Victor Vasarely Csiszár Győző néven született Pécsett, 1906 április 9.-én.
Később Vásárhelyi Győző néven indult a világhír felé a magyar festő és szobrász a francia világban.

Vasarely tekinthető az optikai festészet, avagy az „op-art” atyjának és legjelentősebb képviselőjének, mind életműve, mind elméleti munkái révén, amelyekben a mozgást úgy jellemzi, mint „azt az erőszakot, amellyel a szerkezetek szemünk recehártyáján közvetlen ingert okoznak”.

Anyja a fölvidéki Nagyszombatból származó Csiszár Anna, apja pedig a Temesvárról Budapestre költözött Vásárhelyi Győző (Viktor) Lajos főpincér. Vasarely gyermekéveinek egy részét Pöstyénben töltötte, majd 1908-ban a család Budapestre költözött. A gyermek neve ezentúl Vásárhelyi Győző lett. A vendéglátás és a színház világa veszi körül : nagynénje, Vásárhelyi Vilma a Nemzeti Színház színésznője, majd a Fővárosi Orfeum és a Tarka Színpad tagja.
1921 és 1925 francia és német nyelvű üzleti levelezést tanult és szerzett felső kereskedelmi iskolai érettségi bizonyítványt. 1922-ban Podolini-Volkmann Artúr Szabad Képzőművészeti Rajz- és Festőiskolájába járt az esti aktrajzolásra, emellett megtanulta a festék-előállítást, a vászonalapozást, a keretkészítést. 1925-től segédkönyvelő lett a „Labor” Gyógyszer- és Vegyészeti Gyárban, itt kapta első reklámgrafikusi megbízásait is, emellett orvostudományi tanulmányokban mélyedt el.
1929 és 1930 között a budapesti Bauhaus-iskolaként megnyíló Műhely tanulója volt, amelyet 1928-ban alapítottak festők, építészek, technológiai szakemberek, akik előzőleg jelen voltak az Új Építők Társaságának megalakulásánál is.
1935-ban orvosi kiadványok reklámmellékleteit készítette Roger Bessard kiadójában, akivel társult, ezzel anyagi helyzete végre biztossá vált. Művészi grafikai tervezést oktató saját szabadiskola alapítását tervezte, de ez a terve nem valósul meg.
1939 A párizsi Flore kávéházban megismerkedett a divatszalont vivő Denise Renével (született Denise Bleibtreu, 1913–2012). 1944 február 13.-án Párizsban megnyílt a Galerie Denise René (rue La Boétie 124.) első kiállítása, Vasarely rajzai és grafikai kompozíciói címmel. Vasarely ettől kezdve Denise Renével közösen alakította ki a galéria művészeti programját. 1929–1939/1945 közötti éveit később Grafikai korszakának, a kezdeti figuratív és gesztuális festői periódusát pedig, sikerei ellenére, Tévutaknak nevezte.

1946−1951 A Galerie Denise René a geometrikus absztrakt, majd a kinetikus művészet kizárólagos képviselete felé indul a Peintures abstrait (Absztrakt festészet), I er Salon des Réalités Nouvelles (Az új valóságok első szalonja) és a KlarForm (1951) kiállításokat követően. A fordulat főszereplője Vasarely.
1947−1954 Belle Isle tengerpartján, majd Gordes-ban (La Vaucluse megye) töltött nyaralásain a fény reflexiójának megfigyelése optikai vizsgálódásra inspirálta, ami megjelent a Belle Isle- és a Kristály-korszak absztrakt festményein. A párizsi metró csempeburkolatán megfigyelt finom hajszálrepedések ihletik a Denfert-korszak műveit. Belekezdett a térlátással, a mélységérzékeléssel kapcsolatos kutatásaiba. Életműve párhuzamosan haladt a modern látáskutatással.
1951−1954 Arcueil-be költözik. Fekete–fehér-korszaka elvezeti sajátos kinetikus művészete alapelveihez. Rajzai fölnagyításából létrehozta a Fotografizmusait. Szitanyomatokat készített és megalkotta első „kinetikus mélyrelief”-jeit. A Hommage à Malevitch művét felhasználta 1954-ben, a Carlos Raúl Villanuevával közösen tervezett első építészeti munkájában, a Caracasi Egyetem kerámiafalán.
1955 A Galerie Denise Renében megnyílt a kinetikus művészet első nagy nemzetközi kiállítása: a Le Mouvement vagyis A mozgás. Az egyetlen sárga papírlapra nyomott katalógusában Vasarely közzétette a Sárga Kiáltványát.
1959−1961 Szabadalmaztatja a szín és forma egységén alapuló plasztikai egység című találmányát, amely Plasztikai ABC-je alapjául szolgál.
1967 Gestalt-kísérleteivel a látásban rejlő bizonytalanságot, az optikai csalódást, a mozgás képi illúzióját modellezi.

1967−1981 között „A színes város” utópisztikus építészeti gondolatait a Plasti-Cité (1970) könyvében adta közre. Több köztéri szobrot adományozott Magyarországnak, a pécsi Zsolnay Porcelángyárral együttműködve a budapesti Déli pályaudvar 1974-es murális művét, majd 1977-es mázas kerámiaplasztikáját is.
1968 Vasarely 123 szitanyomatot ajándékozott a budapesti Szépművészeti Múzeumnak. Harmincöt év után először látogatott Budapestre. 1969 Retrospektív kiállítása nyílott a budapesti Műcsarnokban. A megnyitón jelen volt a művész és családja, Denise René, valamint a Galerie Denise Renét tulajdonló családtagok.
Még a Renault címerét is Ő tervezi :

1969−1977 Nemzetközi hírű művészek (köztük Josef Albers, Jean Arp, Sonia Delaunay, Le Corbusier) huszonhat geometrikus absztrakt és kinetikus művét küldte a Janus Pannonius és a Szépművészeti Múzeumnak. Három festményét a Szépművészeti Múzeumnak adományozta, a Műcsarnok XX. századi magyar származású művészek külföldön című kiállítása alkalmával.
1970−1996 Gordes-ban kialakították a Vasarely Didaktikai Múzeumot. 1976 Aix-en-Provence-ban a művész tervei alapján felépült a Fondation Vasarely – Centre Architectonique, magyarul a Vasarely Alapítvány – Építészeti Központ.

Azután szülővárosában, Pécsett július 14.-én megnyílt a Vasarely Múzeum …

1981 szeptember 24.-én aláírta a Budapest részére tervezett Vasarely Múzeum adománylevelét. Ennek nyomán 1983 tavaszán megnyílt az első Vasarely-kiállítás a Szépművészeti Múzeumban, ahol a művész előadást tartott alapítványi tevezeteiről. 1987. május 8-án a művész jelenlétében megnyílt az óbudai Vasarely Múzeum, amelyben 411 műtárgy és 92 kiadványból álló könyvtár található.
1989 Budapesten bejegyezték a Vasarely Alapítványt, amely sokszorosító műhelyt működtetett és szitanyomatokat értékesített, egyben a nyugati emigráns magyar művészeket dokumentálta.

Victor Vasarely 91 éves korában, 1997 március 15.-én hunyt el Párizsban.
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...





Európa szívéből











