Petőfi Sándor – Élet vagy Halál! – idézi Kállai Ferenc A Szabadság szívbemarkoló költeményét ajánljuk a születése napján: Erdőd, 1848. szeptember 30.
Böngészés: Költemény
Itt benn vagyok a férfikor nyarában, Az ifjuságnak eltűnt tavasza, Magával vitte a sok szép virágot, A sok szép álmot, amelyet hoza, Magával vitte a zengő pacsírtát, Mely fel-felköltött piros hajnalon… Milyen sötét vón a világ, az élet, Ha nem szeretnél, fényes angyalom! Elszállt az égről a piros sugár és. .
Július 31 A mennybe ment ő És szíveinkbe, Örökkön itt él És mindenütt. Ahol szabadság És szerelem van, Ez örök vándor Odatalál.
Telefon Hallom a hangod messze, mélyből, Egy régi nyárból száll felém, Egy mámoros és fényes éjből Dalol, mint álom és remény. Hallom a hangod, selyme simit, Bársonya borzongat megint, A szavaid, e pajkos villik Csapata surran szivemig.
Juhász Gyula Darvadozás Tömörkény lócáján ülök, üldögélek,Nézem a Tiszát, mely folyik, mint az élet. Kavarog az élet, ám a Tisza ballag,Fölötte szép csöndes tavaszi fuvalmak.
Juhász Gyula hónapja április. Szegeden született, 1883.
E napon 181 éve írta Kölcsey remek epigrammáját: HUSZT Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék; Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
Enyészet hava (november) dermedésében is meglelni a derűt, örömmel ajánlhatjuk Szöged szülöttének „hűs derű”-jét. Darvadozzunk hát Juhász Gyulával és Anakreónnal! Anakreoni dal November hűs derűje Még néha tündököl ránk S az őszi hold ezüstjén A régi nyár bucsúzik.
November Nem is búcsúzott, elment szótalan, Az ifjúságom, íme, odavan. Nem is tudtam, hogy ő valaha volt, Hisz mindig búról és gondról dalolt.
Temetők Szeretem és keresem őket, A gyönyörű, víg temetőket. Mert csak az élők sírnak, búsak, A temetők mind koszorúsak.
Ének Arany Jánosról Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,Arany János lelke úgy lobog e tájon,Úgy melegít fénye,Magyarok, e tűznél, mely szelíd és áldott,Bizakodva nézzük e síri világot,Virrasztva, remélve. Messziről lobogva tenger pusztaságonÁtragyog Arany ma e borús homályonÉs jövőnkbe csillan:A magyar jövőbe, mely, mint BetlehembenAz isteni gyermek, mosolyogva rebbenMai álmainkban.





Európa szívéből










