AZ EURÓPAI FEHÉR EMBEREK ALKONYA

Prof. Dr. Bakay Kornél, a Magyarság Kutató Intézet igazgatója, neves történész

Sorsom első kegyelmi ajándéka az volt, hogy a Magyar Királyság polgáraként láthattam meg a napvilágot 1940-ben. Első születésnapomon pedig atyáim ősi földjén, a bácskai Magyarkanizsán mosolyoghattam boldog szüleimre, akik a visszacsatolt Délvidékre nyomban hazaköltöztek.

1908-ban, katonatiszt nagybátyám születésekor sem atyai, sem anyai nagyszüleim nem sejthették, hogy 32 év múlva Magyarország népessége annak fog örvendeni, hogy ezer éves, ősi területeinek egyes tájai újra részei lehetnek Hungariának. Mert az alatt a bő három évtized alatt szörnyű dolgok történtek a világban és a Kárpát-medencében is. Voltak előjelek, voltak látomások, de senki sem akarta elhinni, hogy Európa nagyhatalmainak és az Egyesült Államoknak az irányító erői képesek olyan gonosztetteket végrehajtani, mint amit Németországgal, az Osztrák-Magyar Monarchiával és Oroszországgal tettek 1917 és 1920 között. Most sem vagyunk jobb helyzetben a jövőbe látást illetően.

…. 2030-ban vajon milyen lesz Európa? A jövő kifürkészhetetlen, de a törekvések nagyon is felsejlenek. De az igazságot ki kell mondani, mert az igazság kötelez!

Induljunk ki a 2018-as esztendőből. Évek óta a bevándorlók százezrei özönlenek Európába.

Egy ilyen hatalmas ,,népmozgalom” nem jöhet létre szervezetlenül. A kezdet, kétségtelenül, a 2001. szeptemberi New York-i toronyházak leomlasztása volt. Ezt követően fordult fel a világ. A világ urai, vélhetően, súlyos döntést hoztak: a keresztény kultúrát, a keresztény civilizációt, először a szülőföldjén, Európában kell elpusztítani! De miért? Kiknek áll útjában a kereszténység? Kiknek áll útjában az európai fehér ember? Buddha követőinek nem, a taoizmus híveinek nem, talán az ateistáknak?

Az európai fehér emberek kultúrája mély gyökerekből táplálkozik. Az ókori Kelet legrégebbi, rejtélyes eredetű emberfajtáitól kezdve, az antik világ etnikumait europidok alkották, amint a keleti lovas-íjász népek (szkíták, hunok, avarok, kazárok, magyarok) tekintélyes része is europid volt. Ezt ma már az archeogenetika cáfolhatatlanul bizonyítja. Ám vannak más fajtájú emberek is, akiknek mások a génjei, más a bőrszínük, mások a hagyományaik, egyszóval más civilizációhoz tartoznak.

Régebben az emberiséget rasszokra osztották s azt tartották, nincs más igazság a földön, a rassz mindent meghatároz, a rassz a történelem kulcsa. A világuralmi erők azonban a rassz, az emberfajta fogalmát nem kívánatosnak minősítették, sőt a rasszizmust a legszörnyűbb szitokszók közé züllesztették, ám a gének uralkodó szerepét többé tagadni nem lehet. ,,Az elmúlt idők népességéből soha sem az anyagi kultúra él tovább, hanem a gének, amelyek az elhunytak láncolatában fennmaradnak az ősidőktől a jelenkorig.”- mondotta Ricskov, a jeles orosz genetikus 2016-ban. Az emberfajta, a népfaj kifejezésnek van egy biológiai, egy kulturális és egy mentális jelentése. Biológiai különbség valóban nincs az emberek között, kulturális és mentális azonban igenis van!

Ma azt látjuk, hogy egy sok fajú, multikulturális társadalom gyors alávetése folyik, és nincs más, amely egy népet alkalmassá tehet ellenségei hatalmas támadásának túlélésére, és a nemzet poraiból újra talpra állítására, mint az adott nemzet nacionalista népi és kulturális egysége. A jelenlegi törekvések azonban ezt az egységet, alacsony kulturális szinten álló milliók bevándorlása révén, jól megtervezetten, akarják meggátolni, és a mai nemzedékek gondolkodásában minden hagyományt szisztematikusan el akarnak pusztítani (Heinz Weichardt).

