünk, a Szabács viadala, melyet 1871-ben az Ung vármegyei Csicseren a Csicsery család oklevelei között találtak meg. Ezt a hősi éneket hajdan Mátyás király asztalánál énekelték, dicsőítve nagy királyunk tetteit…

Érdemes elmerengeni rajta, min múlik a világi dicsőség ?!
Ha Csicseren a Csicsery család nem csicsergi e hősi dalt és le nem jegyzi, sőt évszázadokon át meg nem őrzi, úgy ma nem is tudnánk róla… No és persze hány ilyen csodánk veszhetett oda az antimagyar internácizmus tombolásában az elmúlt évszázadokban ?!

Sokan szorgoskodtak a vesztünkön…
De itt az idő, hogy Attila népe végre lábra álljon és rendet vágjon a Világban !

1521 – Az I. Szulejmán szultán vezette török haderő elfoglalja Szabács várát.
A Logodi Simon és Torma András vezette 500 főnyi őrség az utolsó emberig harcolva elesett…

The post A SZABÁCSI VÉSZ BETELJESEDTÉN appeared first on Hunita.

907 július 4-én és 5-én zajlott le a keleti frankok elleni csata Pozsonynál, amely korai hadtörténetünk egyik legfényesebb helytállását hozta. Sajnos erről a győzelemről egyetlen magyar krónikás nem emlékezett meg (nemcsak az idézett Kézai Simon, hanem más krónikás sem); a korabeli kútfők közül csupán két német évkönyv szűkszavú előadása árulkodik övéik súlyos vereségéről. „Nagyon szerencsétlen harc folyt Brezalauspurchnál július 4-én” – ismeri el a Salzburgi Évkönyv. Ennél többet mond a Sváb Évkönyv, amely meglepő tárgyilagossággal ítél úgy, hogy a bajorokat felelősség terheli saját balvégzetük miatt: „A bajorok kilátástalan háborúja a magyarokkal, Liutpold herceget megölték, övéinek féktelen kevélységét letörték, és a keresztények alig néhányan menekültek meg, a püspökök és grófok többségét meggyilkolták. A bajorok teljes hadseregét megsemmisítették a magyarok.”

A küzdelem nem akármiért folyt. Az Avar Kaganátus bukása (822 k.) után alig néhány évtizeddel újra egy steppei birodalom kezén egyesült a Kárpát-medence, és ez a fejlemény alaposan átrajzolta Közép-Európa politikai térképét. A helyben talált avarság nem fejtett ki ellenállást a honfoglalókkal szemben, sőt a magyar etnogenezis részévé vált; a morvák elmenekültek vagy beolvadtak; a dél-erdélyi bolgárok jelenlétük viszonylagos súlytalansága miatt szintén nem szólhattak bele az új rend kialakulásába: egyedül a Keleti Frank Birodalom bírt olyan katonai erővel, amely létében fenyegette a Magyar Nagyfejedelemséget. A keleti frank birodalmi vezetés azért is fel akarta számolni az új steppe-államot, mert nemcsak Nyugat-Pannóniát, s benne keresztény avar adófizetőit veszítette el, hanem a magyarok egyre sűrűbb támadásai sújtották területét, kiváltképpen Bajorországot, amely akkor a Keleti Frank Királyság keleti, Kárpát-medencéig érő tartománya volt. A Magyar Nagyfejedelemség 862 és 895 között előre eltervezett módon foglalta el a Kárpát-medencét, vagyis a IX–X. század fordulóján sokasodó támadásai már a berendezkedést voltak hivatva biztosítani. Már ekkor megfigyelhető, hogy a magyarok saját politikai érdekeik szerint avatkoztak közbe egyik vagy másik küzdő fél oldalán, illetve indítottak hadjáratokat. 892-ben Arnulf keleti frank császár oldalán harcoltak, de 894-ben Arnulf ellensége, Szvatopluk morva fejedelem pártját fogták. 895-ben egy magyar–bizánci megegyezés folytán Árpád nagyfejedelem fia Levente vezetett hadat a bolgárok ellen. 899-ben Arnulf kérésére Észak-Itáliába vonult magyar sereg, és ott vereséget mért I. Berengár királyra. Ő azonban felismerte, mily nagy katonai erőt képviselnek lovas-íjász legyőzői, ezért később a maga oldalára állította őket. 904-ben a minapi ellenség már Berengár szövetségében harcolt Itália földjén. 906-ban viszont újra a keleti frank érdekek sérültek: ezúttal Szászországot dúlták magyar seregek, ráadásul két hadoszlopban.

Ezek azok a fontos köztörténeti összefüggések és hadtörténelmi fejlemények, amelyek fényében érthető, hogy 907 nyarán a szokásostól eltérően a Magyar Nagyfejedelemség miért kényszerült védekező szerepre a Keleti Frank Királyság támadása ellen.

A határ menti villongásokat 907 nyarán követte a birodalmi nagyságrendű támadás. Erről egy kései forrás, Aventinus (Johann Georg Turmair) bajor humanista történetíró műve közöl érzékletes leírást. Mivel a XVI. század eleji Bajor Évkönyv forrásértékét – kis időrendi pontatlanságát leszámítva – igazolta a tudomány, ezért bátran lehet rá hagyatkozni.

