A szolgaföldben nem nyughatnak ők, nem,
Följárnának a magyar temetőben.
Nem is merik ma eltemetni őket
És nincs számukra még e tájon őskert.

Maradjanak is itt egy ideig,
Míg szolgaságunk éje letelik,
Maradjanak, virrasszanak a csontok,
Míg bennünket gyötörnek szolgagondok.

Maradjanak : a kiégett szemek
Sok úri bűnre hadd tekintsenek,
Hadd legyenek bírák most, kiket egyszer,
Halálba küldött egy gaz, régi rendszer !

Majd lesz még egyszer május e világon
S nagy temetés egy víg föltámadáson.
Szabad népeknek boldog milliója
Kísérje őket egy új Panteonba !

Martinovicsék – A Népszava 1926 május 1.-jei számában jelent meg.

A Juhász Gyula összes művei kritikai kiadásban (1963-ban) – bizonyára a kor szelleme által megkövetelt vérbalos uszítás jegyében – Péter László a következőket fűzte hozzá :

Juhász Gyulának ez a verse merész hangú vádirat a Horthy-korszak reakciós politikai és társadalmi rendszere ellen. A polgári fölvilágosodás forradalmi hagyományainak a munkásság lapjában való ébresztése a munkások harci ünnepén – mint az utolsó versszak jól mutatja – a költő részéről tudatosan mozgósító szándékú tett : egyúttal hitvallás a dolgozók eljövendő világa mellett.

Az ilyen komcsi megrendelésű hablatyok helyett végre
újraértékelhetjük ezt a remek költeményt is a maga helyén !

Szabad népeknek boldog milliója
Kísérje őket egy új Panteonba !

Rendszerváltások ide vagy oda, Martinovicsék máig nem jutottak a panteonba !!!

Érdemes öszevetni a Vérmező költeménnyel (is).

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...