Maximilian Müller XIX. századi felosztása szerint három fő népfaj van a földrészünkön: az indoeurópaiak (az un. árják), a szemiták és a turáni népek.

A szemita népfaj két meghatározó etnikuma a zsidó és az arab. A sémi nyelvek közé tartozik a héberen és az arabon kívül az asszír, az arameus, az etióp és mindezek dialektusai. Az antiszemitizmus tehát valójában azt jelenti, hogy ellenszenvvel tekintenek a zsidókra és az arabokra, nemcsak a zsidókra! A zsidókra alkalmazás egy értelmetlen rágalmazás, hiszen az arabellenességet sehol nem nevezik antiszemitizmusnak. Aki ismeri a Talmudot és a Koránt, tisztában van azzal, hogy mindkét nép alapvetően keresztény-ellenes volt és maradt.

Hatalmas erők szervezték és szervezik a bevándoroltatást, nagyon ügyelve arra, hogy a fő tömegek muszlimok legyenek. A jelentkezőket pénzelik, útnak indítják, felvilágosító anyagokkal látják el. S jön az emberáradat messzi földről egy kis hátizsákkal, egy kis kézitáskával, a legmodernebb okos telefonokkal. Hogyan lehetséges ez?

Az 500 milliós Európában manapság 30 millió muszlim tartózkodik, s a nyugat-európai vezetők többsége szerint ez nem jelent semmiféle veszélyt, hiszen mindig voltak betelepülők. De miért most zúdítják rá Európára a migránsokat? S kiknek az érdeke az európai fehér emberek kiszorítása, majd kiirtása?

Egy japán-német származású demográfus, Coudenhove-Kalergi (1894-1972) 1925-ben azt vizionálta, hogy a jövő embertípusa az eurázsiai-negroid, a fehér világnéger (weißer Weltneger) lesz.

Amíg ezekre a kérdésekre nem tudunk, nem merünk, nem kívánunk választ adni, addig nincs garantált jövőnk, csak vegetáló jelenünk!

Van egy népcsoport, amely más rasszok felbomlasztásával vívja ki a világuralmat, a határok eltörlésével, az országok megsemmisítésével hozza létre a világköztársaságot.

Új világrendet akarnak. Ne legyenek többé nemzetállamok. Magukat úri rassznak (Herrenrasse) tartják, hiszen Isten szent népeként élnek a földön. Kétségtelenül vannak kiválasztott népek. Szerintem a magyar is az. Az egyik megteremtette a pénz világhatalmát, a másik őrzi Kelet örökségét. De kik veszélyeztetik az európai fehér emberek többezer éves létét és kultúráját?

A zeró-tolerancia miatt a felvetett kérdésekre senki nem ad választ, nem mer választ adni. A tolerancia türelmet, elnézést jelentő latin szó. A toleráns türelmes, megértő mások hitével, véleményével szemben. ,,A tolerancia a jelenkori elzüllött társadalmak utolsó erénye. Ha egy erkölcstelen társadalom leplezetlenül és fennhéjázóan minden parancsolatot megsért, akkor csak a tolerancia mentheti meg” (Hutton Gibson).

Magyarország kormánya, láthatóan, felismerte a XXI. század legnagyobb veszélyét, s bár nagyon felemás módon, de tett is ellene. Egyfelől hangsúlyozza, hogy országunk mindig befogadó ország volt, ami egy tévhit.

Leggyakrabban Szent István királyra szoktak hivatkozni, aki a XI. század elején szeretett fiának, Imre hercegnek írt Intelmeiben – úgymond – szinte felszólította utódait az idegenek befogadására és dédelgetésére.

A hivatalosnak tekintett értelmezés azonban hamis, sőt meghamisított. Az Intelmek 6. fejezetében ugyanis arról van szó, hogy a vendég és jövevény férfiakban (viris) nagy haszon van, ezért méltán állhatnak ők a királyi méltóság hatodik helyén. Ők ugyanis különböző tájakról, tartományokból magukkal hoznak különböző nyelveket, szokásokat, különböző tudományokat, és mindez díszíti és emeli a királyi udvar fényét, bár nyomban hozzáteszi a király, de egyúttal elrettenti a külföldieket a nagyravágyó pöffeszkedéstől (arrogantiam). Ezt követi az agyonidézett és meghamisított mondat: „Mert az egynyelvű és egyszokású királyi hatalom (regnum) gyönge és törékeny”. Ebben a mondatban a regnum nem országot jelent! S a kezdő mondatban sincs szó jövevény népekről, hanem vitéz és tudós férfiakról. Szent István király nem azt hagyta örökül utódaira, hogy boldog-boldogtalant engedjünk be az országunkba, hanem éppen ellenkezőleg, csak azokat fogadjuk be, akik ráérdemesültek. A feltételekkel befogadott tisztességes és hasznos embereket meg kell becsülni, de csak azon jövevényeket fogadjuk be, akik alkalmasak (idoneus) erre. Törvényt is hozott (I/24) arra, hogy ha valaki vendéget fogad magához, akkor lássa el őt, de a vendég ne hagyja el az ő gazdáját, se lakó szállást ne keressen másnál.

