Európa szívéből
Ma a világ 53 országban ölnek keresztényeket a muzulmánok. Európa brüsszenetes perverzei pedig gőzerővel importálják a terrort… Európa tömeg-idiótái pedig modern módon tapsolnak a saját árulóiknak…
Historia est magistra vitae – A Történelem az Élet tanítómestere !
1571-ben Mag (október) hava 7.-én a hatalmas oszmán (török) hajóhadra mért elsöprő vereséget az eggyesült spanyol-velencei hajóhad a Lepantói Csatában. Valahogy így kellene ma is föllépnie a folyton fenyegetett kereszténységnek a muzulmán terrorral szemben !
Az ütközetben körülbelül 600 hajó vett részt, a Földközi-tenger összes gályájának két-harmada és csaknem 140 ezer ember … katonák, tengerészek, evezősök (szabadok és rabszolgák) …
Málta 1565-ös sikertelen oszmán (török) ostroma után I. Szulejmán oszmán szultán északnyugat felé terjeszkedett, és Magyarországot támadta meg. Az idős uralkodó Szigetvár ostroma közben halt meg. (Az unoka költeménye szerint Zrínyi Miklós kezétől.) A törökök visszavonultak, és az 1568-ban kötött Drinápolyi Béke biztosította a nyugalmat a Duna mentén. Az új szultán, II. Szelim úgy döntött, hogy a Földközi-tengeren folytatja a hódítást. Itt az oszmánok (törökök) óriási fölényben voltak, hiszen a kathólikus államok belső problémáikkal, főleg a reformációval küszködtek, és évtizedekig nem voltak képesek egyesíteni haderejüket a muzulmán terror ellen.
Az egységes fellépés legerőteljesebb híve V. Piusz pápa volt, aki 1566 óta ösztökélte a keresztény hatalmakat, hogy indítsanak új keresztes hadjáratot az Oszmán Birodalom ellen.
Milyen nagy szükség is volna ma egy ilyen Nagy Piuszra !!!
A keresztény hajóhad 1571 nyarán gyűlt össze a Messinai-öbölben. A több mint kétszáz gályát Velence, a Pápai Állam, Spanyolország, a Genovai Köztársaság, a Savoyai Hercegség, a toszkánai Szent István Lovagrend, valamint a Máltai Lovagrend szerelte föl.
A döntő csatát megelőző évben 1570 nyarán a szultán 300 gályával és több mint 60 ezer emberrel megtámadta Kubart (Ciprust), és alig két hónap alatt elfoglalta. A főváros, Nicosia 46 nap ostrom után, 1570 szeptember 9.-én esett el. A győzelem után az oszmánok (törökök) háromnapos szabad rablást engedélyeztek a muzulmán katonáknak : húszezer embert mészároltak le, ezer nőt és gyereket pedig rabszolgasorba vetettek. Ezután minden kubar-béli (ciprusi város) megadta magát Famagusta kivételével, amely még hónapokig kitartott. Famaguszta, Küprösz Hős Városa !
A flottákban többféle gálya szolgált. A legáltalánosabb a gallia sottil (közönséges gálya) volt, amely a flották nyolcvan százalékát tette ki. Egy szabályos velencei gallia sottil 41 méter hosszú, öt méter széles, 1,2 méter merülésű volt. A hajót 144 evezős húzta, oldalanként 72 lapáttal.
A keresztények „titkos fegyvere” a velencei fejlesztésű galeassz, a nagy spanyol gályák és a kereskedelmi vitorlások ötvözete volt. Mérete miatt nehéz volt vele manőverezni, ezért csak korlátozottan lehetett a csatában bevetni. Egy galeassz 47 méter hosszú és nyolc méter széles volt, 250-300 katonát szállított, és 70 tengerész dolgozott rajta. Kilenc nagy ágyúval és sok kisebb tüzérségi fegyverrel szerelték fel őket…
A Szent Liga hajóinak gyülekezése nem zajlott zökkenőmentesen Messinában, a spanyol és az olasz katonák folyton torzsalkodtak. Parancsnokok föl-fölakasztattak néhányat közülük, hogy helyreállítsák a rendet. A velencei parancsnok, Sebastiano Venier maga is engesztelhetetlenül gyűlölte a spanyol szolgálatban álló Doriát, mert meggyőződése volt, hogy nem akar harcolni a törökökkel. Doria fő utasítása uralkodójától a spanyol flotta védelme volt.
