November Nem is búcsuzott, elment szótalan, Az ifjuságom, íme, odavan. Nem is tudtam, hogy ő valaha volt, Hisz mindig búról és gondról dalolt.
Böngészés: Juhász Gyula
Juhász gyulával összefüggő bejegyzéseket tartalmaz ez a kateegória. Csak azért került létrehozásra, hogy a Szegedem weboldalra könnyebben lehessen exportálni Juhász Gyula tartalmú bejegyzéseket.
Nem kell beszélni róla sohasem,De mindig, mindig gondoljunk reá. Mert nem lehet feledni, nem, soha,Amíg magyar lesz és emlékezet,Jog és igazság, becsület, remény,Hogy volt nekünk egy országunk e földön,Melyet magyar erő szerzett vitézül,S magyar szív és ész tartott meg bizony.Egy ezer évnek vére, könnye ésVerejtékes munkája adta megSzent jussunkat e.
A kolozsvári kikelet szülötteE pár szál gyöngéd, kora ibolya,Szűz szirmukon szelíden eltünődveA magyar Mona Lisa mosolya. Erdélyünk szent rögének ibolyái,A fájó tájról méla üzenet,Virágnyelven beszéltek, ó parányi,De drága kincsek, hervadt kedvesek ! Kék szemetekben az erdélyi égnekRégi derűje integet felémÉs sötét szirmotokban érzem én Az új fájdalmat.
Tavasz ez is, tavasz.Az égen szőke fény ég,A földön barna hantok,A nőkön lenge illat,A fákon szürke barkák.Tavasz ez is, tavasz.Valami mégis elmentÉs nem jön vissza többé,Valami mégis elszálltÉs soha nem találom,Valami mégis elmúltÉs nem tudom a sírját …Egy húr a hegedűmön,Boldogan bánatos hang,Elpattant.De az ég még azúros,De a föld ibolyás. .
Auróra Egyszer fehér és rózsaszinGyöngy és selyem ruhája,Mosolyog, mint a szerafinA tájra. Máskor bíborral ékesenLángol piros palástja.Tüzeket gyújt az egekenA láza.
Szegény magyar volt,Költő volt, senki,Nem tudott élni,Csak énekelni.Nem volt rossz, sem jó,Csak ember, fáradt,Várt, várt és nem leltSoha csodákat.Mély szürkeségbenSzíneket látott,Magyar volt, költő:Átkozott, áldott! Gyalunk e verse máig sem áll a fejfáján… de még a helyette álló szerény sírkövén sem !Vajon, minek is írta, ha nem ezért ?! Hogy ott. .





Európa szívéből