„Germánia és a bajorok királya, Lajos [IV. („Gyermek”) Lajos keleti frank király (900–911)] az egész Bajorországra kiterjedt újoncozás után a bajorok új városába, Ennsvárba megy. Megjelennek itt a püspökök, a szerzetesek elöljárói, a bajor előkelői július 15. kalendaeján [június 17-én] a keresztény üdvösség 907. évében, és közös elhatározással döntenek arról, hogy a magyarokat ki kell űzni a bajorok országából… hadat üzennek a magyaroknak, a Duna mindkét partján megindulnak a bajor előkelők harcra kész és támadó sereggel. Lajos Burchard passaui püspökkel, Aribo prefektussal Ennsvárban marad vissza. A hadvezérek a csapatokat három részre tagolják. Luitpold, az osztrák határ parancsnoka az északi parton, Theotmar salzburgi érsek a délin halad… a Dunán pedig hajókon a király rokona, a semnonok vezére, Sighard… vezeti a csapatokat. De a magyarok sem maradtak tétlenek, komolyan felkészülve tűnnek fel, és mindent, ami a hasznukra lehet, fegyvereket, katonákat, lovakat jó előre készenlétbe helyeznek. S mivel már nem is a dicsőségért, hanem az életükért harcolnak, kemény ellenállást fejtenek ki. Közben néhány katonájukat a bajor csapatok harcba csalogatására küldik. Mindkét királyuk a püspökök oszlopára támad. Mintha csak fürge lovaikkal át akarnák törni a harcvonalat, nagy erővel támadnak, s hatalmas nyílfelhőt bocsátanak ki. A bajorokat a szaruíjaikból kilőtt nyílvesszőkkel borítják el, majd ismét hátrálnak. Gyorsabbak nehéz fegyverzettel felszerelt seregünknél, s amikor még azt hisszük, hogy távol vannak, már ott is teremnek, s amilyen gyorsan jönnek, ugyanolyan gyorsan el is tűnnek. Amikor már azt hiszed, hogy győztél, a legnagyobb veszélyben találod magad. A magyarok ellenfeleiket a távolból támadják nyilaikkal: akkoriban nem ismerték a nyílt harcot, a gyalogos csatát, az egymásnak feszülő hadsorokat, a karddal vívott közelharcot, a várostromot… Miközben elsöprő rohammal ott teremnek, ugyanolyan hirtelen eltűnnek, először menekülést színlelnek, majd lovaikat megfordítva támadnak, de bármit is tegyenek, nyilaznak, és dárdát vetnek, jobbról, balról, szemből vagy éppen hátulról körbe száguldoznak, kifárasztják a mieinket, majd minden oldalról ránk rontanak, a megfáradt bajorokat letiporják, és legyilkolják…

Augusztus 9-én [július 5-én] a magyarok éjjel a Dunán titkon átúsztatnak, Lajos legátusát, Luitpoldot, Isangrim étekfogó mestert egész csapatával, tizenöt vezérrel együtt a táborban megölik. A rákövetkező napon azokkal végeznek, akik a hajókon tartózkodtak…

A magyarok, miután ily nagy győzelmet arattak, zsákmánnyal teli táborokat kaparintottak meg, majd a menekülők nyomába eredtek. Megfékezésükre Lajos a sereg szétszéledt katonáit egybegyűjti, újabb csapatokkal egészíti ki a mellette maradt tartalékból. Nem tudván az ellenség által előkészített cselvetésről, kivezeti seregét. Ugyanis a magyarok a mezővel szomszédos erdőben rejtették el az övéiket, ahonnan mindkét sereget szemmel lehetett tartani. Az ellenfél menekülést színlel, a mieink türelmetlenül üldözik őket, miközben alakzataik felbomlanak. A menekülők a lesvetés helyéhez vezetik őket, s mihelyt elhaladnak az erdő mellett, az ott rejtőzködők kiáltozva hátulról váratlanul rárontanak a mieinkre, s az elöl menekülők is megállnak, és keményen szembeszállnak az üldözőkkel. A hátulról, szemből, mindenfelől körbefogott bajorokat legyilkolják. Lajos király Passauba menekül.”

A pozsonyi csata szentesítette a magyar honfoglalás sorsdöntő művét, több évszázadra átrajzolva Európa politikai térképét, amelyről – a keleti frank vezetés szándéka ellenére – nem lehetett „eltörölni” a magyarokat. Kérdés volt ugyanis, hogy 907-ben a magyar steppe-állami keretek egyáltalán megszilárdulhatnak-e a Közép-Duna-medencében. Pozsony magyar hősei erre a sorskérdésre igennel feleltek, méghozzá oly nyomatékkal, hogy német földről kiinduló birodalmi léptékű hadjárat legközelebb csak 123 év múltán érte hazánkat (az akkor, 1030-ban már hivatalosan keresztény magyar monarchiát; persze más okból kifolyólag).

