JUHÁSZ GYULA SZÜLINAPJÁN – AZ EMLÉKHÁZA MÉG NEM ÁLL !

Több, mint két évtizede, már egy negyedszázada sürgetem : Emlékházat Juhász Gyulának!

De Szeged balvezetésének erre se esze, se gondja, se ideje !
No nemzetünk kormánya se szaggatta meg magát…
Az előző se, meg ez se…

Mi marad hát ?!

OLVASSUNK JUHÁSZ GYULÁT! – SZAVALJUNK JUHÁSZ GYULÁT! – LEGALÁBB A SZÜLINAPJÁN!

Minek is örülhetne jobban Ő, ha onnan Föntről letekint ?! … Mint ha olvasnánk meg szavalnánk Őt…

Szörözzünk hát örömet Igaz Magyar Költőnknek, mög mindön magyarnak, aki érti Őt !

Juhász Gyulát máig is alig ösmeri a szögedi, hát még a vidéki (nem szögedi) magyar olvasó.
A hangos, botrányos Ady máig tolakodón hírös, míg a mi szerény csöndes Juhász Gyulánk költészete meg a feledés homályába enyészik. Az oskolai tanórákon túl nemigen bújja senki szép versös köteteit…

Juhász Gyula Szögedön születött, 1883 április 4.-én, és Szögedön is húnyt el 1937 április 6.-án.
Maga is úgy vallotta : Április az Ő hónapja !

Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt – tavaszi anda hold –
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt. […]

Most is holdtölte van… mint amikor Gyalunk született…

ÁPRILIS BOLONDJA !

Dajkája néhány napra rá már Szabadkán szoptatta…

Szabadkai emlék

Csak kérdezzünk meg bárki gyermeket a közelünkben, hány Juhász Gyula verset tud(na) elszavalni!?
A közoktatásban is többször olyan súlyos a csapodár botrányhős, mint a bús rögéhöz hűségös, tősgyökös szögedi vérünk. Pedig… Lehetne ez másképpen is !

Juhász Gyulának viseli persze nevét utca és iskola, egy szobra is van, sőt a bolonyai EUr-idiótizmus előtt még főiskolája is volt, de bizony Neki még egy emlékszoba sem jutott a tulajdon szülő városában.
Ajánlott olvasmány : Emlékházat Juhász Gyulának!
Szülőházát még a frissen alapított Szegedi Egyetem klinika-építési lázában bontották el – fanyar módon ezzel éppen – Költőnk alapbetegségét, a búbaját (beteges, idegen szóval „depresszió”-ját) fokozva. Könnyes tekintettel búcsúzó érzéseiről így írt a hatrongyosi öreg szülőházából kiűzetve :

„A szülőház, amelytől Móra Ferenc a középiskola után búcsút vett, ma már csak emlékben él. Lebontották, mint ahogy nálunk általában a nemzeti sportok közé tartozik a költők szülőházának lebontása. Pindaroszét még az ellenség is megkímélte, de nálunk félnek tőle, hogy a példa vonz és még egy költőnek kedve támad, hogy megszülessék benne.

Könnyű volt Tömörkény Istvánnak – mondogatta egy szegedi poéta, amikor Dugonics András szülőházának lebontása után az övére került a sor – , Tömörkény a ceglédi állomáson született. Az állomásokat pedig bajosabb lebontani.” – Ebben pedig egészen nagyot tévedett ! Hiszen a II. Világháború brit-amerikai bombázásai sok hasonló kincsünket tönkretette. Tömörkény szülő-állomása azonban valóban túl élte még ezt a psuztítást is. (Cserébe a kommunistáink verték szét szép szögedi házát. A Tömörkény utcában !!!)

Manapság gyakran járok Cegléden, az állomáson. A Tömörkény-szülőház helyén álló újabb, bár patinás régi Pfaff-állomás melletti (azzal egyidős) vasúti raktárépületet éppen most hagyja enyészetre a tervtelenség „modern” indulatja. Hiszen leégett… a tetőt meg ugye képtelenség lenne visszarakni, így békeidőben… állami, vasúti pénzekből…

Pedig lehetne benne Tömörkény-kiállítás, vagy akár a környékével akár egy Tömörkény-negyed !!!

