A magyar államiságot is fenyegető török betörések során a fényes Nándorfehérvári Diadal 1456 Áldás (július) 4–22 között zajlott. Erre méltán emlékezik a magyarság, de Európa is a déli harangozással.
A keresztények (magyarok és rácok) Szilágyi Mihály várkapitány vezetésével hősiesen védték a várat II. Meh(e)med muzulmán török hadaival szemben. A túlerőben ostromló sereg ellenében a fölszabadító Hunyadi János 12 ezer vitéz katonájával hozott reményt, majd Kapisztrán János 30–35 ezer mezítlábas hites keresztesével közösen győzték le a törököket.

Kevésbé közismert azonban Nándorfehérvár veszte !

A középkori Magyar Királyság déli kapujának ill. annak kulcsának számító Nándorfehérvár eleste 1521 augusztus 29.-én következett be. A várat az anatóliai avagy ázsi(ai) hadak élén a végén már európai erőkkel is kiegészülve vette be Piri Mehmed nagyvezír. A vár kevés védője a magyar meg rác lakossággal együtt 66 napig tartott ki, amit a későbbiekben nem tudott már megismételni egyetlen magyar végvár sem. Nándorfehérvár és két másik kulcsfontosságú vár, Szabács meg Zimony elestével a törökök széles rést ütöttek a déli magyar védvonalon, így megnyílt az út előttük az ország belsejébe. Nándorfehérvárt a muzulmán törökök nagybüszkén át is nevezték arabkodón Dar Al-Dzsihádra, azaz (a) „Dzsihádháza”-’ra (Sz.). Így kezdődött Magyarország végromlása ! Ezért oly jelentős ez a ma már nemigen emlegetett esemény. Bizonyság ez arra is, hogy Dugonics korában még élték a magyar történelmet. Nándorfehérvárat olyannyira elvesztettük, hogy ma már – nem hogy nem Magyarország védbástyája, de – egy másik ország fővárosa. Nem is (ó)bolgár Belgrád, de rácos Beograd.

Nándorfehérvárat olyannyira elvesztettük, hogy ma már – nem hogy nem Magyarország védbástyája, de – egy másik ország fővárosa, amelyből még további 3-4 megyényi megszállt magyar területünket is saját közigazgatásuk alatt irányítanak.

Irodalomtörténeti érdekesség, hogy Dugonics András nagy közmondás-gyűlyteményében a vénség a történelmi régiség(é)re utalva : „Tudgya: mikor veszett Belgrád.” Vagyis tudja, mikor kezdődött a magyarok (vég)romlása. 1456-ban a magyarok még megtartották (fölmentették) Nándorfehérvárt, – amely ma bevett óbolgár nevén Belgrád – de egy háromnegyed századra rá végleg el is vesztettük.

Dugonics András (1740-1818) – halála után – 1820-ban megjelent művét a Magyar Példa Beszédek és Jeles Mondások vaskos kötetét sajnos ma igen kevesen ösmerik. Pedig magyar alapmű.
Ha a posztkommunista katekizmust a Magyar Irodalom oktatásában is fölülbírálni merné végre Valaki, úgy ez a tananyag kemény magja lenne…

Alaposabban :

A Piri nagyvezír irányította anatóliai hadak (kb. 25–30 ezer fő) még csak készülődtek Nándorfehérvár ostromára, amikor Szabács ostroma már kezdetét vette. Június 25.-én a portyázók már megjelentek a vár alatt. Július 1. és 3. között ezer janicsárt és a hajóhadat csoportosították ide. A nagyvezír óvatosan és körültekintően vezette a vár körülzárását. Piri nagyvezír mindenek előtt a közeli Zimony zavarta, mert tudta, hogy 1456-ban Hunyadi János itt rendezte csapatait a fölmentő rohamra, s attól tartott, hogyha a király megjön a fölmentő sereggel, akkor bizonyos, hogy Zimonyt fogja megszállni. Éppen ezért kirendelte a szendrői parancsnokot, Hüszrev béget, hogy vegye ostrom alá a várat, amit az pár nap alatt be is vett.

Nándorfehérvár ostromának ideje alatt a Szörény és Nándorfehérvár között elhelyezkedő, közeli Pét várát is vívta a törökök egyik csapata. A kevéssé jelentős erősség ostromát Nándorfehérvár eleste után fölfüggesztették, de 1522-ben már ténylegesen megszállták.

Július 11.-én már a teljes török sereg a vár alatt volt. A védők parancsnokai ekkor Héderváry Ferenc és Török Bálint voltak. Héderváry a két szabácsi parancsnokkal, Sulyok Istvánnal és Sulyok Balázzsal Budára ment, hogy pénzt és ellátást szerezzen a várőrség számára, amit már jóideje nem kaptak meg. Mialatt távol voltak, addig a vezetést Móré Mihály és Oláh Balázs vicebánokra bízták. A várnak alig 700 katonája volt, a magyarok mellett rácok is. A falak elhanyagoltak voltak és várnak nem volt tüzérsége. A katonák mellett a város magyar meg rác lakosait is bevonták a harcba. A védők igyekeztek mindaddig kitartani, amíg a fölmentő hadak össze nem gyűlnek.

Nándorfehérvár 66 nehéz napja

A védők eleinte eredményesen vették fel a harcot a törökkel szemben. A szárazföldi tüzérség és az aknászok az első támadáskor rést nyitottak a falakon, majd a janicsárság rohamra indult. De a támadást nemcsak több ízben visszaverték, hanem kirohanásokat is tettek és a támadók több ágyúját is beszegezték, vagyis hatástalanná tették.

A különböző források tíz-húsz nagyobb, visszavert rohamról számolnak be. Később megérkezett a szultán is a ruméliai beglerbéggel, Ahmed pasával az európai erők élén, akik a Vízivárost vették célba ágyúikkal és jelentős kárt tettek benne.

…

A törökök a korábban többször hiába támadott Nándorfehérvár bevételét nagy sikernek és rendkívüli szerencsének értékelték. A szultán augusztus 29.-ét egyenesen a személyes szerencsenapjának tette meg, így igyekezett nagy vállalkozásait erre a napra időzíteni. Valószínűleg ezért került sor a későbbiekben mind a Mohácsi Csatára, mind Buda Bevételére azaz elfoglalására augusztus 29.-én.
Kenyér (augusztus) hava 29.-e – Ha létezik Magyar Gyásznap, akkor ez az !

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...