A 907. esztendei diadal emlékezete az új évezredben éledt újjá. Köszönhetően annak is, hogy 2007-ben egy kerek évfordulós jubileumhoz érkeztünk. Szerencsére a csata 1100. évfordulója serkentőleg hatott a tudományos kutatásra, és egy színvonalas tanulmánykötet is készült róla. Ebben hadtörténeti-hadművészeti, régészeti, historiográfiai dolgozatok kaptak helyet, magyar nyelvű forrásközléseikkel, s egy bibliográfiai tájékoztatóval. Az Egy elfeledett diadal. A 907. évi pozsonyi csata című kötet szabadon hozzáférhető az interneten:

http://mek.oszk.hu/14600/14671/14671.pdf

Ez a könyv sokat segíthet abban, hogy a mai magyarok egészséges és reális történelmi tudattal tekintsenek a régmúltra, és nem a vereség-központú önmarcangoló szemléletmóddal, amint az főleg 1990 előtt szokás volt nálunk. Vagyis, Kézai Simon idézett szavait átforgatva, ha az igazságot akarjuk követni, akkor a szerencsétlen csaták mellett a szerencsésekre szintén emlékeznünk kell. Ideje van annak, hogy ez a szemléletváltás végre a közoktatásban, azon keresztül pedig a történelmi emlékezetben végbe menjen.

Örvendetes jelenség, ha kérdések merülnek fel a csatáról, hiszen ez a régmúlt iránti érdeklődést bizonyítja. Éppen ezért a kutatókra fokozott felelősség nehezedik, hiszen kevés adatra kell hiteles rekonstrukciót építeni. Három kérdés különösen megélénkült mostanság: Árpád halála, a „kiirtandó” magyarok ügye és a diadal hazai emlékezete.

Az első kérdést azért indokolt itt felvetni, mert Anonymus szerint Árpád éppen a 907. évben távozott az élők sorából. Pozsonyi csata – Árpád halála: csábító gondolat e két esemény között ok-okozati összefüggést keresni. A világhálón különösen a 2007-es jubileumi évtől kezdve szaporodtak meg azok a bejegyzések, amelyek tudni vélik, hogy Árpád nagyfejedelem idősebb fiaival együtt elesett a csatában. Még ha e „hírek” fogyasztói túlnyomó részben jóhiszemű emberek, városi legendáik tévútra vezetnek. Mindenekelőtt hangsúlyozni való, hogy Árpád, sőt fiai halálát egyetlen kútfő sem kapcsolja össze a csatával. Persze a régi írók hallgatása miatt sok minden a múlt ködébe vész, ám ez még nem ok arra, hogy életidegen feltételezésekkel pótoljuk ismereteink kényszerű hiányát. A szakrális tiszteletnek örvendő magyar nagyfejedelmi család felnőtt tagjainak életét egyetlen csatában kockára tenni: nos, hogyha valami, hát ez idegen volt a kor steppei műveltségű magyarjaitól. Kifejezetten sérti ezért a pozsonyi csata emlékét az, aki a XIX. századból visszamaradt liberális-nacionalista eszmei sallangokkal fedi el a X. század elejének hőstetteit, ahelyett, hogy a honfoglalás korát a maga szellemi-időbeli környezetében próbálná meg értelmezni. Nem tudhatjuk tehát, hogy Árpád nagyfejedelem megérte-e 907 nyarát, értesült-e a győzelemről.

Másodikként, igen népszerű kérdésként a magyarok „megsemmisítésének” szándéka tárgyalandó. Aventinus egy kitételére – „Ungros… eliminandos esse” – sokan a magyar nép teljes kiirtásának tervét építik. Valóban ezt főzték ki a Keleti Frank Birodalom politikai vegykonyháján? A válaszhoz a tágabb latin szövegösszefüggést kell felidéznünk: „Ludovicus rex Germaniae atque Boiorum ex omni Boiaria peracto delectu Anassiburgum novam Boiorum coloniam se confert. Adsunt episcopi, monachorum antistites, proceres Boiorum, quinto decimo Calendas Iulii, anno christianae salutis nongentesimo super septimum. Ibi decretum omnium sententia Ungros Boiarie regno eliminandos esse.” Mindez Veszprémy László 2007 óta hozzáférhető fordításában így áll: „Germánia és a bajorok királya, Lajos az egész Bajorországra kiterjedt újoncozás után a bajorok új városába, Ennsvárba megy. Megjelennek itt a püspökök, a szerzetesek elöljárói, a bajor előkelői július 15. kalendaeján [azaz június 17-én] a keresztény üdvösség 907. évében, és közös elhatározással döntenek arról, hogy a magyarokat ki kell űzni a bajorok országából.” Miért helyes ez a magyarítás? Egyrészt azért, mert illeszkedik a szó eredeti jelentéséhez. Finály Henrik 1884-ben kiadott Latin szótára, amely a magyar klasszikus filológiai tudomány egyik csúcsalkotása, az alábbi jelentésekkel hozza az elimino, eliminare igét és származékait: „sajátl. (ősk.) küszöbön áttesz, a háztól kiűz, elűz, elkerget, eltávolít, conjugem extra aedes; szenv. mint k. vagy viszhat. el. se elmegy, eltávozik; éppen így: el. gradus; *átv. ért. el. dicta foras, kihord, kibeszél, Hor. ep. 1, 5, 25.” Az elimino, -are, -avi, atum ige elsődleges jelentése valójában nem a kiirtásra, hanem a kiűzésre vonatkozik. A későbbi latinságban, és a latinból kölcsönző újabb nyelvek körében ténylegesen megjelent az ’eltávolít’ mellett a ’likvidál’ jelentés is, de csak másodlagos, átvitt értelemben. Például az angol eliminate ige szintén latin eredetű, és ezekben a jelentésekben használják: 1.) eliminál, felszámol vmit (megszüntet), likvidál (eltűntet), eltávolít, kiküszöböl; 2.) kizár (versenyből). De tartalmi okok miatt is helyes ez a fordítás: ott áll a szövegben, hogy a bajorok országából „eliminandos esse” a magyarok. Ha még nem lenne ott a helyhatározó, akkor talán lehetne a kiirtásra vonatkozó szándékként értelmezni ezt az elhatározást, bár még az sem lenne egy valószerű fordítás, ugyanis a frankok az avar állam összeomlása (822 körül) után nem irtották ki a hatalmuk alá jutott avarokat; olyannyira, hogy keresztény adófizető avarokról 870/871-ből is van tudomásunk! A bajorok és karantánok megtérése (Conversio Bagiariorum et Carantanorum) című egyházi irat 870/871 körül előadja, „hogyan űzték ki a hunok [avarok] a rómaiakat, a gótokat és a gepidákat Alsó-Pannoniából, és birtokolták azt, mígnem a frankok és a bajorok a karantánokkal együtt állandó háborúkban szorongatván legyőzték őket. Azokat pedig, akik felvették hitüket, és elfogadták a keresztséget, a királyok adófizetőivé tették, és a földet, amelyen ott maradván laknak, a királynak fizetett adó fejében egészen a mai napig birtokolják.”