A felfogadott, beengedett idegen vitéz vagy más vendég tehát nem kóborolhatott tetszése szerint az országban! Olyannyira nem, hogy a nagy utód, Szent László király még az idegen papok ellenőrzését is előírta: „ha valamely jövevény egyházi személy (hospes clericus) a püspök ajánló levele nélkül jön a mi hazánkba (in hanc patriam) bírói vizsgálattal vagy tanúvallomással kell megvizsgálni, nehogy kóbor szerzetes vagy gyilkos legyen”.

A kolostoroknak is szigorúan előírta, hogy sem szerzetest, sem apácát, vizsgálat nélkül, még a püspök és az apát sem merészeljen felvenni. Később Kálmán király is előírta ezt, hozzátéve még: akiket pedig befogadunk, meg kell vizsgálni, hogy igaz úton jöttek-e? „Azért, hogy ha valamelyiküknek valami rossz híre ütné meg a fülünket, az ilyen váljon meg a hivatalától, amíg a törvény szerint igazolja magát, vagy pedig takarodjék (!) ki az országból (vel terra eliminentur)”.

De ha ennyire egyértelműek a forrásaink, akkor miképpen tudták az ellenkezőjét elhitetni már a középkorban is, majd mind mostanáig?

Könyves Kálmán udvarában jelentős befolyásra tett szert egy idegen pap: Hartvik püspök, aki egy új Szent István-legendát írt, telis-teli tűzdelve olyan elemekkel, amelyekről korábban szó sem volt. Ilyen a Szent Korona pápai küldésének hamis históriája, és ilyen az idegenekre vonatkozó részek átértelmezése: „István király azt akarta, hogy országa minden vendégnek nyitva álló menedéket nyújtson, így mindenkinek (liber omnibus) szabad bejárása legyen, ha akárki belép, senki se merészelje megsérteni vagy zaklatni valamiben. Ez így is történt, mert amíg élt, egy vendéget sem mert senki zaklatással háborgatni.” Hartvik püspök azonban nem mondott igazat, mert még saját korában sem fogadhatott be országunkba senki sem idegeneket, kezesség nélkül. Sőt! Az izmaelita (muszlim) és a zsidó kalmárok más vallású és más szokású csoportjait külön ellenőrzés alá vetették királyaink. De nem tettek kivételt a „művelt nyugat” embereivel sem, amint ezt Szent László törvénykönyvének 31. §-a kimondja: „akik a magyarság törvényes szokásait követni nem akarják…ha azt mondják, hogy a mi jobb szokásunk nekik nem kellemes, menjenek, ahová akarnak! De a pénzüket, amit itt kerestek, hagyják itt, hacsak eszükre nem térnek.”

II. András királyunk az 1222. évi Aranybullában (26. §.) megtiltja a birtokok eladományozását, kivált az idegeneknek, másutt (23. és 24. §.) arról rendelkezik, hogy „ha rendes emberek jönnének az országba, az ország tanácsa nélkül ne jussanak méltóságra! Pénzváltó kamaraispánok, sókamarások és vámosok csakis magyar nemesek (nobiles Regni nostri) lehetnek, zsidók és muszlimok (Ismaelitae et Judaei, fieri non possint) nem! Az országba jövő nemes vendégeket, hacsak nem akarnak itteni lakosok lenni, méltóságra ne emeljék, az ilyenek viszik ki ugyanis az ország gazdagságát.

Nemzeti fejedelmeink és királyaink szívesen engedtek be az országba jövevényeket, kivált ha azok nyelvi és genetikai rokonságunk köréből származtak, mint például a besenyők és a kunok, de más fajtájúakat is befogadtak, sőt kiváltságokkal halmoztak el, mint például a szászokat. Amikor azonban a behívott Német Lovagrend a Barcaságban önkényeskedni kezdett és felajánlotta a területet a pápának, II. András királyunk kiverte őket az országból!

