Európa szívéből
Éppen száz esztendeje olvashatták eleink először…
Azt álmodtam, hogy mind kihalt a Földről
Az ember és a Föld csak élt tovább.
Tavasszal kicsíráztak a göröngyök
És kivirítottak a violák.
A madarak vígabban énekeltek
És gondtalanul járt a szende őz,
A gólyák télre ismét útra keltek
És százszor szebben múlt a csendes ősz.
A börtönök küszöbét dudva verte.
Kivirágzottak az utcakövek,
Illat tömjéne szállt áldón az estbe
És örökre elhervadt – a gyűlölet.
1925
Gyalunk e versét e Napon átélni, szavalni és borongós vagy holdfényes esteken gyermekeinknek is továbbadni minden művelt magyarnak alap…
Gyalunktól mindig van mit tanulnunk …
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