Gyalunk szobra a Tisza felé néz, a Várostól el… Régi viták tárgya ez…
A talapzatán eggy verse áll, pedig égtájolva lehetne négy is akár ! Pl. a hátán az ÁPRILIS BOLONDJA …

Épp e szobra talpán, mög a Város hírös „(évtizeden át nem) zenélő szökőkútján” (is) álló verséről, a „Szeged”-ről még nem jelent mög érdemi tanulmány sem. Ahogy Zsoldos Sándor, irodalomtörténész mögjegyözte: „Talán azok, akik e vers sorsáról döntöttek, sem jutottak tovább a címénél! Hiszen ha jutottak volna, bizony az nem állna ma itt!”

Juhász Gyulát ma sem igen olvassák, csak takaróznak inkább a nevével. Épp a szobra talapzatába vésett „Szeged” verse zengi :

„Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?”

– Hát én nem búsulok !
Töretlen küzdök érte, hogy ez megváltozzon gyökeresen, azaz deákul szólva: „radikálisan”!
Legyen a Városa, Emlékházának Városa, ahol minden(ki) a helyére kerül!

Ajánlott ma e kevéssé ismert remeke : JUHÁSZ GYULA – EMBERI HITVALLÁS

…és e kevéssé ismert kötete is : JUHÁSZ GYULA EVANGÉLIUMA – KOSSUTH RÁDIÓ (2018)

Juhász Gyula evangéliuma

Bővített kiadása már készül A Hit Gyaluja címmel…

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök.

Ajánlott olvasmány még:

ÁPRILIS BOLONDJA

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK – HALÁLA 75. ÉVFORDULÓJÁN

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK! – HALÁLA 80. ÉVFORDULÓJÁN

PÉTER LÁSZLÓ – IRODALMI MÚZEUM SZEGEDEN

Szabadkai emlék

A márciusi láz – Juhász Gyula

The post JUHÁSZ GYULA SZÜLINAPJÁN – AZ EMLÉKHÁZÁRA VÁRVA… appeared first on Hunita.

Virágos hant és véres rög felett
Már bontja zászlaját a kikelet.
Végig cikáz
A termő, zengő márciusi láz.

Folyó megárad, megborzong a rét,
Ezer követ száll, ujjong szerteszét,
Vígan cikáz
A nyíló, bízó márciusi láz.

Ó templomok tornyán a csókja ég,
Vén börtönök odvára tűz a fény,
Büszkén cikáz
A boldog, bátor márciusi láz.

A vér és könny termékeny földje már
Új csókra és új ölelésre vár :
Végig cikáz
A lelkeken a márciusi láz !

Juhász Gyulánk e költeménye először 1921 március 20.-án jelent meg a Munka kiadásában…

Kikelet havában éppen e napon jelent meg Juhász Gyulánk e remeke…

Különösen időszerű ez most :
A betegítő rémhírek helyett és a fölös rettegés ellen itt a Tavasz és itt a Költészet ! 

A Magyar Lélek gyógyulásra vár !

A Gyógyult Magyar Lélek ellenáll a majd a világ gonoszságainak, meg a köré kerített rettegés kísértésének is…

Az egészséges lélek pedig ellenáll majd a világ más gonoszságainak, az agymos(lékol)ásnak, az antimagyar kishitűség kísértéseinek is…

Az 1963-as Juhász Gyula összes művei kritikai kiadásban – bizonyára a korábbi kiadásokhoz – betűhíven, azaz betűhiven csakis végig rövid „i”-vel szerepel :

Vigan cikáz
A nyiló, bizó márciusi láz.

A Juhász Gyula összes művei kritikai kiadásban (1963-ban) – bizonyára a korábbi kiadásokhoz – betűhíven, csakis végig rövid „u”-vel szerepel ami ma átiratban rendre hosszú :

A vér és könny termékeny földje már
Uj csókra és uj ölelésre vár :

Érdemes lenne e rövid-hosszú kérdést a kézirattal összevetni !

