Fohászkodás

Annák, szerelmek, elbocsátom őket,
Mint őszi lomb a szálló levelet.
Szőkén keringve hulljanak az őskert
Örök rögére, holt álmok felett.

Ragyogjanak, míg tudnak, a tűnő fény
Hunyó világán, vágyam lángja az,
Múlt ifjúságom gazdag temetőjén,
Míg jő a tél, mely dúdol és havaz.

Én addig állok álmom omladékán,
Magányom dombján s nézem hallgatag,
Hogy a napóra árnya mint halad.

Forgó szerencsék és forgó planéták
Táncolnak ott fenn és elmúlnak itt lenn,
De élsz és vársz örök szerelmem, Isten!

Juhász Gyula, 1922

Fohászkodás – A Pesti Napló 1922 Szelek hava (április) 16.-ai számában jelent meg először, majd a bécsi Panoráma 1923 Kikelet (március) 18.-ai számában. Ezután Gyalunk beválogatta a Hárfa (1929) kötetébe is – ahová tévedésből, akár Az ivó bekerült – kétszer is (92. és 131.o.) …

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...