A Magyar Királyság a XII. században Európa vezető hatalma volt, a XIII. században azonban csökkent a súlyunk, nem utolsó sorban a legalább 300 ezer áldozatot követelő mongol invázió miatt. 1242 után került sor az első nagyobb arányú, legalább 200-300 ezres, idegen ajkú népesség betelepítésére, de ezek egyáltalán nem módosították az általánosan elterjedt magyar nyelvhasználatot. Az egyszerű embereket is áthatotta a magyar mivoltuk tudata.

A királyi hatalom meggyengítésében komoly szerepe volt az idegeneknek, ezért nagyon szembetűnő a XIII. századi magyar királyság népei körében tapasztalható idegengyűlölet (xenofobia) felerősödése. Az eredetileg közrendű, de szabad (!) magyarok fölött egy vér szerinti (sanguinis nobilitas) magyar nemesség, kisebb részben idegen eredetű előkelők uralkodtak, de a lakosság zöme (70-80%-a) magyar volt. Erős volt az összetartozás-tudatuk.

A XII-XV. században, a korábbi időkhöz hasonlóan, a Kárpát-medence lakható egész térségét benépesítő magyarság, minden kényszerítő eszköz nélkül, képes volt asszimilálni az idegen ajkúakat, olyannyira, hogy a külföldiek alig tesznek említést szlávokról és oláhokról, egészen a XIII. századig. Ez nyilvánvalóan csakis úgy volt lehetséges, hogy a magyarság – ellentétben a hivatalos állásponttal – nagy lélekszámú népként érkezett a Kárpát-medencébe. A IX. századi 20-30 millióra becsült Európa kellős közepén megtelepült őseink legalább 1 millióan voltak. A XII. századra országunk népessége elérhette a két milliót, amely a 38-40 milliónyi lakosságú Európának igenis számottevő népcsoportja volt. Csakis így növekedhetett a magyar nemzet a XV. századra négy millió fölé a mongol invázió után, figyelembe véve a középkori 2-3 ezrelékes szaporodási rátát.

Kormányunk politikáját meghatározó személyiségek ugyanakkor lebecsülik azt a történelmi tényt, hogy a most Európába bezúduló muszlimok a világtörténelem harmadik arab-muszlim invázióját jelentik!

A Kr. sz. utáni VII. századtól (630) a jelenkorig eltelt 1388 esztendő alatt most indítanak harmadjára hatalmas támadást a világ és az európai civilizáció ellen! Az első 635 és 780 között ment végbe, amikor az arabok elfoglalták Szíriát (a jármuki csata 636-ban), Egyiptomot (640), Perzsiát (651), majd a VIII. század elején Indiát (ekkor indultak meg a cigányok Európa felé!), Gibraltárt és Cordobát (711). Nem sokkal később hatalmukba kerítették Közép-Ázsiát is.

A második muszlim invázió a XIV-XVI. században érte el Európát a szeldzsuk/oszmán törökök támadásai révén, akik már 1076-ban elfoglalták Damaszkuszt, s az európai uralmukat megőrizték lényegében 1918-ig!

Az emberiség történetének egyik nagy titka, mindeddig nyilvánosságtól védett nagy rejtélye, hogy a 3 millió km²-es, zömében sivatagból álló Arab-félszigeten élő beduinok és jemeniek, akik a Kr. sz. előtti első évezred elejétől lényegében tevetartó sivatagi rablók voltak, hogyan válhattak a világtörténelem alakító tényezőivé egy félévszázad alatt?

A titok nyitja Mohamed próféta személyében és tanításában keresendő, aki 570 és 632 között élt, előbb Mekkában, majd Medinában. Valamiféle hatalmas erőnek kellett születnie, amely révén az arabok a szent háborúikban (dzsihád) rendre győzedelmeskedtek. Mi adta az araboknak, majd a megtérített más népeknek ezt a belső erőt? A Mohamed által létrehozott iszlám vallás, amely szó szerint ugyan odaadást, engedelmességet jelent, valójában azonban egy fanatikus, cselekvő, támadó vallás, amely a háborút vallásos kötelességnek tekinti. Mohamed a háború és a felforgatás prófétája volt! Mohamed új ősöket és új azonosságtudatot adott az araboknak és a nem arab muszlimoknak. Jelentős számú perzsa, kopt, szír és türk is áttért az iszlám hitre. Az iszlám alulról építkezett, az uralkodó elv a közösség konszenzusa lett. Az alap pedig a Korán és a szent hagyomány (szunna). A köznép tagjai könnyen azonosultak az iszlámmal, amelyben nincs arisztokratikus hierarchia, nincs papi rendje.