Kikelet havában éppen e napon jelent meg Juhász Gyulánk e remeke…

Egészében ez a „márciusi” latinkodás nekem kicsit fájó…
Így behelyettesítem alliteráló(bba)n a szép magyar Kikelettel…

Így ajánlom meg így tanulom meg, magyar(abb)ul :

Virágos hant és véres rög felett
Már bontja zászlaját a kikelet.
Végig cikáz
A termő, zengő, kikeleti láz.

Folyó megárad, megborzong a rét,
Ezer követ száll, ujjong szerteszét,
Vígan cikáz
A nyíló, bízó, kikeleti láz.

Ó templomok tornyán a csókja ég,
Vén börtönök odvára tűz a fény,
Büszkén cikáz
A boldog, bátor, kikeleti láz.

A vér és könny termékeny földje már
Új csókra és új ölelésre vár :
Végig cikáz
A lelkeken a kikeleti láz !

The post A kikeleti láz – Juhász Gyula appeared first on Hunita.

Görög prológ

Pán sípja dalol most, édes fuvola
S a szép görög égnek napja ragyog.
A mának borúja száll messze, tova,
Ifjak boldog csapata táncba fog :
Erdei nümpha, forrási najád
A víg faunnal kelleti magát,
A völgy ölén és a hegy oldalán
Örök melódiáját fújja Pán.

Az İsteneknek is kedves a tánc,
Hol ifjú szíveknek új ritmusa ver,
Hol lejt az öröm és szökell a vágy…
Fel hát, fiatalság, fel, táncra fel !
Ujjongjon az ének, dobogjon a föld,
Lobogjon a hajban a tirzusz, a zöld !
Evoé, éljen az élet, a szent,
Elég pihenőnk lesz majd odalent !

Juhász Gyula 1926

Ez a pánosan hosszú „á”-nk meg a „pánik”-ból fakad, amely pedig Pán, azaz Πάν, azaz hogy szabatosan īrottan (hangzóhosszat és hangsúlyt is jelölve) Πᾱ́ν (hímnem, bırtokosban Πᾱνός) – Pán İsten nyomán szakadt ránk.

Pánt hajdan még érmén is imádták …

Homérosz Hermészhez īrott hümnuszában lelünk utalást rá, hogy már akkor úgy vélték a hellének maguk, hogy Pán (Πάν) neve a ’mind’ jelentésű pản (πᾶν) (köz)szóból ered, minthogy „mindannyiukat” elkápráztatta. De ez legınkább csak tetszetős okfejtés a csıklandó szóhasonlat nyomán… Ennél paráznább magyarázat szerint, mint Számoszi Durisz hellénül Δοῦρις ὁ Σάμιος (kb. i.e. 350–281 után), majd Maurus Servius Honoratus (Vergilius magyarázója) is pajzánul jegyzi hogy Odüsszeusz (20 esztendős) távollétében Pénelopé mind a 108 kérővel szeretkezett, – pán-puncoskodott – majd ennek az össz-násznak a szüleményeként jött a világra Pán. (Van, aki hitetlen a Hűség Mintaképében.) A népértelmezés (nép-etümologia) is így köti pajzánul Pán nevét (Πάν) a ’minden’-t jelentő pan (πᾶν) szóval össze. No ezért a bugyuta mesketéért persze Pénelopé hűségét kár lenne rongyul odadobni az alpáriaknak, (meg) a hıábáknak. Az igazság ennél messze mélyebb : Pán istenség ind(o)-európai őseredetű lehet. A szanszkrit Púsản (पूषन्) a „Gondozó”, a Védákból ismeretes İsten, aki a szent marhákat (is) védi meg szaporītja… İlyen ősi hát !

De ki is lehetett Púsản (पूषन्), a „Gondozó” Pán (Πᾱ́ν) ?!

Πᾱ́ν azaz Pán İsten a hellén regedelemben (műthologiában) (is) a pásztorok és általában (a régebbi időkben) a Természet İstene.