Harmadjára marad a pozsonyi csata hazai emlékezetének kérdése. Joggal támad abbéli hiányérzetünk, hogy ha ez ennyire fontos diadal volt, akkor miért nem szólnak róla középkori gesztáink és krónikáink? Miért csak a legyőzött fél álláspontját olvashatjuk? Erre több felelet is adható. Egy régi geszta még tartalmazhatta a pozsonyi csata megörökítését, de elkallódott, és az újabb írók kihagyták/kifelejtették átmásolni. Vagy eleve azért nem is írtak róla, mert ekkor már Árpádnak egyik idősebb fia uralkodott? (Az idősebb Árpád-fiak korának emlékeit nem nagyon feszegették a legifjabb fiútól leszármazott királyok krónikásai.) Vagy éppen írtak róla, csak úgy eltorzult az emléke, hogy bánhidai csatává változott? Kézai Simon gesztájában olvasható a morvákon és a bolgárokon uralkodó Szvatopluk legyőzetése. Miután a magyarok „rájöttek, hogy [Szvatopluk] serege gyönge, váratlan rajtaütéssel a Rákos folyónál, Bánhida mellett egy bizonyos városban, melynek még most is állnak romjai, egész hadseregével együtt megsemmisítették, és így uralkodni kezdtek Pannóniának azokon a népein, amelyeket föntebb említettem.” Bánhida valójában Tatabánya város része, ahol 1907-ben a pozsonyi csata 1000. évfordulójára turul-szobrot állított az emlékező utókor…

Mindebből látszik, hogy ez a korszak nem adja könnyen magát, hiszen nem tudjuk nevesíteni a győztes magyar hadvezér(eke)t, nem tudjuk, hányan küzdöttek a csatasíkon (bár a kor demográfiai és gazdaságföldrajzi viszonyait tekintve mindkét oldalon legfeljebb néhány ezer fő sorakozhatott fel), ám attól még a csata sorsdöntő jelentősége vitathatatlan: a pozsonyi diadal szentesítette a Kárpát-medencei magyar honfoglalást, biztosította államunk és népünk fennmaradását.

–

Szabados György,
a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont történész munkatársa

Olvasói összegzés :

AZ EURÓPAI MAGYARORSZÁG SZÜLETÉSNAPJA: 907. JÚLIUS 7. 

 Pozsonyi Diadal

A nyugati keresztény apostoli  királyi (feudális) Magyarország születésnapja: 1000. aug. 20.

https://www.facebook.com/share/p/RyUxt1Ahp4CuNfvU

ifj. Katona Imre

The post A POZSONYI CSATA – 1119 éve vívta a magyarság sorsdöntő ütközetét appeared first on Hunita.

A Pozsonyi Diadal – Nemzeti ünnepünk !
Lehetne méltán – Május elseje helyett – munkaszüneti napunk is !

Akár egy nemzeti büszkeséggel is átfűtött hosszú hétvégével… korabeli hagyományőrzőkkel, méltán magyar karnevállal, lovas viadalokkal… Nemzeti értékeink ünneplésével, önbecsülésünk  helyregyógyulásával…

Az a szép még ebben az ünnepben, hogy minthogy legalább 3 napon át tartott, így mozgóünnepként …
Mindig tudjuk úgy ünnepelni, hogy Valódi Szabad(ság)nap, sőt Ünnepi Hosszú Hétvége legyen !

A Pozsonyi Diadal Napja – a Magyar Mozgó Ünnep !