A velenceieket általában számítónak tartották, akik a lehető legkevesebbet költötték a hadjáratra. Közös meggyőződés volt, hogy a velenceiek azért indították útnak gályáikat föltűnően kevés katonával fedélzetükön, mert ezen is spórolni akartak. Egy korabeli forrás szerint a velencei gályákon egyenként csak 75 katona volt. Ezért azt az utasítást kapták a főparancsnoktól, hogy vegyenek fedélzetükre külföldi harcosokat. Így az ütközetben 1500 spanyol és 2500 olasz harcolt a velencei hajókon.
Ali több mint háromszáz hajója egy félhold ívében várakozott a Szent Liga flottájára. Korabeli források szerint annyira biztosak voltak a győzelemben, hogy október 6.-án este már mulatoztak és ünnepeltek. A törökök – szökött gályaraboktól – tudtak arról, hogy a velenceiek és a spanyolok egész úton veszekedtek, így meggyőződésük volt, hogy a keresztény flotta szétesik…
A keresztény hajók a kedvező széllel gyorsan közeledtek a török flotta felé, majd megkezdték az ágyúzást. A nehézgályák sortüzet lőttek az oszmán hajókra, amelyeknek el kellett haladniuk mellettük, ha támadni akartak. A galeasszok hatalmas fölfordulást okoztak az oszmán sorokban, a mozgásképtelenné vált hajókba belefutottak más gályák. Amikor a csata korai szakaszában egy lövedék eltalálta zászlóshajója, a Szultána díszes lámpását, Ali tréfával oldotta a feszültséget: „Olyanok, mint a rossz gyerekek: összetörik a szép tárgyakat”. A veszteség az oszmán (török) oldalon azonban óriási lett: a keresztény ágyútűzben, még a kézitusa előtt Ali pasa hajóinak eggyharmada elpusztult… súlyosan megrongálódott vagy el is sűllyedt…
Az oszmán zászlóshajó egy órányi küzdelem után, 13 óra körül elesett. A véres kézitusában meghalt maga Ali pasa is. Don Juan de Austria pedig lándzsaszúrástól sebesült meg a lábán.
Ali pasa fejét levágták, és lándzsára tűzték…
A La Real hátsó árbócára felvonták a Szultána hajó Korán-versekkel díszített lobogóját, az oszmán zászlóshajóra pedig a Liga lobogóját húzták fel. Ezt látva a török sereg megzavarodott. A hajók egy része megpróbált visszafordulni és elmenekülni, megzavarva a továbbra is harcban álló egységeket is. A csata vége nagy mészárlás lett, az oszmán (török) főerő kevéssel délután egy óra után összeomlott, és a jobbszárny sorsára jutott. Pertu pasa egy gyors hajóval szökött meg a csata helyszínéről…
A becslések szerint a csatában a keresztények közül nagyjából nyolcezeren vesztették életét, míg a halott muzulmánok számát 20-30 ezer főre teszik. A liga 117 gályát zsákmányolt, és több ezer embert ejtett fogságba, és mintegy 15-20 ezer keresztény gályarabot felszabadított. Nyolcezer keresztény megsebesült, köztük az egyik pápai gályán szolgáló Miguel de Cervantes is.
A keresztény zsákmány 137 oszmán (török) gálya volt…
A török flotta megsemmisült. A Szent Liga ugyan hamarosan fölbomlott, viszont az Oszmán Birodalom soha nem nyerte vissza egykori tengeri erejét. E csata eggyben a kézi erővel hajtott hajók utolsó nagy ütközete volt, a gályák helyét ezután átvették a vitorlások…
A török birodalom hatalmas erejét azonban még ez a katasztrófa sem törte meg teljesen.
1572-re a teljes flottát újjáépítették. Uludzs Ali lett a főparancsnok. A birodalom haditengerészete azonban soha nem heverte ki a tapasztalt hajósai ezreinek elvesztését…
A vesztes ütközet után a török hajóhad kerülte az összecsapást a keresztényekkel. A fölépült az új flotta színében megjelentek a mahonék, a nagy tűzerejű török nehézgályák. 1572 áprilisára 250 gálya és öt nehézgálya állt készen a harcra…
Magyarnak ma (is) tisztán látni érdemes… különösen a ma barátkozó törökök dolgában :
Az Oszmán Birodalom (oszmán-török nyelven : عثمانیّه علیّه دولتْ Devlet-i Âliye-yi Osmâniyye, mai török nyelven meg) Osmanlı İmparatorluğu vagy Osmanlı Devleti az eggyik legnagyobb és a legtovább fönnálló iszlám világbirodalom, amely évszázadokon át hatalmi tényező volt a világ alakulásában. A törökök ma barátkozólag az általunk Török Birodalomnak nevezett terror-állam bűneit csak „oszmán” néven emlegetik… Talán igazuk is van e mosakodásban, hiszen eredetileg is annak hívták…
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