Pán-képül: A legszebb fönnmaradt Pán-szobor (letörött pán-síppal) római másolatban,
vélhetően a neves hellén Polükleitosz (Πολύκλειτος) szobráról…

Érdekes, hogy az ógörög ıratában ez a Pản vagy Pán (Πάν) sem tűnik hosszúnak, csak palócos „rövid á”-nak hihetnénk, bár megjegyzendő : erősebb hangsúlyú… Mégis akad egy-két rıtka pontos közlő, aki utóbb (meg)jelölte rajta a hosszát meg a hangsúlyát is (eggyszerre). Ebből a Πᾱ́ν azaz Pán alakból már kitetszik, hogy az ékezetek torlódó zsúfoltsága is ındokolhatja a hosszának rendszeres rejtegetését (még tudós ıratokban is). A vízszintes ékezet a hang(zó)hossz(úság), a függőleges(ből előre dőlő) ékezet pedig a(z éles) hangsúly jele.

Tudnıvaló: Az ógörög (nyelv) nem volt olyan szépen „helyesīrott”, mint a mai magyar nyelvünk ! Elég sok a zűr, mert hellénisztikus bölcseink hétköznapi szószólói a hangsúlyokat egyáltalán nem jelölték ! A „há” hangokat, azaz a hehezeteket sem !

De ami a mi szempontunkból ennél is rosszabb: a magánhangzó hosszúságokat sem !

Az „o-ó” (omikron-ómega) és az „e-é” (epszilon-éta) páron kívül a többi hangzó (mellékjelezés hīján) lehetett hosszú vagy rövid is. Ez az īrott anyagból – ha nem épp remekbe szabott (időmértékes) költemény – bızonyosan nem derül ki… De hellén őseink bızony időmértékesen verseltek éppen, így azokból a versekből mindez szépen vısszafejthető.

A (magán)hangzóhosszat a hangsúllyal (eggyütt) pedig csak legnagyobb újkori bölcseink jelölik az ógörög szótárai(n)kban…

Honnan tudhatjuk egyáltalán, hogy hogyan is (volt/lehetett) helyes ?

A(z időmértékes) verselésük a (rejtett) bızonyíték 2500 év távlatából !

Hát nem szédületes ?!

De hogy vīgasztaljam egy kicsit kedves olvasóımat, nekem is kellett hozzá egy évtized, hogy megbızonyosodjak például arról, hogy az Íliász – hosszú „Í”-vel – a helyes alak. (És nem az Iliász.) Lehet persze, hogy valahol Ili (a maga módján) ász, de annak Homéroszhoz semmi köze ! A legtöbb forrás és hıvatkozás a névkezdő iota hossz(úság)ának jelölése nélkül idézi az alakot, az eposz címét görög „eredeti”-jében is. Pedig a címet termő Ílion városállam meghatározó tényező volt korában vagy fél évezreden át, a márvány- és így a Fekete-tenger főbejáratában… és a város nevét a görögök hosszú „Í”-vel ejtették…

Saját nyelv(műv)elő szótáramból idézve a Thrák-tenger hitelesebben: Ílion(i)-tenger, vagy Trójai-tenger, hiszen a hajdan híres Ílion, azaz Trója partjait mossa az Égei-tengernek ez az észak-keleti részén.

De hogy egy kicsit még pán-kodjak, az antik (sz)ó-balfogást is helyesbítem: A téveteg „peloponnészoszi háború” illendőbben, – hiszen nem csak a Peloponnészoszon vīvták és e hiteltelen (tév)neve is évszázadokkal lemaradt a csatazajától – találóbban, játszi belső zenével (alliterációval) Pánhellén Polgárháború, vagy Pángörög Polgárháború, azaz magyarosan helyes/szabatos neve Össz(-ó)görög polgárháború, Összhellén polgárháború lehet.

The post Görög prológ appeared first on Hunita.

SORSOM

Magyar vagyok, de nem kiáltom,
Mit is keresnék e világon,
Ahol nem értik énekem meg.
S lennék eltévedt, árva gyermek?