Emlékezet-frissítőül ajánlom az alábbi kis filmet:

Miért is „ünnepeljük” szépnevű Pozsonyi Diadalunk helyett mégis máig részegülten a bukott kommunizmus Május elsejéjét – még mindig?

Talán azért is, mert a magyarság túlnyomó többsége máig nem jutott el oda, hogy egyáltalán (meg)tudja és fölfogja, mi is volt a Pozsonyi Diadal…

A bő kétéves vírushiszti talán egyetlen hasznos öröksége, hogy megfakult a május elsejézés förtelmes proli divatja… De Lépjünk tovább ! Itt az idő váltani ! Magyarra !!! 

Lássuk hát ! Hányadán is állunk Pozsonyi Diadalunkkal !

„Decretum… Ugros eliminandos esse” –  A magyarok kiirtassanak!

A magyarok kiirtassanak! – hangzott IV. Ludwig (Lajos) kiáltványa.
Az igazi háttérhatalom emberei – a Gyermek Lajos mögött álló Hatto mainzi érsek és Salamon konstanzi püspök – ezt bizony komolyan is gondolták.
Százezres sereggel vonultak fel ellenünk – Nagy Károly frank uralkodó csaknem száz esztendővel azelőtti, avar eleinket szétverő és fosztogató hadjáratainak vérgőzös dicsködében…

Meglepetésükre azonban a Kárpát-medence frissen rendeződött magyarsága iszonyú csapással sújtott vissza. Olyan erővel, hogy bő 120 évig a földünkre nem merték tenni lábukat.

1117 esztendeje… 907. Áldás (július) hava 4.-étől 7.-éig tombolt a Pozsonyi csata.
Helyesebben, végre magyarul: a Pozsonyi Diadal!

A Nyugat most is acsarkodik… Szomjazik egy újabb vérfürdőre !!! Attila népétől megkaphatja !
Izzik már bennem is Attila vére… Feredőzzön hát a Szent Turul !!!

Első honvédő háborúnk a támadó – kiirtásunkkal fenyegetődző – nyugat teljes vereségével végződött. Érdemes ezt alaposabban is végigtanulmányozni minden magyarnak !
Ha már az iskolában nem is tanítják, ha ez még csak nem is érettségi tétel, de minden magyar elemi  kötelessége megosztani frissített tudását a még maradék magyarsággal :

A Pozsony térségétől az Enns-ig – tehát az Óperenciáig – terjedő csatában az Árpád fejedelem vezette magyar sereg megsemmisítette a Keleti Frank Királyság hadait. Számos forrás a “hon(vissza)foglalásunk” végének tekinti az eseményt. Bölcsebben szólva a “hazatérés megerősítésé”-nek tekinthetjük a ránktörő nyugaton aratott teljes diadalt. Magyar történelem tankönyveink mégis hallgatnak róla. Ha pedig a saját történelemkönyveinkben nem kaphat kellő hangsúlyt, hát másoktól a sulykolását hiába várjuk…

A csata – a csaknem négyszeres túlerő ellenére – a keleti frank seregek megsemmisítő vereségével végződött, amiben vezéreik, Luitpold bajor herceg és Theotmár salzburgi érsek is elesett. A magyarok újabb területeket nyertek, egészen az Enns folyóig, mely 955-ig a magyar mezsgye határa lett.

Átlépve az Enns folyón az Óperencián túlra, vagy onnan visszafelé magam erről mindig meg is emlékezem. Gyermekeim is diadallal harsogják : Átléptük az Óperenciát ! Átléptük az ó-magyar határt!

Enns, Ausztria legrégibb városa – utca a középkori (ma már inkább klasszicizáló barokk) főtérre
… Vindobonát, azaz Bécset Wien nevén csak 1030-ban említik először …

A Magyar Nagyfejedelemség 907-ben, a Pozsonyi Diadalt követően kitolta határait az Enns folyóig, északon pedig biztosította a Morvaország alatti határvonalat. Alsó-Ausztria birtokba vételével uralma alá vonta a teljes Bécsi-medencét, és kb. 200 km-rel nyugatra – az avar gyepűkig – tolódtak a magyar szállásterületek. A magyarok sorra megostromolták és bevették a Duna menti várakat és városokat. Ezek közül Melk erődített apátságát Babenberg Lipót osztrák őrgróf csak 80 év múlva, 985-ben tudta visszafoglalni.

De lássuk csak, hogyan is történt a Duna-menti diadalunk !

A Kárpát-medence visszafoglalásának egyik fontos lépése volt, a gyepűrendszer kialakítása. A korábbi szittya-hun-avar területeinket megszálló, így ellenséges germán és szláv népeket a hazatéréskor igyekeztek őseink a határtól minél messzebb űzni, takarítani…

Johannes Turmair, írói nevén Johannes Aventinus 1477-1534 között élt bajor történetíró Bajor évkönyvek (Annales Boiorium) című, 1521-ben megjelent krónikájában (Gyermek) Lajos német király Ennsnél hívja össze a nyugati seregeket, ahol dekrétumban rendeli el a magyarok kiirtását – Ugros eliminandos esse!

„Decretum… Ugros eliminandos esse”, vagyis elrendeljük, a magyarok kiirtassanak, kezdetű bullában hozták Európa tudomására a “keresztes hadjárat” tervét.