A Koránban foglaltak az élet szinte minden területét szabályozzák, számunkra azonban a legfontosabb az, hogy a nem-iszlám országok ellen harcolni kell! Néhány példa: Korán 4. szúra 101-104. sor: „A hitetlenek nyilvánvaló ellenségeitek. Még az istentiszteletek idején is a fegyverek legyenek a kezetek ügyében, és ne lankadjatok a hitetlen nép üldözésében!” 9. szúra 5. sor: „Öljétek meg a pogányokat, ahol csak föllelitek őket. Fogjátok el őket! Ostromoljátok meg őket! Állítsatok nekik csapdát az összes leshelyről.” 41. szúra 27. sor: „Szörnyű büntetést ízleltetünk meg a hitetlenekkel és a legrosszabb tetteikért fogunk megfizetni nekik!” 47. szúra 4. sor: „Amikor összetalálkoztok a hitetlenekkel, akkor vágjátok el a nyakukat! Mikor azután nagy rontást tettetek bennük, akkor szorosan kötözzétek meg őket.”

A muszlimok nem mind arabok. A perzsák, az afgánok, a pakisztániak, az azerik, a csecsenek, a dagesztániak, a törökök, etc. nem arabok, de mindannyian Allah katonáinak tartják magukat, akik a próféta tanainak terjesztéséért bármikor készek az életüket feláldozni. Csak az iszlám hitű országok törvényesek, az összes többi háborús terület, azaz hadszíntér (dar al-harb), amely ellen fegyvert kell fogniuk.

Amikor alaposabban megnézzük a végtelen sorokban menetelő bevándorlókat, azt látjuk, hogy az emberek zöme fiatal, kiváló erőben lévő, a katonai alakzatokat jól ismerő férfi, mindenféle személyi igazolvány és okirat nélkül. Ilyen „menekült áradat” még nem volt Európában! Igenis félni kell tőlük, mert rejtett céljaik vannak. Erre tanít bennünket a történelem.

Már az első invázió idején, a Kr. sz. utáni VII-VIII. században megmutatták kegyetlenségüket, és nem elsősorban a saria (vallási jog) alkalmazásával, hanem azzal, hogy az elfoglalt területeken a szellemi vezetőket, a politikusokat, a katonákat, a tudósokat összefogdosták, és közülük sokat, irgalom nélkül, lefejeztek. 712-ben Muávija kalifa hírhedt hadvezére Kutejba ibn Muszlim a közép-ázsiai Korezmben összegyüjtette a korezmi levéltárak hatalmas anyagát, majd az összeset elégettette, hogy az iszlámmal ellenétes ősi hagyományok megsemmisüljenek. A tudósokat pedig kivégeztette.

Az Omajjádok korában, Mezopotámia kormányzója, a kalifa testvére, az iszlámra áttérni nem akaró keresztény örményeket, saját templomukba zárva, elégettette. Ugyanezt megtették a muszlim hitű oszmán törökök (akik nevüket az 1299-től 1326-ig uralkodó Oszmánról kapták, valójában oguz törökök voltak) az elmúlt több száz esztendőben, számtalan esetben. A legborzalmasabb az örmény holokauszt volt, amikor az ifjútörökök a XIX. század végén (1894-1896), két esztendő alatt lemészároltak 4 millió keresztény örményt. 1915. április 24-én Konstantinápolyban, az oda hurcolt 800 örmény tudóst és egyéb értelmiségit lefejezték és a fejüket gúlákba rakták.

A XVI-XVII. századi török hódoltság tette tönkre a Magyar Királyságot is, amikor a magyar lakosság tetemes részét kiirtották vagy rabságba hurcolták. A legsűrűbben lakott ősi magyar Délvidéken valóságos hungarocidiumot hajtottak végre, egész megyényi területek (Szerémségben, Bánátban, Bácskában, a Temes-vidékén) váltak néptelenné, de az ország lakossága általánosan is erősen csökkent. A muszlim törökök nálunk általában nem kívánták meg az iszlám vallásra áttérést, mivel belátták, hogy a muszlim hit és a kereszténység között áthidalhatatlan a szakadék.

