Scroll To Top

Böngészés: Költeményes Magyarország

Marcus Aurelius szülinapján – szőke bús magyar víz hajlatánál…

Marcus Aurelius, a legbölcsebb római császár Szelek (április) hava 26.-án született… Gyalunk Marcus Aurelius költeményével köszöntjük Őt illőn e napon… a szőke bús magyar víz hajlatánál… holdvilágnál messze nézve… Ad Marcum Aurelium Marcus Aurelius E szőke bús magyar víz hajlatánál,Hol én ma holdvilágnál messze nézek,Mélázott árván ama régi császárÉs meditált. .

Gyalu – Fanyar tavasz

Kerek 100 esztendeje született e kedves költemény : Ma jobban fájsz, mint eddig, ó tavasz,Te minden évben ékes és derűs,Te minden évben fiatal maradszS az én szívemből lassan messze tűnsz. Hol vagytok régi tavaszok szelidÉs édes játékai, szerelemS dicsőség pillangói, merre vittVíg táncotok, mely játszott csak velem ? Hol vagytok.

Gyalu – Szent Sebestyén

Kerek 100 esztendeje született e remek hites költemény : Szent Sebestyén Nyilazzatok : a seb rózsát terem,Mely nyílni fog az örök kertbe fenn ! Nyilazzatok : minden nyíl szárny nekemFeléd, örök hazám, ó végtelen ! Nyilazzatok : bíbor dísz lesz sebem,Mely hirdeti : halálon győzelem ! Nyilazzatok : kínom megszentelemİsten. .

Gyalu – Somlay Arthurnak

Somlay Artúr 1942-ben, Szegeden Kerek 100 esztendeje született Róla-Hozzá e remek költemény : Pozsony és Kassa dómjának harangjaZeng fönséges hangodban, Somlay,És benne sírnak ujjongva, zokogvaTűnt századok magasztos álmai. És benne búg a vajúdó jövendő,Hogy lesz még egyszer ünneped, magyarÉs benne orgonál sok ősi erdő,Tavasz nyög benne s zokogó avar.

Szabadkai emlék

A szép, bús Szegeden születtem,De a dajkám dala felettemSzabadkán hangzott hajdanán.Szabadka, víg, dalos tanyám,Gondolsz-e néha a szegényKét kis gyermekre, aki felnőttÉs nézi, nézi még a felhőt,Mely felőled jön és feléd megy.A két költőre, aki tégedÖrökre emleget, szeretÉs rímbe rótta rég neved ? Akkoriban az Ország harmadik legnépesebb városa volt Szabadka.. .

Temetők

Éppen ma kerek 100 esztendeje jelent meg a : Temetők Szeretem és keresem őket,A gyönyörű, víg temetőket. Mert csak az élők sírnak, búsak,A temetők mind koszorúsak.

Weöres Sándor 110. szülinapján…

Nap (június) hava 22.-én… Weöres Sándor Szombathelyen született 1913 június 22.-én. Költőként, íróként, majd műfordítóként is megmutatta, hogy Ő a modern Magyar Irodalom világirodalmi rangú alkotója. A Magyar Költészet Napja‘t az Ő szülinapjához illik igazítanunk (a komcsi-proli fAtilla helyett) !!! Rendkívül széleskörű műveltségét az atyai házban alapozta meg, ahol a földbirtokos-katonatiszt vendégeként.

Talán a Kurca-parton, talán az Uszoda táján, talán a Városháza táján…Szentes valamelyik közparkjába illik az alábbi Gyalu-költemény : Szentes táján A szentesi határban Csallány Gábornak szeretettel İtt álmodik Attila valahol …Fölötte bús darumadár dalol,Fölötte magyar ég kék sátoraS a hunok harca és hunok tora. Keressük őt, a régi Nagy Vezért,Ki csillagokba nőtt s szívünkbe fért,Kinek szent kardja s lelke győztesenKirálykodott e földi.

A ceglédi parkban – Költe-keltében

Az arany ősz bűvölten mosolyog.A szobor előtt ifjak a padon,Egy lány meg egy fiú, egymásra dőlveA napon szenderegnek édesen.A lány hajának bronza csillog, élő,Bús ragyogással és az őszi napCsókolja őket záporozva most.E délután a nyarat hozza visszaÉs elveszett tavaszom tüzeit.Lábujjhegyen megyek előttük el,Mint tolvaj, aki kincseket lesett.Megsimogatom fél tekintetemmelAz álmatag. .

Tisza szögén – Az Ősi Szent Tűz !

Ígéret hava 12.-én… e napon íródott… Nem jártam én soha Dunán túl,Hol Kupa, Vata elesett,Hol lankás dombok koronázzákAz alkonyvéres egeket. Én a Tiszának és MarosnakSzögében élek álmodón,Hol Attila, Ajtony robogtakValaha vemhes táltoson.

<strong>A Szent Szarvas</strong>

Szelek (április) hava 29.-én fejezte be Gyalunk e remek költeményét… A Szent Szarvas Vác fölött, vén erdők alján,Vesztett harcok alkonyatján,Arany gyertya sebzett szarván,Megjelent komor mogorván. Halvány volt a gyertya fénye,Szép pogányság bús reménye,Sáppadó arany vak éjbe,Eltünt erdők sűrüjébe.

Arany nyomában

A nagykőrösi magyar éjszakábanÍgy bandukoltál akkor, mint ma én,Rossz csillagok jártak szegény hazádraS te voltál itt a biztos, méla fény. Elnézem a szobát, hol gyertya mellettA balladák és penzumok közöttÉltél szelíden az emlékezetnek,Siratva egy elzúgott üstököst.