ARANY BATÁR

Mennek az utcán ballagva, sietve,
Kinek hogy futja az ideje, kedve,
Közönyösen, vagy vigan, vagy borongón,
Mélázva kalandon, vagy napi gondon.

És hirtelen egy utcafordulónál
Szemükbe tünik a fekete csótár,
Arany pompával és üveg tetővel
A Szent Mihály lovas szekere jő fel.

Ő nem siet, mert itt nem árt a késés,
Erről az utról ugy sincs visszatérés,
Ring méltósággal, utasához illőn,
Ki soha nem fog gyalog járni itt fönn.

S a sietők egy percig sem’ sietnek,
Utána néznek a megérkezettnek
S jobban karolnak egymásba a párok
És a szemükben forróbb vágy sovárog.

Gyalunk e versét átélni, szavalni és ilyes tikkatag nyarakon, zivatar után holdfényes esteken gyermekeinknek is továbbadni kereszténynek és minden művelt magyarnak alap… Gyalunktól van mit tanulnunk : milyen gazdag nyelv is a Magyar ?!

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...