Én İstenem

Nekem Te nem vagy messze, Égi Bálvány,
Siketen, zordon trónoló Nagyúr
Előtted állok én kifosztva, árván
És boldogan, ha Ég Viharja gyúl.

A földiek nekem nem ártanak már
S az Égiek testvéreim nekem,
Viharodnak palástját áldva add rám
S villámodat érezzem szivemen !

Ó, gyújts ki engem, mint Szent Jegenyédet,
Hogy égve égjek s a mély éjszakát
Mint áldozati láng ragyogjam át.

Mert égve égni : ez a Földi Élet
S Beléd hamvadni boldog epedőn,
Mint kisértet hajnalkor temetőn.

Juhász Gyula, 1923

Én İstenem. – Először a Magyarország 1923 augusztus 26.-ai számában jelent meg. Utána már csak a – Péter László meg Ilia Mihály szerkesztette – Juhász Gyula Összes Versei kritikai kiadása (1963) kötetben (307. o.) látott napvilágot.

A jegenye Gyalunknál gyakran visszatérő kép, mint az ég felé törő Élet – talán Életfa – képe is. Az „égve égő […] Szent Jegenye” azonban egészen egyedi jelenség itt, talán az „égő csipkebokor”-ral rokon jelenség.

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...