Nap (június) hava 14.-én… 1858-ban e napon született Dankó Pista…

Dankó Pista szülinapján érdemes szót ejteni a magyar muzsikáról… zenéről, dalról és nótáról is.
Mi nekünk a magyar nóta ? – Fakuló emlék…
Mi nekünk ma Dankó Pista ? – Egy név ? Mi több ? … Nóta !!! Muzsika !!!

Dankó félezernyi nótájával harcolt sikerrel a német muzsika ellen !

Ma már ennek jelentőségét is nehéz fölfognunk. Mára a magyar dal és nóta végső vesztésre áll – ha el nem veszett – az idegen „zenei” mocsokkal, azazhogy inkább zajjal és lelki szennyezéssel szemben, amely elönti Hazánkat minden (szenny)csatornán.
Petőfi rádióján, a 200. szülinapját ünneplendő a neve alatt is csak ömlik az idegen genny…
Anglonáci terror, idegenimádat minden szinten !
Böcsületes Magyar dal meg vigalom helyett…

Ma már talán föl sem tűnik, mekkorát alkotott és mennyire helytállt zenei (kultúrális) őrhelyén Dankó Pista a maga idejében. Érezték, és tudták azonban ezt még kortársai.
Talán Bartók mondotta: Becsüljétek a magyar nótát ! Mert ennél csak rosszabb jöhet…

Jól tükrözi kortársa és korhely cimborája, Ady Endre verse a Dankói Nemzetfelfogást:

Magyar Dankó Pista áldjon meg az Isten,
Akinek lelke elvágyódik innen,
Akit kerget, hajszol sóvár, beteg vágya,
Akinek lelke magyar földön árva,
Megmenti, megtartja a te magyar lelked,
A te nagy bánatod, a te nagy szerelmed,
A te duhajságod, a te kacagásod…
Visszaadtál nekem egy vesztett világot !

Nem csak Adynak és nemzedékének, hanem az egész országnak adhat vissza „egy vesztett világot”.
Dankó működése beleolvad annak az izzó nemzeti föllendülésnek az áramlatába, mely a Kiegyezés után indult meg…

A Bach-korszak és a Kiegyezés utáni viszonyokat látva, Dankó felismerte az anyanyelv háttérbe szorítását. Olyan nemzeti öntudatra ébredést idézett elő szomorkás, szerelmes és vidám dalaival, amit korábban senki nem látott ! Dankó céltudatosan ment előre, s mutatta az utat a zenésztársaknak. Föllépésével bátorságra kapott az ország sok zenésze, s követték Őt.
Dankónak a zenei köznyelv kialakításában is óriási érdeme volt !

Blaha Lujza, „a nemzet csalogánya”, a magyar pacsirta éneke zeng, virágát éli a népszínmű, benne számtalan Dankó-dallal.
Cigányzenekarok alakulnak, s az ország lelkében ismét magyarrá válik. Kodály és Bartók mutattak rá a Dankó Pistát követő nagy „népdalgyári portékakészítők” működése kapcsán a nép igazi énekeire, régi értékeire, és működésükkel kinyitják ezeknek a tiszta forrásoknak csegéit. Ám, ahoz, hogy ez bekövetkezhessék, szükség van egy jókor, jó időben érkező kékszemű cigány költőre, aki képes fölrázni a nemzet szunnyadó lelkét szépséges, kedves, rabul ejtő dalaival, szívet tépő dallamaival.

Dankó Pista szobra (Margó Ede 1912. ) Európa első cigány-szobra

Dankó nótáinak száma közel félezerre rúg. Pósa Lajos, Gárdonyi Géza, Békefi Antal, Tömörkény István írtak szöveget a dalaihoz…

Dankó Pista születésének 155. évfordulója alkalmából még fogadással egybekötött DANKÓ – EMLÉKEST volt Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum vártermében. De élt még a lelke lángja Telekné Tóth Ancsa pörgésében, izzásában…
Azóta már csöndben feledjük Őt…

A Dankó Pistás rendezvények lelke Telekné Tóth Anna, Dankó Pista kulturális örökségének lelkes fölkarolója volt. Ő azóta – talán érthetően a helyi sötét értetlenség és akadályoztatás miatt is – sorvasztó betegségében elhúnyt.

Így Dankó emlék-öröksége is gyorsabban fakulhat majd…

Emlékezzünk hát Dankó Pista születésnapján elvesztett patrónájára is, aki egykoron még a – teljesen értelmetlenül szétvert – Dankó-ház újraépítéséről is álmodott. A Városvédő Egyesület elnökeként ezt az álmot én tervezetté módosítottam. A panelok között a Dankó-ház helyén ugyanis ma semmi sem áll !

A Városellenes balvezetés azonban ezt sem támogatta, minden igazán szögedi tervet megfúrt, és máig is ellenez. Minél tudatlanabb a nép, annál több esélye lehet a mai toronyaljasoknak méltatlanul (is) félre vezetni a népeket és méltatlanul is a helyükön maradniuk…

Szeged belvárosa (hivatalosan is) a világörökség része (illene, hogy legyen). Ehhez pedig magyar nótáink és cigányzenészeink is elevenen hozzátartoznak!

A különleges hegedű, amelyen Dankó Pista neve olvasható, Schunda Vencel hangszergyáros budapesti műhelyében készült 1890-ben. Schunda Vencel gyárából elsősorban népi hangszerek kerültek ki, de nevéhez fűződik a pedálos cimbalom szabadalma is. A hangszer 1891-ben került Dankó Pistához, aki aradi koncertkörútján játszott rajta. A koncertek után Nikolits Döme aradi ügyvéd szerezte meg, később a Dugonics Társaságnak ajándékozta a nagy jelentőségű hangszert. A hegedű 1929-ben jutott a Móra Ferenc Múzeum tulajdonába, és azóta is a néprajzi gyűjtemény különleges darabja, restaurálására 2012-ben kerülhetett sor.

