Kedves Szegediek !

Vegyük észre, hogy ismét és sokadszor, akarva vagy akaratlan a pénzért, a haszonért,
de gyökértelenítenek.

Mi a baj? Csak az, hogy bontják a Köteles-házat. Nem nem lakunk és nem is laktunk benne soha, sőt szomszédai sem voltunk. Egyszerűen fáj a sokadik eldobott rög amivel valakik eltemetik a régi Szegedet. A Takaréktár utca…számú földszintes ház egy volt a kevés számú árvíz előtti belvárosi házból amelyet meg kellett volna őrizni. Bírta az idők vasfogát kb. a 19. század végétől 2022 végéig. Bírta volna még vagy ugyanennyi ideig, ha Velencében, Firenzében, Prágában, Bécsben vagy akár Szentendrében gondolkodó vezetése és befektetői köre volna Szegednek. De a mieink, úgy tűnik Dunaújvárosban vagy Tatabányában gondolkodnak.

Nem az Alsóvárosi templomról, a Dömötör toronyról vagy a Reök- palotáról lett volna szó. Ezt bárki megállapíthatta, aki ismerte az utcaképet és a házat. De a múltunk egy darabjáról döntöttek. Hiszem, hogy rosszul.

Most vonatkoztassunk el attól, hogy rendszerint szép régi házak esnek útjába a kalandortőkének és a borzalmas kinézetű panelokhoz sosem nyúl senki, ami által olyan tájsebek maradnak nálunk örök mementóként, amiket jó érzésű és ízlésű építészek javaslatára, a megépítésüket követően, napokon belül tűzszerészek aktív közreműködésével kellett volna hogy eltüntessenek. Ilyen éktelenkedő szörnyűség a negatív városkép egyik rekordere a 18, 19 vagy a fene tudja hány emeletes borzalom a Temesvári körút és Bérkert utca sarkán. Százával épültek ilyenek Tarjánban és az Északi városrészben. Ezeket pátyogatjuk, hőszigeteljük ahelyett, hogy a szisztematikus eltüntetésükön fáradoznánk.

Mondjuk, hogy megértem a probléma költségoldalát. Tegyük hozzá azt is,  elhiszem, hogy mai technikával is sikerülhet olyan új építésű, épített értéket és esztétikai élményt létrehozni mint amit örökre elvesztettünk a régi épületek elbontásával. A baj csak az hogy ez Szegeden jóformán még alig sikerült. Ha nem így lenne, nem éktelenkednének a szegedi nagykörút mentén olyan 70-es, 80-as és 90-es évekbeli társasházak, melyek 70, 80, és 90 %-a igénytelen csőkorláttal, suta és rikítószínű habszivacshomlokzattal, és lakótelepekre emlékeztető fehér bukó-nyíló műanyagablakokkal készült. Ja, hogy ezekkel mi a probléma ? Semmi. Majd veszünk magunknak múltat, mert „gazdagok vagyunk” és régi fotókról megmutatjuk unokáinknak, hogy ránk egykor milyen szép várost hagytak őseink a Nagyárvíz után. A miért hagytátok ezt Papa ? kérdésre pedig, vállat vonunk és torkot köszörülve „Vigyázz mert leeszed magad a fagylalttal !” válasszal fizetjük ki a kiváncsiskodó kisunokát.

Egy lokálpatrióta szegedi.

(Irsai Olivér)

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...