Ma, amikor folyamatosan özönlenek a muszlimok százezrei Ázsiából, a Közel-Keletről, Afrikából Európába, mit kell megtanulnunk a történelemből?

Legelőször is azt, hogy mind az első hatalmas invázió idején, a Kr. sz. utáni VIII-IX. században, mind az oszmán török birodalom korában a XVI-XVIII. században, a hódítókat csakis erővel lehetett megállítani, visszaszorítani. Ezért maradt meg Kelet- és Közép-Európa területén az avar birodalom, a kijevi Rusz, a bolgár állam, a bizánci császárság és Kazária. Kazária alkotó eleme volt a magyarság is, s ez az állam komoly katonai erővel állította meg keleten az arabokat, illetve a muszlimokat. Nyugat-Európában is csak katonai erővel sikerült útját állni a muszlim arabok előretörésének (Martell Károly győzelme 732-ben Poitiersnél). A spanyol földön létrejött Cordobai emirátus 711-től négyszáz évig virult s a reconquista csak 1212-ben győzedelmeskedett.

Az oszmán török muszlimok térhódításának csak a fegyverek ereje tudott megálljt parancsolni a sok évszázados történelem tanúsága szerint. A határokat tűzparancs nélkül soha, sehol sem lehetett megvédeni, valódi támadás esetén. Most még fegyvertelenek a bevándorlók, de sokak véleménye szerint, néhány évtized múlva megkezdődhet a fegyveres harc. Az elnemzetietlenített, liberális maszlaggal eltompított agyú németek és svédek tétlenül és bambán szemlélik a randalírozó tömegeket, és a sok merénylet ellenére sem gondolnak arra, mi lesz, ha fegyveres sereggé válnak?

Jelenlegi országunk nem rendelkezik komoly véderővel. A trianoni diktátum által engedélyezett 30 ezer fős hadsereg szintjét sem érjük el. Létre kellene hozni a nemzeti gárdát, fel kellene fegyverkeznünk, mert minket senki sem fog megvédeni. Nagy kérdés, hogy mennyi időnk van még? 2030-ig el lehet végezni a legsürgősebb tennivalókat, de csak akkor, ha a tömegeket ámulatba ejtő látvány-beruházásokat háttérbe szorítjuk. (A lőterek megnyitása jó irány.)

Napjaink titkos, nagy talánya, hogy a világ urai miért most döntöttek a harmadik nagy invázió megindításáról? Még nagyobb rejtély, hogy a globális legfőbb erők az USA-ban és Izraelben (közte a zsidó szervezetek, élükön Soros Györggyel) miért pénzelik ezt az inváziót?

Ami ma folyik, biztosan Európa, az európai fehér emberek pusztulásához vezet. Európa már tele van mecsetekkel (csak Franciaországban közel 2400 áll!), s a dúsgazdag Szaúd-Arábia további kétszázat kíván felépíteni a keresztény Európában úgy, mintha már most az övék volna ez a földrész is.

A nekünk meghagyott Magyarország sem kerülheti el végzetét, ha területeinket feltöltik bevándorlókkal. Történelmünk megmutatta, hogy a XVII. század óta a magyarságnak már nincs meg a békés és spontán asszimiláló képessége. Sem a betelepült szerbeket, sem a románokat, sem a németeket nem tudtuk magyarrá tenni. A végzetes népességfogyás pedig azt sejteti, hogy ezt a mostani, Európa elleni hatalmas és iszonyatos merényletet mi sem fogjuk túlélni, ha csak valamelyik világhatalom „védelmébe” nem veszi kis országunkat, esetleg a Kárpát-medencét, az egykori Hungáriát. Mintha volnának erre utaló jelek a Közel-Kelet egyik nagyhatalma részéről. De sötét felhők nélküli, nyitott az égbolt kelet felé is, ha lesz még a Duna-Tisza mentén magyarul beszélő, magyarul gondolkodó, magyarul imádkozó, erőtől duzzadó népesség 30, 50, 80 év múlva, és nemcsak magamfajta aggastyán, aki – ha megérné – éppen 90 éves lenne 2030-ban. És a sírjainkra leborulnának-e az unokák és a dédunokák, vagy csak egy angol nyelvű lapot küldenének valahonnan a nagyvilágból, hogy „részvétünk.”

Bakay Kornél

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...