Áldás (július) hava 9.-én…

1552-ben e napon vette be Drégely várát a Hazánkat dúló, majd megszálló muzulmán terror, régebbi szóval a török. (Ezt ma már Ők sem szeretik. A barátkozás jegyében Oszmán vad népére mutogatnak…)

Az ostromló budai pasa nem hagyott életben eggyetlen embert sem !!!
Minden magyart kiirtott. Kivéve a gyáva árulókat. Talán ezért is ilyen ma Országunk…

Az utolsó küzdők között esett el maga Szondi György várkapitány is, akit bátor magatartásáért díszes pompával temettetett el Hádim Ali budai pasa. Ez a költeményben ugyan nem szerepel, de Ali becsülte a Törhetetlen Hitű Hőst…

Emlékét őrzi ma a Bűnös Városban a Szondy utca is…

Minden településünk, de legalább minden palócvidéki településünkön illene egy Szondy utca !!!
A züllött, szóvitéz, a fölkapaszkodott firkász, a gyáván bőrét mentő Kossuth Lajos helyett…

Amire mi „török” néven emlékezünk, az a fasiszlám terror. Ma is megízlelhető 53 országban, ahol keresztényeket irtanak… A törökök ma Attila örökén testvérként keresik régi rokonaikat bennünk.
Legyen hát meg az akaratjok ! Legyen török-magyar között végre HUN a Béke !

Magyar Hőseink emlékét őrzi Arany János rövid balladája, az 1856-ban íródott Szondi két apródja.

Illő e költeményt e napokban gyermekeinknek is megtanítanunk…

Szondi két apródja

Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
Tetején lobogós hadi kopja.

Két ifiu térdel, kezökben a lant,
A kopja tövén, mintha volna feszűlet.
Zsibongva hadával a völgyben alant
Ali* győzelem-ünnepet űlet.

„Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért ?
Bülbül-szavu* rózsák két mennyei bokra ?
Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért,*
Odaillőt egy huri* nyakra !”

„Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant
Zászlós kopiával a gyaur* basa sírján :
Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant,
És pengeti, pengeti, sírván :”

…S hogy feljöve Márton, az oroszi* pap,
Kevély üzenettel a bősz Ali küldte :
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad !
Meg nem marad itt anyaszülte.

„Szép úrfiak ! immár e puszta halom,
E kopja tövén nincs mér’ zengeni többet :
Jertek velem, ott lenn áll nagy vigalom,
Odalenn vár mézizü sörbet. -”

Mondjad neki, Márton, im ezt felelem :
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
Jézusa kezében kész a kegyelem :
Egyenest oda fog folyamodni.

„Serbet*, füge, pálma*, sok déli gyümölcs,
Mit csak terem a nagy szultán birodalma,
Jó illatu fűszer, és drága kenőcs…
Ali győzelem-ünnepe van ma !”

Hadd zúgjon az álgyu ! pogány Ali mond,
És pattog a bomba, és röpked a gránát;
Minden tüzes ördög népet, falat ont :
Töri Drégel sziklai várát.

„Szép úrfiak ! A nap nyugvóra hajolt,
Immár födi vállát bíborszinü kaftán*,
Szél zendül az erdőn, – ott leskel a hold :
Idekinn hideg éj sziszeg aztán !”

A vár piacára ezüstöt, aranyt,
Sok nagybecsü marhát* máglyába kihordat;
Harcos paripái nyihognak alant :
Szügyeikben tőrt keze forgat.

„Aztán – no, hisz úgy volt ! aztán elesett !
Zászlós kopiával hős Ali temette;
Itt nyugszik a halmon, – rövid az eset -;
Zengjétek Alit ma helyette !”

Két dalnoka is volt, két árva fiú;
Öltözteti cifrán bársonyba puhába :
Nem hagyta cselédit – ezért öli bú –
Vele halni meg, ócska ruhába’ !