907. június 17. körül IV. Lajos vagy Gyermek Lajos (németül: Ludwig IV. das Kind), keleti frank király (900-911), és a pápa hívó szavára több mint százezres keresztény sereg gyűlt össze az Enns folyó és a Szt. Flórián (Passau beli) kolostor között elterülő síkságon. A keresztesek táborában megállapodtak a hadjárat tervében is. A keresztes haderő legnagyobb részben nehéz gyalogságból állott, tekenősökből, ahogyan a magyarok hívták a nyugati, páncélba burkolt, nehezen mozgó gyalogságot.

A több mint száztízezres nyugati sereggel szemben, mintegy harmincötezer fős magyar hadsereg állt.
A keresztes haderő három hadoszlopban, kettő a Duna két partján, illetve egy hadoszlop a Dunán, hajókon közeledett Pozsony elé.
Az északi (bal oldali) erősebb sereg vezére maga a fővezér, Luitpold őrgróf volt, a délié pedig Theotmar érsek. Az utánpótlást szállító hajóhad (flotta) vezetője pedig Sieghard volt.

A magyar hadvezetés célja az lehetett, hogy a számbeli túlerőben levő, de megosztott ellenség ne egyesülhessen egy döntő csapásmérésre. Ehhez a csapatok átkelését kellett megakadályozni, vagy megelőzni, valamint az utánpótlás lehetőségét elvágni. Így a csata első napján égő taplós nyilakkal felgyújtották a német hajókat. Sieghardt is csak kevesedmagával menekült meg, s így vitte a hírt a királynak Ennsburgba.

A másik két seregrész is hasonló sorsra jutott. A magyar csapat lovas íjászai július 5.-ére teljesen fölőrölték a Ditmár vezette seregrészt. Majd megsemmisítették a Luitpold őrgróf vezette sereget is. Elesett maga Luitpold, Ditmár érsek, két másik püspök, három apát, és tizenkilenc gróf is.
A legenda szerint az üldöző magyar lovasság levágta a menekülőket, majd Ennsburghoz érve színleg megfutott. A már sokszor alkalmazott szittya-magyar modor megint bevált.  A vár őrsége lépre ment, és üldözésükre indult. A visszaforduló magyar lovasság megsemmisítette az „üldözőket”. A menekülő király is nehezen jutott csak vissza Passauig. Erről minden magyarnak érdemes megemlékeznie Passaunál átlépve a ma osztrák-német, igazából magyar-német határt !

Nagy ára volt azonban a honvédő háborúnak! Mi magyarok Árpádot és három fiát Tarhost (43), Üllőt (41), és Jutast (35) vesztettük el. Bárcsak neveikben túlélnének ! Illő igaz magyarnak, hogy gyermekeinek Rájuk emlékezőn ilyen neveket adjon !!!
A Csatában elesett három bátyja örökén így lett ezért nem sokkal ezután a negyedik fiú, a tizenegy éves Zoltán-Zolta-Zsolt-Solt fejedelem Árpád utóda. Milyen érdekes ! Az Ő neve bizony messze túlélte Őt ! Csak viselői nem tudják, hogy miért ! Éppen e diadalért ! A Pozsonyi Diadalért oly gyakori ma is a Zoltán meg a Zsolt név ! A hősi halottan is elfeledett Tarhos, Üllő és Jutas helyett. Illő lenne legalább Áldás hava elején (3.-a és 7.-e között) született fiainknak méltán Tarhos, Üllő vagy Jutas nevét adnunk. Velük végre talán régi hitünk is új erőre kap majd… A Magyar Anyák előtt pedig ott a dicsőség : legalább négyet szülni !!!! Ma már erre ajándékként – kormányunk kegyéből – adómentesség is jár !

A Pozsonyi csatában a támadó németek vesztesége annyira súlyos volt, hogy több mint száz esztendeig tartózkodtak mindenféle magyarellenes hadmozdulattól. Legközelebb csak 123 év múlva, 1030-ban mertek jelentősebb támadást indítani, az akkor már uralkodói köreiben németesített, keresztény Magyar Királyság ellen. Az utánpótlásukat akkor Búvár Kund intézte el… Kund neve is többet – több utódot – érdemel !!!

Hogyan lehet, hogy mégsem közismert e sorsdöntő csatánk ? Milyen erő titkolta évszázadokon át előlünk. Hogyan lehet(ett) ezt “kifelejteni” a magyar közoktatásból ? – Súlyos kérdések. Halovány válaszok…

„Jaj annak a népnek, amelynek történelmét az ellenségei írják.” – üzeni Seneca 2000 év távolából…

Egy valóban Magyar Országon ez a – Nándorfehérvárit is messze felülmúló – diadal a történelem-oktatásunk alaptétele és természetesen az egyik legfontosabb érettségi tételünk is kellene legyen ! Csonkolt roncsországunkban pedig ma még mindig nem az !

Változnak az idők. Talán a szovjet agymosás és deformkor után lassan megindul végre a magyar ébredés… Ópusztaszeren már Nyílzápor és Íjásztalálkozó emlékezett a csaknem feledésbe veszett magyar diadalra.

