1872 október 14.-én a magyar képviselőház, majd 15.-én a felsőház is megszavazta az 1872. évi XIX. törvénycikket, amely a kolozsvári székhelyű tudományegyetem létrehozásáról rendelkezik, és amely egyetem 1872 november 10.-én ünnepi üléssel meg is kezdte működését Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem néven.

1881 január 14.-én kapta a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem nevet, és örök időkre megalapítottnak nyilváníttatott. Az egyetem első rektora Berde Áron. Az egyetem negyedszázad alatt a magyar tudományosság egyik legfontosabb fellegvárává vált.

A „Bujdosó Egyetem”

Az 1918-as őszi félévre 2226 hallgató volt beiratkozva. 1919-ben a tavaszi félévre 2570 hallgató iratkozott be. Ez utóbbiak 83%-a magyar, 12%-a oláh és 5% német vagy szász nemzetiségű volt. Az oláh (történelemhamisító nevén „román”) megszállás után az egyetem ígéretet kapott, hogy zavartalanul folytathatja tevékenységét, miközben a háttérben már folytak a kisajátítási előkészületek és a diákok zaklatása a hatóságok által.

1919 május 10.-én az egyetem vezetősége ultimátumot kapott a megszálló oláh (történelemhamisító nevén „román”) hatóságoktól, hogy a tanárok tegyenek hűségesküt a román királyra, illetve két éven belül kezdjék el románul tartani az előadásokat. A tanárok ezt a lehetőséget egyöntetűen elvetették arra hivatkozva, hogy a békeszerződés megkötése előtt törvénytelen ez az utasítás. Május 12.-én az oláh (történelemhamisító nevén „román”) hadsereg behatolt az egyetem épületébe, a tanárokat és diákokat kiűzték az utcára. Csupán személyes holmijukat vihették magukkal.

Az elmenekült egyetem, a „Bujdosó Egyetem” rövid budapesti kitérő után, 1921 és 1940 között – Kolozsvár hazatéréséig – Szegeden működött.

A „Hazatérő Egyetem”

Az 1940 augusztus 30.-ai második bécsi döntést követően az egyetem részben hazatért, visszatért Kolozsvárra, és egy új karral, a közgazdaság-tudományi karral bővült.

A Szegeden maradt egyetem-rész ezután fölvette a Horthy Miklós Tudományegyetem nevet.

Az egyetem tanszékein többnyire olyan tudós professzorok munkálkodtak, akik azt vallották, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül Erdély minden odavaló embernek hazája. Ezek a professzorok fordultak szembe 1944 tavaszán a Sztójay-kormány zsidóellenes intézkedéseivel, és ugyancsak ők voltak azok, akik 1944 szeptember 29.-én, amikor a magyar kormány elrendelte Kolozsvár kiürítését. Az egyetem vezetői az intézkedésnek ellenszegültek. Az egyetemi tanács szeptember 16.-án úgy határozott, hogy tekintettel a kolozsvári magyarság minden társadalmi osztályhoz és vallásfelekezethez tartozó képviselőinek kérésére, az egyetem a helyén marad, és osztozik az erdélyi magyarság sorsában. Szeptember 17.-én pedig az egyetem óvóhelyén megnyitották a tanévet.

1944 őszétől, amikor Kolozsvár már szovjet és oláh (történelemhamisító nevén „román”) megszállás alatt volt, nevében már nem viselte Ferenc József nevét…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...