Ezen a zűrzajos napokban érdemes idézni Gyalunk költeményét :

Szókratész

A „Görög Szonettek”-ből

Az apja szobrász volt. Márványtömegből
Heroszt és istent formált könnyű kézzel,
Heroszt, ki istentetteket merészel,
Istent, ki emberként leszáll a mennyből.

Az apja szobrász volt. Ő maga gyönge,
Az orra tömpe és a karja lankadt,
Iromba kőn ő nem vesz diadalmat,
Márvány helyett tán suta karja törne!

De a szemében, ó de a szívében
Az apja lángja ég szilajan, épen
S a lelke lendül, bár lehull a karja,

A heroszt s istent nem kőből faragja,
De lelkekből. Dús igéjére lesz
Kő helyett: Plató s Arisztótelesz.

Juhász Gyula, 1906

Íródásának (napra) pontos ideje ismeretlen, csak a mögjelenése bizonyos…

Szókratész – Először a Magyarország 1923 Aranyasszony (augusztus) hava 26.-ai számában jelent meg. Alatta keltezés : ( Szeged, 1923 augusztus )

Egy fényes tengely rajzolható ki tanítványok sorában, azaz a tanítványok sorrendjében a hellén bölcseletben, amely a helléniszmosz – téves latinkodással „hellénizmus”, azaz a(z ó)görögség – alapvetését adta. Ez a három fényes elme : Szókratész (Σωκρᾰ́της), majd a tanítványa Plảtón  (Πλάτων), majd az Ő tanítványa Arisztotelész (Ἀριστοτέλης).

Utána a – Péter László meg Ilia Mihály szerkesztette – Juhász Gyula Összes Versei kritikai kiadása (1963) kötetben (308.-309. o.) látott újra napvilágot.

Ajánlott olvasmány még :

ÓDA GERMÁNIÁHOZ

Juhász Gyulánknak remek költeményei vannak más kultúrák alkonyáról is, amelyek máig egészen ismeretlenek… Többre érdemesek !

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...