Az egyik legígéretesebb kezdeményezés: Pozsonyi csata Emléktúra

Bízom benne, hogy Hazánkban nem jelenhet már meg történelemkönyv többé e tanulságos lecke módszeres elhallgatásával, vagyis a magyar történelem meghamisításával. A történelmi jelentőségű diadal azonban Magyarországon nem lehet csak egy leckényi tananyag, hanem legalább egy érettségi tétel is kell hogy legyen!

Mindezen alapvetésen túllépve az évforduló napjain magyar hadi játékokkal pompás ünnep is illendő lenne országszerte. Mindenkoron a Diadal négy napjához közelebb súlyozható hétvégére.

A Pozsonyi Diadal filmre is kívánkozik !
Szégyen, hogy nem készült belőle eddig is legalább egy mindent elsöprő erejű mozifilmünk !!!
Egy valóban Magyar Ország hamarosan nagyszabású történelmi filmmel is készül majd a Pozsonyi Diadal következő évfordulóira. Bár a maira is készen lehetne már !

Amíg Pozsonyi és Nándorfehérvári Diadal napja(i) helyett a május elsejét – éppen a “munka ünnepét” – ünnepli munkaszünettel a Kárpát-medence, addig nem is nevezheti magát tisztességgel Magyarországnak!

Amíg szellemileg, meg lelkileg is gyöngék és csonkák vagyunk, ahhoz is, hogy méltón ünnepeljünk, addig hiába is várjuk a Magyar Föltámadást !

Ma és holnap este a Pozsonyi Diadal emlékére gyermekeinknek is adjuk át a Győzelem élményét !

Dr. Szabó László

Magyar Kultúrális Örökség
Alapítvány
alapító

Könyvajánló: Torma Béla Gyula – Veszprémy László (szerk.) : Egy elfeledett diadal: a 907. évi pozsonyi csata (jelzet: 78.333)

Ajánlott még: A POZSONYI CSATA TÖRTÉNETE

A pozsonyi csata – 907 július 4-7. (Keszi Íjász Egyesület)

907. július 4. A pozsonyi csata kezdete – Rubicon

A 907-es pozsonyi csata tananyag a West Point Akadémián …

Szaniszló Ferenc a Pozsonyi Csata emlékén

Ajánlott olvasmány:

Május elseje – nemzeti ünnep – Még mindig?

A POZSONYI CSATA TÖRTÉNETE

A Pozsonyi diadal magyar szemmel

Nándorfehérvár Napja – Nemzeti Ünnepünk!

Olvasói válasz :

Köszönet önnek László! A magyarok Istene segítse Önt!
Ballabás Mihály

Olvasói összegzés :

Az európai Magyarország Születésnapja: 907. Július 7. 

 Pozsonyi Diadal

A nyugati keresztény apostoli  királyi (feudális) Magyarország születésnapja: 1000. aug. 20.

https://www.facebook.com/share/p/RyUxt1Ahp4CuNfvU

ifj. Katona Imre

Ajánlott olvasmánya :

Szabados György :

A POZSONYI CSATA – 1119 éve vívta a magyarság sorsdöntő ütközetét

The post A Pozsonyi Diadal – Honalapító Nemzeti Ünnepünk ! appeared first on Hunita.

E napon olvashatták eleink először…

Esti dal

A nappal fényében, zajában
Elődöng árva egymagában
A lelkem, tévedt jövevény,
Oly idegen nekem a hajsza,
A szívemet dalokra ajzva
Oly inkognitó megyek én.

De ha az alkonyat leszállott,
Olyan kedves, kámzsás barátok
A barna árnyékok nekem,
A messze menteket idézik,
A múlt szelíden iderémlik
És földereng az életem.

Esti dal – JUHÁSZ GYULA e költeménye először az Uj Idők 1926 Áldás (július) hava 4.-ei számában jelent meg…

The post Esti dal appeared first on Hunita.

1888-ban e napon született Heinz Guderian, a későbbi német tábornok, a Páncélos Hadviselés Atyja !

Legemlékezetesebb mondása :

„Nincsenek reménytelen helyzetek, csak reménytelen emberek.”

Ez az idézet mely mai szülinaposunktól származik, több emlegetésre méltó !
Különösen érvényes e mondat ma gyáva gyomorforgató Európánkra, amelynek vezetőiről már csak a kényszerzubbony hiányzik, hogy végre kaphassanak egy kiadós sokkot !

Heinz Guderian német tábornok, II. világháborús hadvezér 1888 június 17.-én született.

Büszkék lehetünk a németekre és az egész germánságra… végtére is ők voltak Attila királyunk legjobb csatlósai…
Itt az idő helyreállítani Attila Atyánk Rendjét ! A Világ szomjazik Isten Ostorára !!!

Heinz Wilhelm Guderian német tábornok, a páncélos hadviselés atyamestere, a villámháborús (Blitzkrieg) taktika fő eszmésze, aki megkerülte a Maginot-vonalat a második világháborúban.
Párizs pedig Neki hódolt…

A Nagy Páncélos porosz katonacsaládból származott. Apja és öregapái is valamennyien katonák voltak, a fiai is a katonai pályát választották…

Ideális csatlós…

Itt az idő ! A Világ szomjazza az Új Attilát ! És az Ő Táborát…

Intézményesített libsi süketelés helyett iskoláinkban fiúknak ajánlott olvasmányul illik már főműve: 
Riadó! Páncélosok! / Achtung! Panzer!  