Ember vagyok, borús, keresztény,
Ki régi eszmék naplementén
Várom a fölkelő napot, bár
Tudom, hogy nékem nem ragyog már.

Juhász Gyula e költeménye először a Délmagyarország 1925 június 4.-ei számában jelent meg Ez az igaz… címmel, majd az Új Időkben 1925 november 22.-én Sorsom… címmel.  

Régi szokása szerint a kispapból lett nagy költő, a Magyar Bánat Költőjeként busong…

Érdemes elmerengeni a tanulságain ma e költeménynek, éppen a 100. születésenapján…
Majd pedig…
Gyalunk mélabúján túlmerengve az első versszakát gyermekeinkkel együtt fújni is érdemes !
A válasz rá pedig így szól .

Egy máglya kell, hogy rajta vesszen el
Minden, mi szép volt, ép volt és igaz,
Hogy az egekbe menjen füstje fel,
Ne szeplősítse soha földi gaz !

Nagy harcok kardja, csaták kürtje, mind,
Száz szent koboz, írás, örök erők,
Örök igék, magyar szentségeink,
Ne bántsanak bitor szentségtörők !

Lobogj az égbe máglya, égi láng,
Ti angyalok, csak trombitáljatok,
Te Bárány, ítéld meg e rongy világ
Minden bűnét s a remegő gazok

Lássák, hogy támad a tűzből örök
Új ifjúsággal, élve, győzve ő,
A halhatatlan, százszor meggyötört
És áldott szűz, a Magyar Őserő !

Ajánlott olvasmány :

AZ UTOLSÓ MAGYAR

A világ nagy vihara orgonál,
Tán trombitálnak már az angyalok,
Sötét pokolban vígan áll a bál,
Utolsó csillag hullóban ragyog.

The post Ez az igaz… SORSOM appeared first on Hunita.

A katonák, kik új dalt dudorásznak,
A munkások, kik fütyörésznek itt,
A város és május tündéri násza
S a nap, a nap, mely fénylik és hevit.

A vér, a vér rég fölszáradt a földön,
A jaj, a jaj rég mennybe ment szegény
S a vértanú por, hamu, költemény.

Mégis, valami itt borong örökkön
A fényben, égen, földön, a tavaszban:
Magyar gyász, titkos, átkos, halhatatlan !

Vérmező – Gyalunk e költeménye először a Magyarság 1925 május 17.-ei számában jelent meg.
Vélhetően a Magyar Változ-Vezetők, akkori gúnnyal jakobinusok kivégzésénak 130. évfordulójára.

Gyalunk e versét a Vérmező Napján átélni, szavalni és holdfényes esteken gyermekeinknek is továbbadni minden művelt magyarnak alap… Gyalunktól van mit tanulnunk : milyen gazdag nyelv is a Magyar ?!

The post VÉRMEZŐ appeared first on Hunita.

Azt álmodtam, hogy mind kihalt a Földről
Az ember és a Föld csak élt tovább.
Tavasszal kicsíráztak a göröngyök
És kivirítottak a violák.
A madarak vígabban énekeltek
És gondtalanul járt a szende őz,
A gólyák télre ismét útra keltek
És százszor szebben múlt a csendes ősz.
A börtönök küszöbét dudva verte.
Kivirágzottak az utcakövek,
Illat tömjéne szállt áldón az estbe
És örökre elhervadt – a gyűlölet.

1925

Gyalunk e versét e Napon átélni, szavalni és borongós vagy holdfényes esteken gyermekeinknek is továbbadni minden művelt magyarnak alap…
Gyalunktól mindig van mit tanulnunk …

The post Azt álmodtam… appeared first on Hunita.

JUHÁSZ GYULA SZÜLINAPJÁN – AZ EMLÉKHÁZA MÉG NEM ÁLL !

Több, mint két évtizede, már egy negyedszázada sürgetem : Emlékházat Juhász Gyulának!

De Szeged balvezetésének erre se esze, se gondja, se ideje !
No nemzetünk kormánya se szaggatta meg magát…

Mi marad hát ?!

