Scroll To Top

A magyarellenes terror legfőbb oka a meggyávult magyar ! (Sz.)

Magyar fa sorsa

E napon jelent meg Ady sokat vitatott költeménye…

Magyar fa sorsa

Lelkemben a magyar fa
Lombjai esnek, hullnak :
Lombosan, virágosan,
Így kell, hogy elpusztuljak.

Hejh-hajh, Szilvániából,
Erdők helyéről jöttem :
Lomboztam ima helyett
S keveset könyörögtem.

Ontottam a virágot,
Virultam jóban-rosszban :
Mások gyümölcsösödtek,
Én mindig virágoztam.

Öreg vagyok s pogányul
Imát még most se mondok :
Hulljatok csak halálig,
Magyar virágok s lombok.

Elsőként a Budapesti Napló közölte 1908 április 19.-én.

E költemény csaknem 2 évtizedes visszhangjának lett foglalata Makkai műve :

Fiatal emberek, egy református diákszövetség tagjai felkérték Makkai Sándort,
hogy foglaljon állást és mondjon véleményt az „Ady-kérdés”-ben.

Makkai felelt. Kilencíves kis esszékötete jelent meg a Szépmíves Céh kiadásában
Magyar fa sorsa. / A vádlott Ady költészete – címmel, gróf Bánffy Miklós rajzaival 1927-ben.

MAKKAI SÁNDOR

MAGYAR FA SORSA

A VÁDLOTT ADY KÖLTÉSZETE

„Nála beigazolódott, hogy minél emberibb az ember, annál vallásosabb, a szónak nem hitvallásbeli és ceremoniális, hanem lényegi értelmében. Tudom, hogy tanulmányomnak a legmerészebb és legtöbb ellentmondást kihívó kijelentéséhez érkeztem, mikor azt mondom, hogy Ady az egyetlen magyar vallásos költő.”

Erre Dsida Jenő remek költeménnyel válaszolt :

Dsida Jenő : Magyar fa sorsa

Makkai Sándornak mély tisztelettel

Elvégeztetett, hogy lecsap a villám.
Az erdő jajveszékelt életéért.
Egy tölgyfa hangos szóval kiáltott
S áldozatul adta magát.

Rengett a föld és lobogott a fa;
csodálatos, Isteni tüzijáték,
mint csipkebokor lángja a Hóreben!
(Csak a füstje volt keserű.)

Rengett a föld és lobogott a fa
vérvörösen, olthatatlanul,
jajtalanul és pattogó ággal
s zengett a zordon zivatar.

E lángnál elkerülte az erdei vándor
az ingovány fekete torkát;
az eltévedt, megriadt ősfióka
anyjához talált.

Szörnyű szép volt és sírnivaló.
Másnap itélkezett az erdő
s a vakmerő, üszkös, torzfekete csonkot
kitagadta! Kitagadta!

Azután Wass Albert is írt verset e címmel…

Wass Albert: Magyar fa sorsa

Láttátok már orkán után
Megtört gerincű ősi fákat
roskadni át az országútján?

Tölgyfát, feketét, dac-keményet,
kinek a lelke-lombja tépett
s gyökerét vizek árja mossa?

Szegény, szél-járta, árva fának:
a magyar fának ez a sorsa!

Ossza meg:

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

Dr. Szabó László

A MAGYAR KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG ALAPÍTVÁNY ALAPÍTÓJA
CSALÁDORVOS, AKI HISZ A CSALÁDBAN,
DE NEM HISZ A GYÓGYÍTHATATLAN BETEGSÉGEKBEN,
NEMZETÜNK BETEGSÉGÉNEK ORVOSLÁSAKÉNT PEDIG HISZ MAGYARORSZÁG FÖLTÁMADÁSÁBAN

Ady szavaival élünk és túlélünk :

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Ady Endre 1908-ban, 31 évesen (Székely Aladár felvételén)