Petőfi Sándor – Egy estém otthon – Szabó Gyula idézetében Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg, S a kedvemért ez egyszer – Az isten áldja meg! Soká nem voltam otthon, Oly rég nem láta már, Úgy megvénült azóta – Hja, az idő lejár. Beszéltünk erről, arról, Amint nyelvünkre jött ;.
Böngészés: Költemény
Juhász Gyula szülinapján a miniszterelnök Szegeden! A mi szögedi költőnket, jobbsorsra érdemes Juhász Gyulánkat ugyan nem emlegette, de mi bizony megemlékezünk róla. A kampány minden vihara ellenére is! Idén ünnepelt költőnk szülinapja éppen a miniszterelnök jötte, halála meg a szavazás napjára esik… Nem kívántunk versengeni sem a miniszterelnök rajongótáborával, de.
MAGYAR VAGYOK Magyar vagyok. Legszebb ország hazám Az öt világrész nagy terűletén.
E napon 182 éve írta Kölcsey Ferenc remek epigrammáját: HUSZT Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék; Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
ROMHÁNYI JÓZSEF A bölcs bagoly A tudós bagolyné tojt egy kis utódot, de az nem lett okos, sőt inkább ütődött. Atyja, a nagyhírű egyetemi dékán sokat bosszankodott lüke ivadékán.
Reményik Sándor: Halottak napja Halottak napja van. Az első, Mióta döngve hullott Rá a hant.
Petőfi Sándor – Élet vagy Halál! – idézi Kállai Ferenc A Szabadság szívbemarkoló költeményét ajánljuk a születése napján: Erdőd, 1848. szeptember 30.
Itt benn vagyok a férfikor nyarában, Az ifjuságnak eltűnt tavasza, Magával vitte a sok szép virágot, A sok szép álmot, amelyet hoza, Magával vitte a zengő pacsírtát, Mely fel-felköltött piros hajnalon… Milyen sötét vón a világ, az élet, Ha nem szeretnél, fényes angyalom! Elszállt az égről a piros sugár és. .
Július 31 A mennybe ment ő És szíveinkbe, Örökkön itt él És mindenütt. Ahol szabadság És szerelem van, Ez örök vándor Odatalál.
Telefon Hallom a hangod messze, mélyből, Egy régi nyárból száll felém, Egy mámoros és fényes éjből Dalol, mint álom és remény. Hallom a hangod, selyme simit, Bársonya borzongat megint, A szavaid, e pajkos villik Csapata surran szivemig.
Juhász Gyula Darvadozás Tömörkény lócáján ülök, üldögélek, Nézem a Tiszát, mely folyik, mint az élet. Kavarog az élet, ám a Tisza ballag, Fölötte szép csöndes tavaszi fuvalmak.