Dankó daltársulatával meghódította a Kárpátok ormait, Erdély bérceit, barátai lettek író- és költőfejedelmek. A föllépő művészek magyar ruhákban – nemzeti színű szalaggal átkötve, pántlikákkal, fokosokkal jelentek meg a színpadon, élükön Blaha Lujzával. Egyedül Dankó az, ki fehér zakóban járt. Valóságos kultúrmissziót folytatott a társulatával. Csakis magyar zeneszámokat játszottak. Dankó a magyar nóták szerzésére, s előadására buzdította társait, és sikeresen visszaszorították a ránktelepedő német nyelvű zengerájokat és kuplékat… Bár ma volna egy ilyen Dankónk !!!

Megérdemli Dankó Pista, a „cigány Petőfi”nevet, hogy érdemének megfelelően emlékezzünk munkásságára és számos szép dalára.

Most van a Nap lemenőbe’… Dankó Pista alakítója filmen Jávor Pál …

Juhász Gyula pedig így köszöntötte Dankó Pistát 1928-ban:

Juhász Gyula – Dankó Pistának

Dankó Pistának

Magyar Héten a magyar cigánynak
Hadd hódoljon a magyar dalos,
Hadd maradjon emléked szívünkben
Könnyharmatos, virágillatos.

Húzd rá cigány, te örök, te áldott,
Virulj mindig, dicső nótafa,
Halhatatlan híred ragyogását
Be ne födje feledés hava !

Zengj nekünk a vásárhelyi térről,
Dorozsmai malomról dalolj,
A szegedi boszorkány varázslat
Szálljon reánk a vonód alól !

Magyar bánat és magyar reménység
Muzsikádban ölelkezzenek,
Magyar múltból a magyar jövőbe
Így marsoljon új dalos sereg !

Diadalmas nótáid szavára
Némuljon az idegen silány,
Húzd szívébe az egész világnak
Igazunkat, szent magyar cigány !

1928

… és halljuk hát teljességében … végre Adytól itt egy jó vers, egy magyar vers !

Ady Endre: Dankó

Kanyargó Ér mentén fekete, magyar föld
Volt az én testemnek életet adója,
Földből élő ember az édesapám is,
Olyan rég nem szóltam magyar szóval róla.
Magyar ott a síkon, szívig magyar minden,
Magyar a vér is még az én ereimben.
Hej, hogy olyan ritkán emlékszem meg róla,
Hej, hogy messze tőlem az Ér-mosta róna !…
Nem tehetek róla !…
 

Énrólam talán ezt eleve rendelték,
Fáradt volt a lélek, hogy belém lehelték,
Novemberi nap volt, sárgult már a róna,
Nincs bennem elég tűz, nem tehetek róla !
 

Énbennem csak vágy van, messze-messzeszálló,
Valami névtelen, valami borzalmas,
Valami sóvárgó…
Úgy-úgy agyonhajszol, úgy-úgy kerget innen,
Úgy-úgy húz magához az idegen isten;
Keletről szakadt törzs napnyugatra szállnék,
Fénynek teremtődtem s árnyék lettem… árnyék…
Nincs bennem magyar tűz – mea culpa – nincsen…

*
Magyar Dankó Pista, áldjon meg az isten !
Kanyargó Ér mentén… Óh, szállj csak rám, álom ! –
Lássam meg a multat ! Aranyozott szárnyon
Borulj rám : hadd tudjak gyermekmódra sírni,
Szálljon meg oly kéj, mit nem lehet elbírni…
 

Tele van a szívem… Holdas, enyhe éjjel
Mámorossá tesznek erős vadvirágok,
Kábultan pihenve hallgatok egy nótát,
Gyermek szemeimből a könyű szivárog,
Egyszerre szakad rám kárhozat és éden,
Leányok nótáznak csendes faluvégen,
Reszket mellettem a vadba oltott rózsa…
Óh, szent, égből lopott, magyar lelkű nóta…
 

Magyar Dankó Pista, áldjon meg az isten,
Akinek a lelke elvágyódik innen,
Akit kerget, hajszol sóvár, beteg vágya,
Akinek a lelke magyar földön árva,
Megmenti, megtartja a te magyar lelked,
A te nagy bánatod, a te nagy szerelmed,
A te duhajságod, a te kacagásod…
Visszaadtál nekem egy vesztett világot !…

*
Kanyargó Ér mentén fekete, magyar föld
Volt az én testemnek életet adója,
Földből élő ember az édesapám is,
Olyan rég nem szóltam magyar szóval róla.
Visszajött az űzött, agyonhajszolt lélek,
Amit csak álmodtam, amibe’ csak hittem !…
Magyar Dankó Pista, áldjon meg az isten,
Hogyne szeretnélek, hogyne éltetnélek…

Ahogy Álmó fiam erre mondotta : Eeezt nem tanultuk ! Az iskolában…
Hát bizony az agyonerőltetett Ady-ból ez (is) kimaradt a Magyar Irodalomból !!!
(Hiszen máig is a kommunizmus kottája szerint oktatják gyermekeinket… nem magyarul…)

Végül a költészet után ím ma estére itt a magunkhoz méltó film :

Nótásan is Szöbb Jövendőnk
reményében

Szülinaposunk iránti tisztelettel:

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító

Olvasói válasz :

Van benne igazságod, de azért szól a Dankó Rádió is még azt hiszem (Sebesi Sándor)

Viszontválaszom : … De gyermekeink már nem is énekelnek ! Már az énekórákon sem…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...