OLVASSUNK JUHÁSZ GYULÁT! – SZAVALJUNK JUHÁSZ GYULÁT! – LEGALÁBB A SZÜLINAPJÁN!

Minek is örülhetne jobban Ő, ha onnan Föntről letekint ?! … Mint ha olvasnánk meg szavalnánk Őt…

Szörözzünk hát örömet Igaz Magyar Költőnknek, mög mindön magyarnak, aki érti Őt !

Juhász Gyulát máig is alig ösmeri a szögedi, hát még a vidéki (nem szögedi) magyar olvasó.
A hangos, botrányos Ady máig tolakodón hírös, míg a mi szerény csöndes Juhász Gyulánk költészete meg a feledés homályába enyészik. Az oskolai tanórákon túl nemigen bújja senki szép versös köteteit…

Juhász Gyula Szögedön születött, 1883 április 4.-én, és Szögedön is húnyt el 1937 április 6.-án.
Maga is úgy vallotta : Április az Ő hónapja !

Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt – tavaszi anda hold –
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt. […]

Most is holdtölte van… mint amikor Gyalunk született…

ÁPRILIS BOLONDJA !

Dajkája néhány napra rá már Szabadkán szoptatta…

Szabadkai emlék

Csak kérdezzünk meg bárki gyermeket a közelünkben, hány Juhász Gyula verset tud(na) elszavalni!?
A közoktatásban is többször olyan súlyos a csapodár botrányhős, mint a bús rögéhöz hűségös, tősgyökös szögedi vérünk. Pedig… Lehetne ez másképpen is !

Juhász Gyulának viseli persze nevét utca és iskola, egy szobra is van, sőt a bolonyai EUr-idiótizmus előtt még főiskolája is volt, de bizony Neki még egy emlékszoba sem jutott a tulajdon szülő városában.
Ajánlott olvasmány : Emlékházat Juhász Gyulának!
Szülőházát még a frissen alapított Szegedi Egyetem klinika-építési lázában bontották el – fanyar módon ezzel éppen – Költőnk alapbetegségét, a búbaját (beteges, idegen szóval „depresszió”-ját) fokozva. Könnyes tekintettel búcsúzó érzéseiről így írt a hatrongyosi öreg szülőházából kiűzetve :

„A szülőház, amelytől Móra Ferenc a középiskola után búcsút vett, ma már csak emlékben él. Lebontották, mint ahogy nálunk általában a nemzeti sportok közé tartozik a költők szülőházának lebontása. Pindaroszét még az ellenség is megkímélte, de nálunk félnek tőle, hogy a példa vonz és még egy költőnek kedve támad, hogy megszülessék benne.

Könnyű volt Tömörkény Istvánnak – mondogatta egy szegedi poéta, amikor Dugonics András szülőházának lebontása után az övére került a sor – , Tömörkény a ceglédi állomáson született. Az állomásokat pedig bajosabb lebontani.” – Ebben pedig egészen nagyot tévedett ! Hiszen a II. Világháború brit-amerikai bombázásai sok hasonló kincsünket tönkretette. Tömörkény szülő-állomása azonban valóban túl élte még ezt a psuztítást is. (Cserébe a kommunistáink verték szét szép szögedi házát. A Tömörkény utcában !!!)

Manapság gyakran járok Cegléden, az állomáson. A Tömörkény-szülőház (állomás) melletti (azzal egyidős) vasúti raktárépületet éppen most hagyja enyészetre a tervtelenség „modern” indulatja. Hiszen leégett… a tetőt meg ugye képtelenség lenne visszarakni, így békeidőben… állami, vasúti pénzekből…

Pedig lehetne benne Tömörkény-kiállítás, vagy akár a környékével akár egy Tömörkény-negyed !!!

