Ezen a napon…

1818 november 13.-án Szombathelyen született Magyar László, földrajzi fölfedező,
a híres magyar Afrika-kutató.

Magyar Imre öttömösi földbirtokos törvénytelen fia volt. Édesanyja, Horváth Anna születése után nem sokkal meghalt. Az elemi iskolát Dunaföldváron, a gimnáziumot Kalocsán és Szabadkán járta, a legfölső osztályt (poetica) pedig a pesti piaristáknál fejezte be (Horváth László néven). 1842-ben Fiuméba ment, ahol a tengerészeti iskolát elvégezve 1843-ban tengerészkadét lett, és egy osztrák postahajón eljutott Brazíliába.

Már kalocsai, majd szabadkai diákkorában a tenger és a természetkutatás volt minden érdeklődésének tárgya. 1843-ban osztrák kadétként érkezett a brazíliai Santosba, ahol kalandvágyó természetétől űzve beállt egy spanyol csempészhajóra, amely az új-guineai vizekre indult. Ez az út öt hónap alatt 1500 spanyol tallért jövedelmezett, amiből szextánst, egyéb műszereket vásárolt, és hat hónapig navigációt tanult Havannában.

Hajókon szolgálva bejárta a Karib-tengert. Főleg rabszolgaszállító hajókon szolgált Madagaszkártól a nyugat-indiai szigeteken át Havannáig. 1845-ben La Plata állam flottahadnagya lett La Plata és Uruguay háborújában. Dél-Amerika belsejébe tervezett fölfedező utat, és ehhez a Magyar Tudós Társaságtól kért anyagi támogatást. Mivel ezt nem kapta meg, Dél-Amerika helyett Afrikát vette célba.

Az Atlanti-óceán partjára visszatérve a part mentén 1848 december 9.-én jutott el Benguelába.

Itt értesült arról, hogy 80-90 mérföldnyire az ország belsejében nagy síkságok, gyönyörű tartományok fekszenek egészséges éghajlattal és barátságos lakókkal. Tízezer frankot érő pénzén árut vásárolt, és 1849 január-februárjában elindult egy karavánnal a Bié-fennsíkra. Biéből a karavánok gazdagon megrakodva érkeztek Benguelába. Ezért is eshetett erre az úti célra Magyar választása. Eleinte nem annyira a kutatási vágy, tudományos szenvedély, mint inkább a kalandszereteten is túl életkörülményeinek javítása irányította a földrajzi fölfedezésekhez. A karavánok általában igen népesek voltak, néha akár háromezer ember is.

A fehér ember mindig emelte a karaván tekintélyét és növelte biztonságát, így Mursza is örömmel vette Magyar László és Pakaszéró nevű személyes kísérője „(kiszongója)”, valamint tolmácsának és málhát cipelő három rabszolgájának csatlakozását. Útközben kapta Magyar László afri nevét, mivel igen gyakran tudakozódott, kérdezősködött, a portugál como (micsoda) szó után a bennszülöttek Enganna Komónak azaz Komo úr-nak nevezték el – ezt a nevet egész afrikai életében megtartotta.

A biéi fejedelem engedélyével a Kuitu folyó partján építette föl tanyáját, és mintegy 50 rabszolgájának kunyhóit. A telep 30 nagyobb és 50 kisebb épületből állt. Magyarnak bemutatkozásra föl kellett keresnie az ország fővárosát, Kombála-an-Bihét, s meglátogatnia Kajája Kajángula fejedelmet, aki olyannyira „kitüntette” figyelmével, hogy feleségül adta hozzá egyik leányát, az akkor még csak 14 éves Ina-Kullu-Ozorót. Ozoro odaadó társa lett Magyarnak, és több fiút is szült neki. Magyar maga írja le, hogy afrikai szokás szerint többnejűségben élt. Fő felesége, Ozoro révén sok rabszolga birtokába jutott, és az előkelő rokonság miatt joggal gondolhatott arra, hogy egykor majd az ő sarja kerülhet Bié trónjára.

A kutatási eredményeit, az útleírásait, az általa készített térképeket hazaküldte a Magyar Tudományos Akadémiának. Ezekből 1859-ben az Akadémia kiadásában jelent meg a könyve, Magyar László dél-afrikai utazásai az 1849–1857. években címmel. 1858-ban az MTA levelező tagjává választotta.
Erről az értesítést és könyve magyar kiadását, no meg 140 arany összegű honoráriumát a portugál tisztviselők hanyagsága miatt csak 1861 decemberében kapta kezéhez.

Magyar László Ponto do Cuioban húnyt el 1864 november 9.-én.

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...