Európa szívéből
Fotók: Gémes Sándor
Mottó: „Egy prosperáló város a jövőben képzeli el magát, és nem őriz, nem konzervál elavult struktúrákat pusztán csak azért, mert azokra szükség volt 30-40 évvel ezelőtt. Mert egy jól működő városvezetés a városát 30-40 évvel a jövőben képzeli el, és nem a múltban.” (Botka László)
Miközben a városvezetés kommunikációja szerint Szeged sohasem látott ütemben fejlődik, sokak megdöbbenésére lakóingatlanok, műemléki jelentőségű épületek, építészeti, kultúr- és ipartörténeti örökségünk páratlan darabjai esnek a munkagépek áldozatául a megyeszékhelyen. Vajon valóban ez lenne a nyugati, az európai trend? A múlt tisztelete, az épített és szellemi örökség megőrzése tényleg a haladás útjában áll?
Sorozatunk első részében Újszegedre látogattunk.
A nagy szegedi bontó hadműveletet bemutató leltárunk nyitó részében a dél-újszegedi Interspar-projekt miatt felszámolás alá került Gyimesi utcai ingatlanokhoz látogattunk ki. Az útban lévő újszegedi telkek és házak többségének tulajdonosaival sikerült ugyan megegyeznie a kivitelezőnek és a városnak, de néhányan maradni akarnak. Az ő panaszaikat, aggodalmaikat hallgattuk meg.
Van, aki még maradna
A közgyűlés még tavaly hagyta jóvá a Spar csoportnak a kendergyár egykori területén tervezett 60-70 ezer négyzetméteres bevásárló-, lakó- és irodaközpontjához szükséges úthálózat-bővítéseket. Az új városrészi központ megvalósításához ugyanis szükség van a Temesvári körút meghosszabbítására az újszegedi vasútállomástól az Alsó kikötő sorig, az új bevásárlóközpontig, valamint a leendő déli Tisza-hídig. A négysávos út építését azonban csak úgy lehetett megoldani, ha lebontanak hat ingatlant a Gyimesi utcában.
A MÁV és a magyar állam is jóváhagyta az újszegedi vasútállomást is érintő töltésátvágás tervét. A vasútállomás – ami többek szerint akár műemlék jellegű is lehetne – sorsa bizonytalan, Nagy Sándor (SZDSZ) városfejlesztési alpolgármester szerint Makó felé kicsit előrébb rakják majd.
A bontás már javában folyik a Gyimesi utcában, igaz ugyan, hogy négy családdal még mindig nem sikerült megegyeznie a városnak és a kivitelezőnek. Ők azt mondják, hogy az egekig is képesek elmenni birtokuk, portájuk védelmében.
A bontási munkálatok az ottmaradottak telkeinek határánál folynak, és bizony több probléma is felmerült az utóbbi hetekben, ami elmondásuk szerint nem feltétlen a munkálatokat végző dolgos kezek, hanem inkább a torony alatt ülők hanyagságának „köszönhető”.
Az első panasz a műanyaghulladék megsemmisítése miatt érkezett a körzet képviselőjéhez, Szabó Lászlóhoz. Komoly egészség- és környezetszennyezési kérdéseket vet fel, hogy egy lakóövezetben nyáron szabad-e műanyaghulladékot égetni órákon át. Főleg, ha az épülő út -melynek okán a fekete füst gomolygott – városi tulajdon lesz majd. Ezért az önkormányzat leendő gazdaként is óvhatná polgárai egészségét.
A tisztelet és a ledöntött téglák
Egy másik panasz a város tájékozatlanságárólárulkodik. Tandori Károlyné telkének kerítését ugyanis csak az utolsó pillanatban sikerült megmenteni. Tandori Károly akadémikusnak, Kossuth- és Széchenyi-díjas szegedi matematikusnak az özvegye szerint alapvetően elvárható egy önkormányzattól, hogy ilyen esetekben tájékozódjon, kérdezze meg az érintetteket, és tartsa tiszteletben tulajdonukat és véleményüket.
Esetében az történt ugyanis, hogy mikor a nagy dózer elkezdte cibálni a szomszéd telek melléképületét, amit szerencsétlen módon a kerítéséhez építettek, egy megsárgult papírral neki kellett bizonygatnia a munkásoknak, hogy még 1968-ban megvásárolta az összes téglát, és a melléképület hátulja tulajdonképpen az ő kerítése, úgyhogy hagyják békén. Tandori Károlyné szerint ő még jobban járt – anyagi kára a megdőlt fal miatt csupán 300-400 ezer forint -, mint a szemközti szomszéd: nála ki is döntötték a kerítés egy részét.
Mikor kilátogattunk a bontás helyszínére, éppen két markoló dolgozott. A téglák sorba rakva várták a teherautókat. A négy még „útban lévő” családi ház sorsa bizonytalan. A lakói elszántak, maradni akarnak. Valószínű kisajátítási eljárást kezdeményez majd az önkormányzat. De ez a folyamat akár évekig is elhúzódhat, aminek a legnagyobb vesztese a város és a beruházó lenne, úgyhogy legkézenfekvőbb megoldás a valódi emberi párbeszéd kezdeményezése lehet…
Forrás: szegedma.hu
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