Gyalunk szobra a Tisza felé néz, a Várostól el… Régi viták tárgya ez…
A talapzatán eggy verse áll, pedig égtájolva lehetne négy is akár ! Pl. a hátán az ÁPRILIS BOLONDJA …

Épp e szobra talpán, mög a Város hírös „(évtizeden át nem) zenélő szökőkútján” (is) álló verséről, a „Szeged”-ről még nem jelent mög érdemi tanulmány sem. Ahogy Zsoldos Sándor, irodalomtörténész mögjegyözte: „Talán azok, akik e vers sorsáról döntöttek, sem jutottak tovább a címénél! Hiszen ha jutottak volna, bizony az nem állna ma itt!”

Juhász Gyulát ma sem igen olvassák, csak takaróznak inkább a nevével. Épp a szobra talapzatába vésett „Szeged” verse zengi :

„Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?”

– Hát én nem búsulok !
Töretlen küzdök érte, hogy ez megváltozzon gyökeresen, azaz deákul szólva: „radikálisan”!
Legyen a Városa, Emlékházának Városa, ahol minden(ki) a helyére kerül!

Ajánlott ma e kevéssé ismert remeke : JUHÁSZ GYULA – EMBERI HITVALLÁS

…és e kevéssé ismert kötete is : JUHÁSZ GYULA EVANGÉLIUMA – KOSSUTH RÁDIÓ (2018)

Juhász Gyula evangéliuma

Bővített kiadása már készül A Hit Gyaluja címmel…

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök.

Ajánlott olvasmány még:

ÁPRILIS BOLONDJA

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK – HALÁLA 75. ÉVFORDULÓJÁN

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK! – HALÁLA 80. ÉVFORDULÓJÁN

PÉTER LÁSZLÓ – IRODALMI MÚZEUM SZEGEDEN

Szabadkai emlék

A márciusi láz – Juhász Gyula

The post JUHÁSZ GYULA SZÜLINAPJÁN – AZ EMLÉKHÁZA MÁIG SEM ÁLL! appeared first on Hunita.

Pirkad a lomb, nyaram elmúlt,
Elmúlt epedve nyaram,
A hold bőség-szarujában
Szeptember aranya van.

Ez a nyár volt a legszebb,
Mert legszomorúbb nekem.
Elmúlt. Most eldalolom majd
Szeptember éjjeleken.

Mert ez az én sorsom, üdvöm,
Tűnőben szép a nyaram,
Mikor a holdon, a szőkén,
Szeptember aranya van.

Szeptember aranya – Juhász Gyula e költeménye először a Délmagyarország 1919 szeptember 7.-ei számában jelent meg, majd a Nefelejcs (1921) kötetébe is beválogatta (39.o.).

Az „Ez a nyár volt a legszebb” vonatkozhat a Zöldi Vilmával való (1919-es) együttléteire, ahogyan 1909-ben még Annával kapcsolatban emlegette az elmúlt nyarat…

A Szögedi Naptárban a 100. évfordulóján (2019-ben) szeptemberben így szerepeltettem …

Gyalunk e költeményét újra meg újra átélni, tudni, szavalni és gyermekeinknek is továbbadni új őszi verőfényekben minden magyarnak lelki érlelődés…

Ajánlott még : ŐSZÖK ARANYA – ÉVSZÁZADOS ŐSZÖK JUHÁSZ GYULÁTÓL

The post Ma éppen 105 éves a – Szeptember aranya appeared first on Hunita.

Mennek az utcán ballagva, sietve,
Kinek hogy futja az ideje, kedve,
Közönyösen, vagy vigan, vagy borongón,
Mélázva kalandon, vagy napi gondon.

És hirtelen egy utcafordulónál
Szemükbe tünik a fekete csótár,
Arany pompával és üveg tetővel
A Szent Mihály lovas szekere jő fel.

Ő nem siet, mert itt nem árt a késés,
Erről az utról ugy sincs visszatérés,
Ring méltósággal, utasához illőn,
Ki soha nem fog gyalog járni itt fönn.

S a sietők egy percig sem’ sietnek,
Utána néznek a megérkezettnek
S jobban karolnak egymásba a párok
És a szemükben forróbb vágy sovárog.

