Májusban, fényben, boldog virulásban
Oly szépek itt a paloták, a fák,
A kis kocsmáknak zöldernyős magánya,
A sárga villamos, játszó babák.

A katonák, kik új dalt dudorásznak,
A munkások, kik fütyörésznek itt,
A város és május tündéri násza
S a nap, a nap, mely fénylik és hevit.

A vér, a vér rég fölszáradt a földön,
A jaj, a jaj rég mennybe ment szegény
S a vértanú por, hamu, költemény.

Mégis, valami itt borong örökkön
A fényben, égen, földön, a tavaszban:
Magyar gyász, titkos, átkos, halhatatlan !

Vérmező – Gyalunk e költeménye először a Magyarság 1925 május 17.-ei számában jelent meg.
Vélhetően a Magyar Változ-Vezetők, akkori gúnnyal jakobinusok kivégzésénak 130. évfordulójára.

Gyalunk e versét a Vérmező Napján átélni, szavalni és holdfényes esteken gyermekeinknek is továbbadni minden művelt magyarnak alap… Gyalunktól van mit tanulnunk : milyen gazdag nyelv is a Magyar ?!

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...