Európa szívéből
Juhász Gyula evangeliuma a béth-Leħemi születéstől a Tábor hegyi mennybemenetelig végigkíséri a Megváltó útját. Ebben alighanem egyedülálló az ő költészete a magyar ırodalomban. S mintha mindezeknek summázatául szánta volna, 1925 Karácsonyán Emberi hitvallás című hatalmas költeményét. Ahogyan Péter László irodalomtörténész kínálta: „az egész életműből kiemelkedik, így méltán evangeliumunk záróköve”-ként ajánljuk:
Emberi hitvallás
Hiszem, hogy járt e földön egy szomorú magányos
Galileai férfi, ki harminchárom évvel
Többet tudott, mint minden Cézár, poéta, mágus
S szelid szava erősebb, mint minden büszke kétely.
Hiszem, hogy az igéje túléli dómok ormát,
Az arany kupolákat, a máglyát és a kardot,
Hiszem, ha sohasem jő, mit hirdetett, az Ország,
Hogy az az Út, Igazság, melyen ő égbe tartott.
Remélem, hogy e földön, mely völgye siralomnak,
S csillaga küzdelemnek, a dúvadak helyébe
Szelidebb népek állnak s rózsásabb lesz a holnap,
És nem lesz a bitófán mártírhalott a Béke.
Remélem, hogy a munkás megkapja méltó bérét
És nem lehet henyélni bíborban és selyemben,
S a paloták alatt nem támolyog az éhség,
S ebek harmicadán nem tengődik a Szellem.
Szeretem e világnak minden gyönyörüségét
És minden bánatát, a napot és esőt,
A márciusi zsongást, a decemberi békét,
A kelő csillagot és a lepihenőt.
Szeretem kis fiúk és lányok forradalmát
Iskolák udvarán, s a dérvert öregeknek
Bús topogásait, sírok örök nyugalmát…
Csak Mammón, gyilkosunk, csak téged nem szeretlek.
Emberi hitvallás. – A Népszava december 25.-ei számának a karácsonyi mellékletében lett közkincsünkké. Juhász Gyula Emberi hitvallása karácsonyi megjelenése után a Szakasits Árpád szerkesztette Harcos énekek (1926) versgyűlyteményben is megjelent, azóta azonban szinte teljes feledésbe merült. Keresztény tısztaságával, ragyogó derűjével érdemes lenne gyermekeinknek erkölcsi ıránytűül, életszemléleti útmutatásul a „betéve tudott” – és nem csak Karácsonykor – szavalandó verseink legelső sorába avatni.
Máté evangeliumában (6:19-21, 24) olvashatjuk: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a Mennyben ! […] Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. Senki sem szolgálhat két úrnak ! Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti : Nem szolgálhattok [egyszerre] İstennek és Mammónnak.”
A Mammón szó magyar nyelvi gyökerei a késői latin mammona ‘gazdagság’ szóhoz nyúlnak vıssza, ami vélhetően az arámi „mámóná” (מָמוֹנָא) szóból ered. Hippói Szent Ágoston szerint a púnok is használták e szót mammonalakban ’nyereség’ értelemben. Az óhéber mamón (ממון) szó jelentése ’pénz’, ’gazdagság’, vagy ’bırtoklás’ mellett még ’az, akiben (meg)bízunk’. Az Újszövetségben a görög „Mam(m)óna” szó μαμμωνᾷ alakban van írva – kettőzött m-mel és hosszú ómegával – a Hegyi beszédben (Máté 6:24-ben), és μαμωνᾶ-ként (μαμωνᾶς-ból) Lukács (16:9, 11, 13) verseiben, a hűtlen sáfár példázatában. A Mammóna szó/név végső gyökere talán egy ősi szír istenség: a „Gazdagság istene” lehet.
Ennek az idézetnek kapcsán Ajánlom még figyelmükbe Gyalu evangeliumát :
Bővebb ismertető > Bemutató oldalak -> Előrendelés
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