Gyalunk e versét átélni, szavalni és ilyes tikkatag nyarakon, zivatar után holdfényes esteken gyermekeinknek is továbbadni kereszténynek és minden művelt magyarnak alap… Gyalunktól van mit tanulnunk : milyen gazdag nyelv is a Magyar ?!

The post Gyalu – ARANY BATÁR appeared first on Hunita.

Erdélyünk szent rögének ibolyái,
A fájó tájról méla üzenet,
Virágnyelven beszéltek, ó parányi,
De drága kincsek, hervadt kedvesek !

Kék szemetekben az erdélyi égnek
Régi derűje integet felém
És sötét szirmotokban érzem én

Az új fájdalmat. Míg vágyódva nézlek
Bús ibolyák, gyötör egy néma vád
És rátok hintem könnyem harmatát !

Juhász Gyulánk fél évszázadon át elsikkasztott verse először 1924 május 4.-én jelent meg a Szeged lapban. Akkoriban igencsak megindító és lélekemelő volt… Ma is az ! Alaphang ! A Magyar Igazság alaphangja… Már annak aki ismeri, hallja, szavalja még egyáltalán… Gyalunkat…

A nemzetűző Nagy Vörös Terror fél évszázadán át kisumákolták Juhász Gyula összes verseiből is, nehogy a Kelet-Magyarországot elrabló oláh fosztogatók érzelmeit sértse… erdélyi ibolyáink említése… Ezt az alapverset persze rehabilitálni a poszkomcsi sunnnyogásnak azóta sem sikerült !

Erdély veszte a Magyar Holokauszt része ! Ez az, amiről a Világnak tudnia, hallania kell ! Ez az, amit nekünk a Világ támogatásával orvosolnunk kell !

Hallassuk hát Erdély ibolyáit !

E költeménynek méltó helye lenne ma márványba vésve – de legalább kőbe, talán üvegbe öntve, éjeken át a vers soraival világítón – valamely Kolozsvári Parkban…

Kolozsvár közparkjába, vagy parkszéli házfalára illik e Gyalu-költemény !

A Költeményes Magyarország tervezetben ilyen verseket helyezünk ki, hogy honfitársaink szivébe ivódjon a Magyar Vers ! A Magyar Költészet…

A hazafias nevelés új áramát kívánom beindítani,
hogy züllött horda helyett újra Nemzet legyen a Magyar !!!

Pados pihenő mellé…
hogy a leecsüccsenők olvashassák…
Többrétegű „törhetetlen” üvegbe vésetve a versek…
Ahol kézirat fönnmaradt, ott az eredeti kézírásnak megfelelően…
Napelemes önellátó rendszerben alkonyatkor világolni kezdenek a költemények…
Ez lesz a Költe-kelte…
A Nap lemente nyomán a csillagok és a Hold keltével… Költe-kelte…

Minden Magyar Városba meg faluba találunk majd illő költeményt !!!
Így körbeér és életre kel végre a Költeményes Magyarország !!!

Láttassuk, hogy lássuk, hogy hallassuk hát Erdély ibolyáit !

Ajánlott olvasmány e remek mű kapcsán Erdély Oláh Lerohanása évfordulóján Szörényi László írása Juhász Gyuláról és a száz évvel ezelőtti eseményekről meg a kommunista hazaárulásról és az azóta is folydogáló, önfeladó, szánalmas, sötét sumákolásról : 

NEFELEJCS – SZÖRÉNYI LÁSZLÓ JUHÁSZ GYULÁRÓL

1877-ben kiáltották ki Oláhország (Rómánia azaz Rumunya) függetlenségét, akkor még csak az elszakadását az Oszmán Birodalomtól… aztán csak gomolygott az oláh homály…
Ki gondolhatta volna, hogy fél évszázad alatt ekkora területeket ragadoznak össze:

Oláhország (Rumunya) területi változásai (1859-2010)
És még mindig követelőznek… Mi meg hagyjuk ?!
Magyar Testvéreinket oláh rabságban…

The post Erdélyi ibolyák – Gyalunk fél évszázadon át elhallgatott költeménye ma 100 éves appeared first on Hunita.