Itt az idő, hogy megtanuljuk jól a leckét !

Európa meg térdepelhet !!! Kedvére…
Itt az idő, hogy végre méltó okot is adjunk rá !

Magyarország kétharmada ma is idegen megszállás alatt áll, ahol folyamatos az ethnikai piszkolgatás… Míg Európa hibbantjai a bűnvándorlók meg a buzeránsok jogain vinnyognak…

De fordul a sorsunk… egyre jobbra…
Attila népe végre elfoglalhatja régi birodalmát Európa keleti felén…
Bécstől Kiveváráig (oroszkodón Kijevig) Etelközön át szerte a Szittyagyepűkön…

Lássuk hát, a Blietzkrieg sikerét !

Ez utóbbi filmet már a rasszista kirekesztők töröltették…

Ilyen ma a büszke szólásszabadság világa !

The post „Nincsenek reménytelen helyzetek, csak reménytelen emberek.” appeared first on Hunita.

1554-ben e napon, június 16.-án az oszmán hadsereg árulással elfoglalta az észak-magyarországi Fülek várát (is).
Fülek azóta többször is fölszabadult, de 1945 óta már megint megszállás alatt áll…
Európa pedig hallgat és asszisztál az ethnikai piszkolgatásokhoz, a népek,
de különösen a magyar nép önrendelkezési jogának sárba tiprásához…

Bebek Ferenc miután feleségül vette Ráskai Balázs lányát, nászajándékba kapta a várat. Bebek Ferenc gondoskodott a várról és az olasz Alessandro da Vedano tervei alapján egy erős katonai erődítménnyé építtette át 1551-ben. A régi vár egy középső várrésszel és két új, ötszögalapú bástyával, valamint egy 6 méter vastag fallal bővült, amelyben ágyúkat helyeztek el. Köréépítettek még egy falat – amely körülvette az egész várat – két kör alakú bástyával, amelyeknek a feladata az volt, hogy védelmezzék a vár alsó és középső területeit. Ez a két bástya 10 m mély árokkal volt övezve és csapóhídon keresztül lehetett csak bejutni a várba.

Mindezen védművek ellenére végül a törökök – árulással – 1554 június 16.-án mégis bevették.

A Fölvidék nemesei által támogatott császári hadsereg 1593-ban szánta el magát Fülek visszafoglalására. November 24.-re pedig Pálffy Miklós 7000 katonával siet a császári hadsereg segítségére. A törökök végül 1593 november 27.-én megadták magukat. Ezek után 300 török család maradt még önszántából a vár körül. Kisebb magyar alakulatok minden nehézségek nélkül fölszabadították a salgói és a somosi várat is.

Azután Trianonban az antiszemita és antimagyar terror-négyek Csehoszlovákiának ítélték…
(Clemanceau csak lezsidózta a magyar küldöttséget…)
De Fülek még onnan is visszatért…

Fülek ( németül Fileck, tótul meg Fiľakovo ) máig is magyar többségű város. Ma egy idegen megszálló országban, a Besztercebányai kerület Losonci járásában, az ethnikai piszkolgatások nyomán is csak negyedényi szlovák kisebbséggel, egy úgynevezett Szlovákiában !!! Helyesebben antimagyar Fasisz-Tótia‘ban… ahol csak 2/3 meri magát magyarnak vallani… bár 3/4-nek magyar az anyanyelve…

Zajlik a VB ! De milyen érdekes, hogy Amerikában nem térdepelgetnek !!!

De azért… Minden jóérzésű ember beláthatja :
Itt az idő, hogy minden EB-n meg minden VB-n előttü(n)k végre a négerek is letérdeljenek !!!
Mi bizony nem adtuk-vettük, meg nem gyarmatosítottuk őket…
Így illik ! Az Európát vérével védő magyarnak ez dukál !

Azután végre fölszabadulhat a mindíg magyar Fülek !

Ma oly divatosan harsogva : Respect Fülek !!!

Respect Magyarország !!!

NO jó… engedékenységünk határtalan :
A törököknek lehet Respect Madzsarisztán !!!

A szupperhülye briteknek meg lehet : Respect Hungary !!!

Na jó… olaszoknak akár : Rispetta L’Ungheria !

Európa többi hibbantjainak pedig legyen teljesen nyilvánvaló :
Csak a kirekesztők, az antimagyar rasszisták nem térdelnek előttünk ünnepi napokon !

hiszen…

White Lives matter !

Sőt ! Suttyó senkiháziak,
ha művelt magyarul nem értik, hát mondom nekik a rabszolgatartók rút nyelvén: 

HUNGARIAN LIVES MATTER !!!

Éljen hát a józan ész !

Vajszív

Ajánlott ébresztő olvasmány :

ANTIZMUSOK DISZKRIMINÁCIÓJA avagy DISZKRIMINOKRÁCIA

The post Fülek vára megszállva ! – és megint szabadulva ! appeared first on Hunita.