Európa szívéből
A mai nap az emlékezés napja!
Don kanyarban elesett atyáinkra, öregatyáinkra… és a magtalanul elveszett magyar fiakra emlékezünk…
Nekünk, csonkamagyaroknak csak ennyi maradt a kifosztott országunkban. De az emlékezés megtartó erejét nem szabad alulbecsülnünk!
Aki nem emlékezik, az gyökértelen és elveszett…
Idén a betegesen gyönge tél még emlékeznünk is nehezen engedett azokra a kemény fagyos napokra…
A szovjet hadsereg hosszas előkészítés után 1943. január 12-én indította meg az Osztrogozsszk-Rosszos hadműveletet. A 40. szovjet hadsereg támadása az urivi és a sztorozsevojei hídfőkből való kitöréssel kezdődött.
A túlerő mértéke élőerőben 2,7:1, tüzérségben 5:1, páncélosokban 1,3:1. A hadművelet célja az Osztrogozsszk-Rosszos-vasútvonal fennhatóságának megszerzése volt.
A -30°C fokos hidegben, (a hadtest naplója -42 fokot rögzít) erős harckocsi-támogatással megindult a szovjet támadás az arcvonal északi részén (az urivi hídfőből kitörve déli irányban).
Az itt védekező 7. könnyű hadosztály 4. gyalogezrede a nagy hideg ellenére hősiesen harcolt, az első támadásokat visszaverte, de nagy veszteségeket szenvedett.
A keleti front 1942 novembere és 1943 márciusa között…
A Don-kanyarban a magyar ifjúság virága veszett el. Ez a Magyar Holokauszt része.
Létező nemzetek filmekben, és emléknapi rendezvényeken emlékeznek nemzeti gyászaikra méltó kegyelettel.
A fölmorzsolt magyar arculat (a magyar ifjúság színe-virágának) visszavonulását fedező 1. magyar páncéloshadosztálynak 10 nap után 500 katonája, 1 páncélosa és 1 rohamlövege maradt…
A repülőcsapatokat az ilovszkojei reptéren bekerítették, ezek eszközeik fölrobbantása után január 20.-án gyalogharcban, súlyos veszteségek árán törtek ki nyugat felé. Csukás Kálmán repülő őrnagy, a repülők parancsnoka hősi halált halt.
A kitörést helyettese, Heppes Aladár százados vezette. Visszavonulás közben ezer lemaradt sebesültet mentettek meg a fagyhaláltól…
Február 1.-jén gróf Stomm Marcel altábornagy hadtestparancsnok utasítást kapott, hogy a hadtest törjön ki északnyugati irányban, miközben a németek nyugat-délnyugat felé vonultak vissza. A III. hadtestnek ekkorra már nem volt élelmiszere, nehézfegyverzete, és puskánként alig 10 tölténye maradt.
Csukás Kálmán, Heppes Aladár, gróf Stomm Marcel… vagy akár egy „névtelen” közlegény, akinek a naplója fönnmaradt… Remek életrajzi jellegű kalandfilmek alaptörténetei lehetnek! Le kellene végre forgatni e veszteségeinkben is remek hősies történeteket! Hogy emlékezhessünk Rájuk becsülettel…
Szívesen látnám már első magyar Don-filmünket e napon hitelesen!
Dr. Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
alapító
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