„S küldött Alihoz… Ali dús, Ali jó;
Lány-arcotok’ a nap meg nem süti nála;
Sátrában alusztok, a széltül is ó :
Fiaim, hozzá köt a hála !”

Hogy vítt ezerekkel ! Hogy vítt egyedűl !
Mint bástya, feszült meg romlott torony alján :
Jó kardja előtt a had rendre ledűl,
Kelevéze* ragyog vala balján.

„Rusztem* maga volt ő !… s hogy harcola még,
Bár álgyugolyótul megtört ina, térde !
Én láttam e harcot !… Azonban elég :
Ali majd haragunni fog érte.”

Mint hulla a hulla ! veszett a pogány,
Kő módra befolyván a hegy menedékét :
Ő álla halála vérmosta fokán,
Diadallal várta be végét.

„Eh ! Vége mikor lesz ? kifogytok-e már
Dícséretiből az otromba gyaurnak ?
Eb a hite kölykei ! vesszeje vár
És börtöne kész Ali úrnak.”

Apadjon el a szem, mely célba vevé,
Száradjon el a kar, mely őt lefejezte;
Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,
Ki miatt lőn ily kora veszte !

1856

Jegyzetek

Arany fölhasználta Tinódi Lantos Sebestyén Budai Ali pasa históriája krónikás énekét is. A ballada egyéb forrásairól Zlinszky írt (1900. 266-270.);
Tolnai Vilmos : Arany János Szondi két apródjának forrásaihoz. EPhK 1903. 190-191.

Szondy avagy Szondi György 1545 és 1552 között az Esztergomi Érsekség Drégelyi Várának kapitánya.

Ali – 1551 és 1553 között, illetve 1556-1557-ben a budai pasa.

bülbül-szavu – bülbül (perzsa-török): csalogány, hellénkedőn fülemüle, a rejtőzködő életmódja meg gyönyörű hangja miatt a törökök egyik legrajongottabb madara.

Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért – e kép előfordul Csokonai Vitéz Mihály Az ázsiai poesisról írt értekezésében is, valamint Fábián Gábor Hafiz-fordításában is (1824). Ládd bővebben : Tolnai 1916.

huri – halhatatlan, gyönyörű nő a mohamedán édenben.

gyaur – hitetlen, azaz a nem-mohamedán gyalázó neve.

oroszi – azaz a mai Nagy-Orosziból való.

sörbet / serbet – cukrozott, de inkább mézezett gyümölcslé.

pálma – (itt) a pálmagyümölcs, azaz a datolya (vödd: Tolnai 1916.).

kaftán – bokáig érő, bélelt férfiköntös (perzsa).

marhát – (itt) ingóságot, értéket, kincset.

kelevéze – dárdája.

Rusztem – a persza / perzsa hősi epika egyik központi figurája, Firdauszí Sáhnáme művének legnagyobb hőse. A Sáhnáma / Sáhnáme (A királyok könyve) Irán és Turán örökös harcáról szól, amely perzsa irodalom leghíresebb elbeszélő költeménye Firdauszí perzsa költő 977 és 1010 között (33 éven át) íródott, csaknem 50 000 kétsoros versében.
Érdemes összevetni még Arany Firdauszi Zórábjából készített fordítástöredékével.

Ruszemhez és Firdauszí Sáhnáme (A királyok könyve) művéhez meg Irán és Turán örökös harcához ajánlott olvasmány :

TURÁN UTÁN

Olvasó megjegyzés :

…ami Kossuth-ot illeti: éppen elég hős mártírunk van már, nem kellett jobban gyarapítani a temetőket minden áron.

Kossuth JÓL tette hogy nem lövette le magát, vagy akasztatta föl magát értelmetlenül, az utóélete nagyon is maradandó, mély nyomot hagyott azok emlékezetében, akik tisztelik becsülik őt, merthogy bőven vannak érdemei.

Üdv. KIA
2025 Áldás (július) hava 9.-én…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...